Dolgozók Lapja, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

1966. október 5. szerda Tekintélyt szereztek a döntőbizottságok A munkaügyi viták elinté­zésének leglényegesebb kö­vetelménye, hogy a dolgozók közreműködésével gyorsan, s bürokráciamentesen oldódja­nak meg. A vitát első fokon mindig az üzemben igyekez­nek rendezni, s így lényege­sen kevesebb ügy kerül Területi Döntőbizottsághoz. A a Tatabányai Szénbányászati Tröszt üzemeiben működő döntőbizottságok például eb­ben az esztendőben 183 ügyet tárgyaltak, s ebből csupán 28 tovább fellebbezés került foly­tán. A bányászszakszervezet ta­tabányai trösztbizottsága mel­lett működő közgazdasági bi­zottság legutóbb megvizsgál­ta a bányák és külüzemek döntőbizottságainak munkáját és megelégedéssel állapította meg, hogy a bizottságok meg­felelően végzik munkájukat A tröszt dolgozóinak létszámához viszonyítva nagy nem sok a vitás ügy, s a felek általában megnyugszanak a határozatokban. Milyen sérelmekkel fordul­nak a döntőbizottságokhoz? A múlt esztendőben nagyon sok volt a különböző tartozások miatti ügyek száma. Ez az összesnek a hatvan százalé­ka volt. A döntőbizottságok­nak kell foglalkozniok első fokon a baleseti kártalanítá­sokkal is. Ez egészen új fel­adatkör, s nagy felelősséget jelent És miután döntéseik a múlt esztendőben nem vol­tak mindig megalapozottak a kártérítési ügyekben, emiatt sok lett a bírósági per. Ezeken a kezdeti nehézségeken azon­ban ma már túljutottak a döntőbizottságok, mind határozottabban és önál­lóbban dolgoznak, s ez határozataikon is megmu­tatkozik. Az üzemvezetői határozatok mintegy negyven százalékát ebben az esztendőben megvál­toztatták a dolgozók javára. A döntőbizottságok tekintélye így ma már nagyobb, mint az egyeztető bizottságoké volt. A bizottság elnökét a munká­sok nemcsak vitás ügyekben keresik fel, hanem akkor is, ha csupán tanácsra van szük­ségük. A szakszervezet trösztbi­zottsága megtárgyalta a köz­­gazdasági bizottság jelentését és a hibákat is megvizsgálta, hogy azokból okulva, a követ­kezőkben elkerülhessék az üzemekben. A VII-es akna döntőbizottságának egyik ha­tározatával szemben további jogorvoslati eljárást kellett in­dítani, mert az sértette a fenn­álló törvényeket. A döntőbi­zottság egy baleseti ügyben jóhiszeműen olyan határoza­tot hozott, hogy a sérült jo­gos igényét a mulasztó dol­gozó fizesse meg. A szabályok szerint viszont a munkáltató felelős a kárért, a munkál­tató azonban a mulasztó dol­gozóra átháríthatja a kár egy részét. Éppen ezért a Területi Munkaügyi Döntőbizottság ezt a ha­tározatot hatályon kívül helyezte. Az üzemek döntőbizottságai­nak munkáját egyébként jogi munkabizottság állandó­a­­n figyelemmel kíséri, és ta­nácsaival segíti munkáját. Felhívja figyelmét például milyen ügyben, milyen szerv­hez kell másodfokon fordul­ni, s ez meggyorsítja a vitás ügyek lebonyolítását. Kétségkívül sokat jelent a döntőbizottságok munkájában a Tatabányai Városi Ügyész­ség felügyeleti munkája is. Ellenőrzései hasznosak, s ész­revételei a törvényesség be­tartását segítik. Ez is ered­ménye annak, hogy a tatabá­nyai tröszthöz tartozó üze­mekben a döntőbizottságok a munkajogi vitákat helyesen oldják meg, s azok nem sér­tik a hozzájuk fordulók igaz­ságérzetét. A gyakorlat ezt a munkát tovább javítja majd és a döntőbizottságok tagjai mind nagyobb tekin­télyt vívnak ki maguknak. Az újjáválasztott vezetőségek a pártszervezetekben tatabányai bányász pártbizottság Bauer Lajos, Badacsonyi Jó­zsef, Baranyai János, Bán Já­nos, Benyöcs Ferenc, Bognár Ferencné, Csépke István, Er­dész Dezső, Fekete László, Fiedrich István, dr. Gál Ist­ván, Goda János, Goldsmidt Antal, Hegedűs Ferenc, Her­mann János, Kőhegyi János, Kaszás István, Kratochwill Imre, Kiss László, Lantos Já­nos, Lunacsek István, Majer Imre, Monos Rudolf, Mozso­­lics Sándorné, Mercz Béla, Minich Ferenc, Korczil Béla, Nedermann József, Németh Vilmosné, Németh Béla, Pin­tér István, Rácz Gábor, Rus­­ka Ferenc, Salamon Hugó, Szabó Pál, Szamos József, Szabó György, Takács György, Turancsics Mihály. A végrehajtó bizottság tag­jai: Lantos János, a pártbizott­ság titkára, Badacsonyi József, Kaszás István, Kratochvill Imre, Monos Rudolf, Pintér István, Salamon Hugó. ESZTERGOM Pedagógus Általános Iskol­la: Walcz Józsefné titkár, Ha­vas Ottóné, Makai Ferenc• MVM 317. sz. Iparitanuló Intézet: Szilas István titkár, Krausz Miklós, Szenczi Sán­dor­ Pedagógus Középiskola: Lencsés László titkár, Kasics­­ka Ferencné, Bottyán János Gép- és Mű­szeripari Technikum: Kovács Sándor titkár, Fazekas Sán­dor, Hell J. Károly Bányagépé­szeti és Bányavillamossági Technikum: Paál Gyula tit­kár, Bozsó Iván, Búza József, Horváth Imre Ipolyi Sándor­ Tanítóképző Intézet: Hor­váth András titkár, Benecz Ferencné, Dr. Csiffáry Nán­dor, Szilvás Gyula, Trexler Tibor. Városi Rendőrkapitányság: Vargha Béla titkár, Horváth Lajos, Huray János, Lévai Já­nos, Tóbiás János­ I. sz. Körzet: Németh Pál titkár, Csapuc­a Ferencné, Cseresznyés István, Magyaro­­vics Antal, Mak­sa Alajos, Nemes Vince, Ortmann Ká­roly­ II. sz. Körzet: Kovács Ist­a titkár, Béres Béla, Mada­­rász Gyula, Selmeci Ottó Molnár Mihály, III­ sz. Körzet: Borsos Sán­dor titkár, Bessenyei Lajos, Molnár József, Kurdi Dénes, Spóner Károly. Esztergom-Tábor területi alapszervezet: Ifj. Borbély Gyula titkár, Barinka Rezső, Dancs Gyula, Gálfi Lajos, Stefanecz József­ DOLGOZOK LAPJA Hetvenhét csa t míg ni* lakást kaptam, ’IHI HÓI hetekig szinte ----- ...... = magamon kí­vül voltam az örömtől. Más­fél év múlva, amikor sike­rült egy nagyobbra elcserél­ni, újra átéltem ezt a lelki­­állapotot. Gondolom, Almás­füzitőn most hetvenhét csa­lád érez ugyanígy. A napok­ban ugyanis a hetvenhét dolgozója timföldgyár vehette kézbe az egy- vagy kétszobás, összkomfortos lakásra jogo­sító kiutalást. Kerekes Lász­ló, a szakszervezeti bizottság titkára így beszél a nagy ese­ményről: “ Közel 300 lakásigénylő van­­ gyárban és közülük a rászorultabbakat sikerült la­káshoz juttatni. Heteken ke­resztül bajlódtunk az elosz­tással, mert könnyebb a té­vének a tű fokán átmenni, mint 77 lakást 300 család kö­zöt igazságosan elosztani. Sajnos, itt senki sem men­tes az elfogultságtól, minden­ki úgy gondolja, neki na­gyobb a jogosultsága, mint a másiknak. A szakszervezeti bizottság nem végzett felületes mun­kát. A rengeteg hatósági pa­pír, orvosi igazolás és egyéb irat közepette volt idő és türelem a valóságos helyzet ellenőrzésére is. Még vidék­re is elmentek, a helyszínen győződtek meg mindenről és csak ezután terjesztették elő javaslataikat a igazgatójának. Ebben vállalat a ja­vaslatban benne volt a szak­­szervezeti bizalmiak és a mű­helyek gazdasági és társadal­mi vezetőinek véleménye is. Mert nemcsak a rászorult­ság mértéke a döntő. Az is számít, ki mióta és hogyan dolgozik az üzemben. A la­kás a jó munka jutalma is. Aki többet tesz a gyárért, az hamarabb kap az államtól is. — Másfél éve volt bent a kérvényem — mosolyog Pintér László esztergályos —, és amint hallom, kaptunk egy vadonatúj kétszobás össz­komfortos, távfűtéses lakást a nagykolónián. Nem mon­dom, szükség is van rá. Ed­dig Szőnyben laktunk, egy régi öreg, nádfödeles házacs­kában. Olyan nedves volt, hogy a ruha megpenészese­­dett a szekrényben. Egy gye­rekünk van, 17 esztendeje dolgozom a gyárban, most ez a lakás úgy érzem, a gyár iránti hűségem elismerése, jutalma is. Az ember “* mf ° nd ° 1,ja' na most bizo­­---------------------- nyára 77 em­bertől hallanám többé-kevés­­bé ugyanezt, csak meg kel­lene keresnem őket. Pedig nem így van, nem minden­ki elégedett a lakással. Kus­tos László például most jár­ja az irodákat, segítsenek rajta, mert neki így nem a legkellemesebben alakul az élete. — Eddig Bélapusztán lak­tunk a szüleimnél. Ma jöt­tem meg a szabadságról és örömmel hallottam a hírt, hogy nekem is kiutaltak egy egyszobás lakást. Van gyerekünk, el is férnénk egy lakásban szépen, de egy baj­a van. A lakás a kiskolónián van, ahol nincs bölcsőde, a feleségem meg a Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepén dolgozik, de így nem tudom, mi lesz. Ezért járom most az irodakákat, ha még lehet, segítsenek valahogy rajtam, hadd lakhassunk a nagykolónián. S ha csak ilyen gondok lennének! A munkások, de a vezetők szerint is az okoz­za a legnagyobb feszültsé­get, hogy a régi és az új lakások bére között túl nagy a­ különbség. Az új lakások fűtési díja több mint a két­szerese a régiekének. Per­sze, nem mintha az új árról van szó, lakások bére drágább lenne akármelyik— mondjuk — tatabányai új la­kásénál, hanem a régi almás­­füzítői lakások bére rend­kívül olcsó. — Azt tartom, hogy ez a nagy bérkülönbség igazságta­lan, pedig nekem is régi, ol­csó bérű lakásom van — je­lenti ki az szb-titkár. — Nem egy új, gyönyörű két­szobás lakást visszautasítot­tak, inkább maradtak a régi egyszobásban, mert annak minimális a bére. Ezt a hely­zetet rendezni kell és bizo­nyára rendezik is az illeté­kesek. Kényelmetlen, hogy az új, magasabb bérű lakások gazdái mit gondolnak ró­lunk. Irt­P ilyen összetevői is van­____nak az ügynek. Aki -------- azonban esztendők óta várt a kiutalásra, bi­zonyára örömmel költözött be a modern új lakásba, a me­leg, barátságos családi fészek­be. D. Kónya Lajos 3 Jöjjenek el közénk... — Névtelen levelet kap­tunk a faluból — kezdtem a beszélgetést Dobrocki Lajos­sal, a szendi KISZ-titkárral. — Két szendi fiatal írta, s arról panaszkodtak benne, hogy a faluban nincs szóra­kozási lehetőség a fiatalok szá­mára, csak a kocsma. Dobrocki megrázta a fejét, elgondolkozott. — Nem tu­dom, ki vélekedhet így. Hi­szen majdnem minden fiatal a KISZ tagja. Negyvenötös létszámmal dolgozik az alap­szervezet. S akik szórakozni, tanulni­­ akarnak, közénk jön­nek. A két levélíró számára is ez lenne a megoldás. A szendi KISZ-nek televí­ziója, magnója, rádiója, le­mezjátszója van. Igyekeznek ehhez alakítani a­­ programot, ősztől kezdve heti két alka­lommal klubfoglalkozást ren­deznek, ilyenkor a TV mű­sorát is belekalkulálják az esti programba. Szombaton­­ként a magnetofon és a le­mezjátszó kap szerepet, a Ki mit tud vetélkedőik és poli­­tikai előadások mellett tán­­colni is fognak a fiatalok. — Szín­j­átszócsoportunk ed­­dig is volt, körülbelül tizen­öt aktív taggal — mondta Dobrocki Lajos. — Minden évben egy-két előadást tar­tottunk. Legutóbb tavaly kar­­ácsonykor. Közben elment a faluból a rendezőnk, de most fiatal pedagógusok érkeztek ide, akik szívesen segítenek majd a színjátszóknak. Négy­tagú zenekarunk van. Sze­rencsétlen véletlen, hogy ezz­­el is ilyen probléma van: nincs aki vezesse. Persze, ez nem megoldhatatlan dolog­ A KISZ változatos munká­jához az akcióprogram vég­rehajtása is hozzá tartozik. Segítenek a tsz-nek, igyekez­nek pénzt szerezni. Szeret­nék ugyanis többször megis­mételni a júliusi nagy kirán­dulást: harmincöt szendi fia­tal három napot töltött Eger­ben. Erre gyűjenek most is. — Sokféle tervünk van: jó lenne más faluk színjátszóit meghívni. Beszélgettünk er­ről a kultúrház igazgatóval s ő is örülne, ha a KISZ se­gítene megszervezni ezeket a csere-fellépéseket. Akkor mi is el-elmennénk más faluk­ba szerepelni. Tudja, az a két levélíró jobban tette vol­na, ha ilyesmiben segít ne­künk, vagy jótanácsot ad. Tímár Pál, a községi párt­titkár is sorol néhány leher­tőséget. Van futball, sakk, teke, ezzel is szórakoznak a fiatalok — mondja —, ünne­pélyekre, rendezvényekre is elvárhatjuk őket. Szép, nagy helyisége van a KISZ-nek. Ezzel a helyiséggel akadnak problémák. Kőpadlós, s ezért a fiatalok nem nagyon sze­retik. Persze kis ügyeskedés­sel, hozzáértéssel szeretettel kellemesebbé varázsolhatnák. Csinos függönyök, egykét olcsó szőnyeg megszépítené a most barátságtalannak tűnő két szobát A téli klubfoglal­kozások megkezdésére talán így is lesz már. Addigra újabb tagokkal bő­vül a szendi alapszervezet. Hét, az általános iskolából most kikerült fiatal jelentke­zett a KISZ-be. Nemsokára már rájuk is lehet számíta­ni. — Az a két levélíró pedig — mondta végül Dobrecki Lajos —, jöjjön el egy KISZ- taggyűlésre, s mondja el ott, milyen javaslatai vannak. Szívesen látjuk őket, ha se­gíteni akarnak.­ ­ fié — — Szép, nagy helyisége van a KISZ-nek — Szívesen látjuk őket, ha segíteni akarnak

Next