Katolikus Polgári Leányiskola, Kiskunhalas, 1936
■ „Segíteni a gyermeket a földi célok elérésében, de úgy, hogy az egy szük ségeset szem elől ne tévessze“ (Fourier sz. Péter.) I. A nagy pedagógus, Fourier sz. Péter, alapító jó Atyánk már 300 évvel ezelőtt ezekkel a sokatmondó, mindent felölel, súlyos szavakkal tűzte ki a gyermek nevelésének célját. Talán nála senki sem értette meg jobban az örök nevelő, a mesterek Messterének, az Úr Jézusnak mélységes pedagógiáját. Ma, a gyermek századában, még fokozotabb mértékben kell, hogy felfigyeljenek a nevelők e célkitűzésre, mely a módra is rámutat, mely nélkül minden törekvésünk, a legmesszebbmenő körültekintésünk, sok-sok anyagi áldozatunk meddő marad. De mit akart tulajdonképen mondani a jó Atya? »Segíteni a gyermeket, a földi célok elérésében!« A célunk a boldogság. Ez az a híd, amelyen átjutunk a másik, a tökör, kéletes, az örök, a mennyei boldogságra. A földi boldogságra pedig rásegítjük a gyermeket az egyetlen, csalhatatlan eszközzel: a vallásos neveléssel. " Azok a mélységek, magasságok, melyek egy lélek világában előfordulnak, csak ezzel és semmi mással tölthetők be, érhetők el s a szunnyadó lélek-erők csak ezzel indíthatók meg! Mennyi jóság, szépség, energia fekszik egy- egy gyermeklélekben! Mennyi kierül e felbecsülhetetlen kincsből felszínre a valásos neveléssel; mennyi megy veszendőbe a valásos nevelés elhanyagolásával és mennyi, de mennyi lélek romlik él e nevelés hiánya miatt! Tagadhatatlan, sok a panasz széltében-hosszában, nemcsak a család, hanem az iskola és társadalom körében is, hogy nincs tekimélytisztelet, hiányzik az engedelmesség, az önérzet, az elmélyedő munkásság, a részvét, a tapintat. Van bőven felületesség, könnyelműség, önzés, haszonlesés. Ha a kisdedkortól ráneveljük a gyermeket annak meg