Vágóhíd, 1925 (12. évfolyam, 3-44. szám)

1925-01-17 / 3. szám

4. oldal Vágóhíd kövessünk el ? Hat éve az erdélyi és bánáti munkásság nem minden politikai megmozdulásnál szeparálta magát a polgári pártoktól?­­ Hogy fogadták volna Sándor József szemforgatásait az ég felé egy szocialista gyűlésen? Lehetünk továbbra is ilyen ügyetlenek, ilyen rö­vidlátók, amellett, hogy százfelé húzva, veszekedve, marva egymást mind jót, becsületest akarunk?! Tóth Sándor: Az aradi , egyhangú, kisvárosi, de mégis sok érdekességről beszél (Arad, jan. 13.) Tavasz köszöntött a télbe, aranysárga fény ömlik végig a kihűlt aszfalton s déli tizenkét órára az Andrássy­ tér benépesül Arad rendes korzóközönségével. Itt van mindenki, úgyszólván törzsközönsége van az aradi korzónak, feltűnik az idegen, megnézik a kiváncsi emberek különös kiváncsi, gyanakvó tekintetével. Egyhangú és unalmas ez a korzó, de mégis kedves, örvend az ember a kostolóba kapott tavasznak, felélénkül egy-két formás lábtól s tetszik minden pletyka, mely itt terem és nő a korzó aszfaltján. * — Hallottad az esetet a főhad­naggyal? — kérdezte egy ismerősöm, akivel összetalálkoztam. — Ez biztosan egy szép vicc lesz, gyanakodtam. — Szó sincs róla. Hát elmondom. A férj megtudta, hogy az asszony el­ment randevúra a főhadnagyhoz. A férj erre felkereste a felesége anyját, az anyóst s ketten elmentek a főhadnagy lakására. Nem folyt vér... A férj fenn­maradt az utcán, az anyós felment és lehozta az asszonyt. Nem hiányzott az asszonyból semmi, visszakapta épen és hiány nélkül. Érthető tehát, hogy meg­volt elégedve...­ — Kedves barátom, engem inkább más érdekelne... Az a nagy port vert eset, a szépasszony és a napló... Mi van a szépasszonnyal? — Uram, az illúzióit el kell ron­tanom. A szép asszony naplójának háromnegyede, sőt négyötöde hazugság volt, mely részben egy újságíró fantá­ziájából, részben a férj meggondolatlan dühéből táplálkozott. A szép asszony tényleg szép, most igen jól élnek, már nem beszél róluk senki, csak egy-egy idegen veti fel ezt a kérdést. Az asz­­szony megbékültnek látszik a sorssal­ és boldognak a gyermekével. A napló egy érdekes, nagy hazugság volt.. . * —­ Látja uram, — szól a kedves ismerősöm és megáll egy fényes kira­kat előtt. — Arad sokkal olcsóbb vá­ros, mint Kolozsvár. . . Nézze meg ezt a finom anyagot. Az ára .. . — Nem értek hozzá, — jegyez­tem meg. — Én sem. De egyet tudok. És ez az, hogy ez az anyag, melyet a ki­rakatban 1120 lejre lát kiírva, a keres­kedőnek 1450 lejke van szőröstől­­bőröstől, vagyis költségestől-vámostól. — Tehát. . . — Tehát itt a közelgő fizetéskép­telenséget hirdetik. Egyelőre még csak­ nehézségek vannak... Hja, a barátunk igen jól élt. Egy már nem fiatal, de még vonzó művésznő volt a szeretője, utána pedig egy szőke artistanő. De ezekről ráérünk akkor beszélni, mikor majd a hitelezők ordítanak. Mert fog­nak ordítani. Nem fogják zsenirozni magukat. — Na és lesz több fizetéskép­telenség ? — Ne beszéljünk olyan hangosan, mert minket is igazoltatni fognak, mint az egyik közgazdasági lap aradi mum­

Next