Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. február (14. évfolyam, 10-17. szám)

1959-02-11 / 12. szám

KOMÁROM MEGYEI VILÁG PP 0LETALM ! EGYESÜLJETEK! DOLGOZOK LAPJA * A­Z MSZMP ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA* XIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM. Ára 60 fillér TATABÁNYA, 1959. FEBRUÁR 11. Előbb­­ vagy utóbb? Mikor léptek be a termelő­­szövetkezetbe? Ez az a kérdés, amely az egyénileg gaz­­dálkodóknak — főleg a módo­sabb középparasztoknak — sok gondot, vívódást okoz. Addig a határig már sokan eljutottak töprengésük során, hogy előbb utóbb szövetkezeti taggá kell lenni, mert a fejlődés, a falu arculatának átalakulása ezt szükségessé teszi. Azt is elis­meri a legtöbb gazdálkodó, hogy a jó termelőszövetkezet jó jövedelmet, nyugodtabb éle­tet biztosít, mint a kisáruter­­melés. De hát miért legyek én az elsők között? — teszik fel a kérdést többen. Majd ha a szomszéd, a rokon, esetleg a falu többsége erre az útra tér, akkor én is taggá leszek. Ez a „mikor­’ két dologból táplálkozik. Az egyik érzelmi ok. A gazdálkodók jelentős ré­sze az „ősi föld”-höz, a meg­szokotthoz való makacs ragasz­kodás miatt nem tud dönteni. Más része — elsősorban a mó­dosabbak — úgy vélik, hogy így is „megkeresem én a maga­mét", miért menjek a közösbe, em­ig megmaradhatok egyéni termelőnek? Ott sem lesz több a hasznom, mint most. A­z első érveléssel szemben­­­­ nem lehet mást mondani mint, hogy a saját,­­ az egész nép érdekében az érzelmeket háttérbe­ kell szorítani az érte­lem mögött. Ha ezt tessszük, akkor könnyebb lesz a döntés. A második dologra pedig a kö­vetkezőt válaszolhatjuk: nem mindegy az, hogy a falu leg­jobb gazdái előbb vagy utóbb lépnek-e a közösbe. Mert ahol „megmozdul a föld”, ott a lét­rejövő szövetkezet arculatát azok kezdik kialakítani, akik már a kapun belül vannak. Ügy: olyan módon és­­ körülmé­nyek között kezdődik meg a gazdálkodás, amilyen tagokból áll a szövetkezet. Ha elsőkiként a község legjobbjai látnak munkához, a­kkor biztos, hogy kitűnő alapokat teremtenek a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Ha a leghozzáértőbb gazdálkodók szervezik meg a szövetkezetet, ők írják alá elsőikként belépési nyilatkozatokat, ak­­­kor nyilvánvaló, hogy nem a lustákat, hanyagokat, ha­nem a magukhoz hasonló, szorgalmas, becsületes embe­reket igyekeznek társsal hív­ni. Ez pedig döntő kihatás­sal lesz a termelőszövetkezet egész további jövőjét, a jöve­delmezőségét illetően. Nem mindegy tehát, hogy a falu „elitje” előbb vagy később szánja rá magát a szövetke­zésre. Sőt, most, amikor a ter­melőszövetkezeti mozgalom szervezése nagyobb lendületet vett, elő kell segíteni, hogy a falu legjobb gazdái fogjanak össze és biztosítsák, hogy a nagyüzemi gazdálkodás megte­remtésének szálai az ő kezük­be fussanak össze és ténylege­sen csak a szorgalmas, megbíz­ható emberek „kapun”’ belülre­ kerüljenek a K­öcsön, Gyermelyen, Naszá­lyon a jó gazdálkodók egy része már rájött, hogy ne­kik kell élen járniuk s kezük­be is vették az irányítás ügyét. Ezeken a helyeken ténylegesen csak a jól gazdálkodók „mer­nek” jelentkezni, hogy követni kívánják a kezdeményezők pél­dáját. Akik nem szívesen fog­ják meg az eke szarvát, tud­ják, hogy nekik ebben a közös­ségben semmi keresnivalójuk nincsen. Az említett községek­ben biztos, hogy jó termelő­­szövetkezetek alakulnak, illetve a meglevők még az eddigieknél is életre valóbbak lesznek. A tatai járásban az elmúlt hetekben mintegy 170 egyéni­leg gazdálkodó lépett a közös gazdálkodás útjára s a bevitt földterület megközelíti a 400 katasztrális holdat. Ez azt je­lenti, hogy a földtulajdonosok számottevő része már munká­hoz látott, s kezdi alakítani jö­vőjét. Ezek az emberek már rájöttek arra, hogy jobb előbb, mint utóbb dönteniük, mert így nem más „veti meg nekik az ágyat”, így olyan lesz az „ágy” ahogy ők legjobban ked­velik. Arra van szükség, hogy a többi élenjáró gazdálkodó hasonló meggyőződésre jusson. Akár új szövetkezet alakításá­ról, akár a régebbibe való be­lépésről van szó, mindenkép­pen el kell érni, hogy a belé­pők szilárd erkölcsi és gazdál­kodási normákat vigyenek a község tagjai közé. Mint a cikk elején azt már említettük, egyesek úgy vélik, ráérnek a sor végén ban­dukolni, mert jelenleg is meg­találják a számításukat. Itt, ennél a kérdésnél újra azt kell mondanunk, ha elsőkként a legjobbak­ írják alá a belépési nyilatkozatot, ha a meglevő teszek létszáma a jól termelők soraiból duzzad fel, akkor a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit figyelembe véve, feltét­lenül több jövedelemhez jut­nak, mint egyéni gazdálkodó korukban. A tsz-be való belé­pés csak akkor nem jelent jö­vedelememelkedést, ha a kö­zösség összetétele erre alkal­matlannak bizonyul. Ezért ilyen nézőpontból sem mind­egy, hogy ki, mikor lép a nagy­üzemi gazdálkodás útjára. Nem mindegy, elsősorban azok szemszögéből, akik jobban akarnak élni, s ezt szorgalmas munkával kívánják megterem­teni. A Párt és a kormány, de az a* egész dolgozó nép érdeke azt kívánja hogy azokat az embereket támogassuk a jobb életért folyó harcban, akik ezért tenni is akarnak. Ezért a falu szocialista átalakítása so­rán a falu legjobbjai felé for­dulunk, feléjük tekint az egész társadalom, tőlük várja, hogy kezdeményezők legyenek. Első­nek lenni, élenjárni mindig di­csőség volt, de különösen az, ebben a munkában. Aki az út­törő munkát vállalja, annak neve végérvényesen bekerül községe „történelmébe”. Mert, ha ma még egyesek szemre­hányást is tesznek azért, hogy miért „te” írtad alá elsők kö­zött a belépési nyilatkozatot, „holnap” már megköszönik, hogy élen járt a szebb, a bol­dogabb élet kialakításáért folyó harciban, s segítette társait, a község többi dolgozó parasztját a helyes útra vezetni. Akadnak olyan helyzetek, amikor az el­ismerés nem az adott pillana­tokban, hanem csak később születik, így van ez helyen­ként most is. Ezért, ha érze­lem vagy a dolgozótárs azt is súgja,­ „várjál, ráérsz még”, ne hallgasson senki a vissza­tartó szóra, mert jobb a saját, s az egész társadalom érdeké­ben, ha az elsők között, az élenjárók között jut el a he­lyes döntésig. Tatabánya lakáshelyzetéről tárgyalt megyénk képviselőcsoportja Megyénk képviselőcsoportja hétfői ülésén Tatabánya la­káshelyzetével, városfejleszté­sével foglalkozott. Ezzel kap­csolatban meghallgatta Gál István elvtársnak, a Tatabá­nyai Szénbányászati Tröszt igazgatójának beszámolóját, a tröszt elképzeléseit Gál elv­­társ térképekkel tette szem­léletesebbé a város ed­digi telepítésének a helyte­lenségét, s a további vá­rosfejlesztéshez a képvise­lők segítségét kérte. Molnár László elvtárs, a megyei párt­bizottság első titkára, ország­­gyűlési képviselő javasolta, hogy maguk a képviselők is járjanak el ebben az ügyben a Minisztertanácsnál, s lehetőleg még az országgyűlés összehí­vása előtt tájékoztassák Tata­bánya lakásproblémáiról az il­letékeseket. Javaslatát a kép­viselők elfogadták. A képviselőcsoport foglal­kozott a lakbérrendezés prob­lémájával is, mivel emberek ezrei fizetnek a bányavidéke­ken egyórai munkabérnek megfelelő lakbért. Ez még a karbantartás költségeit sem fedezi, s nagy terheket ró az államra. Tatabányán például az elmúlt évben 12 millió fo­rintot fordítottak a házak kar­bantartására. Ezután a saját­­házépítés meggyorsításával foglalkozott és a jelenlegi laká­sok eladásának lehetőségeit la­tolgatta a képviselőcsoport. Az ülés végén a képviselő­­csoport meglátogatott két bá­nyaüzemet és személyesen győződött meg a régi bányász­lakótelepek építésének, helyte­lenségéről. A képviselők hos­­szan elbeszélgettek a lakókkal, meghallgatták kívánságaikat. A legközelebbi ülést megyénk képviselőcsoportja Kisbéren tartja. Ezen az ülésen a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zésével kapcsolatos problémá­kat tárgyalják meg. MAI SZÁMUNKBÓL: A kommunizmus felé 2. old. — A párt­határozat szellemében fokozottabban segítik a tömegszerve­zeteket 3. old. — Könyebb és biztonságosabb lesz a bányászok munkája. 4. old. — Megérdemlik a kitüntetést 4. old. — Nyolc új tag — és ami mö­götte van 5. old. — Ősszel nyitja kapuit az esz­tergomi felsőfokú tanítóképző intézet 6. old. — Olvasóinké a szó, 7. old. Nagy feladat áll a népfront-bizottságok előtt: a mezőgazdaság szocialista átalakításának elősegítése ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI NÉPFRONT-BIZOTTSÁG — Példamutatás és szívós felvilágosító munka. — Ez volt a megyei népfront-bizott­ság kibővített ülésén a vita vezérfonala, amikor a nép­front ezévi munkájának kö­zéppontjába került feladatról, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének elősegítéséről beszéltek. De ugyanilyen gonddal vitatták meg a többi tennivalókat is, melyhez az elnökség beszámolója alapos támpontot nyújtott. A beszámolóból megtud­tuk, hogy a napokban mérnö­kökből és orvosokból álló műszaki és egészségügyi ta­nács alakult Tatabányán, melynek az lesz a feladata, hogy segítsen a városfejlesz­téssel kapcsolatos különböző társadalmi munkák tervezésé­ben és irányításában. tapasztalatai alapján az Em­ek év folyamán a megye többi vá­rosában is létrehoznak ilyen tanácsokat. Eredmények van­nak már az alkohol mérték­telen fogyasztása elleni küz­delemben is, de hiba, hogy ez a munka még eléggé szűk tér­re korlátozódik és inkább csak szakemberek, vezetők vagy asszonyok vesznek részt ebben a küzdelemben hangzik a beszámolóból. Ez­­ után a soron következő nagy feladat, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével kap­csolatos teendőkről esett szó­. A népfront-mozgalom ügyévé kell tenni ennek meg­valósítható. A dolgozó parasz­tok hangulatát, nézeteit for­máljuk, irányítsuk a szövet­kezeti gazdálkodás felé. Szer­vezzünk találkozókat a tsz-tagok és egyéni parasztok kö­zött. Rendezzünk minél több községben szaktanfolyamokat, ahol a gazdák a korszerű me­zőgazdasági termeléssel is­merkedhetnek. Feltétlenül he­lyes az olyan előadás, mint a „Világ mezőgazdaságának helyzete”, mely felvilágosítja az egyénileg dolgozó parasztot arról, hogy az egész világon a nagyüzem felé halad a me­zőgazdaság fejlődése. Követni kell az olyan példákat a nép­front-bizottságokban, mint amilyen Naszályon volt az el­múlt évben és most Szomor termelőszövetkezeti község­ben. Itt a Hazafias Népfront segítsége a szervezésnél ab­ban is megmutatkozott, hogy egy-egy tsz elnöke a községi népfront-bizottság elnöke lett — mondotta az előadó. Beszélt a népfront-bizott­ságnak a tömegszervezetekkel való kapcsolatáról. Különösen jó ez a tanácsokkal, a TIT-tel, a nőtanácsokkal, a Vöröske­reszttel. Javult ugyan a kap­csolat a KISZ-bizottságokkal és a szakszervezetekkel is, azonban itt még akad tenni­való, különösen a munkater­vek összehangolásában. Fog­lalkozott a magyar—szovjet köztársaság hónap és a Tanács­40. évfordu­lójának programjával is. Majd ismertette a Hazafias Népfront megyei bizottsága 1959. évi részletes munkater­vét. A hozzászólók igyekeztek minél több módszerbeli segít­séget adni egymásnak. Külö­nösen sok szó esett a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zéséről. Valamennyi hozzá­szóló foglalkozott ezzel a kér­déssel. A bakonyszombathelyi elnök elmondotta, mit kíván­nak tenni azért, hogy az ő falujuk is szocialista községgé legyen. Lelkesen megtapsol­ták Bécsi elvtársnak, a vér­­teskethelyi tsz tagjának, a községi népfront-bizottság el­nökének szavait, aki elmon­dotta, hogy 10 éve tagja tsz-nek, s ha kezdetben voltak a is a rossz vezetés miatt ne­hézségeik, az elmúlt években már nagyszerű eredményeket értek el. — Én és családom jó mód­ban élünk azóta, amióta a tsz tagjai lettünk. Mindenünk megvan. S tudjuk, hogy tisz­tán a mi munkánkon múlik, milyen életmódot biztosítunk magunknak szövetkezetünk­ben — mondta a többi kö­zött. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatairól szólt Kroszner László elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. — Az eddiginél sokkal szé­lesebb körű felvilágosító mun­kát kell folytatni és erre min­den lehetőség megvan a nép­front-bizottságokban, ezt bebi­zonyították a választások ide­jén — mondotta. — De a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése egy-két napos beszél­getésekkel egy községben sem oldható meg. őszintén és bát­ran kell a parasztsággal be­szélni arról, hogy a munkás­­osztály és a parasztság közös érdeke az átszervezés, és hogy a nagyüzemi termelésé minde­nütt a jövő. A fejlődő falusi élet, a növekvő igény is ezt kívánja. A megyében szétap­rózódott a földterület, többsé­gében öt holdon aluli kisbir­­tokok vannak, ezeken pedig korszerű termelés nem lehet­séges. Bebizonyosodott a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nye az elmúlt aszályos év so­rán is, amikor a tsz-ek sok­kal könnyebben küzdötték le a nehézségeket, mint az egyé­niek. Az ő szavaihoz kapcsolódott Kutrucz Bélának, a megyei pártbizottság párt- és tömeg­szervezeti osztálya vezetőjé­nek hozzászólása: — Megdőltek azok az állí­tások, hogy a Hazafias Nép­front életképtelen szervezet, amely nem képes nagyobb fel­adatok megoldására. Igenis, sok­at tehet a nép felemelke­déséért. És ebben most ko­moly, nagy feladat áll a Ha­zafias Népfront-bizottságok előtt: a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének elősegí­tése. Ez nagyobb, de egyúttal nehezebb feladat az eddigiek­nél és hosszú, szívós munkát kíván. De az a tudat serkent­sen mindenkit, hogy ez ma már létkérdésünk. Az eddigi szaporulatot figyelembe vé­ve, a számítások szerint ha­zánk lakossága 1975-re más­­félmillióval növekedik. Ez­zel pedig a mezőgazdaság je­lenlegi állapota nem tud lé­pést tartani. Meg kell magya­rázni a parasztoknak, hogy az az út, amit mi mutatunk, kulturálódásuk, felemelkedé­sük egyetlen helyes útja. Az ülés végén a rész­vevők egyhangúlag elfogad­ták Szarvas György elvtársat a megyei népfront-bizottság új titkárának, aki bemutatko­zó szavaiban valamennyi népfront-bizottsági tag segít­ségét kérte a nagy és szép feladatok eredményes megol­dásához. A legfőbb ügyész előadása Tatabányán büntetőpolitikánk alapelveiről Dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyé­sze, hétfőn délelőtt előadást tartott Tatabányán a megyei tanács épületének nagytermé­ben államunk büntetőpoliti­kájának alapelveiről. Előadá­sát ankéton vitatták meg a résztvevők. Az ankéton részt­­ vett megyénk valamennyi bí­rája, ügyésze, a rendőrkapi­tányságok vezetői, a járási pártbizottságok és tanácsok vezetői, valamint számos népi ülnök. Az összefogás és a leleményesség háza A vértessomlóiak sokszor emlegették, milyen jó lenne, ha községükben orvos volna. Nemcsak ők járnának jól, a Környén lakó jelenlegi kör­zeti orvos munkája is egy­szerűbbé válna, s a várgesz­­tesi és környebányai lakosok is rövidebb úton juthatnának orvoshoz. S a vértessomlóiak nem maradtak meg az óhaj­nál. Összefogott a község ap­­raja-nagyja és most már büsz­kén mutathatják a befejezés­hez közeledő — kis palotának is beillő — korszerű orvos­lakást. — A tégla árát a község költségvetéséből takarítottuk meg — mondja KLeman Já­nos tanácstitkár. — A köve­ket többnyire a fiatalok bá­nyászták, természetesen tár­sadalmi munkában. Az építés­hez pedig valamilyen formá­ban a község minden egyes családja hozzájárult A járási tanács 20 000 forinttal járult hozzá a költségekhez. Mivel télen nem folytathat­ják az építkezést, most a fa­vágás ideje van itt. Vágják a fákat, hogy helyi anyagból húzhassák fel az orvoslakás tetőszerkezetét. Már tekinté­lyes máglya gyűlt össze az épületfából. Az ácsot is ki­hívták, hogy megnézze, mit is kell majd tennie. Csóválta is a fejét a mester, mert — mint mondotta — ilyen nagy épületen még nem dolgozott. A vértessomlóiak egy nap­ra sem állnak meg a társadal­mi munkával, így óhajuk — hogy ez évben teljesen kész legyen az orvoslakás — való­sággá is válik. A társadalmi munkával kivágott fát az esti órákban szállította be és rakja le Weltz Ferenc (jobboldalt), a vértessomlói tanács elnökhelyettese.

Next