Dolgozók Lapja, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

\ . DOLGOZÓK LAPJA 1970. október 18. vasárnap Hétfő: Ceausescu New Yorkba utazott — Tito hazaérkezett nyugat-európai útjáról Kedd: Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások, Pompidou hazautazott — Diplomáciai kapcsolat Kína és Kanada között Szerda: Ünnepi üléssorozat kezdődött az ENSZ-ben — Befejeződtek Prágában a csehszlovák—nyugatnémet tájékozódó megbeszélések Csütörtök: Elnökválasztás az Egyesült Arab Köztársaságban — Szovjet béketerv a közel-keleti válság megoldására — Péter János felszólalása az ENSZ-ben Péntek: Újabb összetűzések Jordániában — Tito fogadta McNamarát, a Világbank elnökét Szombat: Letette az esküt Anvar Szadat, az EAK új elnöke Leleplezett vádak Az idén nyáron egy néhány nemzetközi esemény olyan reményeket keltett a világközvéleményben, hogy a vitás nemzetközi kérdések rendezése előtt rohamosan csökkennek az akadályok. Mert szinte meglepő gyorsasággal jött létre a Közel-Keleten a fegyverszünet, az idő tájt hasonló ütemben jutott el az aláírásig a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye. Akkoriban szinte óvni kellett mindenkit az illúzióktól... Két-három hónap elteltével mintha megfordult volna a széljárás. Egy néhány esemény láttán egyszeriben olyan félelem támad az emberekben, hogy a hidegháború fagyos fugalma válthatja fel a békés egymás mellett élés melengető légkörét. A Jordániai polgárháború, a fegyverszüneti megállapodás megsértéséről szóló vádaskodások, a Jarring-küldetés meghiúsulása, majd az amerikai kardcsörtetés (Nixon-körút a Földközitenger térségében, szovjetellenes vádak), nos, mindezek valóban nem örvendetes fordulatok. De most meg mindenkit a pesszimizmustól óvnék ... Lehetetlen észre nem venni, hogy nagyrészt a november 3-i amerikai törvényhozási választásokkal függ össze nixoni propaganda-gépezet hidegháborús működtetése. Úgy látszik, hogy a republikánusok, azaz a Nixon pártjabeliek az amerikai közvélemény jelentős részénél még mindig meglévő szovjetellenességet akarják meglovagolni szavazatnyerés céljából. De ezen a héten kibújt a szög a zsákból — egy másik irányban is. Laird hadügyminiszter egy nyilatkozatában ultimátum jellegű követeléssel lépett fel a SALT, azaz a szovjet—amerikai fegyverzetcsökkentési tárgyalások ügyében. Egyéves határidőt szabott a megegyezésre. Ha ez idő alatt nem tudnak megállapodni, akkor az USA megkezdi az amerikai atomtengeralattjáró-flotta fejlesztési programját”. A fegyverkezési hajsza fokozásához pénz kell. A november 3-i választások után új képviselőházat és új szenátust remél Nixon „agytrösztje”, vagyis olyan honatyákat szeretnének látni a padsorokban, akik megszavazzák a sok milliárd dolláros programot- 44arenből természetesen a hadiipar nagyjai húznak majd hasznot. Azok, akik Nixon politikai programját támogatják, s a kör bezárul...) Divat lett mostanában vádaskodás. Emlékszünk arra, ahogy a közel-keleti fegyvernyugvás szinte másnapján már Izrael kormányának szóvivői elkezdték: az EAK megsérti a megállapodásokat, Szuezi-csatorna nyugati partaján légvédelmi rakétaállásokat épít szovjet segítséggel, — hangzottak az izraeli vádak. Az állítások két-három hétig Washingtonban sem találtak hitelre. Sőt, még cáfolták is Tel Avivot. Akkor aztán fordulat történt az politikában. Nemcsak amerikai hogy egyik napról a másikra elfogadták, hanem maguk is saját módszerükké avatták vádaskodást. A következő vád a az volt, hogy a jordániai polgárháború kezdetén Szíriából, a szír reguláris haderő páncélos alakulatai vonultak be ■ Jordániába. Napokig azt harsogták Washingtonban, hogy a szír „agresszió” megtorlást kíván, fegyveres beavatkozásra készteti az amerikai kormányt- Aztán kiderült, hogy a palesztin felszabadítási mozgalom Szíriában levő, az ottani táborokban élő emberei voltak azok, akik átmentek Jordániába a gerillák támogatására. A következő vád már nyíltan szovjetellenes volt. Szeptember vége felé washingtoni kormányszóvivők határozottan állították, hogy a kubai Cienfuegos-ban a Szovjetunió tengeralattjáró-támaszpontot épít! Az amerikai sajtó ezt követően hecckampányba kezdett... Ez a vád is összeomlott. Ilyen körülmények között azonban nem meglepő, hogy az ENSZ jubileumi közgyűlése sokat vesztett ünnepélyességéből, nem mind váltak valóra a hozzá fűzött remények, nem került sor ez alkalomból látványos vagy ami több: eredményes csúcstalálkozókra. így is igen sok állam- és kormányfő, illetve külügyminiszter szólal fel héten megkezdődött és tíznapos időtartamúra tervezett jubiláris üléssorozaton. A Magyar Népköztársaság nevében Péter János külügyminiszter foglalt állást a békés egymás mellett élés szükségessége mellett. A héten került nyilvánosságra a szovjet kormány közel-keleti rendezési terve, amelyről bízvást mondhatjuk: reális béketerv. Abból indul ki, hogy a Közel-Kelet valamennyi államának, természetesen Izraelnak így is, joga van az önálló és biztonságos nemzeti létre. Tartós megegyezés azonban nem lehet az izraeli megszállás felszámolása nélkül, a térség álközti békekötés nélkül- Palesztina arab népei jogának elismerése nélkül. A szovjet béketerv az izraeli kivonását két szótartja lehetségesnek, az első szakasz befejezésekor véget érne a hadiállapot. A határok megállapítása után demilitarizált övezeteket hoznának létre a határ mindkét oldalán, esetleg nemzetközi ellenőrzéssel. A szovjet rendezési tervet az érdekelt országok kormányaihoz eljuttatták. Egyiptomi részről máris kijelentették, hogy teljes mértékben egyetértenek a szovjet tervvel. Ez a megnyilatkozás azért is jelentős, mert Nasszer halála után a nyugati sajtó találgatásokba bocsátkozott és változásban reménykedett. Reményeik nem váltak valóra: Anvar Szadat, Nasszer harcostársa és közeli munkatársa került népszavazás révén az elnöki székbe. Pálfy József Az ENSZ-közgyűlés ülésterme New Yorkban ANVAR SZADAT az EAK elnöke A szovjet ENSZ delegáció vezetői: Gromiko és Malik Az ENSZ-közgyűlés politikai vitája New York, MTI Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén felszólalt Líbia, Kinshasa, Kongó és Nepál küldötte. Líbia küldötte a közel-keleti helyzetről szólva hangoztatta, hogy a cionizmus az elmúlt húsz évben a világot már két ízben sodorta a háború szélére. Izrael igyekszik megakadályozni az ENSZ-nek minden olyan erőfeszítését, amely a konfliktus békés rendezését célozza és terjeszkedő, hódító politikát folytat. Líbia képviselője felvetette a New Yorkban kialakult, az ENSZ munkáját zavaró abnormális légkör kérdését. Emlékeztetett arra, hogy provokátorok több ízben mást intéztek különböző romaországok ENSZ-missziói ellen, leszaggatták a tagországok zászlait és huligán elemek az ENSZ-székház bejárata előtt több ízben provokációs tüntetéseket rendeztek. Szükségessé vált, hogy Amman helyzetkép Moszkva, TASZSZ Vasziljev, a Pravda Ammanban járt különtudósítója, a lap szombati számában mondja el az olvasóknak, mit látott a jordániai fővárosban. „Amman nem tűnt el a Föld színéről, amint azt nyugati polgári sajtó állította. a A jordániai főváros pusztulásáról szóló szenzációkat nyugati tudósítók találták ki. Ők tűzdelték meg tudósításaikat kárörvendő kommentárokkal is.” A jordániai főváros súlyos sebeket kapott —– folytatja Vasziljev. Az ország ezernyi halottal és sebesülttel fizetett a tíznapos polgárháborúért. Vajon ki nyert ezen a testvérharcon? — tette fel a Pravda tudósítója számos ammani lakosnak a kérdést, s a válasz egyöntetű volt: Izrael, az amerikai imperializmus. Minden arab számára világos, hogy az ilyesmi mennyire káros a nemzeti felszabadító mozgalom számára, s mennyire kezére játszik az imperialista politikának, ennélfogva a véres konfliktus rendezésére irányuló erőfeszítések egyesítették a különböző rendszerű arab országokat. kérdést teljes komolysággal terjesszék New York város vezetősége elé, vagy pedig a világszervezet számára más helyet kell keresni. Kinshasa Kongó képviselője kijelentette: az ENSZ eredménytelensége a nemzetközi problémák megoldásában nagy mértékben magyarázható azzal, hogy „egyes nagy befolyású ENSZ-tagállamok” például Vietnamban és a Közel-Keleten a feszültség fenntartására törekednek. Élesen elítélte a nyugati államokat, amiért közvetlen vagy közvetett formában támogatják a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendszert, s fegyvereket szállítanak Portugáliának. A nepáli külügyminiszter a nemzetközi helyzet legutóbbi fejleményeit értékelve, Szovjetunió és az NSZK között létrejött megállapodást olyan eseménynek nevezte, amely „jelentőségét és következményeit tekintve az év minden más eseménye előtt áll”. Kifejezte reményét, hogy az egyezmény következtében Európában megjavuló légkör pozitívan hat a Kelet és Nyugat kapcsolatainak alakulására is. Reménytkeltőnek nevezte azt a tényt, hogy Közel-Keleten a szembenálló a felek elvileg egyetértenek a Szuezi-csatorna mentén életbe lépett tűzszünet meghosszabbításával. libanoni kormányprogram Bejrút, AP Szaeb Szalam, Libanon új miniszterelnöke, szombaton délelőtt ismertette a parlamentben kormánya programját. Támogatást ígér a Palesztinai gerilláknak azzal a kikötéssel, hogy tiszteletben tartják az ország szuverenitását és biztonsági érdekeit; — kilátásba helyezi a hadsereg megerősítését, modernizálását, s az izraeli támadások célpontjául szolgáló déli települések védelmének fokozását; — gazdasági reformokat ígér. Szaeb Szalam a kormányprogramról bizalmi szavazást kért. Kínai-albán egyezmények Peking, MTI • A Kínai Népköztársaság és Albánia pénteken Pekingben két megállapodást kötött. Kína az egyik egyezmény értelmében hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt nyújt Albániának. A másik egyezmény a két állam 1971 és 1975 közötti árucseréjét, valamint a fizetési feltételeket rögzíti. Gromiko és Rogers első találkozója New Yorkban New York, MTI Gromiko szovjet külügyminiszter, aki a szovjet döttség élén részt vesz külaz ENSZ-közgyűlés 25. jubiláris ülésszakán, péntek este New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. Miként a TASZSZ jelenti, a nemzetközi kérdések széles köréről cseréltek véleményt. Az AFP ehhez hozzáfűzi, hogy a négyórás találkozón a két külügyminiszter megvitatta a közel-keleti helyzetet,, a nyugatberlini kérdést, Indo-iínát, a nukleáris fegyverkezés korlátozását, valamint a tengerek mélyének békés célokra történő felhasználását. A nyugatnémet pártvezérek a kormány helyzetéről Bonn, MTI Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Barzel és Strauss, nyilatkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabiztosan ítélte meg kormánykoalíció helyzetét. A a két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de szavaikból kitűnt, hogy az ellenzék jelenleg nem kívánja átvenni a kormányzást. Strauss, új választásokban látja a kivezető utat. A Stuttgarter Zeitung szombati számában megjelent interjúban kijelentette: nagyon tartózkodó álláspontot foglal el kancellár elleni bizalmatlanasági indítvány felvetése ügyében. Ennek csak akkor lenne értelme, ha egy másik kancellárnak cselekvőképes többsége lenne — hangoztatta. Barzel, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke egy kölni gyűlésen kijelentette: ha az ellenzék iránti bizalom tovább növekszik, adott időben azt mondaná barátainak: az idő elérkezett. A jelenlegi időszakban azonban az uniópártokban senki sem törekszik a hatalom átvételére. Brandt a Fuldaer Zeitungnak adott interjújában hangoztatta: a nagykoalíció felélesztése nem kerülhet szóba. Ez nemcsak az adott szó megszegését jelentené a Szabad Demokrata Párttal szemben, hanem a CDU/CSU politikai irányvonala miatt is lehetetlen. A kancellár aláhúzta: az FDP át fogja vészelni jelenlegi kritikus helyzetét és,.?a kormánykoalíció tartani fogja magát az 1973-as új választásokig. Éppen az kötött szövetség fogja SPD-vel végeredményben megsegíteni az FDP-t nehézségeinek leküzdésében. Strauss egyébként kényelmetlen helyzetbe került. Az Egyesült Államokból visszatérve ugyanis egy müncheni esti lapnak arról nyilatkozott, hogy Nixon teljesen egyetért vele a szovjet—nyugatnémet egyezmény kérdésében. Ezt a kijelentést egy szombati sajtókonferencián visszavonta. Szociáldemokrata Párt szóvivője erre kijelentette: Strauss megelőzött egy Washingtonból várható cáfolatot, Nixonnal való találkozását Strauss saját maga arra redukálta, ami történt: egy kézfogásra. A gazdaság problémái Jugoszláviában Belgrád, MTI A belgrádi Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja, legújabb számában vezércikkben száll síkra azért, hogy dolgozzanak ki rövidtávú programot a gazdaság megszilárdítására. A lap hangsúlyozza, hogy ,,a gazdasági bizonytalanság közvetlenül veszélyezteti legszélesebb rétegek életszínű vonalát, csökkenti a gazdaság életképes részeinek gazdálkodási képességét, lefokozza reform több éves erőfeszítéseinnek, legjobb vívmányainak értékét, s végül, elkerülhetetlenül a politikai bizonytalanság egyik forrásává és tényezőjévé válik”. A Kommiszt nyugtalanságát hangoztatja az inflációs jelenségek, az ipari termelés növekedési ütemének csökkenése, a fizetésképtelenség fokozódása és a behozatal ugrásszerű növekedése miatt, s hozzáteszi: „A jelenlegi gazdasági nehézségek miatti elégedetlenséget növeli az a benyomás, hogy nem vagyunk kellőképpen megszervezve, illetve nem vagyunk képesek arra, hogy legalább megpróbáljunk szembeszállni az inflációval, amely egyrészt a világ más részeiből érkezett hozzánk, másrészt pedig — és nagyobb mértékben — a jegybank túlzottan liberális politikája miatt következett be.” „Ilyen helyzetben okvetlenül szükséges, hogy az összes illetékes szervek törvényes felhatalmazásuk keretében intézkedéseket tegyenek a folyamatban levő gazdasági áramlatok megszilárdítására. A Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) meglehetősen átfogó stabilizációs programot készít elő, amely kiterjed pénzügyi politikára, a hitelpolitikára, a külkereskedelmi rendszerre, az árpolitikára, a szövetségi költségvetésen kívüli és költségvetési kötelezettségeire. A Szövetségi Végrehajtó Tanácsnak azonban e program kidolgozásában és életbe léptetésében teljes politikai támogatásra van szüksége” – írja a Kommisst.