Dolgozók Lapja, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! 1969. okt. 18. SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évf. 242. sz. Ára: 80 fiLlér Megkezdte tanácskozását a VII. szakszervezeti világkongresszus Pénteken délelőtt kilenc órakor Budapesten, az építők szakszervezetének székházában megnyílt a VII. szakszerve­zeti világkongresszus. A szakszervezeti mozgalom kiemelke­dő nemzetközi eseményére a világ minden tájáról — össze­sen 124 országból — érkeztek küldöttek, több mint 200 or­szágos szakszervezet, valamint 33 nemzetközi szervezet kép­viseletében. A tíz napig tartó tanácskozás megnyitójául a szakszer­vezeti székház kongresszusi termében ünnepélyes ülést tar­tottak, amelynek elnökségében helyet foglalt: a házigazda tisztét betöltő magyar szakszervezetek képviseletében Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára, Louis Saillant, a Szakszer­vezeti Világszövetség főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkára, továbbá a világszövetség alelnökei és titkárai. Meghívott vendégként részt vett a megnyitó ünnepsé­gen és ugyancsak a díszelnökségben foglalt helyet Fock Je­nő, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Bertil Báh­n, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fő­igazgatóhelyettese. A magyar Himnusz hangjai u­tán Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára mondott megnyitó beszédet. A magyar szervezett dolgo­zók és a magyar szakszerve­zetek nevében üdvözölte VII. szakszervezeti világkong­a­resszus küldötteit, a meghí­vott vendégeket és a tanács­kozás minden résztvevőjét. Hangsúlyozta: a magyar szak­­szervezetek, a magyar dolgo­zók nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom leg­főbb szerve, a VII. világ­­kongresszus Budapesten ült össze. A magyar fővárosban a világ szervezett dolgozóinak képviselői tanácskoznak, őket köszönti a 3 millió szervezett magyar dolgozó szívből faka­dó, testvéri üdvözlete és jó­kívánsága. — Ezekben a napokban a világ nagy figyelemmel for­dul Budapest felé. Várako­zással tekintenek munkánkra mindenekelőtt a világ szerve­zett dolgozóinak milliói Azt várják nagy múltú világszer­vezetünktől, kongresszusunk­tól, hogy döntéseivel segítséget adjon kemény újabb és áldozatokat követelő harcunk­hoz Szükség van a világos döntésekre és állásfoglalások­ra, mert napjainkban sok je­­lenség nehezíti az eligazo­dást. A reakció — még leg­többször már nem képes nyílt leszámolásra —, igyekszik el­­ködösíteni a megoldáshoz ve­zető utakat, megpróbálja maga érdekében felhasználni a­­ dolgozók szakszervezeteit. Megnyitó beszéde végén a­­ SZOT főtitkára kegyelettel emlékezett meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a VI. világkongresszus óta el­hunyt kiemelkedő harcosairól, akiknek emléke előtt néma felállással tisztelegtek a kong­resszus résztvevői Ezután Louis Saillant, az RZVSZ főtitkára üdvözölte a világkongresszus küldötteit. Meleg szavakkal köszöntötte e magyar szakszervezeteket, s a kongresszusnak otthont adó főváros lakóit. Utalt azokra a bensőséges kapcsolatokra, amelyek a Szakszervezeti Vi­lágszövetség és a magyar szakszervezetek között a kö­zös munka során kialakultak, elismeréssel szólt a magyar szervezett dolgozók részvéte­léről a szocialista építésben. Hangsúlyozta, Magyarországon a szocializmus a dolgozók­nak abból a felelősség­válla­lásából és mindennapi tevé­kenységéből valósult meg, amelynek célja az ország fel­virágoztatása, a népjólét szün­telen emelése Az SZDSZ főtitkára után Fock Jenő, a magyar halmi munkás—paraszt forra­kor­mány elnöke szólt a kong­resszus résztvevőihez. — Dolgozó népünk testvé­ri szeretettel szakszervezeti fogadja a VII. világkongres­­­szus résztvevőit, s azt kíván­ja, hogy munkájuk sikeres legyen, minden kedves ven­dégünk érezze jól magát kö­rünkben — mondotta. A ma­gyar dolgozók várakozással tekintenek a világkongresszus munkájára, amelynek állás­foglalásai erőt, lendületet ad­nak népünknek is a szocia­lista építés feladatainak si­keres megoldásához. A kormány elnöke a továb­biakban vázolta az ország felszabadulása óta eltelt ne­gyedszázad munkáját, ered­ményeit, a magyar szervezett dolgozók harcát, részvételét az új társadalmi rend fel­építésében. Rámutatott arra, hogy az elmúlt két és fél év­tized során a magyar szervezetek tevékenysége szak­­je­lentősen bővült, mindennapos munkájukkal elősegítik a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek állandó javítását, kulturális színvonalának eme­lését, s jelentős szerepük van a szocialista eszmék terjesz­tésében, a dolgozók világnéze­tének fejlesztésében. Nagy je­lentőségűnek mondotta a mi­niszterelnök a kormány veze­tői és a szakszervezetek or­szágos tanácsának felei között kialakult tisztségvi­szoros munkakapcsolatot. Ezek a ta­lálkozások rendszeressé vál­tak, közösen megbeszélik a lakosság életszínYon alénak emelésével, egészségügyi és kulturális ellátásával össze­függő kérdéseket. — A VII. szakszervezeti világkongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben kezdi meg a munkáját — mondot­ta ezután — Az imperialis­ták — elsősorban az amerikai imperializmus — bűnös tevé­kenysége olyan súlyos válsá­gokat idézett elő, mint a hős vietnami nép ellen folytatott gyalázatos agresszió, a közel­­keleti térségben uralkodó há­borús feszültség, az európai kontinens békéjét fenyegető megoldatlan problémák sora, és az egyidejűleg világmére­tekben folytatódó fegyverke­zési hajsza. — Korunkban az erőviszo­nyok a szocializmus, a ha­ladás, a béke erőinek ked­veznek. A szocialista világ­­rendszer,­­ ezen belül delekelőtt a Szovjetunió, min­t nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a haladás és a béke hívei hatalmas erőt képviselnek. Ez az erő képes keresztülhúzni a háborúra spekuláló monopoltőkés kö­rök terveit. A szocializmus, a béke minden becsületes és jószándékú híveinek összefo­gásával, egységes fellépésével érvényesíthető­­ az emberiség valódi érdeke, biztosítható a társadalmi haladás. — Az imperialisták arra törekszenek, hogy meggátol­­­ják ennek a nagy nemzetközi egységfrontnak a kibontako­zását. Nem válogatósak az eszközökben, amikor megpró­bálnak sorainkban ellentéte­ket szítani. Ezzel a törekvés­sel szemben lépett fel a vi­lág kommunista és pártjainak túlnyomó munkás­többsé­gét képviselő moszkvai nem­zetközi tanácskozás, amely ki­dolgozta az antiimperialista akció egységprogramját. A szervezett dolgozókra nagy feladatok hárulnak a nem­zetközi összefogás imperialista-ellenes kibontakoztatásá­ban A szakszervezeti szövetség negyedszázados világ­­te­vékenysége biztosíték hogy ebben a harcban is arra­ az élen halad. Az­ SZVSZ tevékenységében mintegy megtestesül hetközi munkásosztály a nem­ereje, szolidaritása. Kifejezésre jut­nak a nemzetközi munkás­osztálynak, mint a korunkat formáló legkövetkezetesebb forradalmi osztálynak a fekvései, amelyek egyben is­a világ valamennyi dolgozójá­nak érdekeit, a kizsákmányo­lástól mentes, szabad, boldog jövőt jelentik. — A tanácskozáson részt­vevők egy része nem tagja a szakszervezeti világszövetség­nek. A kapitalista világot át­fogó monopóliumokkal szem­ben azonban csak a munkás­osztály nemzetközi szerveze­teinek megegyezésével, egysé­gével lehet eredményesen fel­venni a harcot. Éppen ezért kívánatos a párbeszéd az SZDSZ és a szakszervezetek két másik, nagy nemzetközi szervezete között, össze kell fogni tehát minden erőt a szakszervezeti világmozgalom egységének kibontakoztatásá­ért, megszilárdításáért folyta­tott küzdelemben — mondot­ta a kormány elnöke, majd befejezésül sok sikert, ered­ményes munkát kívánt a vi­lágkongresszus résztvevőinek. Az Építők Rózsa Ferenc Székházában pénteken megkez­dődött a VII. szakszervezeti világkongresszus tíznapos ta­nácskozása. Képünkön: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára megnyitja a kongresszus tanácskozásait. Tőle jobbra Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Fock Jenő, a kormány elnöke és Benoit Fraction, a CGT elnöke. A szakszervezeti világ­kong­resszuson résztvevő szovjet küldöttség tagja a világ első űrhajósnője, Valentyina Tye­­reskova is. KÉPEK KOMÁROMBÓL Napról napra szebb lesz megyénk névadó városa, Ko­márom. A második ötéves terv végén készült modern la­kások mellé a harmadik öt­éves tervben 190 lakás épül fel. Ebből negyvenegyet már átadtak, a többi építése folya­matban van. A város központjában a Fregatt étteremmel szemben készül egy 100 lakásos tömb, valamint egy ABC-áru­­ház, amelynek építési költsé­gét teljes egészében az élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­­­lalat viseli. Ugyancsak a köz­­­­pontban készül egy 27 lako­­­­sos épülettömb, melynek földszintjén tej- és kenyér­bolt kap helyet. A várost átszelő M­ 1-es út építésével párhuzamosan kor­­­­szerűsítették a csatornaháló­zatot, de em­ellett több­ r, csa­torna­­ kezdték készül, valamint még­­a regionális vízmű­­ kivitelezését is, amely Komá­­r­romnak és környékinek meg­­­­felelő vízellátását hivatott­­ biztosítani. Ezek a házak még a második ötéves tervben készültek, de az M—1-es út építése során óriási csatornázási munka i4 folyt a környéken. A várost átszelő M—1-es úton már az aszfaltozók dolgoznak. Megkezdődött a kozmikus hegesztés értékelése A Szojuz—7 is visszatért P­én­teken némileg csökkent az űrhajókkal kapcsolatot tar­tó szovjet megfigyelőállomá­­sok és az űrrepüléseket irá­nyító központ munkája. Pén­tek hajnalban már csak két űrhajó, a Szojuz—7 és a Szo­juz—8 jelentkezett be náluk a rádiószünet és az alvás után. Lonyin és Kubászov, az űrből visszatért két kozmonauta öt „mennybeli” nap után ismét közönséges sodronyos ágyon aludta át az éjszakát. A Szojuz—7 és a Szojuz—8 űrhajókkal a rádiókapcsolat újrafelvételére — a TASZSZ jelentése szerint — pénteken, magyar idő szerint négy óra hét perckor került sor. Erre az időre a Szojuz—7­76, Szojuz—8 pedig 60 kört írt a le a Föld körül. Az űrhajók parancsnoka, Anatolij Filip­­csenko és Vlagyimir Satalov jelentették, hogy a személy­zet kitűnően kipihente magát. Alvás után az űrhajósok tor­náztak, majd megreggeliztek. A fedélzeti műszerek el­lenőrzése és az időegyeztetés után az űrhajók személyzete hozzákezdett a péntekre ki­tűzött program teljesítéséhez. Jóllehet a földi megfigye­­lőállomások és az irányító központ dolga kevesebb lett, ezzel szemben megszaporodott más földi szolgálatok tenni­valója. Ezek között első he­lyen szerepel a „kozmikus he­gesztés” értékelése, a hegesz­tett darabok mindenre kiter­jedő alapos vizsgálata. Ugyan­csak a feladatok között van a Szojuz—6 személyzete által vezetett fedélzeti napló gon­dos tanulmányozása, továbbá az űrhajósok szóbeli közlései­nek és jelentéseinek kiérté­kelése, nem is beszélve az űrrepülések utáni kötelező or­vosi vizsgálatok elvégzéséről. Miközben a szovjet közvé­lemény testvériesen megosz­tott érdeklődéssel továbbra is szeretettel követi a „csökken­tett létszámú” űrhajóraj foly­tatódó űrrepülését, a figyelem középpontjába került a kül­detését teljesítő Szojuz–6 föl­­detérése. A péntek reggeli moszkvai lapok részletes be­számolókat közölnek a leszál­lásról. Megtudjuk, hogy a le­ereszkedés körzetében, Kara­­gandától 180 kilométernyire északnyugatra két napig vad sztyeppei hóvihar tombolt, a vidéket köd borította, rendkívül megnehezítette a ki látási viszonyokat. Mint a tu­­­dósítók megjegyzik, egy kicsit mindenki aggodalmaskodott, hogy mi fog történni. A le­szállást biztosító személyzet és a helikopteres kutatócsoport tagjai azonban abszolút nyu­godtak voltak: tudták, hogy a Szojuz—6 pontosan a kijelölt helyen fog Földet érni, így is történt. A Przsevalszkij kol­hoz területén a hóborította szűzföldeken tértek vissza Szojuz—6 utasai, „Anteus—11” a és „Anteus—2” az édes anya­földre. A kép idilli volt: a kozmoszt megjárt űrhajótól néhány tucat méterre a kol­hoz traktorosa dolgozott bé­késen. Alekszandr Artamonov traktorvezető volt az első, aki bepillantott az űrhajó abla­kán. A kozmonauták neki ad­ták először tudtul — kézje­lekkel és integetéssel —, hogy minden rendben van. De ek­kor már leereszkedett a ku­tatócsoport helikoptere, amely még a levegőben észrevette a lebegő Szojuz—6-ot. Hamaro­san a kolhozfalu apraja-nagy­­ja ott volt az űrhajó közelé­ben. Elsőnek értek célba az is­kolásgyerekek. Nem számított a hideg, a hó, rohantak kö­szönteni a kozmosz visszatért hőseit A helikopter pillanatok alatt felvette a meleg ruhá­ba átöltöztetett űrhajósokat és Karagandába repült, ahol röp­­sajtóértekezlet következett, amelyen az űrhajósok elmon­dották, milyennek látták Föl­dünket odafentről. Megismé­telték a Gagarin óta refrén­­szerűen visszatérő véleményt: kékes színben úszó bolygónk gyönyörűszép látványt nyújt a világűrből. Elmondották azt is, hogy sokkal jobb többed­­magukkal utazni a világűr­ben. Amikor az ember egye­dül száguld a kozmoszban, ak­kor olykor erőt vesz rajta egy kis szomorkás hangulat, de ha jóbarátok vannak mel­lette, akkor a hangulat jobb és a munka is könnyeb­b­­ben megy. Közölték, hogy Ausztráliában hatalmas erdő­tüzeket, az Arábiai-félszigeten pedig égő olajfáklyákat fi­gyeltek meg. Pénteken magyar idő sze­rint 10 óra 26 perckor, az elő­írt kísérleti program teljesí­tése után a Szojuz–7 űrhajó, fedélzetén Anatolij Filipcsen­­kóval, Vlagyiszlav Volkovval és Viktor Gorbatko­val. Földet ért a Szovjetunió előre meg­adott térségében, Karagandá­­tól 155 kilométerre északnyu­gatra. A leszállás helyén az űrha­jósokat melegen üdvözölték a fogadócsopor­t képviselői, szovjet sportszervezetek veze­­­tői, barátok és újságírók Az űrhajósok közölték az üdvöz­lésükre érkezettekkel, hogy kitűnően érzik magukat. A le­­szállás helyén végzett első or­vosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el az űrrepülés körülményeit és élettani funkcióik átállását a visszatéréskor a földi viszo­­nyokhoz. L 1 ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]'vt.. ......

Next