Dolgozók Lapja, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

2 Egy nap a külpolitikában Két és fél héttel a válasz­tások előtt, alighanem első­sorban taktikai jelentőségű­nek kell érték­elni Herbert Wehner nyugatnémet összné­­metügyi miniszter, a Szociál­demokrata Párt helyettes ve­zetőjének most megjelent cik­­­­két. írásának új motívuma: kijelenti, hogy kész „minisz­teri szinten” tárgyalásokat folytatni az NDK-val „belné­­met” kérdésekről. Azt állítja, hogy ezzel a javaslattal ,,az NSZK a lehető legmesszebbre ment”. Wehner feltűnő ajánlata Kétségtelen, hogy felelős bonni vezető politikusoktól ilyen javaslat még hangzott el. Csakhogy:­­ nem kér­dés, miniszter lesz-e még Wehner szeptember 28-a, választások után, nem válik-e a ki az SPD a kormánykoalíció­ból? S ha nem, ha Wehner marad is a kormányban, kér­dés: megismétli-e­­ továbbra is ezt az ajánlatát, s egyáltalán: el tudja-e fogadtatni a va­lószínűleg ismét csak többsé­get alkotó kereszténydemok­ratákkal? Lévén az egész nyugatnémet politika, épp a választások miatt, jelenleg ennyire labilis, ha figyelmet szentelünk is Wehner ajánla­tának, igazán komolyan még nem vehet­jük, egyelőre in­kább taktikai jelentősége le­het. Hiszen Nyugat-Németor­­szágban egy­re többen vannak, akik az NDK-val való ki­egyezés, a keletnémet állam elismerése mellett foglalnak állást, s Wehner valószínűleg ezeknek a tömegeknek a sza­vazatát kívánja megnyerni pártja számára ezzel a javas­latával. Két javaslat N­ixon előtt Véget ért Nixon kaliforniai szabadsága és péntekre már nagyszabású tanácskozásra hívta össze tanácsadóit. El­sősorban a vietnami háború­ról lesz szó. Két javaslat is fekszik az elnök előtt: a kor­mány külpolitikai szakembe­reitől származik az egyik, amely az amerikai csapatok vietnami kivonulásának meg­gyorsítását ajánlja. A szená­tus keddi ülésén is több tör­vényhozó ezt támogatta s javasolta, hogy a kormány tegyen határozott lépéseket a vietnami béke megvalósításá­ra. Mindenekelőtt hosszabbít­sa meg a tűzszünetet, még akkor is, ha a Thieu-rezsim ezt ellenzi. Időhúzás? A másik, a magasrangú katonáktól származó javaslat viszont csak igen lassú vis­­­szavonulást irányoz elő: még 1971-re is negyedmillió ame­­rikai katonát akar látni Vi­etnamban. Nixon már régóta halasztgatja a kivonulással kapcsolatos döntését, elképzel­hető, hogy a most pénteki tanácskozás után is folytatja az időhúzást. Fölesküdött az új líbiai kormány Líbia első köztársasági mi­niszterelnöke, a 35 éves dr. Mahmud Szolimán el Magh­rebi, szerdán sajtóértekezle­tet tartott hivatalában. Hely­beli újságírók előtt többek között kijelentette, hogy forradalmi kormány fenntar­a­tás nélkül együttműködik az arab testvérországok­kal, ki­váltképpen a Palesztinai kér­désben. Az új kormányt kedden es­kették fel. Hat polgári és két katonai személyből áll, és háromnapos szakadatlan ülé­sezés után alakította meg Forradalmi Tanács, az ország a vezető szerve. A tanács élén a 27 éves Moammer el Kad­hafi áll, ak­it századosból ez­redessé léptettek elő, és elis­merésül a forradalom győzel­mében játszott szerepéért, a fegyveres erők főparancsno­kává nevezték ki. Az uralomra került Forra­dalmi Tanács tagjai közül eddig csak Szaad Abu Szeirib ezredes nevét ismerik. A hírügynökségi jelentések elmondják, hogy bár Tripoli­­ban nem minden közhivatal működik és a bankokat továbbra sem nyitották ki, az üzleti élet virágzó. Líbia történetében most első ízben­­ sok asszonyról lekerült a fátyol. A szocialista Bulgária létesítményei 85 évvel ezelőtt szabadult fel Európa-szerte közkedvelt zöld­Bulgária. A negyed évszázados békés építőm­unka eredménye­ként Bulgária a világháború előt­ti agrárországból ipari agrár­or­szággá alakult. Az ipar része­sedése a nemzeti jövedelemben az 1939-es 15 %-ról 1969-ben 46 %-ra emelkedett. Az ipari ter­melés megsokszorozódása annak jelentős szerkezeti átalakítása mellett ment végbe, figyelembe véve Bulgária lehetőségeit és a KGST tagországokkal való együtt­működését. A réz, ólom, ércekben gazdag ország igy csak el­sősorban a színesfémkohászatát és a fémfeldolgozást fejlesztette, ugyanakkor egyes mezőgazdasági gépek és szállítóeszközök gyár­tására szakosodott. Az ipar fej­lesztésén túl a világszerte elis­mert bolgár mezőgazdaság is je­lentősen fejlődött. Modern szo­cialista nagyüzemek termelik az jeget és gyümölcsöt. A termelés biztonságát segítik elő a folyókon kiépített víztárolók amelyek energiát is szolgáltatnak a bolgár népgazdaságnak. A gazdasági eredmények és a nemzetközi munkamegosztásban való fokozott részvételt alátá­masztja az a befolyás, amit Bul­gária a nemzetközi politikai élet­re gyakorol. Különösen figyelem­re méltóak az európai bizton­sági rendszer és ezen belül is a balkáni övezet békéjéért folyta­tott törekvései. Térképünk a bolgár népgazda­ság 23 éves történetének legje­lentősebb létesítményeit mutatja be. Ezek közül több KGST tag­országok — így hazánk — közre­működésével épült fel. Együtt­működésünk eredményességét az Intranszmas és Agromas közös vállalatok is fémjelzik. ■$ ... < :.vn,w­ ro,d­„ i».r ■ROMA­N’4 A Rusze 02­ > . , Rszorid Szvistov '« , Snííszhá;':\ 0 "l > •Pleven § Kolarovgrad 00»• Gorno Orjan­ovica firnovo .«Szliven­»­­ Bertaca. ^Vrac —íilfcT SZ0FIJA7 <£>.„. ‘•Gabrovo ®U. JU2KÍL ,c- Sitara Zagora, O'v OÄ \5zamokov^ ö^lovdiv ^ • * olsfijagoieygratf 'Pazardzsiks^^O^Csirpao , JUJJS Lm •Velingrad.. . . á® ““ ík • lm­. . QD*Sabla= íj, Devnva Oevnya ,—= • *Varna= > Jambo'í Va Zagora «^VyiS-dzsaii '' i&öRöop. v"-' a fsztok M.« Matisilazlok [IlKooIaJi '|§ tri/Si —-Szénbányádat r^mSm 'feldolgozás­­Lv­. A ^SSjózás i8iWmiSs '®‘8i haj­ógyínás ^'Vegyifiás (É'talűanyagfjr' to m­o vv fin if» to o sto­w I gj' 'o> ;<r> cn­­ o> f (ST nemzeti nemzeti» jjövedelem­ indexe IÄ2 ipan .termEle s Dokumentumok a kínai provokációkról Júniustól augusztus közepé­ig kínai részről 488 alkalom­mal sértették meg szántszán­dékkal a szovjet államhatáro­kat és provokáltak fegyveres összetűzéseket összesen több mint két és fél ezer kínai ál­lampolgár részvételével. A kínai határőrök kiűzése során különféle dokumentum­anyagok jutottak a szovjet ha­tárőrök birtokába, amelyek bizonyítják, hogy a határpro­v­okációk meghatározott ter­vek alapján mennek végbe. A Goldinszkij-szigeten jú­lius 8-án végrehajtott ellensé­ges támadáskor egy szovjet folyamőrt megöltek, hármat pedig megsebesítettek­ A ta­lált bizonyítékokból kiderült, hogy a kínai provokátorok feladata a szovjet folyariha­­józási dolgozók foglyul ejtése vagy elpusztítása volt. DOLGOZÓK LAPJA A rn<ai esi cs Határozatok Nigériáról és a Közel-Keletről Szerdán helyi idő szerint hajnali öt órakor (magyar idő szerint 3 órakor) befejeződött az afrikai állam- és kormány­fők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik afrikai csúcsértekezlet. A kontinens jelenlevő vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjában, a közel­­keleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az esti ülésszak kezdete előtt érkezett az iz­raeli csapatok nagyszabású ,,portyájának” híre, nagy­­ megütközést keltve a delegá­­­­tusok táborában. Ez az ese­­­­mény adta meg az alaphangot a közel-keleti téma vitájához. A hajnali órákban a csúcs résztvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnök­nek, amelyben biztosították az Egyesült Arab szolidaritásukról Köztársaságot és elítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott legújabb izraeli támadást. Ezt a táviratot a jelenlevők egyhangúlag fo­gadák el, csakúgy mint a kö­zel-keleti témával foglalkozó két határozatot. Ezek közül az első, amelyet Szenegál nyújtott be, kifeje­zésre juttatja Afrika rokon­­szenvét az EAK iránt és el­ítéli Izrael agresszív politiká­ját A második határozat, amelynek szerzője Niger volt, megerősíti a legutóbbi algíri határozatot, aggodalmát feje­zi ki a közel-keleti helyzet to­­­­vábbi romlása miatt, sürgeti „az összes külföldi csapatok visszavonását az 1967. június 1­5-e után­­ megszállt területről,­­ valamint a Biztonsági Tanács­­ 1967. november 22-i határoza­tának teljesítését.” A nigériai kérdéssel kap­­­­csolatban is határozatot foga­­­­dott el a csúcstalálkozó. Ez a határozat tűzszünetre és tár­gyalásokra hív fel Nigéria egysége érdekében. A csúcstalálkozó utolsó ülésen szinte menet közben hagyták jóvá a csúcsot meg­előző 13-ik miniszteri tanács gazdasági, szociális, kis és adminisztratív kultúra­témájú határozatait. Az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy a követ­kező, 7-ik csúcstalálkozót 1970. szeptemberének első fe­lében szintén Addisz Abebá­­ban tartják. ■ 1969 szeptember 11. csütörtíffi Az EÁK politikájáról, a közel-keleti helyzetről nyilatkozik az ASZÚ küldöttségének vezetője Abdul Hohszen Abu el , Nur, az Arab Szocialista­­ Unió (ASZÚ) hazánkban tartózkodó küldöttségének­­ vezetője nyilatkozott a Centropress munkatársá­nak: . — 1967 júniusa az egyipto­mi népet sokkszerűen érte a nem várt katonai vereség mi­att — mondotta Abu el Nur, aki az ASZU legfelsőbb vég­rehajtó bizottságának tagja. Ebben a helyzetben a nem­zeti egység megerősítése volt a legfontosabb. Ezért erre összpontosítottunk. Sokan azt hitték, ez a politika egyide­jűleg a szocialista fejlődés lelassulását jelenti. Úgy érez­tük, szükséges e tévhit megcáfolása. Legutóbbi orszá­gos kongresszusunk külön ki is nyilvánította ezért a szo­cialista fejlődés töretlenségé­­hez való hűségünket. A sors­döntő felszabadítási harc be­jelentésével egyidejűleg dek­laráltuk a társadalmi átalakí­tás folytatásának programját. — Hisszük, hogy képesek vagyunk kitartani és csapást tudunk mérni az imperialista törekvésekre, a közel-keleti térségben. Az imperialisták — s ezt jól tudjuk — mindenek­előtt a haladó arab rendsze­rek ellen folytatják kat. Úgy érezzük, hogy akciói­az imperializmus elleni­ harcot nem választhatjuk el a szo­cialista átalakítás töretlen to­vábbfolytatásától hazánkban. A munkások és a parasztok tudják, hogy a szocialista át­alakulás alappilléreinek te­kintjük őket. Ennek megfele­lően egyre aktívabban igényelnek maguknak az részt or­szágos ügyek intézésében. Ez az igény megfelel a mi elkép­zeléseinknek is. Ismert tény, hogy hazánkban törvény sza­bályozza: minden politikai tömegszervezetben, a nemzet­­gyűlésben is 50 százalékos arányban kell helyet kapniok a munkásoknak, parasztoknak. — Valóra vált ez az el­képzelés? — örömmel mondhatom, hogy a nemzetgyűlésben és az ASZÚ különböző szervei­ben a dolgozók még ennél is nagyobb arányban kaptak képviseletet. A társadalmi át­alakítás folytatásának igénye fejeződik ki­ abban, hogy az ASZÚ kongresszus ajánlásai között szereplő­ földtulajdon­korlátozást elfogadták, s így ezentúl senkinek sem lehet 50 feddánnál nagyobb földterüle­te. Hasonló célt szolgált mezőgazdasági termelőszövet­­­kezetekkel kapcsolatos tör­vény jóváhagyása, valamint az, hogy az ütőképes, erős hadsereg mellett népi milíciát állítanak fel.­­ Az EAK természetesen nemcsak egyedül küzd Közel- Kelet térségében a hatnapos háború következményeinek megszüntetéséért. Az arab népek egy nemzetet alkotnak, egyéb­ érzéseik, reményeik, közös az ügyük. Ezért kerül­hetett sor a khartoumi csúcs­­értekezletre, ahol az erőfeszí­tések koordinálására számos határozat született. Ezt köve­tően több alkalommal is folytak két- és többoldalú eszmecserék. Most ismét szükségessé vált, éppen a leg­utóbbi események következté­ben, az erők, elképzelések egyeztetése és összehangolása. Ennek előkészítését a négyes magasszíntű szolgálta talál­kozó Kairóban. — Vagyis ez a tanácsko­zássorozat az összes arab ország államfőinek konfe­­renciáját készítette elő? — Meggyőződésem, hogy jelenleg is ennek érdekében folynak megbeszélések és újabb csúcstalálkozóra kerül sor. — Az iszlám országok vezetőinek találkozójára gondol, amelynek lehetősé­ge az arab országok külügyminiszteri értekez­letét követően került elő­térbe? — A kettőt el kell válasz­tani egymástól — hangzik a válasz. — Mi nem ellenez­zük az Iszlámhoz tartozó or­szágok tanácskozását. Viszont jól tudjuk azt is, hogy né­hány Iszlám­ ország kapcso­latban áll az imperializmus­sal, baráti szálak fűzik az Egyesült Államokhoz, egyese­ket pedig Izraelhez is. Követ­kezésképpen a velük való ta­nácskozásnak nem sok hasz­na lehet. De a jeruzsálemi szent helyek felgyújtása mi­att a mohamedán világ egé­sze rádöbbent a veszélyre. Ezért tanácskozni ak­ar, s meg kívánja vitatni, hogyan lehetne megvédeni szent he­lyeit. De csupán ezt akarja megvitatni. Ezzel szemben az arab csúcskonferencia, — mégha különböző fejlettségű, államformájú és politikájú államok vezetői ülnek is egy­más mellé, — azonos módon érző és gondolkodó arab ve­zetők tanácskozása. Erről megbeszélés-sorozatról, amely a az arab világ számára sors­döntő küzdelem kérdéseit vi­tatja még egyetlen arab­, ve­zető sem tarthatja magát tá­vol. Ha valaki közülük szem­be száll az arab világ közös erőfeszítéseivel, azt elsöp­ik az útból... Gondoljunk csak Szudánra vagy Líbiára... 1 Ö. Gy. Ho Si Minh: Uram a lenínizmushoz Az első világháború Párizsban kerestem meg után mindennapi kenyeremet, rész­­­ben mint retusőr egy fotográ­fusnál, részben pedig, mint „kínai régiségek” festője (Ma­de in France!). Egyébként francia gyarmatosítók vietna­a­mi rémtetteit elítélő röplapo­kat terjesztettem. Az idő tájt még csak ösztö­nösen helyeseltem a Nagy Ok­tóberi Forradalmat, teljes tör­ténelmi jelentőségét még nem értettem meg. Leninben a nagy hazafit szerettem és csodál­tam, országa fölszabadítóját, de akkor még egyetlen köny­­­vét sem olvastam. A Francia Szocialista Párt­ihoz azért csatlakoztam, mert ezek az „urak és hölgyek” — akkor még így szólítottam elv­­társaimat — együttéreztek ve­lem és az elnyomott népek harcával. Még semmit sem ér­tettem abból, mi a párt vagy a szakszervezet, még kevésbé­­ tudtam azt, mi a szocializmus, vagy a kommunizmus. Akkoriban sokat vitatkoz­tunk a Szocialista Párt szervezeteiben arról, hogy helyi párt megmaradjon-e a Máso­­­dik Internacionáléban, alakít­son-e egy ,,két és feledik” In­­­­ternacionálét, vagy pedig Le­­­­nin Harmadik Internacionálé­­jához csatlakozzék. Hetenként kétszer-háromszor, rendszere­sen látogattam ezeket az ös­­­szejöveteleket és nagy figye­lemmel kísértem a vitákat. Kezdetben alig értettem meg valamit. Vajon miért vitat­koztak olyan hevesen? Az én véleményem szerint akár Második, akár a „két és fele­a­dik”, akár a Harmadik Inter­­nacionáléval egyformán lehe­tett volna forradalmat csinál­ni! Föltettem magamnak kérdést: vajon min alapulnak a a nézeteltérések? Egyáltalán mi lett az Első Internacionálé­­ból? Legfőként egy dolog érde­kelt — és éppen erről soha­sem beszéltek pontosan a gyű­léseken: vajon melyik Inter­­nacionálé lesz hajlandó a le­­igázott népek ügyéért föllép­ni? Ezt a kérdést — számomra legfontosabbat — fölvetettem az egyik vitában. Egyes elv­társak így válaszoltak: „A Harmadik, s nem a Második Internacionálé.” Egyikük átad­ta nekem Lenin „Tézisek nemzeti és a gyarmati kérdés­a­ről” című írását, amelyet az Humanité közölt, hogy olvas­sam el. Nehezen értettem meg Le­nin terminológiáját, többszöri elolvasás után azonban végül­­is fölfogtam állítspontjának lé­­nyegét. Micsoda érzelmek, mi­csoda elragadtatás, micsoda bizalom ébredt bennem, mi­lyen világosan fölismertem az összefüggéseket! Nagy föllel­­kesültségemben sírva fakad­tam, s noha teljesen egyedül voltam a szobámban, hango­san fölkiáltottam, mintha egy népgyűléshez szólnék: „Vérta­núk, elvtársak! Ez kell ne­künk, ez a mi felszabadulá­sunk útja!” Attól kezdve határtalan bi­zalommal viseltettem Lenin és a Harmadik Internacionálé iránt. Addig is nagy figyelemmel kísértem a vitát a helyi párt­­szervezetek gyűlésein, de nem voltam még abban a helyzet­ben, hogy meg tudjam külön­böztetni, kinek volt igaza és kinek nem volt igaza. Most nagy buzgalommal vettem részt magam is a vitákban. Jóllehet akkoriban még fogya­tékos volt a francia nyelvtu­dásom ahhoz, hogy kifejezhes­sem minden gondolatomat, mégis határozottan visszauta­sítottam minden vádat, ame­lyet Lenin, vagy a Harmadik Internacionálé ellen hoztak fel. Állhatatosan mindig ugyanazt az érvet hoztam föl: „Mire jó az ön forradalmi­­sága, ha nem ítéli el a gyar­matosítást és nem áll a leigá­­zott népek mellé?" Nemcsak a saját pártsejtem összejövetelein vettem hanem más csoportoknak részt, is kifejtettem az „állásponto­m­at Kedves kötelességem, hogy ehelyütt is köszönetet mondjak Marcel Cachin, Vail­lant Couturier, Gaston Mon­­mousseau és sok más elvtárs­nak, akik segítségemre voltak abban, hogy kiszélesítsem tudásomat. A tours-i kongres­­­­­szuson aztán velük együtt sza­vaztam a Harmadik Interna­­cionáléhoz való csatlakozás mellett. Kezdetben nem a kommu­nizmus volt az, amely Lenin­hez és a Harmadik Internacio­­náléhoz vezetett engem, ha­nem a hazafiságom. Amikor aztán behatóbban foglalkoz­tam a marxizmus—leninizmus­­sal, miközben gyakorlati ta­pasztalatokat is gyűjtöttem, lé­pésről lépésre arra a meggyő­ződésre jutottam, hogy csak a szocializmus és a kommuniz­mus szabadíthatja föl rabsá­gukból az elnyomott nemzete­ket és a dolgozó embereket az egész világon. A mi országunkban és Kíná­ban is él a legenda a csoda­tevő „Bölcsek könyvéről”. Ha valaki nagy bajban van, csak föl kell lapoznia és kiutat ta­lál benne. A leninizmus nem­csak csodatevő „Bölcsek köny­ve”, iránytű számunkra, viet­nami forradalmárok és a nép számára, hanem a leninizmus egyúttal sugárzó nap is, amely bevilágítja a győzelemhez, a szocializmushoz és a kommu­nizmushoz vezető utunkat. (1960. április, Lenin születésé­nek 90. évfordulója alkalmá­ból.)

Next