Katolikus Polgári Leányiskola, Kiskunhalas, 1936

■ „Segíteni a gyermeket a földi célok elérésében, de úgy, hogy az egy szük­­ ségeset szem elől ne tévessze­­“ (Fourier sz. Péter.) I. A nagy pedagógus, Fourier sz. Péter, alapító jó Atyánk már 300 évvel ezelőtt ezekkel a sokatmondó, mindent felöle­l, súlyos szavakkal tűzte ki a gyermek nevelésének célját. Ta­lán nála senki sem értette meg jobban az örök nevelő­, a mesterek Mess­terének, az Úr Jézusnak mélységes pedagó­giáját. Ma, a gyermek századában, még fokozot­abb mértékben kell, hogy felfigyeljenek a nevelők e célkitűzésre, mely a módra is rámutat, mely nélkül minden törekvésünk, a leg­messzebbmenő körül­tekintésünk, sok-sok anyagi áldozatunk meddő marad. De mit akart tulajdonképen mondani a jó Atya? »Se­gíteni a gyermeket, a földi célok elérésében!« A célunk a boldogság. Ez az a híd, amelyen átjutunk a másik, a tökör, kél­etes, az örök, a mennyei boldogságra. A földi boldogságra pedig rásegítjük a gyermeket az egyetlen, csalhatatlan esz­közzel: a vallásos neveléssel. " Azok a mélységek, magasságok, melyek egy lélek vi­lágában előfordulnak, csak ezzel és semmi mással tölthetők be, érhetők el s a szunnyadó lélek-erők csak ezzel indít­hatók meg! Mennyi jóság, szépség, energia fekszik egy-­ egy gyermeklélekben! Mennyi kierül e felbecsülhetetlen kincs­ből felszínre a valásos neveléssel; mennyi megy veszendőbe a val­ásos nevelés elhanyagolásával és mennyi, de mennyi lélek romlik él e nevelés hiánya miatt! Tagadhatatlan, sok a panasz széltében-hosszában, nem­csak a család, hanem az iskola és társadalom körében is, hogy nincs tekimélytisztel­et, hiányzik az engedelmesség, az önérzet, az elmélyedő munkásság, a részvét, a tapintat. Van bőven felületesség, könnyelműség, önzés, haszonlesés. Ha a kisdedkortól ráneveljük a gyermeket annak meg­

Next