Állami Polgári Fiúiskola, Kiskunhalas, 1927
A magyar középosztály. Sok szó elhangzott már a magyar középosztályról, arról a társadalmi tényezőről, amely nemzetünk intelligens zömét, gerincét alkotja s amelynek köszönhetjük a mai magyarság fennmaradását, azokat a jellemző nemzeti tulajdonságokat, hazaszeretetet, bátorágot, lovagiasságot, minden jó és szép iránt való fogékonyságot, melyekre hivatkozni szoktunk s amelyekkel az idegenek is szívesen jellemeznek minket. Sajnos ma éppen ez az osztály a legelhagyatottabb, ez részesül a legmostohább sorsban. Vezetőköreink ugyan belátták és elismerték, hogy valahogyan segíteni kellene rajtuk, de mindez ideig ez irányban csak gondolatok, eszmék születtek, a gyakorlati kivitel késik. Pedig ha nemzeti létünket fenn akarjuk tartani akár a jelenlegi, akár a régi határok között, több jóakarattal kellene e kérdést kezelnünk. Mert arról van szó, hogy ez osztályt meg kell menteni, megélhetésüket biztosítani és alkalmat adni arra, hogy a nemzet kebelében elfoglalhassák az őket megillető méltó helyet. A Történelmi magyar nemzetnek hajdan a kis- és közép» nemesség alkotta a középosztályát, mely felruházva sok jó tulajdonsággal, irányt és példát mutatott a hazaszeretetben, a vezetésben az alsóbb néposztálynak és a felső tízezreknek. Azok hol szívesen, hol akarva, nem akarva követték őket, mert tapasztalhatták, hogy szilárd elhatározásukból nem engedve, a külső idegen hatásoknak ellentállva, erős nemzeti érzésük mellett, ha kellett kardot rántva, a magyar nemzeti eszmét a kellő időben mindig megmentették és fenntartották. Ezeréves történetünkben a nemesség nagy szerepet játszik. Békében mint törvényhozó és ítélkező testület, mint politikai tényező erősen érezhető volt alkotó és szervező jelentősége, a legnehezebb helyzetben feltalálta a kivezető utat s akaratát minden körülmények között érvényesítette. Ez időből származik a magyar nemzetre ruházott azon jellemzés, hogy szeret politizálni, ami körülbelül ma is fennáll. Különben a munka miatt nagyon ráért erre. Gyakori ösziszejövetelein pípaszó mellett e témákat vitatták meg. Szónoki tehetségük is volt hozzá. Megyegyűléseken hatalmas összecsapásokat rendeztek a különböző pártok, aminek oka legtöbbször az volt, hogy meggyőződéséből egyik fél sem engedett. Sértegetést nem tűrt, képes volt a legvégső határokig elmenni, csak hogy elégtételt szerezzen magának. Nem is említem a követő választási harcokat. Egész kis csatákat vívtak jelöltjük érdekében, a kellő sebesültekkel kiegészítve. De azért a haza védelmezésében összetartottak, egyedüli kötelességük ez volt. A fegyverviselés ősi foglalkozásuk, de ekkor gyávaságot nem ismertek, akadály