Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2003 (12. évfolyam, 2-3. szám)
2003 / 2. szám - ÖSSZEFOGLALÁSOK - Niederhauser Emil: Történetírás és nemzet
találják meg az alapvető elemeket. Droysen megkülönböztet vállalkozó, elbeszélő, didaktikus és diszkurzív fogalmazást. Az összehasonlítás a franciákkal nehéz. A francia történészek egyúttal újságírók és politikusok is, a németeknél ez ritkább. A német persze a régebbi, a forráskritikán nőtt naggyá. A franciáknál a társadalmi hatás a fontos. De mindkettőnél a nemzeti identitás erősítése a cél. A franciáknál vannak erős önéletrajzi elemek, a németeknél a források állnak az első helyen. Droysen felfogását a maga korában nem fogadták el. A kutatást és az ábrázolást élesen elválasztották egymástól. A szerző a végén élesen fellép a filozófiai pátosz ellen. Paul Nolle, aki a brémai egyetemen XX. századi intellektuális történelmet oktat, Thomas Nipperdey és Hans-Ulrich Wehler két nagy, XIX. századi német történeti szintézisét veti össze. Mindkettő a hosszú XIX. századot tekinti át, igen nagy terjedelemben. Ki fogja ezeket a munkákat olvasni? Nipperdeg (1927-92) és Wehler (1931-ben született) nagyjából egyidősek, a politika hatása alatt állnak. A nemzeti történelem primátusát még a történeti társadalomtudomány megjelenése sem módosította. Hayden White 1973-as könyve óta az esztétizálást elvetik, a forma mellékes a tartalom mellett. A németek szerint White nem ment túl azon, amit már Droysen megállapított. A németek szerint az ábrázolás formája mégis ugyancsak fontos. Nipperdeg ábrázolását Napóleonnal kezdi, Wehler jóval korábban, de ő is hangsúlyosan nem a forradalommal. Mindkettő kronológiájában a cezúrák politikatörténetiek. A két munka tartalomjegyzéke szinte szimmetrikus, a gazdaságot, a politikát és a kultúrát tárgyalják, de ezek között nincs kapcsolat. A struktúratörténet és az eseménytörténet mindkét munkában váltakozik. Vagyis végeredményben sok a hasonlóság a két szintézis közt. És persze sok a szakma konvenciója. Nipperdeg a tárgyalt korszakból indul ki, Wehler a jelenből visszafelé. Nála a személyiségek számítanak, dramatizál. Van, aki négyféle narratívát különböztet meg náluk. Mindkettőnél egyaránt a probléma az 1933-as fordulat megértése, meg a modern világé. Mindkettőnél még mindig a nemzeti történelem áll az előtérben. Kétféle őssort lehetne összeállítani, Herder - Ranke - Sybel - Nipperdey, illetve Schlözer - Droysen - Treitschke - Wehler. Nipperdey inkább Hérodotosztól tanult, Wehler Thuküdidésztől. De végül is kettejük közt több a hasonló vonás, mint az eltérő. A harmadik és ismét terjedelmesebb rész címe: Összehasonlítás a határon? Peter Schöttler, aki a francia CNRS-ben végez német-francia összehasonlítást, Az intellektuális Rajna-határ címen összeveti az Annales irányzatát a nemzetiszocialista történetírással. A harmincas évek német néptörténete (Volksgeschichte) hasonlítható össze az Annales-lal. Gerhard Ritter bírálta a franciákat, elembertelenedést vetett a szemükre. A németek elutasították a francia irányzatot, a franciák olykor pozitívumot is láttak a németeknél.