Állami Polgári Fiúiskola, Kiskunhalas, 1927
nem volt, megküzdöttek a legnagyobb veszedelmekkel. Bátorság, hazaszeretet vezette minden lépésüket. A harc volt az éltető ellemük. A nemesség az igazi magyar faj, mint nemzet fenntartó elem, a honfoglaló magyarság leszármazottja, a föld és törvény ura, természetes eszével és megkülönböztetett helyzeténél fogva tényleg fenn tudta tartani tekintélyét, noha adómentességet élvezett. Mint nemzetvédő, fegyveres osztály kiváltságokat nyert, s e több felől is biztosított, megingathatatlan helyzetével állandóan ébren tartotta a nemzeti szellemet, valóságos gerince, esze volt az országnak. Éles határ választotta el a jobbágyságtól. Más társadalmi osztály, más faj. A jobbágy a meghódolt, leigázott, részben bevándorolt nép ivadéka. Felfogása más, érzülete más, nem tartotta a szoros kapcsolatot nemzetével, nem érezte a hozzátartozandóságot, hiszen nem volt szabadsága. Egy lealázott szolganép volt, tele megalázkodással, alkalmazkodással, ura parancsának feltétlen teljesítésével. Ehhez szokott, ebben élt, máskép talán el sem tudta képzelni helyzetét. Fordultak elő ugyan felszabadítási kísérletek, de ez is csak némely vezető indítványa, mely sikerrel nem járt. Maga a tömeg, a zöme csendesen tűrte sorsát, beleidegeződött a foglalkozása, a munka és engedelmesség. Politikához nem értett, a vezetést, irányítást átengedte másnak, az ahhoz értő nemességnek. Jogokat nem élvezett, csak kötelességei voltak, azokat hűségesen teljesítette, így a nemesség a helyzet ura volt. Idők folytán a tétlen élet miatt a nemesség egy része elszegényedett, lett belőlük hét szilvafás nemes. Tekintélyéből vesztett. A társadalmi vezetést lassanként a városokban kialakult vagyonos polgárság vette a kezébe, észrevétlenül összeolvadt azzal. Különösen nagyobb méreteket öltött ez az egyenlő teherviselés megalkotása után. Érdekes folyamat ez. A városi polgárság foglalkozása ipar és kereskedelem. Ez a foglalkozás a jobbágyság helyzeténél már önállóbb volt, bizonyos műveltséget, intelligenciát, tehetséget és tanulást igényelt. Az összetartást erősítette közöttük a céhek felállítása, megszervezése. Természetesen ez erőt adott a testületnek. Józan, okos gondolkozású vezetőik mellett tekintélyt is szerzett nekik. Ehhez járult a vagyonosodás, a jólét s a város vezetésébe való betekintés, némelykor tanácsadás és vezetés is. Ezzel bizonyos önállóság fejlődött ki bennük. Ezeknek száma rohamosan növekszik úgy, hogy a nemesség egy részével ez osztályra háramlik át a nemzetfenntartó erő, ez lesz a középosztály. A jobbágyság egy része és a nemesség is beáll a polgárság sorába, munkához kezd. Természetesen a vegyülési folyamat nagy átalakulást idézett elő a nemzeti érzületben, meg a társadalmi életben is. A nemesség rátartós büszkesége kissé alább hagyott, kénytelen volt belátni a sors forgandóságát és beleélni magát az új, változott helyzetbe, észrevette, hogy a természetes ész, bátorság már nem bizonyul elégnek, ismeretek elsajátításával, tanulással kell az egyénnek felszínen tartania magát és főleg munkával.