Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1941
Gr. Széchenyi István. Nagyjainkról megemlékeznünk szent kötelességünk. A hála, a kegyelet követelménye ez. De követelmény önmagunkkal szemben is. Hiszen a nagy férfiak kimagasló erényei, nagyszerű tettei, a közért meghozott áldozatai és az azokról való megemlékezés okulás, tanulság, megerősödés számunkra. Igen, a nagyok által hirdetett örök eszmék kimeríthetetlen erőforrások, ezeket fel kell használnunk, javunkra kell fordítanunk. Ezek szerint: „A nagy ember sohasem a múlté.“ Mikor a legnagyobb magyarról, Széchenyiről születésének 150. évfordulóján kegyelettel megemlékezünk, tőle is tanulni akarunk. Megemlékezésünk ez alkalommal is erőgyűjtés, tökéletesedés, mert eszmei időálló örök értékek. Előttünk ezek különösen becsesek, hiszen nemzetünk megerősödésének, jövőjének zálogai, s olyan egyetemes igazságok, melyek ma különösen időszerűek. Széchenyi létünk, fennmaradásunk alapjaként a nemzeti öntudatot, annak ébrentartását, kifejtését, felfokozását jelöli meg. Hirdeti, miként ma is hirdetjük, hogy rá kell eszmélnünk önmagunkra. Fel kell ismernünk képességeinket, értékeinket, de fel kell ismernünk gyarlóságainkat is. Az előbbiek felhasználása, az utóbbiak kiküszöbölése biztosítja nemzeti életünk sikerét és jövőjét. „Óh, ürítsük ki az önismeret serlegét fenékig, ez javunkra jótékonyan hat, sőt elkerülhetetlenül szükséges!“ Ez az önismeret megmutatja, mire valók vagyunk. Ez arra int, hogy csak azt tegyük, ami hozzánk, körülményeinkhez legjobban illik, így nem érnek csalódások, így megláthatjuk eljárásunk helyes útvonalát. Megerősödésünk egyik főtényezőjének a mindenkor annyira szükséges nemzeti egység kialakítását, az egészséges közszellem megteremtését tartja. „Fő célom az, hogy hazánk erői központosuljanak, a különzések egy magasabb célra olvadozzanak össze.“ Ez az összefogás olyan új típusú magyart formál, akit nem választ el társától sem politikai, sem világnézeti, sem társadalmi elkülönülés. Osztályöntudat helyett nemzeti öntudat felébresztésén, társadalmi egység megvalósításán fáradozott. A hozzá szükséges érintkezési lehetőségek egyikét akkor találta meg, amikor az első kaszinót, a mai Nemzeti Kaszinót megalapította. Ezzel megindította a társadalom különböző helyzetű és foglalkozású tagjainak olvasó- és társaskörökbe tömörülését. Alkalmat nyújtott arra, hogy megismerjük egymást, megvitassuk a közügyeket, s megkeressük az együttműködés lehetőségeit. Ezt a fontos nemzeti egységet kívánta szolgálni nyelvünk közhasználatba hozatalával. Buda-