Állami polgári fiú- és leányiskola, Kistelek, 1936
MESE EGY ANYÁBÓL. Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyeknél is közelebb, meg is találhatjátok, ha akarjátok, csak huszonöt mérföldet siessetek előre, aztán harminckettőt visszafelé, majd hetet újból előre és hipp-hopp már előttetek is a gyönyörű mesebeli ország s annak szépséges királynője, akiről nektek most mesélni fogok. Érdemes elmenni oda, mert nem olyan akármilyen ország az! Kéklőbércek koszorúzzák rengeteg erdőkkel, kristálytiszta hegyi patakkal az országot, melyeket ha napkelet felől felbukkan a tüzes koronája, Nap, egyszerre aranyfátyol borít be mindent a havasok égig érő csúcsától a ringó rónaság áldott búzatermő talajáig. Van itt minden bőven, amit szeme-szája csak megkíván az embernek. Az erdőben ott bujkál a remegő őzike, a büszke agancsú karcsú szarvas, a támadásra agyarait fenő vaddisznó, a havasokon nyugodtan málnázó dörmögő mackó. — Hát még milyen mulattató a ficánkoló ezüst és aranyhalacskák játéka, amit a kényelmesen haladó óriási folyókban azon versenyeznek egymással, hogy melyikük vet ügyesebb bukfencet. Mosolygó aranyalma, hamvas őszibarack, illatos szőlő ropogós cseresznye integet mindenfelől s csak amúgy potyog az ember ölébe, csak aztán győzze meg enni, hazaszállítani. Ha pedig még valaki arra is rászánja magát, hogy a hegyek belsejébe is bekukkantson, no annak aztán van mit látnia ! Fekete gyémánt, arany, ezüst garmadával hever a föld alatt, csak ki kell a kezét nyújtani érte. Láthatjátok ebből, hogy a jó Isten nagyon szerette ezt a mesebeli országot. Gondoskodott arról is, hogy olyan királynője legyen e földnek ki legjobban megérdemli leginkább megbecsüli ezt a megmérhetetlen, kiszámíthatatlan kincseket érő földet. Egyszer — régen volt már — a mesebeli országban nagy ünnepségre készültek. A királynő ezredik születésnapját ünnepelték. No, miért mosolyogtok ? Talán nagyon öregnek találjátok ? Pedig bizony akár hiszitek, akár nem, a mesebeli királynő ezer éves volt, letagadni sem lehetett, de hiszen nem is volt arra szükség, mert most is oly üde, mosolygó volt az arca, mint egy épen leszakított illatos rózsának. Ne gondoljátok, hogy azért maradt ilyen, mert királynő volt, s ezer éven keresztül semmi gondja, baja nem volt, oh dehogy ! A királynő szemét is nagyon sokszor fátyolozták be a könnyek, a királynő is sokszor fordult kezeit tördelve a Megváltóhoz, hogy szabadítsa meg országát ellenség fegyverétől, vezesse ki gyermekeit a küzdelemből épen, becsületesen, győztesen. A királynő anya volt. Ezer éven át gyakran kijutott számára is a minden anyák örökös rettegéséből, féltéséből és csak ritkán jelent meg élete egén a szivárvány, az új örömet hirdető, újabb csapást elviselni segítő. Azonban erős hite, nagy lelke, fiaiban vetett bizalma nem engedte csüggedni, felemelt fejjel újból és újból megőrizte Isten drága ajándékát. És most ezer év után elfelejtett minden bántást, minden sérelmet és mosolyogni tudott olyan szeretettel, ahogyan csak egy anya .