Dolgozók Lapja, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

1970. június 18. csütörtök Séta Várgesztesre Ha a törököknek manapság kellene elfoglalniuk Csák Má­té fellegvárát, bizony mondom, nem vállalkoznának rá, oly­annyira pocsék út vezet a hét­millió forintért felújított, gyö­nyörű várba.Talán gyalog aka­dálytalanul feljut az ember, de csak különleges terepjáró ci­pőben, mert az út — ha ugyan­annak lehet nevezni — bokaficamokat okozó lyukak­kal, éles kövekkel van tele, végig. Fogad a várúrnő Nos, voltunk olyan bátrak, és felkapaszkodtunk Várgesz­tes büszkeségére. Szürke hét­köznap volt, hét eleji délelőtt, s két takarítónőn kívül hosszú ideig nem találtunk senkit. Aztán az útbaigazító szavak után felkapaszkodtunk a lép­csőn az első emeletre — va­jon a várnak emelete van-e? — ahol megtaláltuk a hétszáz éves vár egyetlen úrnőjét, Németh Vilmosnét, (ő magát, szerényen csak gondnoknak nevezte), aki mindössze két hónapja él férjével ott fenn az ormon. Férje egyébként — ez is hamar kiderült — a ven­déglátó egység vezetője. Nászutasok előnyben! Várgesztes tulajdonképpen túristaszálló. Négy nagy szo­ba van, kettő tizenhat, egy huszonkettő és egy huszonhat személyes, ezeket többnyire diákcsoportok igénylik, akik országjáró körútjuk során jut­nak el Várgesztesre. A négy­ágyas szobákat — ezekből négy van — többnyire ketten bérlik, és ők általában nász­utasok. Az előjegyzésben most is vannak néhányan, akik mézesheteket történelmi kör­n­nyezetben, illetve távol a vi­lágtól kívánják eltölteni. Panoráma minden mennyiségben Várúrnőnk, azaz kalauzunk a tetőteraszra invitál, állító­lag onnan csodálatos a kilá­tás. Az ajtót kicsit komplikált kinyitni, mivel hiányzik a ki­lincs, de végül is sikerül, és a panoráma min­den képzeletet felülmúl. Bal­ról mérgeszöld párába bur­kolózott erdők, lágyívű dom­bokon, ott lenn a völgyben ap­rócska házak bújnak csak piros tetejük csillan meg­ a napfényben. Távolabb Kör­­nye házai, amott Oroszlány, és nicsak, feltűnik még a tata­bányai hőerőmű is... — Este látnák, akkor an­­­nyi fény, annyi apró lámpás hunyorog a távolban, mintha Budáról Pestre nézne át az ember. Szinte hihetetlen. És nézzék azt a hegyet, ott jobb­ra, pont olyan, mint a Gellért­hegy. Apró bosszúságok A szót átveszi Németh Vil­mos, az étterem vezetője: — Nagyon jól érezzük ma­gunkat itt. De apró bosszúsá­gok még itt is vannak. Sem­mi bajom a fiatalokkal addig, amíg alszanak. De ha megéb­rednek, már okvetlenül vala­mi rossz fát kell tenniük tűzre. Itt van a tetőterasz ki­s­lincse is. Pestről voltak itt ipari tanulók. Az első este letörték a kilincset. Lentről hoztam fel egy újat, a követ­kező este az is eltűnt... Aztán egy szép napon azt vettem észre, hogy a bambis üvegeket bedobálják a kéménybe. Kép­zelhetik, hogy kiborultam. Bambi és specialitás Sokan megismerték már, és szeretik Várgesztest. Ta­núsítja ezt a megrendeléseket tartalmazó dosszié, ami olyan vastag, mint egy ódon vénykönyv. Áprilistól tart töl­a szezon, és az étterem elmúlt havi forgalma meghaladta a hetvenezer forintot, egész évben csak alig (Tavaly ezer forint volt.) Igaz, húsz­Né­meth Vilmos éléskamrája tömve van minden jóval. Üdítőital minden mennyiség­ben. jaffa és bambi, huszon­négy féle bor, sör. A hűtő­­szekrényben ott a sok friss sertéshús, a vár éttermének egyik specialitása pedig a há­zi sültkolbász. Lesz-e jó út? _ Várgesztes nagyon szép hely, érdemes más volt felkeresni, és érde­hétmillió forintot költeni erre a csodálatos fel­legvárra. Azt a megjegyzést azonban megkockáztatnánk — nem azon elv alapján, hogy ha valaki a kisujját mutatja, már az egész kéz kellene —, nem ártana, ha elkészülne a várhoz vezető, tisztességes, gépkocsival is járható út. Biz­tos, hogy többen keresnék fel, és nyugodtabban küldhetnénk Várgesztesre a megyénkben megforduló sok-sok kíváncsi, hazai és külföldi turistákat is. Mert ha egy kiadós eső fel­áztatja az erdei utat, akkor csak katonai terepjáró tudja megközelíteni az ormot. Sétát tettünk Várgesztesre, kellemes sétát. Az néhány apróság kicsit élményt meg­zavarta. Az illetékesek remél­hetőleg felfigyelnek megjegy­­zéseinkre. Vér Vilmos DOLGOZOK LAPJA3 Segítség pénzben, anyagi eszközökben az árvízkárosultaknak A dorogi szénmedencében pizsamát ajándékoz. Több a napokban összesítettek az üzemben ajánlották fel a dol­­árvízkárosultak megsegítésére gőzök, hogy szabad szombaton, indult mozgalmak eredmé­nyeit. Bár az adatok még nem véglegesek, hiszen újabb és újabb akciókat kezdeményez­nek a különböző szervezetek, mégis érdemes felvázolni a segítőkészség sokszínű képét.és együttérzés A Dorogi Szénbányák Válla­lat úgy döntött, hogy a fej­lesztési alapból 2,6 millió fo­rinttal támogatja a bajbajutot­takat. A dolgozók körében szervezett gyűjtés során, vala­mint a szakszervezeti bizottsá­gok e célra felajánlott összegei­ből 720 000 forint gyűlt össze. A vállalat 300 matracot kül­dött az árvíz sújtotta vidék lakosságának megsegítésére. Vannak egyéb­ kezdeménye­zések is. A nőbizottság egy újabb mozgalmat indított út­jára, amikor elhatározta, hogy a komáromi gyermekvárosban elhelyezett 100 árvízkárosult gyermek részére melegítőt és vasárnap vagy szabadságuk terhére helyszíni munkával is hozzájárulnak a károk mi­előbbi helyreállításához. Az ilyen kezdeményezést is érde­mes lenne felkarolni. Ez idő szerint azonban nincs aki ezt összefogná és koordinálná. Tatabányán, az újvárosi IV- es számú általános iskola egy­­négy osztályos nagy papírgyűjtést kisdobosai rendeztek az árvízkárosultak megsegíté­sére. Három nap alatt csak­nem négyezer kiló papírt szed­tek össze. Hordták a papírt a lakásokból, az emeletekről, s átadták a MÉH-nek. Az érte kapott 2 446 forintot, befizet­ték a Vöröskereszt csekkszám­lájára. Kisdobosok munkája, forintjai A dorogiak harmadszor, és végleg megnyerték a fúvószenekarok országos fesztiváljának serlegét Június 13-án és 14-én ren­dezték meg Siklóson a fúvós­zenekarok VII. országos fesz­tiválját, amelyen megyénket két zenekar képviselte, az oroszlányiak és a dorogiak. A nyolcvanéves fennállását ün­neplő dorogi fúvószenekar 1967 óta rendszeresen részt vesz a siklósi várfesztiválon. Az ekkor alapított vándorser­leget azóta két alkalommal hozták el kimagasló szereplé­sük elismeréseképpen. A fesz­tivál szabályai értelmében az az együttes, amely öt év le­forgása alatt háromszor ér­demli ki a vándorserleget, örökös őrzőjévé, tulajdonosá­vá válik. Érthető hát, hogy a doro­giak igen nagy energiával, fe­gyelemmel és szorgalommal készültek az új erőpróbára. A készülődés utolsó hetében na­ponta tartották próbáikat, és még Siklóson is három alka­lommal. Hetekkel ezelőtt, egy baráti beszélgetés alkalmával Gáldi Ferenc, a zenekar karnagya a jubileum évéről, arról nyolcvan esztendőről sorjázta a gondolatait, amely a zenekar történelmét adja. És ekkor esett szó Siklósról is, a nagy lehetőségről, amelyért azon­ban keményen meg kell dol­gozni. Nem könnyű feladat előtt álltak, hiszen ezen fesztiválon az ország tíz leg­­­jobb fúvószenekarával kellett összemérni tudásukat, s egy ilyen országos seregszemlén valamennyi együttes a benne lévő legtöbbet igyekszik pro­dukálni. Sikerült. Nagy a boldogság, öröm a zenekar tagjai köré­ben, hiszen a mostani siker­rel szinte a koronát tették fel a nyolcvanesztendős pályafu­tásra. Szereplésüket nagy érdek­lődés előzte meg a siklósi kö­zönség, és a szakemberek kö­rében egyaránt, mert a koráb­bi szereplésekből is tudták, hogy mire képes a dorogi ze­nekar. Utolsónak szerepeltek és elsők lettek. Produkcióju­kat vastapssal köszönte meg a várfesztivál közönsége, de a zsűri sem fukarkodott az elis­merő szavakkal, amelyeket Vaszy Viktor, a szegedi Nem­zeti Színház karmestere tol­mácsolt. A VII. országos fú­vószenekari találkozó vándor­serlegét egyhangúlag a dorogi zenekarnak ítélték, s ezzel végeredményesen Dorogra ke­rült a sikerek szimbóluma. A dorogi zenekarnak sokan drukkoltak. Gratuláltak az idős pécsi bányászok is. Fe­gyelmezett, fáradságot kímélő felkészülésüknek nem hát beérett a gyümölcse. te­A kiváló együttes címmel, s az aranylant fokozatú minősítés­sel elismert dorogi fúvósok tehát újabb babérral gyarapí­tották megannyi eddigi sike­rük koszorúját. Szólni kell az oroszlányi ze­nekar szerepléséről is, hiszen a legjobbak mezőnyében ők is dicséretesen helytálltak, el­ismerést arattak. Az ország egyetlen megyéjéből sem sze­repelt két fúvószenekar, egye­dül Komárom megyéből. Ta­lán nem túlzás azt állítani, éppen az eredmények alapján , hogy megyénk az amatőr fúvószenekari élet egyik fon­tos és jelentős bázisa az or­szágban. — Gordos — Ö­ZERÖVEL ANGOLUL J­önnek-mennek ebben a kis országban a turis­ták. Angolok, németek, fran­ciák csodálják hazánkat. És csodálnak bennünket is, mert ha az egyik turista kérdez tőlünk valamit, csak táto­­gunk, s elővesszük a világ­nyelvet, a kézzel-lábbal való magyarázást. Hát ezentúl nem esünk ebbe a szégyenbe! Megtanulunk a nyelvükön. Én és az öcsém. Előbb az angol­lal kezdjük. Mikor­­ ebbéli óhajunkat hallattuk odahaza, nagyapa nyomban ajánlatot is tett: — Majd megtanít bennete­ket Róza néni. Igazi patinás nyelvtanárnő ő. — És jól beszél angolul? — kérdezte öcsi. — Hogy jól beszél-e? — szólt gúnyosan nagyapa. — Meghiszem azt, hiszen hat­éves koráig angolkóros volt. Két nap múlva beállított Róza néni, vagy ahogyan szólítanunk kellett: miszissz Róusza. Igazi angol tanárnő volt. Angoltapasz volt az or­rán, és angolul kezdett be­szélni. Kijelentette, hogy egyelőre nincs kéznél az an­gol—magyar nyelvtankönyve és szótára, de addig is hasz­náljuk az angol—németet. Ennek megörültünk, mert nemcsak angolok, hanem né­­metek is járnak itt, s­ egy ka­lap alatt két nyelvet tanulunk meg. Nem vagyok dicsekvő em­ber, de minden nagyon jól ment. Iparkodtunk rettenete­sen. Eleinte szavakat tanul­tunk, naponta tíz-tizet, öcsémmel versengve fújtuk: The book = Das Buch; The dog — Der Hund, és fordítva. Aztán egész mondatokat be­tanultunk, mint például: How do you do? = Wie geht es dir? Aztán Thank you very well = Danke schön sehr gut. — Nagyon szép mondatok. Később, amikor már legalább kétszáz szót betanultunk, kezdtünk furcsán viselkedni. Néha olyanokat mondtunk, hogy der Hund az annyit je­lent németül, hogy das Buch, és ehhez hasonlókat. Misziisz Rausza néhányszor kijavította a hibákat, de egy napon ros­­­szat sejtve felugrott az asz­taltól, és dermedten kérdez­te: — Tudnak maguk egyálta­lán németül? Szerencsénkre magyarul szólt, tunk is,így mindjárt válaszol­— Nem! — Maguknak akkor fogal­muk sincs, mit tanulnak már egy hónapja! S ahogy lehiggadt szegény, még egy utolsó kísérletet tett, hátha az egész csak álom. — De csak tudják, mit je­lent például az, hogy: the Book? — Das Buch! — sikoltot­­tuk kórusban. :— És magyarul? Magyarul persze nem tud­tuk. Mi mindent kíván tő­lünk ez a nő? Ez egy telhe­tetlen. Angolul is, németül is, ráadásul magyarul is? ... Misziisz Róusza kétségbees­ve lehuppant a díványra. Ahogy elnyúlt, akkor láttuk, hogy igazi, gyengén fejlett angol bajusza van. De milyen ideges lett! Hát hol itt az an­gol hidegvér? — How do you do? — kér­dezte öcsém angolul. — Wie geht es dir? — kér­deztem én németül. Ti­e bizony miszissz­­óu­ványon, szó csak feküdt a dí­olyan izgalomban volt, hogy még azt is elfelej­tette, hogy erre azt kell vá­laszolni: Thank you very well, ami tudvalevőleg annyit jelent, hogy: Danke schön, sehr gut. Ehelyett fogta az angol—német nyelvtanköny­­vét, és szó nélkül távozott. Azt hiszem, ezt nevezik an­golos távozásnak. A turistáknak pedig azóta is kézzel-lábbal mutogatunk. Dénes Géza Építési bravúr Ácsteszéren 8 hét alatt készült el a 14 000 férőhelyes baromfiistálló Amikor április közepén Ács­teszéren a Táncsics Tsz köz­ponti majorjában jártunk, Urbancsik István főagronó­­mus elvezetett bennünket egy készülő istállóhoz. — Baromfinevelőt építünk, mégpedig igen gyors tempó­ban, mert május végére már érkeznek a csibék. Ez a termelőszövetkezet az utóbbi másfél, két év során igen sok ügyes kezdeménye­zést vitt sikerre. Ezt a beje­lentést mégis kissé merész­nek találtuk. Ugyanis alig méternyi magasan álltak a fa­lak, s temérdek munka volt még hátra ahhoz, hogy az épület betelepítésre alkalmas­sá váljon. S ha az építkezést sikerül is ilyen hihetetlenül gyorsan befejezni, még hátra van a technológia beszerelése, s számos, apróbb munka. Aligha készülnek el minden­nel időre — gondoltuk. Élő Ferenc építésvezető azonban megerősítette a főagronómus szavait: — Fel fogjuk építeni időre az istállót, így kívánja a terv, melynek megvalósítása érde­kében minden lehetőséget megragadunk. Saját építőbri­gádunkon kívül igénybe ves­­­szük az alkalmazottak, sőt hétvégeken, szabad szombato­kon az iparban dolgozók se­­­gítségét is. Azt, hogy milyen rendkívü­li szervezőkészséget, mennyi energiát kíván egy ilyen gyors ütemű építkezés, csak az a gazdaság méltányolja kellő­képpen, amely saját kivitele­zésben már maga is építke­zett. Az ácsteszéri tsz kollek­tívája valóban mindent elkö­vetett. Nagy volt a tét, tekin­télyes jövedelmek forogtak kockán. Ha a szerződésben le­kötött 14 000 naposcsibét nem tudnák időben átvenni a bá­bolnai gazdaságtól, akkor az esztendő során a későbbi csir­keszállítmányokat sem bizto­sította volna számukra a Bá­bolnai ÁG. Az új ór a baromfinevelő szakemberek számára is tarto­gat érdekességet Belsejében ugyanis nincs padlástér, mert a légteret úgynevezett ál­mennyezettel szűkítették le. Hőszigetelővel bélelt farost lemez húzódik végig az istál­lóban, 290 centiméter magas­ságban. Ezzel a megoldással lényegesen olcsóbb a csirke­nevelés, mert a szükséges hő­fok eléréséhez jóval kevesebb fűtőanyag szükséges. Ha vi­szont nyáridőben túlságosan felmelegednek az ól, az ál­mennyezet középső része végig felnyitható, s így akkor könnyen biztosítható az opti­mi­mális hőfok. Az új csirkenevelőben már több mint kéthetesek és igen szépen fejlettek a szárnyasok. Élő bizonyítékaként annak, hogy a tagság szorgalmára joggal számíthat az ácsteszéri vezetőség, valamint, hogy ügyes szervezéssel, nagy igye­kezettel 8 hét alatt is lehet korszerű istállót építeni. Sz Társadalmi védekezés a burgonyabogár és a szövőlepke ellen A megyei tanács elnöke a na­pokban felhívást adott ki az ille­tékes közigazgatási hatóságoknak a burgonyabogár és a szövőlepke elleni védekezés hatékonyságának fokozásáról, az úgynevezett társa­dalmi védekezés elrendeléséről. Köztudomású,, hogy a legveszé­lyesebb kártevőink között évek óta ,,előkelő” helyen szerepel burgonyabogár és az amerikai fe­­­hér szövőlepke, amely az idén az eddiginél is nagyobb kártétellel fenyegeti a mezőgazdasági terüle­teket. A társadalmi védekezés azt jelenti,­­hogy a termelők — egyé­ni, tsz és állami gazdaságiak — saját költségükre hajtják végre a nemcsak szükséges, hanem tör­vényben előírt védekezést, ame­lyet az illetékes szakigazgatási szervek szigorúan ellenőriznek. A rendelkezés ellen vétőket meg­büntetik. A szakemberek véleménye sze­rint az utóbbi évek időjárása kedvezett a burgonyabogár elsza­porodásának és segítette a szapo­rodást az eddig, némely esetben hatástalan, vegyszerek felhaszná­lása. A rendkívül szapora bogár ezekben a napokban már javában pusztítja a burgonya és a vele ro­kon növényfajtákat, s ha kellően nem gátolják meg kártevését, ez később katasztrofális méreteket ölthet. Ezért nem pusztán felszó­lítás, hanem erélyes hangú figyel­meztetés és tilalom szükséges. Nem kevésbé pontos, hogy mind a háztáji, mind a nagyüzemi terme­lők ismerjék és jól alkalmazzák a növényvédelmi előírásokat és legújabb vegyszereket. A legutób­bi tapasztalatok szerint mind DDT, mind a Lindán hatástalan a az egyre edzettebb kártevővel szemben, de néhány új és haté­kony vegyszer rendelkezésre áll. Ilyen a korai burgonya megvédé­sére a Fitból E, amelyből holdan­ként 1,6 kiló, a Ditrifon, amelyből holdanként 0­8 kiló, a Levin, amelyből holdanként 0,6 kiló és a Safldon, amelyből holdanként kilogramm szükséges. A késői éré­­­sű burgonyaültetvényekben, fiatal lárvák ellen hosszabb h­­n­tástartalmú szerek találhatók, mint amilyen a Birlane, az Ultra­­cid, és a Gusathion. Ugyancsak az őszi burgonya megvédésére, a bogarak és lárvák elpusztításá­ra egyaránt alkalmas, rövidebb hatástartalmú szerek kaphatók; a Ditrifon, a Fiiból E., a Wofatox Sp. a Metilparathion és a Dime­­cron—50. Fontos tudni, hogy a kisüzemi termelésben a Birlane, Gusathion, Ultracid és a Dime­­cron—50 nem használható. A Wo­fatox permetezőszer és a Metilpa­rathion pedig csak lakott terüle­ten kívül alkalmazható. Az ille­tékesek felhívják a figyelmet, hogy a burgonyabogár ellen nem pusztán a burgonyatáblákon, ha­nem az úgynevezett árvakeléseken is védekezni kell, hiszen a gyom­növények és visszamaradt vetések is melegágyai a kártevőknek. Hasonló erőfeszítéseket kíván a szövőlepke elleni védekezés is. Gyümölcsfáinkon máris megjelen­tek a kis hernyók, amelyeket most még kézzel is könnyen össze lehet gyűjteni. Később, amikor a hernyófészkeket elhagyják a kár­tevők, már csak vegyszeres véde­kezés segíthet. Ekkor az alábbi szereket alkalmazhatják: a Ditri­­font 0,2, a Fiiból E-t 0,3—0,5, a Se­­vint 0,2 és a Safidont 0,25 száza­lékos töménységben. E növényvé­dő szerek alkalmazására különle­ges óvórendszabályok érvényesek, mivel élelmiszerekkel kapcsolato­sak. Ugyancsak ezért fontos a vegyszerek használóinak tudni a várakozási időket, azaz a perme­tezés és a gyümölcs felhasználása közti idő.

Next