Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-08-04 / 38. szám

Kolozsvár IS Pén le Iá alig» 4. 1848. Megjelenik e’ jelen évben a’ Kolozsvári Hirado helenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pénteken. Előfizetési ára helyben házhoz hordással 6 fr., a’ nélkül 3 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve fi fr. 40 kr., kétszer fi fr. pengőben. KM.JimART Hirdetések dija egészer I —10 sorig 20 kr. azo-K felül minden sor 3 kr. ezüstben, másodszori és harmadszori ismétlésért e' díjnak /ele. — o — Teljes számu példányokkal még szolgálhatunk. Örömük. Az Ungar szerint sergeink a római sánczokba betörtek. A’ csata rendkívül véres volt; a veszteség nagy, részünkről százak, a’ lázadóké ezerek. A’ nap hősei a’ szegedi önkintesek voltak. nemzeti gyűlés. A’ képvisház jul. 21-ki ülésében Kolozsvár e. képviselője Méhes Sámuel ekép szólott: Tisztelt ház! az adresse majd minden pontjait elvre nézve elfogadom — azok a’ mint a trónbeszéd viszhangját, úgy a’ ministerium eljárása méltánylását hirdetik. — Egyedül az olasz kérdésben van eltérő nézetem. — Szeretett kis hazám, a’volt Erdély, midőn az uniót oly ritka lelkesedéssel ’s egyhangúlag kimondá, alkudozni nem kívánt, ’s csak egyetlenegy feltételt tett, mely is az unió-törvény 1. §-ában igy hangzik : ,,Erdély Magyarországgal a’ habsburgi ausztria dynastiai uralkodása alatt a’ pragmatica sanctióról szóló törvény sértetlen megtartása mellett egyesül.“ Magyarországon, mint hallám, a’ pragmatica sanctio iránt eltérők a’ vélemények, Erdélyben csak egy az értelem. Azon törvény 44-dik §-a azt tartja, hogy úgy Erdély, mint az austriai birodalom , a’ territoriális kiterjedés integritása iránt egymást kölcsönösen oltalmazzák. De, ebbe mélyebben ereszkedni nem kívánok, nézem csak a’ kérdés politicai oldalát. — Hogy Magyarország az osztrák birodalommal, sőt a’ nagy Németországgal szoros barátsági viszonyban legyen, ezt önfenmaradhatása mulhatlanul kívánja. — Nézzük meg csak hazánk jelen körülményeit. Horvátországban nyílt támadás van , az aldunai részeket rablók csoportai pusztítják. Erdélyben az oláhok moldovai és oláhországi testvéreiktől izgatva egy nagy Daco-román birodalomról álmodoznak. Az orosz seregek már átlépték Moldova határait, ’s a’ hatalmas autócrata csak szerencsés pillanatra vár, hogy Erdélyben felgyújtsa a’ lázadás hamu alatti szikráját. A’ nép oly ragaszkodással van az osztrák császárhoz, hogy mind azon gyanasítás okozza a’ szász , oláh , illyr és horvát mozgalmakat, mintha Magyarország tőle elszakadni kivánna. Uraim ! Ha mi most az osztrák birodalom fenyegető veszélye tárgyában lágy melegen mondjuk : szakadjon el Lombard-Velencze , kövesse ezen sorsát Galliczia és Csehország,amint az orosz autocrata vagy más hatalom zsákmányává leendünk. Igen erőseknek magunkat ne higyjük, ne csak hazánk belviszályait, szakadásait, de az egész Európa jelen forrongó körülményeit is fontoljuk meg. — Teljes meggyőződésem szerint Magyarország független állásának szilárdítása, institutióinak tökélyesíthetése az Ausztriával barátságos öszszeköttetéstől függ. — Ha Ausztria tiszta szándékunkról meg leend győződve, azonnal lecsilapulnak a’ horvát, illyr, oláh és szász mozgalmak. — Legyünk lovagiasak , ne csak szájunkon pengessük a’ hivséget, de tettel is bizonyítsuk , igy nem csak belbékénket, elhaladásunkat, de Európa közbecsülését is meg fogjuk nyerni. A’ ministerium is ezen kérdéshez kötötte állását; senki a’ magyar ministeriumot nálam nagyobbra nem becsüli, és nehéz állásában tett, ki nem fáradó érdemeit inkább nem méltányolja; még annak gondolatától is borzadok , mi veszély követné ezen krisist ? De ha a’ ministeriumot csak egy szabad nemzet letiprásával lehetne megvásárolni, ily drága áron azt megmenteni nem kívánnám. De itt az olasz nemzet szabadsága elnyomásáról nincsen szó. A’ bukott Metternich-ministerium — több bűnei között — a’ lombard-velenczei nép alkotmányos kivánatait megvetette , angol reinister Palmerston tanácsai előtt füleit bedugta, concessiók helyett rögtön itélőszéket küldött; ’s a’ lánczait tovább nem tűrhető nép fellázadt. Eljövének Magyarország szabadságnapjai. Ausztria is szabad alkotmányt igér Lombard-Velenczének ; kevés napok múlva béke követi vala a’ véres háborút; de előálla Carlo Alberto példátlan árulása , már most Ausztriának nem fellázadott népével , de a’ szardíniai királylyal vala baja. Constatirozzuk magunkat. Ezen házban senki sincs, ki az olasz nemzet szabadságát elnyomni kívánná, csak hogy ezt különböző utakon kívánjuk eszközölni. — A minoritás bízik Carlo Albertoban , én pedig- -a’többséggel — a’ magyar ministeriumban. (Helyeslés!) Carlo Alberto múltja egy autocratát tükröz , ’s jelenét hódítási vágy , árulás és ármány bélyegzi. Ha Magyarország Ausztriát nem segíti, nem leend Lombard-Velencze népe szabad köztársaság, de leend Szardíniának egy provincziája. Midőn a’ minoritás Ausztriát segíteni nem kivánja, Lombard-Velenczét Carlo Alberto kezére játsza , ’s a’ szabadság védelmét ármánykezekre bizza. — Mi a’ többséggel bizunk a’ magyar ministeriumban, hogy az az olaszok szabadságát, ha lehet, Ausztria alatt, hanem, másként, de mindenesetre biztositni kívánja. Ezért véleményem az, hogy ha hazánkban a’ csend és rend helyre áll, ha Horvátország régi köteleztetését elismeri, ha Ausztria kormánya eddigi magaviseletétől eltérve , a’ magyar ministeriumnak maga intézkedéseire őszinte barátságos kezet nyújt, ekkor a’ magyar hadsereg felesleges része bizassék Ausztria rendelkezése alá, oly czélból, hogy Lombard Velenczével, a’ trón méltóságához ’a a’ nemzet alkotmányos szabadságához és jogszerű kivánataihoz méltó béke köttethessék. — Igenis én pártolom a’ ministerium politicáját, ’s ebben az olasz nemzet szabadságának nagyobb garantiáját szemlélem, mint ha veszteglésünk miatt Lombard Velencze Carlo Alberto kezére kerülne. Ezután Perczel Mór keményen kikelvén a’ Reichsverweserré választott János kér, magyarhorvát-ügybeni közbenjáróskodása ellen, beszédére Kossuth L. válaszolt. Az előttem szólott — úgymond — János félig intermediatioját el nem fogadhatónak nyilvánitá. Bátor vagyok előrebocsátani, miként nekem soha eszemben sem volt János féleget intermediatiora kérni fel, még a’ múltra nézve sem. Ez felkévén a’ főherczeg, ha e’ balvéleményt eloszlatta, iparkodjék oda hatni, miszerint felvilágosittatván az nép a’ király akaratáról, kinek nevében látittatott a’ korona ellen , egyszersmind használja az alkalmat ez részben is az népnek megnyugtatást adni , hogy mi nem akarjuk elnyomni őket, mi minden igazságos kivánataikat teljesítői készek vagyunk, és egyszersmind tudja meg, vannak-e ilyen méltányos kivánataik? János félig eljárását mindig ezen szempontból értette az ministérium. Fájdalommal vette azonban, miként János félig az elsőt elmellőzte, és az másodikat fogván fel, azt mondja : én tehát intermediálok. Erre nézve kinyilatkoztattuk , hogy ennek semmi sikere nem lesz, ha az első nem történik , és kinyilatkoztattuk, mi azon indulópont, melyből mi a horvátoknak netalán adandó — nem mondom concessiokat, mert én senkinek concessiokat adni nem akarok , hanem igazságot mérjük ; nyilvánítottuk, miszerint azon szempontból indulunk ki, hogy mi Jellachichot az király ellenében hasonló hatalomnak el nem ismerjük, ki a’ m. királylyal mint önálló hatalmasság alkudozhatnék ; hanem csak azon szempontból megyünk ki, hogy horvátoknál törvényes tartományi gyűlés tartassák ,a mire nézve megtettük, mi tőlünk telt; hanem természetesen lázadásban lévén , nem az mi rendeleteink szerinti gyűlés tartatott, de öszszehivatott egy önkényes alapon az gyűlés, melyet a’ fejedelem törvénytelen conventiculumnak nyilvánított, melyet mi az horvát nép kivánatai orgánumának elismerni nem akartunk, hanem azt mondottuk, hogy sem Jellachichcal, sem az tartományi gyűlés küldötteivel tractatusba nem ereszkedünk. Csak anynyit jelentettünk ki, küldjenek törvényes választmányt, és ha lesznek kivánataik között törvényes, méltányos kivánatok, azokat az minis, pártolni fogja, így állván a’ dolog, nem tudom az érdemes követ úr nem elégszik-e meg ezzel ? Mikor a’ kérdés oly tiszta, nem gondolom, hogy valami részletességbe kellene bocsátkozni, nem elég-é a’ háznak, midőn az kiindulási pontot, melyet az minist, felhozott, helyesli ? mert akkor az fog következni , hogy az miniszerelnöknek rész néven veszi , ha Jellachichcal érintkezésbe tenné magát. Azért, gondolom, ha valamely czél, melyet az ember maga elébe kitűzött, elérhető , akkor nem szükséges olyat nyilvánítani, mi következik azon dologból. Mert hogy nem tradtálhat vele, és János főlig intermediatioját mellőzni kívánja, mivelhogy Jellachich a felsége által hivatalától felfüggesztve, és pártütőnek nyilvánítva van, világos. Mihelyt ez emlittetik, semmit sem szólok sem János főlegról, sem a’ többiről. Az trónbeszédben semmi arra vonatkoz és csak azon szempontból indul, hogy mivel az fejedelem és dynastia mindig gyanusitatgatott, miszerint a’ mi István kir. helytartó ’s a’ ministerium részéről történik , nem az fejedelem akarata, és szóratott azon hir, hogy az dynastia ellenkezőleg gondol és érez az dologban , mint az m. ministerium , mi úgy gondoltuk , az balértelem elhárítására semmi sem lehet czélszerűbb, mint ha a’ dynastia egyik tagja elmegy a’ helyszínére , és ott felvilágosítja a’ közvéleményt. Ez volt az kiindulási pont, mely az nyilatkozatban, a’ mit felolvastam, világosan kijelentve volt. ÉS egyszersmind oda mente pont nincs, mely azt mondaná: János főherczeg közbenjárását elismerem; ellenben ott van az ministerium induló pontja tisztán constatirozva; gondolom, erre nézve az ház meg lehet elégedve (helyes !). A’ másik az katonaságnál! szellemet illeti. Abban sok igazság van, mit azt. követ úr mondott, csak az az kérdés, hogy az bajos állapot helyrehozására melyik mód czélszerű? Az katonaság egy testület, melyet az mult századok vétke a polgároktól csaknem elszakított; katonának lenni csaknem anynyit tett, mint megszűnni polgár lenni, és az uralkodó kezében levő külön hatalom lenni.