Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2012 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 1. szám - XIX. SZÁZAD - Jakab-Zalánffy Eszter: Bruna Bartolo: Hölgyek Olaszország megteremtői között: [Bartolo, Bruna]
összeget fegyverekre és lőszerekre fordította, mellyel a milánói öt nap csatáinak költségeit finanszírozta. Tetteinek gyakorlatias és szellemi jelentőségét azonban csak kevesen ismerték el. Akárcsak az Olimpia Rossi Savio, a szalonok torinói ikonja által végbevitteket. 1859-ben két fiát veszítette el a második függetlenségi háborúban, de mindig azon fáradozott, hogy támogassa a közös ügyet. Olyannyira, hogy Garibaldi 1862-ben Torinóba érkezvén úgy köszöntötte őt, mint „a risorgimento anyját”. Határozott, erős és harcos kedvű volt, mint a másik honanya, aki a risorgimento harcaiban négy fiát veszítette el az ötből. A milánói Adelaide Cairoli. Ötödik fia később miniszterelnök lett. A honleány hatalmas fájdalma ellenére továbbra is finanszírozta a hazafias szellemű folyóiratokat, és szalonjában fogadta a kultúra és a politika harcosait. Garibaldi ezt mondta róla: „Az anyák fiaik iránti szeretetét a férfiak nem érthetik meg. Éppen az ilyen asszonyok miatt fog nemzetünk fennmaradni.” A piemonti események beszámolóival és azok előremozdításával, értelmiségiek közötti találkozók és levelezések megszervezésével vált híressé Costanza D’Azeglio, Massimo D’Azeglio sógornője. Fiának, Emmanuelnek - Cavour diplomatájának - írt leveleiben, mint egy krónikás mesélte el, mi is történik Torinóban. Olaszország egységesedése nem csupán az elérni kívánt győzelmet jelentette. Szilárd meggyőződés volt ez az eszme a hazafias monarchista Giulia di Barolo számára is, aki amellett, hogy egyenruhát öltött magára, börtönreformot sürgetett, és azon dolgozott, hogy az egységesítési folyamat szociális változásokat is hozzon. A Barolo-palota Torino központjában nyitotta meg kapuit minden délben a szegények fogadására, majd esténként a birodalom nagyjainak találkozóhelyévé alakult át. Cavour, Cesare Balbo, Massimo D’Azeglio, Solaro della Margherita gróf, de Maistre, továbbá nagykövetek és tudósok gyülekezőhelye lett. Dél-Itáliában, a risorgimento nőalakjai közül kiemelkedett a republikánus Antonietta De Pace. Úgy ismerik őt, mint Gallipoli hősnőjét. Elsősorban a garibaldista harcokban való részvételéért, amely Nápoly felszabadulásához vezetett. Lóháton lépett be a városba Garibaldi oldalán. Emilia Sforza Loredano álnév mögé rejtőzve hírnökösködött az első pugliai és a többi régió mazziniánusai között, valamint harcolt a Bourbonok ellen egészen addig, míg a nápolyi büntetésvégrehajtás letartóztatta, majd börtönbüntetést szabott ki rá (1855). Sorsát hazája kegyeire bízta Maria Clotilde di Savoia is, későbbi nevén „Moncalieri szentje”. II. Viktor Emánuel király lánya, aki apácának 79