Kolozsvári Tükör, 1913 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1913-11-02 / 1. szám
. ” 3 TÜKÖR Szvacsína Géza, pihen Hétfő délelőtt a Bocskay téri kisparkban találkoztam Szvacsína Gézával, Kolozsvár nyugalomba készülő polgármesterével. Gyönyörű őszi délelőtt, mikor a nap ragyogva tüzel s perzseli a kopaszodó, száraz fákat, sétált csöndes, nyugodt lépésekkel Kolozsvár első polgára, aki harminc évi jelentős, nagy munkálkodás után most elfáradva félreállt a közszerepléstől, hogy ezután valamicskét magának, szűk környezetének is élhessen. Nem haladhattam el egyszerű köszönéssel Szvacsína Géza mellett. Megszólított barátságos, meleg hangon. — Isten hozta, hova, merre? Mondtam valamit, aztán magával vitt sétálni. — Csak úgy jöjjön, — bocsátotta előre — ha nincs elfoglalva. Ilyenkor nagyon szeretek sétálni. Beszélgessünk valamiről. A helyzet olyan volt, hogy mindenről beszélhettem, kivéve azt, amiről legtöbbet lehetne: a közeli polgármesterválasztásról. A huszadik lépésnél azonban mégis erre terelődött a szó. Szvacsína Géza megállt, rámnézett s ezt mondta: — Erről a dologról nem beszélek újságírónak. Nem akarok nyilatkozni, de mivel én is kíváncsi vagyok egyremásra, beszélgethetünk róla. Nem hangsúlyozom többet, hogy most nem az újságírónak beszélek. . . Amik tehát itt következnének, azoknak megírására nem kaptam engedélyt. Ezt azért sajnálom, mert a hatvan egynéhány ezer lélekből álló Kolozsvár nagyon kíváncsi arra, hogyan vélekedik Szvacsína Géza az utódjáról. . . Annál is inkább, mert ez a kérdés most aktuális: igazán csütörtökön — mint megírták a lapok — írásban is beadta Szvacsína Géza a lemondását. Később másról esett szó. A város helyzetéről, züllött financiárról. — Három év alatt rendbe lehetne hozni a várost, mondta a polgármester olyan meggyőző hangon, hogy magam is elhittem. Három szigorú év alatt. . . Ráterelődött ezután a beszélgetés az utóbbi eseményekre. S szívesen hallottam Szvacsína Géza mindenkor okos, kritikus szavait. — Mivel tölti Méltóságod idejét? — Délelőtt lehetőleg sétálok, délután olvasok. . . Ennyi az egész. Pihenek. Szükségem van rá.