Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. május (13. évfolyam, 36-44. szám)
1958-05-03 / 36. szám
KOMÁROM MEGYEI DOLGOZÓK LAPJA *AZ MSZMP ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA* XIII. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM.Ára 60 fillér TATABÁNYA, 1958. MÁJUS 3. MAI SZÁMUNKBÓL Egy üzemi tanács munkájáról. — A Hazafias Népfront megyei elnökségének terveiből Id. Szabó István dorogi kiállításáról. — Történet egy — a züllés útjáról visszarántott fiúról. — Sport, Megyénk valamennyi városában és községében lelkesen ünnepelték május 1-ét a dolgozók A világ proletariátusának nagy ünnepére még a Nap is megszakította eddigi „sztrájkját” és meleg sugarait bőségesen ontotta az ünneplőkre. A reggeli zenés ébresztő után mindenki elégedetten állapította meg, hogy nagyon jó idő van, s így a többség kabát, felöltő nélkül ment a gyülekezési helyekre, hogy részt vegyen a felvonuláson. Az utcákat, házakat mindenütt vörös és nemzetiszínű lobogók díszítették. A városokban jelszavak hirdették az ünnep jelentőségét. A felvonulás kezdete előtt egy órával már teljesen kihaltan ásítoztak a lakások, alig-alig akadtak olyanok, akik ne vettek volna részt a május 1-i menetben. Az idei ünnepségeket jelszavaiban, dekorációjában valóban áthatotta a nemzetköziség szelleme. A táblákon a népek összefogására, a szovjet—magyar barátságra, a világbéke megőrzésére, az ellenség elleni közös összefogásra buzdító jelszavak százait láthattuk. TATA BÁNYA A reggel hét órakor zenés ébresztő köszöntötte a város dolgozóit. Nyolc órakor már mindenütt ünneplőruhás nők és férfiak, vörös nyakkendős úttörők siettek a gyülekező helyekre. A vágóhídnál, újvárosban, mésztelepen és az állami áruház környékén zengett, zúgott a dal. Munkásmozgalmi indulók hangjai mellett gyülekeztek a város dolgozói, a nagy seregszemlére. A Népház előtti ünnepi emelvényen fél tíz tájban helyet foglaltak a megyei és városi pártbizottság tagjai, a népi és állami szervek vezetői, és több élenjáró dolgozó. Pontosan tíz órakor a kórház felől felzengett a hangszerekből az induló, s megindult az ünnepi menet. Az élen az úttörők és a KISZ-tagok haladtak. Az úttörők csapat- és rajzászlók sokasága alatt meneteltek a tribün felé. A kiszesek kék ingben, sötét nadrágban vonultak fel. Az ifjúság soraiban vettek részt a sportolók is, melegítő ruhába, vívó öltönybe öltözve. A fiatalokat az újvárosi pártszervezet tagjai és az újvárosi dolgozók követték, majd a XV-ös aknaiak impozáns felvonulása következett. A dolgozók rengeteg táblával és zászlóval vonultak el a tribün előtt.— Éljen a munkás-paraszt kormány! — hirdette az egyik felirat. — Éljen a világbéke őre, a Szovjetunió! — olvashattuk a másik tábláról. Az Aknamélyítőket a II. sz. Erőmű dolgozói követték. Az egyik tábláról messzire látható jelszó hirdette: „Vesszenek a háborús gyújtogatók!” A Vágóhíd, a MEZŐÉRT és az Árpád Gimnázium vonult ezután a tribün felé, majd a Cement-és Mészművek dolgozóinak, nagylétszámú menete következett. Táblájukról ezt olvashattuk: „Éljen a párt! Éljen május !! Békét!” Ezután a Karbidgyár, majd az Alumíniumkohó következett. A sok tábla közül kiemelkedett az egyik, amelyen következő feliratot olvashattuk: „A proletár internacionalizmus szellemében harcolunk az uszítók ellen!” A felvonulók soraiban ott láttuk a régi veteránokat is, akik annyi sok május elsején tüntettek már a proletárhatalom mellett. A MÁVAUT dolgozóinak felvonulása után a Vendéglátó Vállalat, a fodrász és cipész ktsz-ek, majd az Arany János iskola tanulói következtek. Az úttörők a tribün elé érve sípszóval köszöntötték a díszelnökséget. A X-es pártkörzet tagjai színes léggömbök tucatjait engedték levegőbe, amikor a tribün elé értek, a VI-os aknaiak pedig a pártot éltették. Táblájukról messzire hirdette a felirat: „VI-os akna ÉLÜZEM.’’ Az I. ker. MSZMP-alapszerkezet után az I-es Erőmű dolgozói, majd a XII-es aknaiak következtek. Az egyik feliratról megtudhattuk, hogy a május 1-i nagytermelő műszakon 190,8 százalékot értek el. A jó munkáról adtak hírt a többi akna táblái is, így például a VII-es akna 171, a Síkvölgyi akna 206 százalékot ért el. A felvonulás további részében az élüzem Brikettgyár, a Kenyérgyár, a Felsőgallai Osztályozó menetét szemlélhettük. Nagyon szép volt az V/a aknaiak és az alsógallaiak felvonulása, akik együtt vettek részt a május 1-i menetben. * A tatabányaiak az ünnepség után a jó időt kihasználva ezrével lepték el a kirándulóhelyeket, a sörkiméréseknél nagy keletje volt a virslinek, az italnak. A szabadtéri színpadokon műsor szórakoztatta a dolgozókat. A kultúrházakban, vendéglőkben is telt ház volt. Sokan szemlélték meg az ökölvívó- és teniszversenyt is. KISDÉREN mintegy 3000 ember vett részt a felvonuláson. Ennyien az lakossága talán még sohasem ébredt oly gyönyörű reggelre, mint ezen a tizennegyedik szabad május elsején. 30-án délutánra már az egész város ünnepi díszbe öltözött. Majd minden házon piros és nemzetiszínű szalagok és fehér galambok voltak láthatók. Az üzletek kirakatai különféle május elsejei dekorációtól díszlettek. Éljen május 1! — hirdették a plakátok és az üzemek kapuira erősített transzparensek. A város tanulói az utcák két oldalán, egészen a Jókai ligetig szalagfüzért feszítettek ki. Erre haladt el a fáklyásmenet. Úttörők, iskolások, ifjú kommunisták vonultak fel. A KISZ városi bizottsága hívó szavára jöttek el, hogy hitet tegyenek a béke mellett. A ligetben tábortüzet raktak, majd a Jókai gimnázium műsora szórakoztatta az összesereglett fiatalokat és felnőtteket. A 30-i program jól sikerült tűzijátékkal ért véget. Másnap reggel 6-tól 8-ig zeneszó köszöntötte az ébredő várost. 8-tól 10-ig mozgalmi indulókat, munkásdalokat játszottak a hangos híradóban, majd 10 órakor megkezdődött a felvonulás. Elsőnek a munkásőrök érkeztek az emelvény elé, ahol ekkor már elfoglalta helyét a harminc tagú elnökség. Az ünnepi menetet a diákok nyitották meg, egyforma öltözetben. Utánuk mindjárt a lenfonógyáriak következtek. Az üzem népi tánccsoportja gúlában végződő szímajdnem minden kis iskolásgyerek kezében vadvirágos ágat szorongatott az ünnepi felvonuláson. A tavasz immár visszavonhatatlanul megérkezett. Még soha egyetlen május 1-én sem vonult fel anyeddigi május 1-i ünnepségeken még sohasem voltak. A lelk . Színes felvonulást a kisbéri gimnázium tanulói nyitották meg, akik vörös és nemzetiszínű fákkal vettek zászlókkal, lásrészt a menetben. Munkásmozgalmi indulókat énekelve haladtak d’sztribün felé. A középiskola a után az úttörők, majd a földművesszövetkezet dolgozói következtek. A BELSPED feldíszített fogatokkal vett részt a felvonuláson. Ezután a ktszek tagjai és a malomipari dolgozók, majd a téglagyáriak következtek. A „Battyánpusztai Tsz” tagjai szekereken vonultak fel. A délutáni órákban vidám szórakozás várta a község lakóit. A földművesszövetkezet „lacikonyhái” és sörössátrai előtt egész estig nagy volt a forgalom. Sokan voltak kíváncsiak a zett KTSZ Földművesszövetkelabdarúgó mérkőzésre. Valamint a méntelep szép lovasbemutatójára is. nős szalagokat tartott magasra. A vasutasok egy miniatűr mozdonyt hoztak magukkal, forgalmi jelzővel együtt. A térség csakhamar megtelt lelkes, zászlókat, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek képét tartó ünneplőkkel. A Himnusz elhangzása után Urbán József, a városi tanács titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Köszöntötte az ünneplő közönséget, majd néhány szóval méltatta május elseje jelentőségét. Ezután Fábián László, a megyei tanács titkára mondott ünnepi beszédet. Beszédében többek között kiemelte, hogy a mostani nemzetközi helyzetben, a haditechnika fejlettségének mai színvonalán milyen óriási jelentősége van a nemzetközi proletariátus, valamint az egész haladó emberiség összefogásának, a béke megvédése érdekében. Az ünnepi nagygyűlés zárszóval és az Internacionáléval ért véget. Délután fél négytől este hét óráig különböző sportrendezvényeket tartottak, majd sor került az iskolák, a lenfonó és más üzemek több mint másfélórás színvonalas kultúrműsorára. A műsort nagyszámú közönség nézte végig. Az ünneplő lakosság ezután éjfélig tartó utcabálon vett részt. A város vezetői szerint ennyien még egyetlen ünnep alkalmával sem jöttek össze. Az ünnepségen ugyanis a kilencezer fős lakosságnak csaknem kétharmada megjelent anyi ünneplő Tatán, mint most. A város már korán reggel megélénkült. Mindenhonnan csoportok indultak a központi gyülekezőhelyre, a haranglábhoz. Az ünnepség 10 órakor kezdődött a Nagytó melletti tisztáson. A zöldbe borult festői környezetben már az előző nap felütötte sátrát a kiskereskedelmi vállalat, a vendéglátóipari vállalat, felállították körhintájukat a vásárokat járók. Az ünnepi menetet a szőnyeggyár zenekara nyitotta meg, mögöttük vitték a gyár dolgozói az élüzem csillagot. Utánuk következtek a cipőgyár, a bőrgyár, a halgazdaság és a többi üzemek dolgozói. A Gyógyszeripari Vállalat dolgozói fehér köpenyben, a 311-es Vájártanuló Intézet tanulói bányász egyenruhában vonultak fel. Az iskolások egy része a virágfüzérek mellett léggömböket szorongatott kezében. A nagygyűlésen Szíjjártó Jenő elvtárs, a városi tanács elnöke üdvözölte az ünneplőket, majd Kollok Péter elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Beszédében méltatta május 1-e jelentőségét. „Törvényszerű — mondotta —, hogy az emberiség tavasza eljön az egész világon. Ezt bizonyítja a május 1-e története is. Az első május 1-i tüntetéseken még százezrek, később milliók, ma már százmilliók menetelnek a vörös zászlók alatt, hirdetve a munkások nemzetközi összefogását és elszántságát a boldogabb élet megteremtésére, a tőkés rendszer megdöntésére. A kapitalizmus korhadt fája mellett ma már ott áll a szocializmus fája, s ez a fa virágzik, gyökerei szerteágaznak az egész világon.” A rövid ünnepi beszéd után a tatai galambászok felröpítették galambjaikat, majd az Internacionálé hangjai után a délelőtti ünnepség véget ért. Délután a körhinták megteltek sikongató, kacagó gyerekekkel, léggömbök pukkantak szét, a lövöldéknél sok fiatal próbálta ki célbalövő tudományát. A vendéglátóipari vállalat asztalai is megteltek. A tatai kultúrotthon csoportja a „Cigány a bíró előtt” című színművet adta elő az ünneplők szórakoztatására, a gimnázium zenekara pedig táncdarabokat játszott. A majálison késő estig szórakoztak a tataiak. Lehetett. Ezen a napon az idő is megemberelte magát, az ünneplők szövetségeséül szegődött. KOMÁHOZ! TATA N Már április 30-án estére díszbe öltözött a város. VIII-as aknatornyának tetején hatalmas kivilágított ötágú vörös csillag hirdette a szabadság jelképét... Az Erőmű égbenyúló kéményein — igen ötletesen — nemzetiszínű összeállításban égőket helyeztek el, melyek csillogva szórták szét fényüket. A város ünnepre készült. Május elsején reggel zenére ébredtek az emberek, volt szemlélő idegbolylWRt hangyabolynak vélte volna a várost ezekben a percekben. De tíz órára, amikor megkezdődött a felvonulás, már tökéletes rend uralkodott mindenütt. A kósza tavaszi szellő pattogó indulók hangfoszlányait vitte messzire. Lehetne vitázni azon, hogy melyik üzem vagy szervezet menete volt szebb, egy azonban bizonyos: mindegyik a tőle telhető legtöbbet nyújtotta. A kiszisták szép, egyforma ruhában meneteltek. A Karbantartó és Építkezési Üzem dolgozói hangos énekszóval, az iskolások és úttörők pedig zászlókat lengetve, labdákat röpítve a magasba, adták tanújelét lelkesedésüknek. Az ünnepség színhelyén, a József Attila Művelődési Ház előtti hatalmas téren gyülekeztek a dolgozók. Jelszavak hangzottak, az emberek éltették a szovjet—magyar barátságot, a proletárnemzetköziség eszméjét, a békét, a világ minden népének testvéri összefogását. A munka, a nemzetközi munkásösszefogás e nagy ünnepén kedves vendége volt Dorognak. A téren elhelyezett emelvényért ott volt Nezvál elvtárs is, a Magyar Szocialista Munkáspárt Bizottságának tagja.Központi Az Internacionálé hangjaival kezdetét vette az ünnepség. A megnyitó beszédet Kanovszky elvtárs, a Dorogi Szénbányászati Tröszt igazgatója tartotta. Utána Kroszner elvtárs, a járási pártbizottság titkára lépett mikrofon elé. Kroszner elvtárs bevezetőben elmondotta, hogyan készültek a szénmedence dolgozói erre az ünnepre, majd így folytatta: — A Dorogi Szénbányászati Tröszt dolgozói még soha nem értek el olyan magas termelési eredményt, mint ezekben a napokban. A tröszt időarányos teljesítménye 103,6 százalék, ami 20 000 tonna terven felüli bányászott szenet jelent. De nemcsak a bányaüzet illeti dicséret, hanem valamennyi üzemet. Kroszner elvtárs szavai után Nezvál elvtárs szólt az ünnep DOROGOD lökhöz. Nezvál elvtárs elöljáróban tolmácsolta a dorogi szénmedence valamennyi dolgozójának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét. Majd a továbbiakban azokról a súlyos károkról beszélt, amelyeket az ellenforradalom okozott. Az ellenforradalom leverése után, az MSZMP és a kormány helyes intézkedései nyomán lassan annyira normalizálódott az élet, hogy december második felében már hozzá lehetett látni a leromlott vágatok kijavításához, a munka nagyobb ütemű megkezdéséhez. — Nagy lendítőerőt jelentett a munkában a szocialista munkaverseny felújítása. Az 1957. évi eredmények alapján több bánya érte el az élüzem címet, más bányaüzemekei-Igazi tavaszi reggelre ébredtek május elsején Esztergom város lakosai. Mintha a természet is kedveskedni akart volna, méltó keretet adni ennek a harcos ünnepnek! Már kora reggel, 6 órakor térzene köszöntötte az embereket. Az addig kihalt, néptelen utcák benépesedtek. Az emberek ünneplőbe öltözve munkahelyeikre siettek, hogy társaikkal egyetemben menjenek a Hősök terére, a gyülekezés színhelyére. A díszfelvonulás fél 10 előtt pár perccel kezdődött el. 10 óra két perckor felcsendültek a magyar Himnusz akkordjai. Kezdetét vette az ünnepség. A május elsejei díszünnepséget Herbály elvtárs nyitotta meg. Néhány rövid üdvözlő szó után felolvasta Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének hozzánk intézett levelét. Hruscsov elvtárs a levélben köszönetet mondott a magyar dolgozó népnek azért a lelkedésért és szeretetért, amivel Tatabányán fogadták. A levél felolvasása után Herbály elvtárs átadta a szót Szálkai István elvtársnak, a megyei pártbizottság küldöttének. Szálkai István elvtárs beszédének bevezetőjében rövid visszapillantást tett az 1890-es első május elsejei ünnepségre. Beszélt a dicső 19-es Tanácsköztársaságról, amikor a magyar munkásság első ízben ünnepelhette szabadon május elsejét. 1945-ről szólva megemlítette, hogy a májusi eszme azóta új színt és tartalmat kapott. Macséretben részesültek. A tavalyi bányásznapon 14 és fél millió forint hűségpénz került kifizetésre. Ebben az évben pedig 8 millió forintot osztott ki a Dorogi Szépbányászati Tröszt nyereségrészesedés címén. Nezvál elvtárs befejezése elmondotta, hogy a párt és a kormány bízik a dorogi bányászokban, a műszaki vezetők szakmaszeretetében és szorgalmában, s tudja, hogy a dorogi bányászok sikerrel fogják végrehajtani feladatukat. Nezvál elvtárs szavait igen gyakran szakította félbe az elismerés és tetszés tapsvihara. Ezen a május elsejei seregszemlén a dorogi dolgozók méltóképpen tettek hitet a proletár nemzetköziség nagy eszméje, a világbéke ügye mellett. már a világ minden részén — ha nem is egyformán — megünneplik május elsejét. — A proletariátusnak minden országban egy az ellen* sége: a kizsákmányoló osztály — mondotta Szálkai István elvtárs —, és egy a célja is: lerázni a bilincset! Ezért szükséges az, hogy a különböző népek együtt harcoljanak békéért, a függetlenségért, a a szabadságért! Mi büszkén gondolunk azokra a népekre, akik nemrégiben lerázták magukról az elnyomás kínos lármát és ma már velünk együtt ünnepük szabadon május elsejét. Az arab országokban bekövetkezett változások számunkra igen kedvezőek. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a gyarmati országok népeiben élő szabadságszeretetet c. Atornáiknak már csak ideigóráig sikerül megbéklyózni. Szálkai István elvtárs — beszédének befejező részében — felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy emeljék fel tiltakozó szavukat az atomfegyverkezés ellen. Nyújtsanak baráti jobb kezet azoknak az embereknek, akik életüket kockáztatva harcolnak az atomfegyver kísérleti robbantásainak és gyártásának megszüntetéséért. Ezután színvonalas kultúrműsor szórakoztatta az ünneplőket. Délután — az Úttörőház melletti pályán — labdarúgó-mérkőzéseket tartottak. A legifjabbak részére zsákbafutást, lepényevést, szögbeverést és még sok hasonló érdekes játékot szerveztek. Esztergom város dolgozói a késő estig ünnepelték együtt a 14. szabad május elsejét. ESZTER GOMBAN