Dolgozók Lapja, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

4 Verista opera a szegedi dómszínpadon Megvalósult a Szegedi Sza­badtéri Játékok évek óta tervezett elképzelése, a zöm­mel romantikus olasz dalmű­vek után színre került a ve­­rista operajátszás remeke, Bizet Carmenje. A bemutatót megelőző érdeklődés elsősor­ban arra várt feleletet: vajon nem vesz-e erőt a tér speciá­lis hangulathatása az opera fesztelenebb oldottabb szín­padi levegőjén. A díszletter­vező Varga Mátyás fehér alaptónusú kisvárosi környe­zetre komponálta a hatalmas konstrukciót, mely méreteiben méltó folytatása a Turandot és az Aida hagyományainak. A díszlet merészen új elkép­zeléseit azonban a csempész­tanya szolgáltatja. A sziklás vidéktől el kellett tekinteni, hiszen a néhány méteres kö­vek groteszk látványt nyújta­nának a templomtornyok tö­vében — így ezt, a felvonást ládák, gerendák, zsákok dzsungelje, valódi csempész­tanya töltötte ki. Mikó András rendező pedig a 16 méteres oldalfalaktól közrezárt terü­leten, több szinten, olykor oratóriumszerűen mozgatta a 350 főnyi statiszta, illetve szereplőgárdát Az előadást Roberto Renzi dirigálta,­ igényesen, pontosan a tőle megszokott szenvedél­lyel. A címszerepben Magyar­­országon először mutatkozott be felesége, Jane Rhodez, a Párizsi Nagyopera vezető szopránja, aki színészileg­­hangilag egyaránt nagyvona­lú alakítást nyújtott. Partne­rei : a kanadai származású Jean Bonhomme és a román Dan Jordachescu szintén mai operajátszás világszínvo­n­nalán álló képességeket vo­nultattak fel — kiváltképp előnyükre szolgált, hogy számukra szokatlan­­ térmére­­­tek között szerepükkel játék­ban is azonosulni tudtak. A mozgalmas balettjelenetek szólistája a szófiai Emilia Ki­rova volt, s a további sze­repekben tehetséges fővárosi és szegedi énekeseket hallot­tunk. N. I. Kastélyszálló Nagyvázsonyban A magyar tenger úgyne­vezett „második vonalába” tartozó Nagyvázsonyban hét­főn felavatták az egykori Zichy-kastély felújított neo­barokk épületében tett új turistaszállót, berende­vala­mint a postamúzeumot és megnyitották a Kinizsi-vár újjárendezett Nagyvázsony ezzel kiállítását, népesebb és igényesebb vendégcsopor­tok fogadására is alkalmassá vált. Az új kastélyszálló 17 szobájában egyszerre 47 ven­déget helyezhetnek el. DOLGOZÓK LAPJA Tánc, ének, hímzés, faragás Nemzetközi program a II. Duna menti Folklór Táncfesztiválon Immár hagyományossá vált a népi tánc- és alkotó művészet seregszemléje, ame­lyet tavaly augusztusban Ba­ján és Kalocsán rendeztek meg nem várt tapasztalatok sikerrel. A tavalyi felhasználásá­val az idén is megrendezik a seregszemlét, II. Duna menti Folklór Táncfesztivál címmel, éspedig ugyancsak Baján és Kalocsán, de jut a rendezvé­nyekből a Szelidi tó üdülőte­lepének is. A program Elmondhatjuk, már elkészült, hogy a ren­dezvénysorozatnak nemzetközi jellege lesz, amennyiben az eddigi bejelentkezett 20 ma­gyar tánccsoporton kívül ér­keznek jugoszláviai, romániai, csehszlovákiai és franciaorszá­gi művészeti csoportok is. A 2 napos fesztivált augusz­tus 19—20-án tartják meg. Tallózva a dús programban, nagyjából az alábbiak érde­melnek említést. A tánccsopor­­tok elődöntője Baján, Kalo­csán és a dunapataji Szelidi tónál bonyolódik le augusztus 19-én. A győztes csoportok a felvonulása és a díszbemutató Sugovicán felállított vizi­­színpadon lesz, augusztus 20- án esete. A táncon kívül azonban még számos más rendezvény várta a közönséget. Mindenekelőtt népművész-sétányt állítanak fel, amelynek pavilonjaiban nemcsak a kész népművészeti termékeket láthatja a szem­lélő, hanem is figyelemmel annak készítését kísérheti. Az egész országból tizenkét nép­­művészeti­ szövetkezetet kértek fel a népművész-sétányon va­ló közreműködésre. val a víziszínpadon Ezen kí­a hang­szeres népművészek hangver­senyt adnak. A fesztivál idején kerül sor­­ a népművészet mestereinek­­ országos találkozójára. Ezen­­ előreláthatólag 50—60 idős népművész vesz részt. A gaz­dag, tartalmas programon kí­vül tiszteletükre a rendezőség hajókirándulást is szervez a Dunán. Kalocsán a népművészet mestere­­iek remekeiből or­szágos kiállítást rendeznek. Ugyancsak Kalocsán kert­ le­bonyolításra az aratókoszorú­­kötő-verseny az állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek dolgozói részvételével. Ezzel egyidőben lesz az arató­bál­is Kalocsán. A gyermeknéptánc oktatók országos konferenciáját, ame­­lyen a tánctanítókon kívül néprajzosok, írók, népművé­szek vesznek részt, szintén Kalocsán tartják. A másik tudományos tanácskozás Ba­ján lesz. Ez alkalommal dr. Ortutay Gyula akadémikus tart előadást. A népművészet helyzete, szerepe és jövője a magyar művelődésben cím­mel. Ugyancsak előadást tart Váci Mihály Kossuth-díjas költő is. Baján két kiállítást is ren­deznek. Bemutatják Bozsó János kecskeméti festőművész nagyértékű kerámiagyűjtemé­nyét, azonkívül néprajzi tár­gyú bélyegekből lesz kiállítás. Balogh József Pillanatkép A nemek között folyó év­ezredes ádáz küzdelem egyik epizódja játszódott le hétfőn reggel a vonatban. A törté­net élethű. Ha erről a szerény írás nem győzné meg az ol­vasót, indokolt esetben tanú­kat is felhozhatunk igazolá­sunkra. A dialógus szereplői' férfi—nő. A férfi ismerkedni szeretne. A nő is, de ez pilla­natnyilag nem látszik, mert őt jól nevelték. Tehát: — Lehúzhatom az ablakot? — kérdi a férfi. — Le! — Nem zavarja a házat? — Nem! — Meddig utazik? — Csak ide. — Aha. Rágyújthatok? — Rá. — Nem zavarja a füst? — Zavar! — A vasbetongyárban tet­szik dolgozni? — Nem! — Hallott már valamit egy Johanna nevű kolléganőjéről? — Igen. — Látja, ő is szent volt. Elégették. — Szegény. — Bizony. Magának sze­rencséje van... — Miért? — Ma már nem divat a szenteket máglyára vinni. — Maga nyilván nem en­nek köszönheti a hosszú éle­tét... — Nem ismer véletlenül egy Kovács Péter nevű férfit, Esztergomban? — Nem... — Most szerencséje van. Megismerheti. Én vagyok az. És ez így ment tovább. Neszmélynél a férfi cigaret­tával kínálta a nőt. Az elfo­gadta. Dunaalmásnál megtud­ta a férfi, hogy a nő eredeti­leg is vörös, de most egy ki­csit több zauberton ment rá... Almásfüzitő: megegyeztek, hogy délután négykor a „Fé­nyesben... Tata­ szia. Eddig a történet. Tatán, sors ha csak rövid időre is a­­ délután négyig, feltehetően­ ketté választotta az idillt. sorok írója Tatabányáig sze­­­líden elmélázott a női lélek rejtelmeiről, különös tekin­tettel a tartózkodás szocioló­giai kérdéseire. — cs — Ismerkedés Lj egy remek szakmáról,őszintén A szálloda portása legyen tip-top — szokta meg a kö­zönség — hiszen olyan kere­setért ez a legkevesebb. Ami a külsőt és a kedvességet il­leti, Salló Katalint, a tatai Kristály portását nem érheti elmarasztalás. — A kereset, azonban nem olyan, mint ahogy hiszik. Ta­valy érettségi után kerültem ide és megtanultam, aki kikül­detésben jár, az nem bőkezű. A nyugati turista sem szórja a pénzt, hanem IBUSZ utazá­si utalvánnyal fizet. Szóval a szerény fixen, a százalékon és a csaknem jelentéktelen borravalón kívül semmit se viszünk haza — rombolták le az illúziókat Kati szavai. — No de az előre jutás? — kíséreltük menteni a menthe­tőt. — Jó lenne portás iskolára menni, de a vállalat fél ettől és joggal, hiszen eddig min­­denkit, aki elvégezte, azt el­halták Budapestre. Az én esetemben nem fenyeget ez a veszély, mert a fővárosban nem lehet újabb női porrást Ukalmazni a szállodákban —­ kaptuk a tájékoztatást a va­lóságról. S aztán együtt „értékeltük” a női egyenjogúságot, meg azt, hogy vidéken a Balaton körül és más hasonló idegen­­forgalommal rendelkező he­lyeken miért felelnek meg a női szálloda-portások? Nem tudtunk önmagunknak vá­laszt adni, és inkább arról beszélgettünk, mihez kezd, mint érettségizett lány ezen a pályán. — Nyelveket tanulok. Mert azzal a tudással amit a gim­náziumból hozhat akár 5-ös osztályzattal is bármelyik ta­nuló, — képletesen értel­mez­ Ve — még egy pohár vizet se tudna kérni. — Ez bizony elég kemény kritikája a többször javított tan­tervnek — vetettük közbe. S a tanulásnál folytatva a be­széd fonalát, az egyetemi fel­vétel ügyéről tárgyaltunk. A Kristály ifjú portása je­lentkezett előkészítőre, jövőre sikerrel állja meg hogy helyét. Nem lesz könnyű dol­o­ga. Almásfüzitőről jár be Ta­tára. Az előkészítő pedig he­ti kétszeri budapesti utazás terhét is jelenti. Persze vala­miért valamit, szokták mon­dani. Befejezésül csupán egy kérdést, hiszen megélénkült a forgalom a pult előtt és a te­lefon is gyakrabban szólt. — Ennyi nehézség ellenére miért választotta mégis ezt a szakmát? Felületesen tájéko­zódott? — Közrejátszott az is, hogy mielőbb keresnem kellett. S mihez kezdhet egy leány szakma nélkül, pusztán érett­ségivel. A lehetőségek közül ez ragadott meg legjobban, és nem bántam meg. Szeretem a szakmát, hivatásomnak tar­tom, — hangzott el záró ak­kordként a legfontosabb. Akik találkoznak Salló Ka­talinnal, ahogy nagyon ked­vesen, figyelmesen­zik a hozzá forduló foglalko­vendé­gekkel, gondoljanak arra, hogy minden szakma remek, ha azt hivatásszerűen űzik. Amúgy pedig nem létezik remek szakma. Berde Mihály 1969. augusztus 5. Eedd A Szovjetunió űrkutatási programja is. Az aprólékos és különleges tudományos kutatások céljára a Szovjetunióban más szput­­nyik-típusokat is felhasznál­nak, köztük az Elektron rendszereket, amelyek egyide­jűleg kutatják a Föld sugár­zási övezetének külső és bel­ső zónáját. Egy-egy ilyen 1 rendszer két szputnyikból áll, s mindkettőt egy hordozó ra­kéta juttatja fel pályájára. Az első ilyen rendszert 1964. januárjában hozták létre a másodikat 1964. júliusában Mindkét rendszerben egyik szputnyikot, amely az belső sugárzási övezetet ku­a­tatta, olyan pályára juttat­ták, amelynek apogeuuma kb 7 ezer, perigeuma pedig 400 kilométer volt. E rendszerek­ másik szputnyikát ennél sok­kal elnyújtottabb ellipszis pályára lőtték fel, amelynek apogeuma több mint 66 ezer kilométeres magasság volt. A Proton sorozat Napjainkban a legnehe­zebb szputnyikok, amelye­ket időszakonként rak fel pályájukra, a juttat­Pro­ton sorozatú tudományos műholdak. Ezek komplex mó­don tanulmányozzák a kozmi­kus sugarakat, és kölcsönha­tásukat a szupermagas ener­giák részecskéinek anyagával; e részecskék földi laboratóriu­mokban elérhetetlenek. A Proton sorozat szput­­nyikjainak a súlya eléri 12—17 tonnát. Hatalmas ere­­­jű hordozórakéták juttatják fel őket pályájukra. A Pro­ton szputnyikok 190—630 ki­lométeres magasságban szon­dázzák a kozmikus térséget. A hatalmas erejű vegyi áram­források és napelemek biz­tosítják rendes működésüket hosszú időn keresztül. Annak ellenére, hogy ezek a szput­nyikok nincsenek felszerelve űr-stabilizá­torral, a szput­­nyiknak a Földhöz viszonyí­tott helyzetét regisztráló au­tomata rendszer nagyon pon­tosan meg tudja állapítani a feléje érkező kozmikus ki­sugárzás irányát. Meteorológiai szputnyikok A szovjetunióban meteorológiai rendszer olyan mű­ködik, amely Kozmosz és Meteor szputnyikokat használ fel céljaira. Ezek az infor­mációkat a moszkvai Hidro­­meteorológiai központba to­vábbítják. Ez egyike azon világközpontoknak, amelyek a meteorológiai adatok össze­gyűjtésével és kicserélésével foglalkoznak. A meteorológiai rendszer­hez tartozó szputnyikokat kör­pályára lövik fel, amelynek magassága kb. 600 kilométer. Minden egyes műhold fedél­zetén tv-kamera van, amely felvételeket készít a Föld azon oldalának felhő, hó és jégtakarójáról, amelyet a Nap megvilágít. Fedélzetén vannak még infravörös mű­szerek is, amelyek hasonló felvételeket készítenek Föld meg nem világított ol­a­dalán. Egy készülék, bolygónk hőegyensúlyát pdig ta­nulmányozza. A szputnyik tájoló és sta­bilizáló rendszere biztosítja, hogy az érzékeny műszerele­­mek állandóan a földfelszín megfelelő körzeteire legyenek irányítva, a napelemek dig a Napra legyenek tájol­va. A­­ műhold-meteorológia igen érdekes kísérleteket vé­gez: tv-felvételeket készít a Földről 20—40 ezer kilométe­res távolságból, mégpedig a Molnyija-hírközlő szputnyi­­kokkal. A Szonda nevű űr­állomás is készített felvétel­­sorozatot nagy távolságból. A világűrből készült Föld- I felvételek lehetővé teszik a földfelszín visszaverő képes­ségének a tanulmányozását. Az infravörös sugarakban készült Föld-felvételekből megállapítható a folyók és tavak víztartaléka, az erdő­tömegek jellege, a legelők nagysága és minősége stb. Fedélzeti rendszereket kikísérletező műholdak A Kozmosz sorozat szput­nyik­jainak harmadik fontos rendeltetése — a műszaki megoldások helyességének el­lenőrzése, a különböző űr­készülékek konstrukciós ele­mei felhasználási módjainak kikísérletezése. Ennek élénk példája volt 1967 októberé­ben a Kozmosz—186 és a Kozmosz—188 műholdak, és 1968 áprilisában a Kozmosz— 212 és Kozmosz—213 auto­matikus összekapcsolása. Az automata rendszerek minden esetben biztosították, hogy a műholdak a legna­gyobb pontossággal megköze­lítsék egymást, utána pedig elvégezzék a manőverezése­ket. A megközelítés során az „aktív” műhold rádiótechni­kai rendszere vette a „pas­­­szív” szputnyik jelzéseit. A helyzetükről és viszonylagos sebességükről szóló adatok a fedélzeti számító-megoldó be­rendezésekbe érkeztek, ame­lyek osztogatták a parancso­kat a két műholdban levő tájolórendszer hajtóműveinek, s az „aktív” műhold hajtó­művének a bekapcsolására. Aztán létrejött a két szput­nyik összekapcsolása.­­ (Folytatjuk) Petőfi emléke Kiskőrösön és Szalkszentmártonban Vasárnap délelőtt —a Pe­tőfi Sándor halálának évfordulója alkalmából — 120. költőre emlékezett szülőhelye, a Kiskőrös. Megnyitották ..Petőfi életútja” című állan­­­dó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újratele­­pülésének 250. évfordulójára való készülődés során fogant meg. A kiállítás a szülőház mellett kialakított múzeumi épület három helyiségében kapott méltó helyet. Ugyancsak vasárnap dél­lőtt Szalkszentmártonban, „a jó öreg kocsmáros” egyko­ri háza mellett felavatták Petőfi Sándor két és fél mé­ter magas bronzszobrát, Mar­ton László Munkácsy-dvas szobrászművész alkotását. Az avatáson a falu és a járás vezetőivel együtt — mint fő­védnök — részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tágja, a Köz­ponti Bizottság titkára. KOSSUTH RADIO 8.20: Harsan a kürtszó! 8.56: Külpolitikai ügyelő (Ism.) 9.11: A Magyar Néphadsereg Művész­együttese ének- és zenekará­nak hangversenye. 10.05: Böl­csek mosolya. Vidám krónika. 10.30: Zenekari muzsika. 12.30: Melódiakoktél. 13.45: Törvény­könyv. 14.00: Henryk Szeryng he­gedüs 14.15: Szaid kalandjai. Me­sejáték (Ism.) 15.10: Astrid Var­­nay Verdi-áriákat énekel. 15­32: A fekete elefáncsont. 15.47: Kóru­sok magyar költők verseire. 16.05: Nyár a Krím-félszigeten. 17.20: Kovács Apol­ón­ia nótákat és ci­­gánydaloka­t énekel. 17.43: A mai amerikai színház. 18.03: Kön­­­nyűzenei Híradó. 18.33: Lemez­­múzeum­. 13.35: A Szabó-család. 19.55: Hallgassuk együtt! 20.35*: Népdalcsokor. 21.05: Magyar est. 22.20: Tánczene. 22.25: Rádiószín­­ház: A sültgalamb. Giles Cooper rádiójátéka. 0.10: Operaáriák. PETŐFI RÁDIO 8.05: Kemény Egonra emléke­zünk. 11.45: Nyári László A láp virága. 12.00: népi zen­ekara ját­szik, Kenéz Bächer Mihály Ernő énekel. 12.28: zongorázik. 13.05: Szimfonikus táncok. 14.00: Ran­devú kettőtől—hatig... 18.10: Szent­­istvánnapi körmenet. 18.43: Tú az Oceánon­­ Utibeszámoló. 19.03: Részletek a Jeunesses Musicalen hangversenyeiből. 20.25: Új könyvek (Ism.) 20.28: ,,Legenda virágzik itt holnap harcra...” Em­lékműsor a Tanácsköztársaság tiszteletére. 21.25: Könn­yűzene. 22.02: Szabolcsi Bence tanít. 23.10: Verbunkosok, nóták. TELEVÍZIÓ 17,58: Hírek. 18,05: Csak gyere­keknek! 18,45: Figyeljetek! — Indul az adás... (Ism.) 19,20: Esti m­ese. 19,35: Csontváry nyomá­ban. Kisfilm (Ism.) 20.00 Tv­­híradó. 20.20: Fáklya. A Televízió mag­yar irodalmi folyóirata, n. évfolyam 3. szám. 21,45: Henry Segers show. 22.00: Tv-híradó — 2. kiadás, BRATISLAVAI TV 18.05: Hírek. 18.10: Gyermek- és ifjúsági műsor. 19.00: Tv-hír­adó. 19.45: Amiről beszélnek. 20.15: Nemzetközi dalfesztivál. 20.45: Sorozat a sorozatról. 22.40: Tv-híradó*­ ­ ÉS TV-MŰSOR

Next