Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. július (8. évfolyam, 52-60. szám)
1953-07-01 / 52. szám
1 : ' , '•. VIII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM, Megyei Könyvtár* TATABÁNYA il VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! !* KOMÁROM MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA Ara50 «Her Élet, kenyér, béke! Aratunk. Úgy száll végig ez a szó hazánk felett, mint gazdag remények megvalósulását hirdető híradás. Mennyi mindent rejt magában ez az egy szó? Benne cseng egy egész esztendő reményteli várakozása, kimondhatatlan öröm, boldog reménykedés és féltő aggódás a kenyérért, az életért. Hiszen ez az egy szó takarja a kérdést, hogy bő-e a termés, azt, hogy sikerül-e a legkisebb szemveszteséggel betakarítani népünk kenyerét, nem teszi-e tönkre az életet jég, vihar, vagy tűz, lesz-e elég munkáskéz a gyors betakarításhoz, nem támad-e aljas eszközökkel népünk kenyere ellen az ellenség? Fehér, vagy barna, bú, vagy kevés lesz-e a kenyér a jövő esztendőben? Mennyi kérdés, mennyi válaszra váró féltő aggodalom és az aggódás mögött milyen boldog reménykedés! Egy egész nemzet, hazánk egész népe ezekkel a kérdésekkel tekintetében, szavában fordul ma dolgozó parasztságunk felé. Ezt kérdezik a városok, gyárak és bányáik dolgozói a termelőszövetkezetek tagjaitól, állami gazdaságok és gépállomások dolgozóitól, az egyénileg dolgozó parasztoktól. Ezeket a kérdéseket teszik fel a dorogi, tatabányai, oroszlányi bányászok, az esztergomi, almásfüzitői, komáromi és tatai ipari üzemek dolgozói és ezekre a kérdésekre várják, lesik napról napra a választ adó híreket. Amikor egy-egy aratógép, kombájn, vagy kaszával arató dolgozó paraszt az érett gabonatáblán munkához áll, ezekre a kérdésekre mondja ki a válasz első betűit. Nincs ma hazáinkban ember, aki számára közömbös lenne, hogy szólnak a feleletek e kérdésekre. Éppen ezért a válasz, az aratás nem a földeken kezdődik. Meg kell kezdeni a szövegezését jóvel előbb a gépállomásokon, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és tanácsok irodáiban, az egyénileg dolgozó parasztok portáján. Pontos tervet kell készíteni. A koppánymonostori Dózsa tsz tervét sokan ismerik már megyénkben. Részletes, minden legkisebb körülményre kiterjedő, féltő gondossággal készült ez a terv. Pontosan meghatározza, hol, mennyit aratnak géppel, ki, milyen terület kézi aratásáért felelős, hova hordják, mikor kezdik csépelni egy-egy tábla termését. Hasonlóan gondos terv biztosítja a zavartalan aratást az újpusztai állami gazdaságban is. Elkészítette már a betakarítás tervét Valkó Vince kocsi 16 holdas dolgozó paraszt is, aki felmérte családja erejét, napról napra figyeli az élet élését és készen áll az egész család a munka azonnali megkezdésére és a terv szerinti gyors befejezésére. Számtalan becsületes dolgozó példája bizonyítja, hogy a gyors aratás első fontos feltétele a körültekintően, gondosan készített terv. Minden munkaeszköz, minden aratógép, vagy kombájn legkisebb kiesése is érzékeny veszteségeket okozhat. Népünk ellen követ el bűnt az, aki nem tesz meg mindent ma azért, hogy az aratásban részvevő gépek zavartalanul végezhessék munkájukat a betakarítás első percétől a végéig. Mindent megtettek ennek érdekében a bajnai és szőnyi gépállomás dolgozói, de nem gondoskodtak a gépek zavartalan munkájáról a kömlődi gépállomás vezetői, dolgozói. A kenyérgabona aratásának teljes megkezdéséig alig pár nap van hátra. Gépállomásaink, állami gazdaságaink vezetői ezekben a napokban ismét nézzék át a gépeket és az árpaaratás tapasztalatai alapján azonnal javítsák ki az előforduló hibákat, készítsenek tartalékot a leggyakrabban eltérő, megrongálódó alkatrészekből. Ilyen gondoskodás eredménye Czefernek István és Zsédely Gáspár vasdinnyepusztai traktorosok 57—60 holdas árpa aratási eredménye, Kosár Ferenc szőnyi traktoros hasonlóan jó teljesítménye. Minden perc késés következménye mázsákban mérhető. Feltétlenül fontos tehát, hogy minden község tanácsa óráról órára lássa, hogy melyik dűlőben kinek kell azonnal megkezdeni az aratást. Csak a mezőgazdasági állandó bizottságok tagjainak aktivizálásával, aktíva- és dűlőfelelősi hálózat kiépítésével, állandó figyelőszolgálat létesítésével oldható ez meg. A nagyigmánai tanács helyesen látja és teljesíti ezt a fontos feladatot. Elsősorban a tanács és az állandó bizottság tagjai végeztek az árpa aratásával és így állandóan figyelemmel kísérhetik a határt, figyelmeztetik az étel érési fokára dolgozó paraszttársaikat. Sok helyen kísért még a múlt átkos szokása. Nem egy dolgozó paraszt mondja még, hogy tudja, mi a kötelessége, apja és nagyapja mellett tanulta, hogy hogyan, mikor kell aratni. Ezek a dolgozó parasztok elfeledkeznek arról, hogy apjuk nagyapjuk mellett mennyit éheztek, hogy akkor még szembe álésította az uralkodórendszer a dolgozó parasztot az ipari munkássággal, azzal az osztállyal, melytől, melynek pártjától ma a legtöbb, legtestvéribb segítséget kapja dolgozó parasztságunk. Ezért a segítségért csak jó munkát, lelkiismeretes kötelességteljesítést vár népünk. Álljanak ott népnevelőink, napról napra a dolgozó parasztok mellett és felvilágosító, nevelő munkájukkal segítsenek abban, hogy bővebb, fehérebb legyen a kenyér, szemveszteség nélkül folyjon az aratás, még szorosabb legyen ipari munkásságunk és dolgozó parasztságunk szocializmust építő, békét védő szövetsége. Nem lehet ma falun, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban épkézláb ember, aki kivonja magát a munkából. A szentgyörgypusztai Dózsa, a grébicspusztai Új Élet termelőszövetkezetek, Harcsa István dunaalmási és Katona János szénái dolgozó parasztok aratási terve szerint a szövetkezet minden tagja — függetlenül beosztásától és a család minden munkaképes tagja aratni fog. Csak így lehetséges a gazdag termés határidő előtti, a lehető legkisebb szemveszteséggel való betakarítása. Aki aratás közben kényelmet vagy a munka alól más beosztásra való hivatkozással kibúvót keres, nem érdemli meg a közösség megbecsülését, megbocsáthatatlan bűnt követ el azok ellen a milliók ellen, akik az aratást végző dolgozó parasztok felé fordulnak ma boldog reménységgel, bizakodással. Az életért, a kenyérért, a békéért folyik a harc, a földeken. Az ellenség éppen ezt sajnálja, ezt fájlalja, ezt akarja elvenni népünktől. A kenyeret, az életet, a békét. Most minden erejét összeszedve támadni fog. A kulákok megpróbálják szabotálni az aratást. Nem riadnak vissza — a múltból számos példa bizonyítja — beérett táblák, keresztsorok, vagy osztagok felgyújtásától. Akinek szent a kenyér, aki boldogan akar élni, akinek életet jelent a béke — és ma nincs hazánkban becsületes ember, akinek ne ezt jelentené — legyen az aratás ideje alatt százszor éberebb mint máskor, könyörtelenebb, keményebb az ellenséggel szemben, mint bármikor, legyen népünk kenyere, élete, békéje megvédésének legbátrabb harcosa. Ez lesz a legszebb, legméltóbb válasz, amit dolgozó parasztságunk ma adhat népünk millióinak kérdéseire. Nem csak akarjuk a békét — harcolunk is érte! Makhdoom Mohiuddin, a Béke-Világtanács indiai tagja beszélt a tatabányai béke-nagygyűlésen Soka még ekkora tömeg, ennyi ember nem ünnepelt együtt Tatabányán. Ezt írtuk április 4-én és május 1-én is — és most is így igaz. Korántsem csak a lakosság létszámbeli növekedését bizonyítja, hogy békeharcunk egy-egy szakaszát minden alkalommal az előbbinél nagyobb tömeg ünnepli: a dolgozók harcossága, hőse, egysége, lelkese, békeszerette növekedésének félreérthetetlen bizonyítéka ez. Csodálatosan szép volt a felvonulás, a nemzetiszínű, vörös és a békét hirdető világoskék zászlók erdeje, a rengeteg virág — a virágból kia rakott „Béke" felirat, Béke Világtanács tagjait éltető, a budapesti felhívás végrehajtását hirdető és a békegalambot ábrázoló táblák sokasága, a békéről szóló zeneszámok és énekek, mosolygó arcok, a sok gömbölyű arcú, villogó szemű, nevető gyerek, mindez együtt a megtestesült béke. Még ennél is több. Tüntetés a béke mellett, az építés, a jólét mellett, tüntetés a háború ellen, a nyomor, a vérontás ellen. Vendégeit köszöntötte Tatabánya lakossága: India küldötteit. Jogtanács A Béke Vitagjai: Makhdoom Mohiuddín, a haiderabadi bányászszakszervezet elnöke, A. R. Reddy, az indiai parasztszövetség főtitkára jöttek el hozzánk. Őket köszöntötte az első tapsvihar, amikor az emelvényre léptek. A sz áz ünnepi nagygyűlést Terik Béla elvtárs, a városi békebizottság tagja nyitotta meg. A Tatabánya dolgozó népének szíve együtt dobogott az egész világ minden békét óhajtó emberének szívével és feszült figyelemmel várta a Béke Világtanács ülésének minden megnyilatkozását. A Béke-Világtanács budapesti ülésének felhívása ismét megerősíti azt a szilárd meggyőződésünket, hogy a béke ügye a mi kezünkbe, az egyszerű emberek százmillióinak kezébe van letéve. A város bányászai nevében Aranyos József sztahanovista bányász köszöntötte a vendégeket. — Nagy megtiszteltetés, hogy városunkba is ellátogattak a Béke-Világtanács tagjai. Mi ígérjük, hogy sokezer tonna szénnel erősítjük majd a békét. Tudjuk, hogy a békét nem elég óhajtani és ennek megfelelően cselekszünk. Aranyos elvtárs egy rézből készült bányászlámpát ajándékozott Makhdoom Mohiuddinnak. A külüzemek dolgozói nevében Mayer Károly elvtárs, Kossuth-díjas sztahanovista cement, égető üdvözölte a vendégeket és egy díszes dobozt nyújtott át. Az asszonyok nevében Rózsa Ferencné biztosította a béke élenjáró harcosait: Tatabányai asszonyaira számíthatnak a békeharcban. A város dolgozó parasztja; nevében Varga György elvtárs beszélt: — Mi szeretjük a rengő búzatáblát, az aranyló vetést, mi sem alkarjuk, hogy földjeinket tankok szántsák, hogy bombák szakítsák. Ezért harcolunk minden erőnkkel, minden tudásunkkal a békéért. Az üzemek dolgozóinak küldöttei ajándékokkal halmozták el a vendégeket, majd a dobszóna felvonuló úttörők üdvözölték őket, majd virágokkal halmozták el az elnökség tagjait. Hatalmas taps közben Makhdoom Mohiuddin áll a mikrofon elé. bérek nagyon alacsonyak, az élet szinte kibírhatatlan. Mielőtt eljöttem ide, sztrájkra készültek a bányászok és tudják miért?. Hogy — magyar pénzre átszámítva — 1 forint helyett két forintot kapjanak. A nyomor egyesíti a munkásokat. Egyre egységesebben szállnak szembe az imperialista háborús uszítókkal. A béke erői nagyobbak Együtt a világ béketáborával, a Szovjetunió vezetésével naponta újabb és újabb eredményekért szállunk harcba. Ázsia minden elnyomott országában forradalom van. Len*n azt mond*ta: Ha a Szovjetunió, Kína és India egyesül, ez az imperializmus végét jelenti. És mi reméljük, hogy nincs messze az a nap, amikor a szabad Indiából köszönthetjük önöket. Szeretném önöket valamiről biztosítani. Ma már a béke erői az erősebbek. És ha valaha az imperialisták háborút kezdenének a Szovjetnió és a népi demokráciák ellen, India népe önökkel tart és küzdeni fog a végső győzelemig! Makhdoom Mohiuddin beszédét hatalmas tapsviharral fogadta Tatabánya dolgozó népe. Percekig tartott az ütemes taps és a felkilátások: „Éljen India népe!” „Éljen a béke!” „Békét akarunk!” „Harcolunk a békéért!” Befejezésül felolvasta Tenk elvtárs az üzemek nagygyűléshez küldött táviratait. A X-es akna dolgozói többek között közölték táviratukban, hogy júniusi eddig esedékes tervüket 101,6 százalékra teljesítették. Csütörtök délelőtti tervüket 120 százalékra, Ferenczi Károly DISZ-brigádja 222 százalékot, Nagy József DISZ-brigádja 200 százalékot, Szabó Antal, a „péntek-mozgalom” kezdeményezője 180 százalékot ért el. Az akna dolgozói megígérték, hogy júniusi tervüket 27-én befejezik. A XIV-es akna táviratában 106 százalékos havi tervteljesítésről számolt be. A nagygyűlést kultúrműsor követte. Makhdoom Mohiuddin beszél Tatabánya dolgozó néphez. Tárgyalásokkal és megegyezéssel biztosítani lehet a békét • Bányász elvtársak, békeharcosok, asszonyok, fiatalok! Először is köszönöm az indiai békedelegáció nevében a meleg fogadtatást. Magyarország Béke-Világtanács megrendezésével hozzájárul a béke védelméhez. A tanácskozáson több mint 300 ember vett részt, 60 ország, kapitalista és szocialista, gyarmati és félgyarmati, kis- és nagy országok küldöttei, de valamennyien egyetértettünk abban, hogy nem szabad egy új háborúnak kitörnie és hogy tárgyalásokkal és megegyzéssel biztosítani lehet a békét. „Tárgyalásokat és megegyezést” — ez volt a jelszó. A koreai fegyverszüneti tárgyalások meggyőztek bennünket arról, hogy ez lehetséges. A koreai fegyverszüneti tárgyalások is a mi békeharcunk eredményei. Li Szín Man most igyekszik a megegyezést meggátolni, de mi reméljük, hogy ez nem fog neki sikerülni és a megegyezés létrejöntünk. A mosolyt az önök arcára a szocialista társadalom adta. Sehol a kapitalista országokban nem láttunk ennyi mosolyt. Mi nem ismerjük a magyar nyelvet, mégis sok emberrel beszélgettünk. A nemzetközi nyelv, a mosoly és a szeretet. Levelet írtam a fiamnak, ezt írtam: „Fiam nem veszítlek el. Ebben az országban ezer és ezer olyan fiú van mint tevagy”. Az anyák is ugyanolyanok, mint nálunk, a mi testvéreink is olyanok, mint az önöké. A mi nagyanyáink is olyanok, mint az önöké. Amikor nekem meg kell védenem az én fiamat, testvéremet, anyámat, akkor a magyar gyerekeket, testvéreket, anyákat és nagyanyákat is meg kell védenem. 1953 JÚLIUS 1. J Amikor az én fiamat védem - védem a magyar gyerekeket is Nagyon megszerettük Magyarországot. Mi nem vagyunk itt idegenek. Magyarország most gazdag aratás előtt áll, gyönyörű a termés. Budapest is nagyon gyönyörű, a magyar nép nagyszerű nép. Csak szabad országban élő, csak szabad nép építhet ilyen társadalmat! Láttuk a gyárakat, láttunk termelőszövetkezeteket. Sokfelé jártunk, de nem találtunk sehol semmit, ami a háborúra való készülődést mutatná, itt min szeretnék egyet-mást mondani a mi országunkról is. India — mint tudják — nem szabad. A parasztokat kizsákmányolják a földesurak, a munkásokat a kapitalisták és az egész népet a külföldi imperialisták. A mi gazdasági viszonyaink nagyon rosszak. Országunk nagyon gazdag ország, népünk mégis nagyon szegény. Az embereknek nincs mit enni. A gyárakból és bányákból a munkások ezreit bocsátják el. A lakosság 95 százaléka analfabéta. Minden 100 gyerek közül 20 egyéves kora előtt meghal. És nagyon sok anya meghal szülés közben. A denütt baráti mosollyal fogadtak bennünket. Mindenütt mosolyogtak és mi is mosolyog Az indiai munkások egységesen szállnak szembe az imperialistákkal száfolásig megtelt a vásártér. Hatalmas tömeg hallgatta végig a Az anyák magukkal hozták gyermekeiket is: értük, elsősorban ér Béke-Világtanács tagjainak beszámolóját, akarják a békét.