Vágóhíd, 1925 (12. évfolyam, 3-44. szám)
1925-01-17 / 3. szám
Vágóhíd Bernády nyilatkozatairól és a Magyar Párt elleni vádakról Bernády György, akit elgáncsoltak a Magyar Párt elnökválasztásánál, egymásután több nyilatkozatot adott közre, melyekben öreg diplomata szokásnak megfelelően egyszerre támad és védekezik. Bernádyt, aki magát a Magyarországról lekapcsolt magyarság egyedüli vezetőjének tartotta, nagyon bántja és fúrja, hogy elsőnek kedvelt hívei, a székelyek hagyták cserben és Ugrón mellé állottak. Tollat ragad tehát és hogy nyílt levelet a borvizes, harisnyás góbékhoz, melyben elérzékenyülve veti fel a nagy kérdést : miért gyűlöltek engem atyámfiai, akik egy vér és hús vagytok velem? Ha Bernády valóban politikus lenne, tudná azt, hogy a székelyek pálfordulásának annyi köze van a székelységhez, mint amennyi a Magyar Párt vezérkarának a kétmillió magyarhoz. Megírtuk már egy párszor, hogy egy zártkörű társaság, mely némely városban és faluban fiókokat is létesített, elég tapintatlan és elbizakodott ahoz, hogy egy ország magyarsága nevében beszéljen és lépjen fel. A Magyar Párt mai összetételében legfeljebb százezer magyart képvisel s azok a kimutatások, melyek a városok és falvak megbizottairól készültek az elnökválasztás alkalmából, a munkapárti választások őszinteségére emlékeztetnek. Szóval sem Bernády, sem Ugrón nem jelentik a magyarságot s Bernády öregségére ne legyen olyan hiú és érzékeny, hogy sírva fakad, mert néhány ló főgóbénak valaki bebeszélte, hogy Ugrón többet ér, mint ő. Bernády egy másik nyilatkozatban (ma mindennap ir egyet, még a Szilveszter éjszakát is ezzel tölti) védekezik az ellen, hogy nem ő jelentette fel a szigurancán a Magyar Pártot és a Tatarescu részéről írt vádolót nem ő állította össze. Nagyon megsajnáltam a megöregedett vásárhelyi polgármestert, mikor ezt a nyilatkozatát olvastam. Azt hiszem, senki sem gondolt az országban arra, hogy neki bármi köze is lenne a Magyar Párt ellen megindult akcióhoz. De ő úgy tett, mint az operettdiva, aki nem tudott beletörődni abba, hogy ma este a drámai hősnő aratott őrült sikert egy Shakespeareban, hát utókarambolt csinált, összetörte a kocsiját, kiugrott belőle, csakhogy írjanak és beszéljenek róla az emberek. Istenemre, a túlsó partról nézve nagyon mulatságosak, kissülűek, ügyetlenek lehetnek a mi politikusaink, hát csoda, hogy nem veszi őket komolyan a kormány és Tatarescu olyan sértő fölénnyel beszélt a Magyar Pártról, melyet még arra sem tart érdemesnek, hogy feloszlasson. A mi fajtánk a magyar, dolgos, becsületes, őszinte, Romániának ideális kisebbsége van, melyet a kormány értékelni és megbecsülni nem tud, de nem is akar, mert az egész kisebbségi kérdést a vezetőknek nevezett politikusainak személyében látja. És ezek az urak, egytől-egyig nem hiszik el, hogy a legrosszabb bizonyítvány a politikai múltjuk, nem látják be, hogy a ravasz Bratianu nem hisz nekik, sőt Goga, a költő is a szegedi csillagbörtönben töltött időkre gondol, mikor egy Sándor József kenetteljes bibliai citátumait hallgatja. Urak, magyar urak, higyjétek el, hogy meleg szeretetekkel, ölelésetekkel megöltök minket, a magatok privát dolgait is csak hátraviszitek. Szabad annak megtörténni, hogy egy tisztán taktikai ügyetlenségért, egy munkás felszólalását ilyen sikerülten kihasználhassa az ország legnagyobb kisebbségével szemben a kormány? Megengedhetjük magunknak, hogy ilyen taktikai hibákat 3. oldal