Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. március (8. évfolyam, 18-25. szám)

1953-03-07 / 19. szám

KOMÁROMMEGYEI VII­. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM. A KOMÁROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAP­JA Ára 50 fillér VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! 11*53 MÁRCIUS 7. MÁRCIUS 8 ÍRTA: SZABÓ IMREIVÉ 1910-ben Kopenhágában a Szocialista Nők Kongresszusa Klára Zetkin, a munkásmozga­lom egyik legkiválóbb harcosá­nak javaslatára elhatározta, hogy március 8-át minden év­ben megünneplik a világ min­den részén az elnyomás, a jog­talanság ellen, a szabadságért és békéért harcoló asszonyok. Azóta­ 43 év telt el és minden esztendőben március 8-a a világ asszonyainak harcos seregszem­léje lett. Ez évben március 8-án a nemzetközi nőnapot olyan kö­rülmények között ünnepeljük, amikor veszettebb az imperialisták egyre dühvel igyekeznek kirobbantani a háborút. A kapi­talista elnyomás alatt sínylődő országok dolgozói, közöttük az asszonyok is, napról napra ke­ményebben harcolnak kormá­nyaik el­len a koreai há­ború beszüntetéséért, a nemzet­közi­­ feszültség enyhítéséért. A koreai háború világosan mutatja, hogy az amerikai im­perialisták Hitler nyomdokain járnak, azt is túlszárnyalva ké­szítik elő a harmadik világhá­borút s nem rajtuk múlott, hogy terveiket ezidáig nem tud­ták megvalósítani. Egyre nő és sokasodik azoknak a száma, akik égő gyűlölettel fordulnak az imperialista gyilkosok ellen. Élénken élnek még az asszo­nyok emlékezetében a második világháború szörnyű napjai: szétrombolt házak, vízbeomlott hidak, nyomor és pusztulás. Emlékeik megerősítik azon el­határozásukat, hogy minden erejükkel harcolnak a háború elhárításáért, a népek békéjéért. A világ asszonyai mélysége­sen együttéreznek a koreai édes­anyákkal, kiknek tízezrei szen­vedik át nap-nap után a legna­gyobb fájdalmat, gyermekeik el­vesztését. Az asszonyok nem néma szemlélői a békéért folyó küzdelemnek, hanem aktív har­cosai. A békéért való küzdelem­ben az olasz és francia nők ezt írják zászlaikra: Sosem enged­jük meg, hogy férjeink, fiaink a Szovjetunió ellen harcoljanak. Egyre erősödik Amerikában azon dolgozó nők, asszonyok és anyák tábora, kik keményen kiáltják az amerikai imperialis­ták felé. Nem akarunk háborút, hozzátok haza­fiainkat Koreá­ból. A békeharc élén mindenütt a kommunista pártok állanak, melyeket a dolgozók tíz- és százmilliói követnek. A Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség­nek igen jelentős szerepe van a világbékéért folytatott harc­ban. Ez megmutatkozott abban is, hogy 400 nő képviselte a Né­pek Béketalálkozóján a világ asszonyait. A szabad országok asszonyai más körülmények között folytat­ják békeharcukat. Azokat nevez­zük békeharcosoknak, akik segí­tik az ország építését, a kor­mány békepolitikájának mara­déktalan megvalósítását, teljesí­tik az állam iránti kötelezettsé­güket. A szabad országok as­­­szonyai példamutatóan részt­­vesznek az országépítő munká­ban. Kiváló eredményeket érnek el a termelésben, s jó felvilágo­sító munkájukkal szélesítik­­ a béke híveinek táborát. A szovjet nők útján járnak ma már a népi demokratikus országok asszonyai is. Kiveszik részüket az országépítő munká­ból, mert tudatában vannak, hogy egyedül ez az út hozza meg az igazi jólétet. Nekünk, magyar asszonyok­nak, is a szovjet nők mögé kell felsorakoznunk, s tőlük tanulva, velük együtt kell harcolnunk az emberiség békéjének megőrzé­séért. Bennünket, magyar anyákat és gyermekeinket különös gon­doskodás vesz körül. Orszá­gunkban legfőbb érték az em­ber, legdrágább kincs a gyer­mek. Ezt mutatja a miniszter­­tanács legújabb határozata is, mely minden újszülött gyermek­nek kelengyét, minden édes­anyának ingyenes vagy kedvez­ményes intézeti szülést biztosít. A sokgyermekes anyákat magas kitüntetéssel tiszteli meg. Féltő gonddal őrködik a terhes anyák egészsége felett. Biztosítja, hogy a dolgozó ne anya lehessen. a legjobb édes­Egymás után nyílnak a bölcsődék, napközi­s otthonok, ahol szeretettel várják dolgozó asszonyok gyerme­keit. Mi, magyar nők, a párt, az állam támogatását azzal hálál­juk meg, ha­ erősítjük ezt a rendszert, amelytől annyi min­dent kaptunk. Március 8-ra való készülé­sünk megköveteli, hogy fokoz­zuk harcunkat a béke védel­méért A békefronton helytállni magyar nőknek is szent köteles­­­ségük. El kell érni, hogy a ma­gyar nő hazaszeretete, pártunk, kormányunk iránti hűsége cse­lekedetein keresztül nyilvánul­jon meg. Nőjjön ragaszkodá­sunk és hálánk a felszabadító Szovjetunió iránt. Mélyítsük a szolidaritást a népi demokrá­ciák iránt és gyűlöljük az im­perialistákat és lakájaikat, akik gyilkolják a szabadságukért harcoló hős koreai, vietnámi né­pet. Március 8-át legméltóbban csak úgy ünnepeljük, ha a ta­vaszi mezőgazdasági munkára időben felkészülünk, hogy ne le­gyen egy talpalatnyi föld sem országunkban, amely megműve­­letlenül marad. Feladataink nagyok és szépek. Új történelmi korszakban élünk, új hazát építünk. Most március 8-án, a nemzetközi nőnapon te­gyünk fogadalmat: erőnket nem kímélve dolgozunk azért, hogy hazánk még virágzóbb, még erősebb legyen s minden mun­kásnő, parasztasszony és értel­miségi a béketábor harcos ka­tonája legyen. Úgy ünnepeljük mi meg ezt a napot, hogy méltók legyünk példaképeinkhez, a szovjet as­­szonyokhoz, s a fegyverrel és hősies munkával harcoló koreai nőtestvéreinkhez. Legyünk mél­tóak az imperial­ista országok elnyomott asszonyaihoz, akik dacolva az üldözéssel, rendíthe­tetlenül folytatják harcukat. Fo­gadjuk meg mi Asszonyok, édes­anyák, hogy a következő hóna­pokban soha nem­ látott lelkese­déssel, lendülettel végezzük munkánkat, neveljük, formáljuk gyermekeinket hazaszeretetre más nemzetek megbecsülésére. Ha a ránk bízott feladatokat be­csületesen végrehajtjuk, elmond­hatjuk, Rákosi elvtárs szavait követve:­­ „A magyar nők mindenütt ott vannak, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni, ál­dozni kell“. Kormányközlemény Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és az SZKP Központi Bizottsága titkárának betegségéről Moszkva, március 4. A Szovjetunió Pártjának Központi Kommunista Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa közli, hogy J. V. Sztálin elvtárs súlyosan megbetegedett. Sztálin elvtársat március 2-ra virradó éjjel, Moszkvában, lakásán agyvérzés érte, amely az agynak az élet szempontjá­ból fontos területeire terjedt ki. Sztálin elvtárs vesztette. Jobb karja eszméletét és lába megbénult, elvesztette beszélő­­képességét. A szívműködésben és légzésben súlyos zavarok állottak be. A Szovjetunió Pártjának Központi Kommunista Bizottsága és a szovjet kormány állandóan figyelemmel kíséri Sztálin elv­társ gyógykezelését. Jelentés J. V. Sztálin egészségiés állapotáról 1953 március 4-én 2 órakor 1953 március ?-ra virradó éj­szaka J. V. Sztálinnál hirtelen agyvérzés lépett fel, amely ki­terjedt az agy létfontosságú területeire. Ennek következté­ben bekövetkezett a jobbláb és a jobbkéz bénulása, az öntu­dat és a beszélő­ képesség el­vesztésével. Március 2-án és 3-án megfelelő gyógykezelési intézkedések történtek, megjavítsák a légzési és hogy vér­keringési funkciókat, amelyekben zavar állt be. Ezek eddig nem eredményeztek lényeges fordulatot a betegség folyama­tában. Március 4-én hajnali 2 órakor J. V. Sztálin egészségi állapota továbbra is súlyos. Je­­lentős légzési zavarok észlelhe­tők: a légzés gyakorisága eléri a percenkénti 36-ot, a légzés rit­musa szabálytalan, huzamosabb periodikus szünetekkel. Az ér­verés gyorsulása észlelhető, per­­cenként 120-ig, teljes arythmia; a maximális vérnyomás 220, mini­mális vérnyomás 120, hőmérséklet 38.2 fok. A Test­lég­zési és vérkeringési zavarral kapcsolatban hypoxia észlelhető. A nagyagy funkcióiban beállott zavar némileg fokozódott. Felszabadulási héttel, a munka új hőstetteivel köszöntjük április 4-ét A szakszervezetek XVIII. kongresszusán Claus Alajos Kossuth­­díjas főmérnök, a sztálinvárosi kolw építői nevében felhívta az or­szág dolgozóit, hogy az áprlis 4. tiszteletére folyó verseny kereté­ben csatlakozzanak a Sztálinv­árosi nagyolvasztó építőinek kezdemé­nyezéséhez és szervezzenek március 20 és április 4 között fel­­szabadulási hetet. A felhívás nagy visszhangra talált megyénk üze­meiben, elsősorban bányaüzemeinkben. Az aknák dolgozói kis­­gyűléseken beszélik meg a felhívást és tesznek felajánlásokat le­maradásuk behozására. Az Annavölgyi Szénbányák dolgozói csatlakoztak a felszabadulási bét mozgalomhoz Mi, a dorogi Annavölgyi Szén­bánya Vállalat dolgozói, lelkese­déssel hatottuk, hogy büszkesé­günk a Sztálin Vasmű hős építői hazánk felszabadulásának 8. év­fordulójára, március 20-tól ápri­lis 4-ig „felszabadulási hetet” tartanak. Hazafias kezdeménye­zésüket mi is követjük, örömmel csatlakozunk felhívásukhoz. Fogadjuk, hogy jobban meg­szervezzük a munkánkat és „felszabadulási héten” letörleszt­­­­jük januári és februári adóssá­gunkat. Ennek érdekében már­cius havi tervünkön felül 620 va­gon szenet adunk népgazdasá­gunknak. Így kívánjuk megünnepelni áp­rilis 4-ét, népünk nagy ünnepét. Az Annavölgyi Szénbányák dolgozói a csatlakozást követő napon nagy lelkesedéssel fogtak a munkához s március 3-án a vállalat már 101 százalékra tel­jesítette napi tervét. Annavölgyi Szénbánya Vállalat dolgozói Az oroszlányi építkezés dolgozói csatlakozva a felszabadulási hét mozgalmához versenyre hívják a megye vala­mennyi építkezésének dolgozóit Mi, a 47/4-es számú Építő­ipari Vállalat oroszlányi épít­kezésének össz­dolgozói öröm­mel csatlakozunk a sztálinvá­­rosi kohóépítők „felszabadulási hét” mozgalmához. A felszabadulási hét idején behozzuk ezévi háromnapos le­maradásunkat. Ezért március 1 -től kezdődően valamennyi fo­lyamatban lévő épületnél alkal­mazzuk az előregyártott födé­mek készítését, amellyel 17.000 forint megtakarítást érünk el. Népnevelő munkával a február havi kimaradók létszámát 2,5 százalékra csökkentjük. Gépki­használásainkat szervezettebb munkával 14 százalékkal növel­jük. A szükséges óvintézkedése­ket a munkavédelem megszilár­dítására tovább fokozzuk és a balesetek számát az eddigi 1 százalékról 0,5 százalékra csök­kentjük. A „felszabadulási hét" moz­galmához csatlakozva versenyre hívjuk Komárom megye összes építőipari vállalatainak dolgo­zóit. Az építkezés műszaki dol­gozói pedig a „felszabadulási­ hét” mozgalom sikeres megszer­vezésére versenyre hívják a Ta­tabánya Újváros építésének ös­­­szes műszaki dolgozóját. Építkezések dolgozói, előre a „felszabadulási hét” sikeréért! Jankovszki József párttitkár, Slezák László VB-titkár, Gráczial István főépítésvezető. HARCBAN A TAVASZI MUNKÁK SIKERÉÉRT A bajnai tszcs tagjai még most is csak várnak A bajnai „Alkotmány” tszcs-ben még mindég csak a szántás­nál tartanak. Búzavetőmagjuk nincs, várnak rá. Árpát, borsót, za­bot még nem vetettek, a talaj melegedését várják. Tizenhárom család, mindössze 14 tagja dolgozta a tszcs-ben. Arra is csak vár a vezetőség, hogy a családtagok mikor kezdenek munkához. A talaj alkalmas a vetésre Bajnán is. A búzavetőmag meg­érkezése után azonnal kezdjenek hozzá a vetéshez, addig pedig végezzenek az árpa, zab és borsó vetésével. A csoport vezetősége hiába vár a családtagok munkájára addig, amíg a vezetők család­tagjai, a vezetőségi tagok feleségei nem kapcsolódnak a mun­kába. Két szék között állami gazdaságaink brigádvezetők kinevezését, szervezetlenség, az irányítás tel­­­jes hiánya következtében már­cius 3-ig mindössze 6 holdat ve­tett tavaszi tervéből a gazda­ság. Egy levél, amit nem tesz kirakatba az ácsi gépállomás A nagyigmándi gépállomás dolgozói a tavaszi talajmunkák megkezdése előtt fogadalmat tettek, hogy tavaszi tervüket 100 százalékra teljesítik Rákosi elvtárs születésnapjára. Most újabb felajánlásuk arról szól, hogy nem 100, hanem 110 száza­lékra teljesítik március 9-ig idénytervüket. A dolgozók biz­tosak vállalásuk teljesítésében, mivel egyre szaporodik azoknak a traktorosoknak a száma, akik teljesítették már tervüket. Farkasdi Sándor 163, Far­kaséi József 157, Tóth Sándor sztahanovista és Tóth Ferenc 150, Tulipán Lajos pedig 102 százalékra teljesítette március 4-ig ta­vaszi tervét. A brigádok versenyében Szabó Károly brigádja vezet 90 száza­lékos tervteljesítéssel. Az­­ állami gazdaságok megyei trösztjét felosztották, helyette egy nagyobb terület irányításá­ra szervezett igazgatóság veszi á­t az állami gazdaságok munká­jának irányítását, szervezését. Ez rendben is lenne eddig. Az a kérdés azonban, hogy mikor kezd munkához az igazgatóság. Jelenleg ugyanis — éppen legfontosabb munkák idején — a nincs gazdája az állami gazda­ságoknak . Ennek a következmé­nyét beszédesen bizonyítja a tavaszi vetések állása a kiscsévi állami gazdaságban. A gazdaságban 712 hold föld még szántatlan. Ve­tésre vár 100 hold búza, 100 hold árpa és ugyanan­­­nyi porsó. Vájjon meddig vár? Jelenleg há­rom erőgép dolgozik. Ezek ha szántanak, nem megy a vetés, ha vetnek, nem halad a szántás. A munkaszervezetek kiépítéséhez még hozzá sem kezdtek, mivel nincs szerv, mely jóváhagyja a Németh József tszcs-elnök írja Bábolnáról; f­ebruár 17-én meg­jelent nálunk az ácsi gépállomás egyik brigádvezetője és be­jelentette, hogy meg­kezdik a tavaszi munkát, készüljünk fel, mert olyan ütem­ben fognak dolgoz­ni, ahogy még soha. Szerdán, 18-án mégis jött a gép. Másnap kezdett mun­­káho­z. Nem hogy el­őhántós ekét, de még kulcsot sem hoztak magukkal. A tagok összehordtak aztán kulcsot kiseb­bet nagyobbat, egész csomót. Ez már lett volna, de sem simí­­tót, sem fogast nem hoztak. M­ikor indu­lásra került volna a sor, akkor derült ki, hogy zsírozó sincs. Az egyik gépkezelő be­gyalogolt Ácsra. Másnap 9 órára meghozta a zsírozót. Szántani azonban mégsem lehetett, mert — ezt már alig merte megmondani a traktoros — nem hoztak magukkal zsírt. Közben megérke­zett a gépállomás mezőgazdásza és rám förmedt, hogy menjek vele szerző­dést csinálni. Ke­serűen mosolyogtam, amikor olvastam a szerződés bekezdését, hogy köteles a gép­állomás ilyen és ilyen módon biztosí­tani a többtermést. Elmentem az ál­lami gazdaságba és hoztam egy kiló zsírt kölcsön. Így aztán végre let^gni kez­dett a gép. Február végéig 18-tól fel is szántott. 5 holdat. Kiszámítottam, hogy ilyen ütemben au­gusztus 10-re befe­jezik a tavaszi szán­tást. Mit szól ehhez Kiss elvtárs, a gépállomá­si csoportvezető?! A nagyigmándi gépállomás öt traktorosa már teljesítette tavaszi idénytervét Bikolpusztán befejezték a fejtrágyázást, jó ütemben folyik a vetés is A bikolpusztai állami gazda­ságban február 26-án kezdtek a traktorosok és a fogatosok a talaj előkészítéséhez és a borsó vetéséhez. A nehéz talajviszo­nyok e­lenére már az első na­pokban komoly értek el a dolgozók­ eredményeket Id. Dukász Lajos 144, Szűcs János traktoros 168,­­ Újvári József és Tóth Gyula 140 százalékos eredménnyel­­ végzik a talaj előkészítés­t­ és a vetés munkáját­*­ Február 28-ig elvégezték­­ az őszi vetések fejtrágyázását, tavaszi­ ve­tmények alá mu­­trá­n­gyáztak és a tavaszi kalászoso­kat is több, mint 50 százalékra elvetették már március 4-ig. ság A bikolpusztai állami gazda­dolgozóinak eredménye azért különösen figyelemremél­tó, mert megyénk olyan terüle­tén végzik a munkát, mely a hóolvadás, nedvesség és fagyás szempontjából is legkedvezőtle­nebb. A még mindig fagyra, ned­vességre, hidegre hivatkozó ter­­melőszövetkezetek, állami gazda­­ságok és községek tanulhatnak a bikospusztaiak példájából. v

Next