Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2003 (12. évfolyam, 2-3. szám)

2003 / 2. szám - ÖSSZEFOGLALÁSOK - Niederhauser Emil: Történetírás és nemzet

ÖSSZEFOGLALÁSOK Történetírás és nemzet A Berlinben működő, Európa összehasonlító történetírásával foglalkozó központi, amelyet a két berlini egyetem, az egykori nyugati szektor Szabad Egyeteme és a Humboldt Egyetem támogat, a Volkswagen-Stiftung mellett, 1999 j­úniusában tartott ülésszakot a történetírások nemzetközi összehasonlítása tárgyában. Az itt ismertetett kötet ennek a konferenciának az előadásait tartalmazza, három nagyobb tematikai egységbe csoportosítva. A hosszabb bevezetést a kötet két szerkesztője, Christoph Conrad és Sebastian Conrad írták. A saját, hazai és egyéb történetekhez való viszony összehasonlító vizsgálatára törekszenek a kötet szerzői, az értelmezett történetírást hasonlítják össze. A történetírás történetét már több gyűjteményes kötet tárgyalta, de azok csak párhuzamosan vizsgálódtak. Itt éppen az összehasonlítás lehetőségei és korlátai állnak az előtérben, mindig konkrét esettanulmányok formájában. Pedig az összehasonlítás a 80-as évek óta divatossá vált, már a historiográfia vonatkozásában is. Mindig szem előtt tartva az egyik Kuroszava-filmet, ahol hét szemtanú hétféleképpen adja elő ugyanazt a történetet. A szakma régebben a kapcsolattörténetet vizsgálta. A XIX-XX. században a történetírásnak a nemzet fejlődésében elhatározó szerepe volt­ A historiográfia, vagyis a történetírás története többféle értelemben használatos: 1. a történész-„céh” története, a nagy történészek gondolatai; 2. szerepe a nemzetépítésben; 3. a módszertan története, de ez is politikai jellegű, újabban a németek történeti társadalomtudománynak nevezik; 4. a profes­­­szionalizálódás; 5. a mikrohistóriát még alig vizsgálták, 6. a narratíva, a modernizálás, a szekularizálódás, a nemzet története. Hayden White elméletét a szakma elutasítja; 7. az európai modell elterjedése a tengerentúlon. Két, esetleg több történetírást szoktak összehasonlítani, de elkerülendő az, hogy ezeket monolit irányzatokként tárgyalják. Ez a fajta vizsgálódás már 1900 táján ismert volt. Általában egyes országok történetét szokták összehasonlítani, ha szinkron a vizsgálódás. Diakronikusan a felvilágosodás, a historicizmus stb. a nagy csoportok. Ilyenkor a kontinuitás vagy szakítás a téma. Iskolákat és/vagy egyéneket szokás összehasonlítani. Kultúrákat is, de ezek elhatárolása 3

Next