Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-10-19 / 81. szám

l Kolozsvár Si Csötörtök od­ol). 19. 18­84. Megjelenik, e’ jelen évben a’ Kolozsvári Híradó he­­tenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pén­teken. Előfizetési ára hely­ben házhoz hordással 0 fr., a’ nélkül 5 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve 0 fr. 40 kr., kétszer 6 fr. pengőben. KOLOZSVÁRI Hirdetések dija egyszer, 1 —10 sorig 20 kr. azon­ felül minden sor 3 kr. e­­züstben, másodszori és har­madszori ismétlésért e’ díj­nak fele. ÉVNEGYEDI ELŐFIZETÉS. A’ Kolozsvári Híradó folyó évi october-decemberi folyamára előfizetést nyitnak. Napjainkban a’ hírlapirodalom fontossá­gát hoszszasan bizonyítgatni felesleges. Tisztelt olvasóinktól függ megítélni: érdemlünk-e pártolást vagy nem. Előfizetési díj a’ kijelölt időre három rft 30 Krajczár pengőiben. TARTALOM. M a g­y a r o r­s z­á g. Hiv. közlemé­nyek. Egy kis szám­olat. Kolozsvár. A’ Csatatérről. Torda. Vegyes közlemények. Áldozatok. Hirfüze­r. Austria. Legújabb. MAGYARORSZÁG. Hivatalos közlemények. — A’ nemzeti k­é­p­v­i­s­el­ő­h­á­z­n­a­k 18­48-ki o­c­t. 10-kén Pesten tartott ülésében hozott határozata a’ kül­földön levő vitéz hadseregeink ha­zajövetele iránt. A’ vérbe borított magyar haza, élet ’s ha­lál közötti küzdelmeiben, minden fiától hű se­gélyt és megmentése terheiben hazafiai meg­­osztozást sürgetőleg igényelvén. A’ haza képviselői a’ magyar nemzet ne­vében határozzák és parancsolják, hogy az Olaszföldön, Lombárd-Velenczében , Cseh- ’s Morvaországban vagy Gallicziában vagy akár­hol kint levő magyar hadsergek, megértvén a’ magyar nemzetnek fiaihoz tett eme parancso­latát, rögtön viszszatérjenek szülőföldükre, a’ kedves hazának oltalmára és kivívott alkotmá­nyos, királyi esküvel törvényesen szentesített szabadságának megoltalmazására, semmit sem kételkedvén, sőt biztosan remélvén a’ magyar nemzet, hogy a’ vitéz magyar hadsereg legyő­­zend minden gátokat, és sietni fog fegyverrel is utat nyitni kedves rokonaiknak, testvéreik­nek és szüleiknek megvédésére. A’ magyar haza a’ mint büszke arra, hogy a’ pártütő Jellachich, itthon vitézkedő fiainak győzelme által már a’ Lajtán túl kergettetek, úgy többi kint levő vitéz fiait is nyilt karok­kal várja, a’ dicsőség babérjaiban és haza há­lájában­ részesülhetésre. Almásy Pál, m. k. a’ képviselőház má­sodelnöke.— Ludvigh János m. k., a’ kép­viselőhöz jegyzője. — Miután Rott és Philippovics tábor­nokok, nemcsak hogy hazájuk ellen maguk fegy­vert fogtak, de még ezen felül a’ parancsnok­ságuk alatti ezrednek törvényes katonai felsőbb­­ségeiktől elszakitásával, ’s a’ haza elleni fegy­verfogásra fellazításával, és átalában oly vét­ségekkel vádoltatnak, melyek a’ honárulásnak, ’s a’ honellenségeivel­ szövetkezésnek legma­­gasb fokát foglalják magukban. Annálfogva a’ honvédelmi bizottmány el­­mulaszthatlan kötelességének ismerte, Rott és Philippovics foglyok vétségeinek szoros bűnvádi megvizsgálására, Kóczán József országos közvádló közbenjöttével működendő vegyes bizottmányt rendelni, ’s azt rögtöni és folytonos eljárásra utasítani. Mi ezennel köztudomássá tétetik. Kelt Pesten, oct. 12-én 1848. A’ honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos, elnök. — Kiss Ernő ezredes utólagos jóváhagyás reményében, honvédi tábornokká neveztetik ki. Pest, oct. 12. 1848. A’ király ’s haza nevében az or­szágyülés által választott honvé­delmi bizottmány. — Báró Radák Istvánnő a’ gyalog hon­védek felöltöztetésére 100 száz pengő forintot szíveskedett ajándékozni, mely utánzásra méltó tettért, köszönetemet nyilvánítom. Kolozsvárit, oct. 16. 1848. D­o­b­a­y, ezredes. — Kolozsvárt állomásozó honvédeknek id. gróf Bethlen Jánosné, gróf Rédei Jánosné, bá­ró Huszár Józsefeé , özvegy Pócsa Pálné , Györ­­fi Sámuelné, Horváth Ferenczné úrnők — Hor­váth Juliánna és Borbála és Eckhárd Katalin kisaszszonyok különböző menynyiségben tépést és köteléket ajándékoztak , melyekért a’ lelkes honleányoknak hálás köszönet szavaztatik. Ko­lozsvárt october 18-kán 1848. a’ főparancsnok meghagyásából Antos Ferenc­z. Egy k­is számolat, A’ balázsfal­vi ,,Organum közelebbi számában reczkézi a’ magyar, jelesen a’ királyhágón inneni lapokat , mint előidézőit azon ellenséges mozgalmaknak, melyeket a’ román faj részéről, nemzetetünk, alkotmányunk s a’ köz-béke és rend irányában tapasztalunk. A­ szerkesztő, ciikke elején megdicsér ben­nünket, e’ lap kezelőit, hogy az 1848-ki for­radalom előtt hévvel küzdöttünk a’ románok el­nyomatása ellen; de — úgymond — ez nemes irány csak folyó évi április végefeléig tartott. Azóta minden, még a­ legártatlanabb és legá­­lisabb téteményeit is a’ román nemzetnek hazug ráfogásokkal gyanúsítjuk, elferdítve, nagyítva adjuk elő, ’s ezáltal idegenséget ’s gyűlöletet keltünk a’ népfajok között. Súlyos vád­, hadd számoljunk. Az „Organu“ azon időtől kezdi tévedé­seinket felróni, midőn a’ román nép, nem más czélból , csupán hogy elidegenithetlen termé­szeti jogai, nyelve és nemzetisége biztosíttas­sanak, eme föltételekhez kívánta kötni az uniót. Azon időben fájdalom elég optimisták va­­lánk azt hinni, hogy ez és nem egyéb a’ czél. És mit mondánk mi azon időben? Azt, hogy az uniót, melyet a’ magyar haza jólétének és fenállásának ’s az elnyomott jogtalan néposz­tályok szabadságának egyedüli biztos alapjául hittünk, ne vigyük hoszszadalmas tárgyalások te­rére, ne késleltessük, ne koczkáztassuk mentői előbb élvezendő malasztait. A’ királyhágón inneni románok vezetői ak­kor ezt mondák: nekünk nemzetiség kell; ’s akkor nem is igen mondhatának e­­gyebet, mert népök, mely a’ hűbéri viszonyok járma alatt nyögvén, epedve várta felszabadu­lása óráját, könynyen befavouirozhatta volna őket. Mi így szólánk : nemzetiségtök biztosítva lesz. Ne kívánjátok az uniót föltételezgetéssel hátráltatni, hisz túl a’ királyhágón jogegyen­lőség van ’s az unió után a’ lesz innen is. ’S hol jogegyenlőség van, minek oda részletes ér­dekek biztosítása ? És az elfogulatlanok lát­­hatók, sőt kijelentettük mi is , hogy Magyaror­szág népképviseleti törvénye szerint a’ több­ségben levő népfajnak, nemhogy külön biztosí­tékokra lenne szüksége, sőt ha bírja az er­kölcsi kellékeket, a­melyek nélkül népfölséget talán maga az ,,organua sem óhajt — mind törvényhozás, mind kormány az ő többségének kifolyása lehetnek. Az unió megtörtént ’s a’ magyar törvény­­hozás mind a’ mellett meghozá a’ felesleges biztosítást is, kimondván egyik törvényjavas­latában a’ román nemzetiség egyenjogúságát. A’ magyar kormány pedig tettleg megkezdé a’ román nemzetiség elismerését, midőn intézke­dett, hogy törvények és kormányrendeletek sa­ját nyelvökön jussanak a’ románok tudomására. Miután e’ történt, azt várta minden becsü­letes honfi, hogy vége lesz az ellenséges moz­galmaknak. "S vége lett-e? Tettek-e a’ román hírla­pok erre valamit? Nem. A’ békövetkezett eseményekből ki­tűnt , miként a’ román nemzetiség csak palást volt, szenynyes palástja a’ Bécsben központo­­sult, de polyp karjaival országszerte elágazó’a innen a’ Királyhágón, főleg Szebenben, elszánt zsoldosokra talált camarilla gazármánykodásai­nak. A’ román nép históriája átkot fog mon­dani a’ román nép mostani vezetőire, kik a’ legszentebb tulajdon, a’ nemzetiség ürügye a­­latt az együgyű népet már szélbre sodorták a’ szolgaság örvényének, melytől alig egy pár hó­nap előtt nem saját erejökön vergődének ki. A’ legközelebbi napok eseményei világo­sok. S mi kérdjük Cipariu kanonok úrtól : a’ román nép érdekében történtek - e a’naszódi za­rándokolások, hol egy alezredes, migl­ső Fer­­dinánd (meg kell azonban jegyeznünk, hogy a’ nép száján Miklós czár is forog­ hűségére es­keti fel a’ románokat , az aristocratia némely kisebb hitű tagjait azzal biztatja, hogy visz­­sza kell állani a’ hűbéri rendszernek, mert e’ nép nincs megérve a’ szabadság élvezésére; a román nemzetiség érdekében történik-é, hogy a’ balázsfalvi gyűlésben, a’ nagyrészint politi­kai képzettség nélküli román néppel fölmon­datják a’ törvényes kormány iránti engedelmes­séget ’s az osztrák camarillának , — mely a’ népszabadság ellen folytat irtó háborút — sza­vaztatnak vele bizalmat? Vájjon a’román nem­zetiség érdekében történik-e, hogy Erdély, miután Románo-Daciává keresztelték, praefe­­cturákra, ’s a’ praefecturák tribunatusokra osz­tattak ’s a’ Balássfíd­váról szétküldözött pre­fektusok, onnan adott uta°itás értelmében kor­mányozni kezdettek; a’ nép által a’törvényes e­­­­ölj­áróik iránti engedelmességet megtagadtat­ok, az országos adót maguknak fizettették , a’ népet muszka lobogók alá (melyekből, hisz ott egy példány a’ kolozsvári kaszárnyában, a­­kárki megláthatja) gyűjtik a’ magyar faj kiir­tására. Ezek­é azon leyalis és ártatlan tények , melyek elleni kikelésünkért az ,,Orgarj­u vádol ? Mi nem hiszszülő, hogy Cipariu kanonok úr mondjon. Az általa szerkesztett lapban, mi sok jót találtunk, ’s olykor ki is fe­jeztük érte méltánylatunkat. De mégis fenma-

Next