Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. október (13. évfolyam, 79-87. szám)
1958-10-22 / 85. szám
6 Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA ! Kintküld Menekülés? Nem túl erős ez a cím? Lehet. És mégis találónak tartjuk. Mert igenis van ebben a jelenségben valami megfutamodás, menekülésszerű. Nem a kétségbeesett és mindenre elszánt ember tragikus, pánikszerű menekülése ez. Hiszen a „hajó” amelyen tartózkodnak, nem süllyed. Ellenkezőleg. Rajta az élet egyre szebb, kellemesebb lesz. Csakhogy van, ahol kellemesebb... A szigorúság érthető, de nem zárhatja ki a megértést. A kérvények között bőven akad jogos, megszívlelendő panasz is. De csaknem háromszáz?! Vajon miért? Abban az időben, amikor nyárba fordult a tavasz, sok fiatal pedagógus kereste fel a Komárom megyei tanácsot. Nagy Lajos elvtárssal, a művelődésügyi osztály személyügyi előadójával kívántak találkozni, hogy megindokolják áthelyezési kérelmüket. Lapozzuk csak vissza a naptárt. 1958. május 9, péntek. A folyosón néhányan sétálgatva, mások csoportokba verődve várják, mikor kerül rájuk a sor. Időnként az ajtóra pillantanak. Ezek a pillantások reménykedőek és lemondóak, kérőek és követelőzőek is egyben. Van bennük egy kis dac, és van bennük egy kis félénkség is. Bent az irodában egy fiatal lány panaszkodik: — Ha most sikerül elmennem, férjhez mehetek. De ha nem... — itt elcsuklik a hangja, sírva fakad. — Nem akarok vénlány maradni — szól könnyek között. A személyügyi előadó gondolkodik egy ideig, aztán torkát köszörülve, nagyon halkan megszólal: — Nézze, én kiadom a munkakönyvét, de ígérje meg, hogy esküvő után ír nekem egy lapot ... Hogy megnyugtassam magam... Nyílik az ajtó, aztán ismét nyílik. Reggel óta egymásnak adják a kilincset, s már ebédidő is elmúlt Nagy elvtárs végighallgatja látogatóit, de figyelme már lankad. Ma megint hosszúra nyúlik a munkaidő. Fáradt, de még át kell tanulmányoznia a legújabb kérvényeket. Bajna, Oroszlány, Mogyorósbánya, Esztergom, Pilisszentlélek, Szőny, Tatabánya — sorakoznak egymásután a városok és községek. — Mennyi kérvény — gondolja. 238. . 239... 263... — Megtörli homlokát, aztán tovább szántja a sorokat. 264: — Kérem áthelyezésemet, hiszen nemcsak magamról, hanem jövendő gyermekemről is szó van. — 265: — Édesanyám súlyos beteg, gondoskodnom kell róla. — 266: — Nehéz körülmények között élek, étkezésem nincs biztosítva. Dorogról hordom ennivalómat, s mire elfogyasztanám, megromlik. — Szeretném magam szakosítani. Mint mogyorósbányai lakos, a kedvezőtlen közlekedés miatt legnagyobb áldozatok árén sem tudom magam továbbképezni. — Egy 76 éves, öreg, beteges nénivel osztom meg dohos, nedves, állandó tartózkodásra alkalmatlan szobámat. Esztergomban szüleim állandó lakást biztosítanának részemre. — 273: öreg szüleim eltartója vagyok. Bár megígérték mégsem kaptam lakást Suron. Ennek hiánya miatt, magam is sok hányódáson mentem át... 275 ... 279 A súlyos, gondosan megfogalmazott sorok egymásra halmozódnak, vad forgásba kezdenek, aztán hangokká elevenednek. 281, majd 282, de kocsink már száguld és a hangok után megjelennek az arcok is: Deli Gizella, Dorog, Zrínyi I. általános iskola. Míg előkerül, belenézünk az aktába. 28 éves, 1954-ben végzett a Lenin Intézetben mint orosz-szakos tanár. Budapestre akar menni. — Miért akarja itt hagyni az iskolát? — Már négy éve járok Budapestről Dorogra. Naponta hat órát utazom... Voltam már mindenütt. Nem tudnak számomra még albérleti lakást sem biztosítani. Szeretnék még egy szakot választani, de ilyen körülmények között lehetetlen. Olyan vagyok már, mint a gép ... — És ha kapna lakást itt Dorogon ? — Akkor maradnék. Nyerges László Esztergom, Dobó Katalin gimnázium. 26 éves olasz—román szakos tanár. Elnöke a szakszervezet iskolai alapszervezetének. Budapestre kéri áthelyezését. Két éve tanít. — Budapesten van lakásom — válaszol kérdésünkre. — Műfordítással is foglalkozom. Kapcsolatom van a Magvető Kiadóval és a Nagyvilág című folyóirattal. Esztergomi tartózkodásom ezirányú tevékenységemet lehetetlenné teszi. Répászky Mária Esztergom, Közgazdasági Technikum. Hét éve tanít a városban. Budapestről jár le és szeretné, ha lakásához közel dolgozhatna. Többek között így indokolja kérését: — Beteges édesapám Budapesten él és én viselem gondját. Vőlegényem Budapesten dolgozik, s addig nem tudjuk megkötni a házasságot, amíg Esztergomban vagyok. — Tudnák itt nélkülözni? — Nemigen. Kunczius Ida. Pilisszentléleken tanít. Szülei Esztergomban élnek. Szeretne velük lenni. Egy ideig az iskolában beszélgetünk, majd hazakísérjük. Szoba-konyhás lakásban él. Minden szombaton és néha hétköznap is hazamegy. Jó a közlekedés. Mindössze 12 kilométert kell autóbuszon megtennie. Maga is érzi, hogy érvei nem meggyőzőek. Meg is mondjuk neki: — Az ön kérelménél sokkal súlyosabbakat sem tud a megyei tanács elintézni. — Sejtem , de gondoltam, hátha sikerül... Komárom felé vesszük utunkat. Miközben ismerős tájak maradnak mögöttünk, kiválasztunk egy aktát. — Kérem osztályvezető elvtársat, hogy engem jelenlegi állomáshelyemről valamely budapesti, lehetőleg középiskolához, az 1958—59-es tanévre áthelyezni szíveskedjék... — A kérvény szerzője: Ormos Eszter, Állami Általános Iskola, Szőny. 24 éves. Egy éve tanít a községben. — Van itt lakása? — Albérletben lakom egy bútorozott szobában. — Miért akar elmenni? Rossz itt? — Jól érzem magam Szőnyben, de jó lenne, ha együtt lenne a család. Itt nehéz nagyobb lakáshoz jutni. — Járt már utána? — Még nem. Későre jár az idő. Még egy helyre látogatunk el. Ács- Jegespuszta. Itt él és dolgozik immár harmadik éve Kovács Judit tanítónő. 27 éves, 1951- ben szerezte tanítói oklevelét. Öt évet töltött az alföldi tanyavilágban, távol a vasúttól, a városoktól. Egyébként budapesti. Ott élnek szülei, velük akar lenni. És... és bizony férjhez is szeretne menni. — És ha nem tudják teljesíteni kérését? — Akkor maradok. Szeretem hivatásomat — válaszol. Hangjából meggyőződés csendül ki. És ekkor hirtelen azokra a fiatal pedagógusokra gondolunk, akik inkább lemondanak a nevelői pályáról, mintsem falura kerüljenek. Sajnos, szép számmal vannak ilyenek. Sokan már az iskola elvégzése után más területen helyezkednek el. És közöttük nemcsak városiak akadnak, hanem olyanok is, akik falun születtek és nevelkedtek. Hej, pedig valamikor... Avar Ferenc iskolaigazgató nem is állja meg szó nélkül: — 1933-ban végeztem el a képzőt. Jó volt a minősítésem, de mivel nem volt pártfogóm, csak három év múlva tudtam elhelyezkedni. Pedig 80 kérvényt, pályázatot küldtem el az egyházközségi képviselőtestületekhez. — Mit csinált addig? — Özvegy édesanyám és három testvérem volt. Dolgoznom kellett. Alkalmi munkákat vállaltam. — Ön nem akar innen elmenni? — Házat építünk. Nem kívánkozom el. Tudja, sokat tesz az, ha van az embernek egy barátságos otthona. Visszafordulunk. Útközben a meleg, barátságos otthon jár eszünkben. Mennyi probléma megoldódna, ha pedagógusainkat le tudnánk telepíteni! De akar-e mindegyikük letelepedni falun? Azzal a szándékkal hagyja-e el mindegyik fiatal a főiskolát, az egyetemet, hogy barátságos otthont, barátokat, elvtársakat keressen és találjon vidéken? Indokolt-e sok fiatal tanító kérése? Kétségtelen, hogy akadnak Répászky Máriák, Kovács Juditok, akiknek kérését, ha csak egy mód van, teljesíteni kell. De akadnak Kunczius Idák, Nyerges Lászlók és Ormos Eszterek is, akiknek legfőbb indokuk az, hogy ott kellemesebb, hogy ha odakerülnének, jobban megtalálnák számításukat. De ők még hagyján. Hiszen vannak olyanok is, akik kikérik munkakönyvüket. Nem hajlandók tanítani, csak azért, mert nem helyezik őket Budapestre vagy nagyobb városba. Menekülés? Nem túl erős ez a cím? Nem! Mert nem a pedagógusok többségéről, nem azokról szól írásunk, akik szeretik hivatásukat és készek áldozatokat is hozni érte, hanem a legutóbbiakról. Azokról, akik megfutamodnak, azért, mert máshol jobb. Ők valóban menekülők. Bucholz József Összeül a Hazafias Népfront tatabányai kulturális bizottsága Hosszabb szünet után október 22-én, tehát ma délelőtt 9 órakor ismét összeül a Hazafias Népfront tatabányai kulturális bizottsága. A kulturális bizottság a jövő évi munkatervét készíti elő. Az eddigi javaslatok között szerepel többek között: az újvárosi területi könyvtárhoz hasonlóan újabbak létesítése, a város legjobb kultúraktíváinak jutalmazása, a város kulturális helyzetének nyilvános megvitatása, a kulturális bizottság létszámának kibővítése, a városi tanáccsal a szorosabb együttműködés megteremtése stb. stb. Várjuk, hogy a kulturális bizottság — mint eddigi munkája során is — lényeges javaslatokat tesz Tatabánya kulturális életének továbbfejlesztésére. 1958. OKTÓBER 23, Művelődési otthonaink életéből OROSZLÁNY Október... Ismét elmúlt egy nyár és a sok kedves emlékkel tarkított napok. Itt az ősz. Kevesebb időt lehet a szabadban tölteni, többen látogatják a könyvtárakat, mozikat, művelődési otthonokat, indul az őszi, téli kultúrélet. Vajon az oroszlányi Petőfi Sándor művelődési otthon vezetői, színjátszói, a tánccsoport tagjai, az aktivisták, hogyan készültek fel a télre, milyen terveik vannak? Az otthon programja mennyire segíti elő az új város bányászainak művelődését? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Köles Sándor igazgató elvtárssal. Mindjárt a beszélgetés elején megtudtuk, hogy a kultúrcsoport már a felszabadulás után azonnal megalakult, négy tagja ezekben a hetekben jubilál: tizenkét éve lelkes tagjai az együttesnek Abauer Ferenc, Felhősi Ferencné rendező, Köles Sándor és Köles Sándorné. Tavaly óta új lendületet vett, sokat fejlődött az együttes, a kultúrotthonnak 144 aktívája van, javult a kapcsolatuk a tröszttel, a tanáccsal, tömegszervezetekkel, megnőtt rendezvényeik látogatottsága. — Huszonöt tagú színjátszócsoportunk új darab betanulását tervezi: Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című színművét adjuk majd elő. Addig is látogatjuk a környező bányászlakta községeket Csiky Gergely Kaviár című darabjával — tájékoztat Köles elvtárs. — Első idei őszi oroszlányi rendezvényünk október 25-én lesz, Dezséry László és Illés Béla részvételével irodalmi estet tartunk. Huszonnyolcadikán pedig értékeljük eddigi munkánkat és megválasztjuk a művelődési otthon új vezetőségét, majd ankéton tárgyaljuk meg pártunk művelődési politikájának irányelveit, hogy munkánkban minél eredményesebben használhassuk azt fel. az Fúvószenekarunk mellett oroszlányi népi zenekar tagjai társadalmi munkában segítik a 16 tagú tánccsoportunk próbáit, szereplését. Ez a csoport a megyei fesztiválon vándorserleget is nyert. Élénk tevékenységet fejt ki a bélyeggyűjtő szakkör és a tavaly megalakult foto-szakkör. Tanfolyamokat indítottunk a harmonika, zongora és gitár játék elsajátítására. — Tevékenységünk fontos részét adja az ismeretterjesztés. Ebben az évben különösen sok gondot fordítunk a városba került fiatalokra, akik legényszálláson laknak és szabad idejükkel nem tudnak mit kezdeni. Fel szeretnénk kelteni érdeklődésüket a kultúrmunka iránt, rendszeresen, havonta kétszer előadásokat tartunk majd közérdeklődésre számot tartó témakörökből. — Ezekben a hetekben, a választásokra készülődve, rövid, egyfelvonásos jeleneteket, vidám műsorokat adunk a jelölőgyűléseken. Munkánkban nagyon eredményesen segít bennünket a tröszt, de a különböző üzemi bizottságok egyáltalán nem érdeklődnek tevékenységünk iránt, nem segítenek bennünket. A szakszervezeti bizottságok megfeledkeznek a SZOT kultúrmunkáról szóló határozatáról. Nagy szükség lenne a komoly együttműködésre, mert csak így tudnánk még eredményesebben dolgozni a munkásművelődésért — mondta Köles elvtárs — és ebben teljesen egyet kell értenünk vele. A nagy gonddal összeállított program helyes irányba igyekszik fejleszteni a közízlést, élénk kultúréletet ígér. Oroszlányon a különböző rendezvényeken általában mindig ugyanazok jelennek meg, mintegy 200—300-an. Szükség lenne arra, hogy a fiatal város új lakói mind nagyobb számban részt vegyenek, tevékeny látogatóivá váljanak a művelődési otthon rendezvényeinek. (b. e.) Őszi képek Őszi hegy A kertben Süt még a nap kemence lángja. Mosolyogva ott pirul benne A vén hegy, mint óriás kenyér. Kilóg a bokrok sárga nyelve. A domb, mint a macska dorombol, Hegyesre pödri fűszál-bajszát. Levelek ezüst éle villan — Az Ősz vándorbotját faragják. Ha piros-barna lesz a hegy, Köd-tarisznyájába bedugja Az Ősz és halkan fütyörészve indul a hosszú vándorútra. Óriási aquáriummá varázsolta az eső a kertet. A levelek — ezüstlapocskák Tetejéről gyöngyök peregnek. Fent az égen nevető kékség Sodor felhőkből fehér labdát. A bokrok között pajkos fények — Ficánkoló aranyhalacskák. A kavicsok picinyke kagylók. Nekik a föld vet puha ágyat. Érzed-e a csend tisztaságát, Itthagyod ízeit a nyárnak?... Lelkes Miklós Dow in,TM, SZEL VIHAR f * Az Állami Déryné Színház előadása Nagysápon A budapesti Jókai Színházzal egyidőben az Állami Déryné Színház is műsorra tűzte Dobozy Imre: Szélvihar című háromfelvonásos drámáját. Abba a várakozásba, amely a darab bemutatását megelőzte, színházi berkekben némi aggodalom is vegyült: vajon hogyan fogadja majd a közönség ezt az ízigvérig politizáló, az októberi ellenforradalomról szóló drámát? Nos, a Szélviharral most ugyanaz történik, mint annakidején a Te és annyi más bajtársad című filmmel. Előadásról előadásra meghódítja a közönséget. S mint már annyiszor, ez alkalommal is le kell vonni a tanulságot: forgatókönyvíróink, rendezőink bátran forduljanak a ma felé, bátran politizáljanak. Ha az alkotás reálisan, a maga bonyolultságával, sosságával tükrözi ellentmondóéletünket, ha az alkotás művészi, a siker nem marad el. A Szélvihar ékeskedik ezekkel a tulajdonságokkal. A darab cselekménye igaz, mint az élet, és megrázó, mint maga az ellenforradalom volt. A közönséget már az első felvonásban megfogja a színpadról áradó drámai feszültség, s amíg le nem gördül az előadás végét jelző függöny, nem engedi el. A városi közönség sem kivétel ez alól. Mert jóllehet, egy termelőszövetkezet, egy falu viszontagságai állnak a mese középpontjában, a szerző mindannyiunkat érintő, s hozzánk még ma is oly közel álló társadalmi problémákat vet fel és old meg. Az igazmondás mindvégig áthatja a drámát, konfliktusait és sohasem érezzük mesterkéltnek. Figurái élőek, típusok. Dobozy erős kontúrokkal rajzolta meg alakjait, és Gyökössy Zsolt rendezése még plasztikusabbá, jellegzetesebbé teszi ezeket a kontúrokat. Ki nem emlékezne az ütemesen tapsoló, kiskirálykodó, vagy gyáván megfutamodó Kalló Ferencekre, a józan gondolkodású és becsületesen helytálló Csendes Imrékre, a megtévedt Csendes főhadnagyokra, a magával is tehetetlen és az eseményekkel sodródó Szusza Kis Andrásokra, no és a Mácsay-féle lapuló alakokra, akik csak az alkalmat várták, hogy ránktámadhassanak. Igaz ez a dráma, mert nemcsak Csendes Imre és Mácsay Géza van benne, hanem a tömegektől elszakadt és magára maradt vezető, földjéből kiforgatott paraszt és a kritikus időben is mellénk álló főjegyző. Mélyen igaz ez a dráma, mert megmutatja, hogy a megbántott Szusza Kis Andrások is csak a mi rendszerünkben találják meg boldogulásukat. A darab sikerében természetesen nagy szerepük van a színészeknek is. Árva János a tőle megszokott tehetséggel keltette életre Csendes Imrét. Játéka mindvégig meggyőző és jól kidolgozott volt. Hőse felvonásról felvonásra növekszik, s amikor izzó szenvedélyekben csap össze, csodáljuk, hogyan bírja hanggal és erővel. Basa György Mácsay Géza szerepében elismerésre méltó teljesítményt nyújtott. Kitűnő érzékkel és rátermettséggel rajzolta meg a földesúr alakját. Fenyvesi Balázs szerepe talán a legösszetettebb volt. Kalló Ferencet jelenítette meg sikeresen. Gyimesi Tivadar (Csendes főhadnagy) igaz drámaisággal játszott. Zombori Kató magabiztosan testesítette Csendes Imrénét. Temes meg Gábor és Madarász László is jól oldották meg feladatukat. Szlonka Márta Csendes Juliskája, Németh József Tóth Marcija és Pálfi Ferenc Szirom Gazsija sikeresen illeszkedett a drámába. bj. Mit olvassunk ? nek és verseinek gyűjteménye ez a kötet. Ibanez, Blasco: Május virága Halásztörténet az ismert spanyol író első alkotókorszakából. A mediterrán táj, egy katalán falucska élete elevenedik meg e kis remekmű lapjain: munka és küzdelem, harc a tengerrel, az elemekkel és a kirobbanó indulatokkal. Káprázatos szerelem vetíti sötét árnyékát a kis halász községre és Blasco Ibanez tolla ellenállhatatlan erővel sodorja az eseményeket a mosolygó narancsligetek üde hátteréből kibontakozó végső tragédia ijesztő színjátéka, a tengeri katasztrófa felé. Brecht, Bertolt: Kalendárium. A nagy szocialista író a magyar olvasóközönség előtt jórészt ismeretlen elbeszélései- illusztráció Brecht: Kalendárium című művéből Illusztráció Ibanez: Május virága című regényéből