Dolgozók Lapja, 1975. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

iÄHt nil« m. »ätöriSJt Súlyemelés Kiválasztó versenyek A megyei súlyemelő szak­­szövetség megrendezte a ki­választó verseny harmadik fordulóját, mely utolsó lehe­tőség volt arra, hogy a ver­senyzők dobogós teljesítmény alapján megszerezzék a jo­got az országos bajnokságon való induláshoz. A KOMÉP SC tornatermében népes me­zőny küzdött 2 napon át. Az első napon az ifjak lép­tek dobogóra, létszámuk hiá­nyos­ volt, mivel sokan közü­lük ballagtak. Hiányoztak azok is, akik az edzőtábor­ban az úgynevezett utánpót­láskeret tagjaiként tartózkod­nak, vagyis megyénk leg­jobbjai e korosztályban. Az aranyszintet azok érték el, akik eddig is teljesítették már, kirobbanó sikert senki sem aratott. Dicséretet a TAC váltósúlyú versenyzője, Vörös Sándor érdemel, aki műtét után (ez januárban volt) má­sodszor indult és az arany­szintet 12,5 kg-mal túltelje­sítette. Pócza Károly ezúttal mérsékeltebb teljesítményt ért el. Második nap a serdülők és úttörők „tömege” lépett a do­bogóra: nagy mezőnyük (30 serdülő, 22 úttörő) azt jelzi, hogy a távolabbi utánpótlás­ban nem lesz hiány. Közülük többen első ízben (vagy né­­hányadszor) lépett dobogóra. Az eredmények ehhez mér­ten közepesek voltak: mind­össze 4 ezüst szint teljesíté­se sikerült — és egyetlen arany sem... Az úttörőknél örvendetes haladást jelent, hogy Horváth Jenőn, a TAC serdülő arany­szintet teljesítő versenyzőjén kívül többen 100-on felül emeltek. Eredmények: Ifjúságiak: Lep­kesúly: Kopóczy Tibor (TBSC) 14« kg, ifj. bronz szint, Körösi Tibor (TAC) 135, bronz. Pehely­­­súly: Edelkrauth Béla (OBSK) 192,5 kg, arany, Vigóczki János (TBSC) 12«. Könnyűsúly <( Ind.): Gáspár József (TAC) 213, arany, Gáspár Attila (TAC) 205, ezüst, Németh Nándor (TBSC) 197,5, ezüst, Vizslóczky Zoltán (KO­­MEP) 185, bronz. Váltósúly (9 ind.) : Vörös Sándor (TAC) 242,5, arany, Pócza Károly (TBSC) 237,5, arany, Mezei Béla (Lábatlan) 215, ezüst, Benedek Ferenc (TAC) 205, ezüst. Félnehézsúly: Kómár Je­nő (OBSK) 190 kg. Nehézsúly: Tippan István (TBSC) 27«, arany. Serdülők! Lepkesúly: Oláh Pál (TBSC) 127,5, serd. ezüst. Légsúly: Horváth Mik­lós (TAC) 140, ezüst. Polgár József (OBSC) 120, bronz. Pehelysúly: Juhász István (OBSC) 145, ezüst. Pesti Zoltán (OBSC) 142,5, bronz. Kön­­­nyűsúly Magyar Gyula (TBSC) 152,5, bronz, Bencsics Aladár (TAC) 150, bronz, Bene László (OBSC) 142,5, bronz. Középsúly: Deák István (OBSC) 167,5, bronz, Zubor Sándor (OBSC) 140 kg. Félnehézsúly: Kovács Mihály (TAC) 170, bronz, Ambrózi Imre (TAC) 152,5, Nyíri Sándor (KO­­MEP) 140 kg. Nehézsúly: Schenk Ernő (KOMÉP) 120 kg. Ólomsúly: Kolozsi György (TBSC) 127,5 kg. Úttörő, „A”-kategória: Lepke­súly: Szíjártó István (Lábatlan) 55 kg. Légsúly: Magyar Attila (OBSC) 75, Keresztes István (OBSC) 70. Pehelysúly: Nagy Pál (TAC) 102,5, Imrő Dezső (OBSC) 77,5, Szabó István (Lá­batlan) 67,5. Könnyűsúly: Horváth Jenő (TAC) 150, ferd. arany: Chnupa János (OBSC) 85. Váltó­­súly: Likerecz József (OBSC) 10«. Középsúly: Bognár János (OBSC) 87,5. Félnehézsúly: Homola Jó­zsef (TBSC) 107,5. Ólomsúly: Hla­­vati András (Lábatlan) 132,5. Sá­rai Boldizsár (OBSC) 117,5. Úttörő, „B”-kategória: Lepke­súly: Kopasz Ernő (OBSC) 57.5, Telter János (Lábatlan) 50. Lég­súly: Krecsmayer Gusztáv (TAC) 77.5. Pehelysúly: Détár László (TBSC) 77,5, Gergelyffy Ernő (OBSC) 70 kg. Középsúly: Ko­vács Sándor (TAC) HO: Hupp Tibor (OBSC) 87.5 kg. Totótippek 1. Cagliari—­Torino x 1 2. Inter—Róma 1 3. Ternana—Milan x 2 4. Varese—Napoli 2 5. Ózd—Dorog­i 2 6. FŐSPED—Kaposvár­ R. x 2 7. Várpalota—MÁV DAC 1 8. Szekszárd—Dunaújváros 1 2 9. Kő­ barcika—Nagybátony 1 x 10. Hajdú Vasas—DMTE 2 11. SKSE—Gyöngyös 1 x 12. Cegléd—Kecskemét­ SC 12 13. Spal—Catanzaro x Pótmérkőzések: 14. Foggia—Como 1 x 15. Arezzo—Brescia 1 x 18. Parma—A túl au­ta 1 x Sportlövészet A győzelem napja tiszteletére A Magyar Honvédelmi Szó- Légpuska, úttörőfiú: Nagy vétség tatai városi vezetősége Tamás (Tardosbánya), úttörő­­a fasizmus felett aratott győ- leány: Nagy Mária (Naszály), telem 30. évfordulója tiszte­ Kispuska, fiú: Füle Sándor létére rendezte meg a klubok (Dunaalmás), leány: Molnár Honvédelmi Kupa lövészvérő Ilona (Mg­i szakmunkáskép­­senyének döntőjét. Az évjor­­ző, Tata). Kispuska, férfi: dűlőt méltató dekoráció, a­rc- Ádám Sándor (Eötvös gimná­­vis megemlékezés ünnepi zsűri, Tata), női: Herczeg külsőt adott a rendezvény- Lászlóné (Naszály). Légpi­sz­ilek­­toly, fiú: Igaz Vilmos A döntőn a klubok honvé- szakmunkásképző, Tata), (Mg-i ve­­delmi tömegsportversenyeinek ágy: Suhajda Katalin (Mg-i legjobbjai vettek részt. A szakmunkásképző, Tata). Női­ pisztolyos versenyszámokkal Lázár Józsefné (Mg-i szak­kibővült versenyforma évről- munkásképző, Tata). Sport­évre sok embert mozgat meg. pisztoly: férfi: Schreiner Já- A döntő győztesei,­­ akik nős (Dunaalmás). Csapat: 1. a megyei versenyen kép­vise­ Mg-i szakmunkásképző Lö­lik Tata és a városkörnyéki vészklub. Tata, 2. Naszályi községek klubjait,­­ a kö- lövészklub, 3. Tardosbányai vetkezők voltak: lövészklub. DOLGOZOK seAm Ma délután : TBSC—Csorna női kézilabda­­mérkőzés A kézilabda NB I-ben, a nők csoportjában teljes for­dulót bonyolítanak le hétköz­ben. A Tatabányai Bányász női csapata ma délután fél négytől hazai pályán fogadja a Csornai SE együttesét. A tatabányai lányok a leg­utóbbi két fordulóban idegen­ben játszottak és mindkét al­kalommal vereséget szenved­tek. A gyenge teljesítményt elsősorban az akarati ténye­zők idézték elő, amin talán a hazai légkör változtat. A Bányásznak feltétlenül győznie kell,­­ mert másképp leszakad a középmezőnyből, a kiesési zónában pedig igen nagy csaták várhatók, mivel ez évben négy együttes bú­csúzik a legjobbak csoportjá­ból. A mérkőzés színvonalát bi­zonyára emeli, hogy az el­múlt év legeredményesebb két női kézilabdázója vív majd nagy párbajt a góllövésben: a tatabányai Németh Piroska és a csornai Nagy Mariann. tatabányai átlövő teljesítmé­­­nyét befolyásolhatja, hogy a válogatott koreai útja miatt kapott különböző oltások egészségileg mennyire viselik meg. Moped és motorkerékpár mérkőzése Dinamo Kijev—Ferencvárosi SC 3:012:0) A bázeli stadion 12 ezer nő- bajnokság jelenlegi listaveze­­tője szinte csak „jelképes” tője volt tehát egyértelműen közönség volt a labdarúgó Ku- az esélyes. Ez valóban csak­­p a győztesek Európa Kupája hamar meglátszott a játékon, döntőjének, hiszen 30 ország A Dinamó egy jól „olajozott” tv-je közvetítette a találkozót. A tartalékosan kiálló FTC-vel szemben tulajdonképpen a Szovjetunió válogatottja ját­szott, miután ez teljesen a ki­jevi csapatra épül. A szovjet verseny-motorkerékpárnak tűnt, míg a magyar adogatása végtelen lassú csapat és óvatos volt. Géczinek mindjárt akadt dolga, a másik kapuba Ruda­­kovnak pedig szinte a félidő végéig semmi. A szögletek is azt mutatták, hogy a jól kom­bináló és távolról is veszélye­sen lövő szovjet messze felülmúlja az csatársor FTC hasonló csapatrészét, mely még a helyzetkialakítás előtt rendre elakadt. Aztán a 18. percben már az első gól is a kijeviek erőfölényét jelezte: a tisztán hagyott Onyiscsenko használta ki higgadtan a hely­zetét. 1:01 Ezután húsz percen át meg­lehetősen lagymatag játék folyt, mintha a Dinamo elég­nek tartaná az egy gólt. A 40. percben aztán Onyiscsenko legalább 25 méterről kapura lőtt, Géczi későn mozdult és a labda a léc alá vágódott. 2:0. Rudakovot először Máté tette próbára, a 44. percben a bal felső sarkot célozta meg, de a kapus védett. A második félidőben ismét fékezve, csaknem kényelme­sen játszott a Kijev, húsz per­cen át inkább az FTC táma­dott, de átütőerő nélkül. A kevesebb szovjet akció jóval veszélyesebb volt, Géczinek mindig résen kellett lennie. A félidő derekán aztán újból rá­kapcsolt a Dinamo. A 87. percben Blohin cselezte át védelmet, aztán Géczit is, az a üres kapu felé tartó lövését Martos már csak beljebb tud­ta segíteni. 3:0. Szinte játszi könnyedséggel­­ adogatott a szovjet együttes és kitűnően kombinált a csatár­sora, a ferencvárosi védelem gyakran azt sem tudta, kit fogjon. Csak Mucha és Ju­hász volt egyenlő versenytárs, a többiek „pár a párban” egy­szerűen nem tudtak mit kez­deni, mindig alulmaradtak. Ilyképpen aztán a félidő hát­ralévő részében is inkább csak az volt kérdéses, a­­ Ki­jev megelégszik-e három gól­lal a KEK döntőjében. A Ferencváros útja a KEK- ben szép és bravúros volt. A döntőre azonban elfogyott lendülete, illetve olyan együt­­­tessel került szembe, mely kétségtelenül felülmúlta tu­dásban, taktikai és technikai érettségben, még fizikai erő­ben, is. A tartalékos zöld-fe­hér gárda ráadásul a magyar labdarúgás „betegségét” magával vitte Bázelbe: a csá­ts­zárok a kapu „szájáig” akar­tak játszani. Olykor úgy lát­szott, mintha a Dinamo nem is venné túlságosan komolyan a találkozót, pedig csapatjá­téka ilyenkor is nagyon cél­szerű volt, az „altatás” — amint ezt a csaknem „üteme­zett” gólok mutatták — be­vált, a kitámadó FTC védel­mében olyan rések keletkez­tek, amit aztán könnyűszerrel játszottak át a kijeviek. 7 Hét város között Nem emlékszem már pon­tosan, leírva láttam, vagy ta­lán olvastam a gondolatot. Vértesszőlős a megye legtá­volabbi községe, mert Tata és Tatabánya között mindenki csak átutazóban érinti. Közel esik a két városhoz, ezért nem indulnak arra azzal a céllal, hogy ott meg is álljanak mondván: elmenni csak távo­labbi célokig érdemes. A véletlen vezetett engem is a vértesszőlősi labdarúgó­­pálya szélére (egyik barátom ellenőrizte ott a csapat edzé­sét, és megkért, hogy ugorjak ki vele kocsival), ahol meg­ismerkedtem Vécsey Lajossal, aki a helyi sportegyesület el­nöke és a kultúrotthon­gatója is egy személyben.Igaz­Szerencsés párosítás! Gon­doljuk csak hamar végig: kul­túra... sport... testkultúra; máris világos a kettő egybe­esése. Nincs benne semmi meghökkentő. Legalábbis e témával foglalkozó elméleti munkák szinte egyöntetűen ki­jelentik: a kultúra szerves ré­sze (mint az alma meg a magja) a sport, így áll az el­méletben, gyakorlattól?De hol van ez a Vértesszőlősön Vécsey La­jos kettős státusza nem e köl­csönös idegenkedést igazolja, hanem az elmélet helyességét bizonyítja, hát is erre.Gyorsan egy pél­A falu kultúrházának szín­padán súlyemelők edzenek. A sportegyesület viszont szelle­mi vetélkedőt rendezett. Kép­zeljük el most mindezt az el­nök­ igazaló nélkül. A színpad hajópadlói ugyanis beszakad­tak a súlyzótól. Nem lett be­lőle botrány, mert Vécsey László — az igazgató — sze­met hunyt. Egy sporttól ide­genkedő kultúros valószínű­leg a súlyemelés kitiltásával — sőt, betiltásával — oldotta volna meg a kérdést. Vécsey viszont azon töpreng, hogy a labdarúgó­ pálya öltözőépüle­tének meghosszabbításával (aránylag­­ olcsó átalakítás) egy súlyemelő termet épít­hetnének. A sportegyesület rendezte vetélkedőn a „kultúros” oldal jelentkezett. Történelmi és irodalmi kérdések kínozták az indulókat. (Diákok, sporto­lók, KISZ-tagok.) A díjak pe­dig: a tatai Művelődési Köz­pont nyolc darab bérlete (fő­­díj) és a Moziüzemi Vállalat premierbérletei — szintén Tatára. Aztán néhány ingyen­jegy a helyi moziba, így áll tehát egy párba kul­túra és sport Vértesszőlősön. A párhuzamosságot nem csak Vécsey Lajos személye bizto­sítja. Adódik az a falusi élet jellegéből is. Az 1900 lakosú községben 270 20 éven aluli fiatal él, így aztán, ha KISZ- ről, sportról, MHSZ-ról vagy tánckarról van szó, nem na­gy­on lehet válogatni. Minden­ki mindent csinál. — A tűzol­­tóskodás is ide számít — egé­szítette ki a társadalmi akti­vitás variánsait Vécsey Lajos. Mivel éppen a labdarúgó­­pálya szélén álltunk, fő té­mánk a sport volt. Mindenfé­le testkultúra alapjával, az is­kolai testneveléssel kezdtük. A tantárgynak nála a faluban­ nincs szakja­— Tornaterem? — Ott a kultúrotthon — mondja Vécsey Lajos. — Asz­­liteniszezni és tornázni is le­het benne. —• De tanár nélkül ki tor­náztat? •­­ Urbanics Vilmos tanítja a tantárgyat. Nem testnevelő tanár, de szereti és már évek óta ő csinálja. Lelkiismerete­sen és szerintem jól. Tatabánya és Tata vala­mennyi iskolájában szaktanár kezében a testnevelés. Vértes­­szőlősre már nem jutott belő­lük egy sem. Ki is jönne ilyen „messzire” ? A városokban kettő, néha négy testnevelő is jut iskolánként. Itt egy lelkes, fiatal, szimpatizáns vállán az ifjúság testi nevelésének gond­ja. A gondot mostanában pró­bálják megoldani országosan, szakemberek bevonásával épü­lő tornatermekkel, három testnevelési órával tagozatos és sportiskolákkal. És egyáltalán, mennyi itt Szőlősön a sportbeli képesítés­sel rendelkező szakember? Vécsey Lajos válasza előtt csak emlékeztetőül annyit: a városokban, az egyesületek szakosztályaiban az a napi­renden lévő probléma, hogy az utánpótlással lehetőleg a legmagasabb képesítésűek, szakedzők foglalkozzanak. Itt a viszont:­­ összesen két labdarúgó segédedzőnk van. (Legalább­is ennyiről tud a sportköri el­nök.) Ezzel kezdődik és zárul a választási lehetőség. Velük kell pezsgő sportéletet terem­teni. „Pezsgő sportélet” — és Vértesszőlős igénye. Mert a városok közelsége az itt élők­nek azzal a könnyebbséggel jár, hogy a dolgozni innen el­utazók korán hazaérnek. Nyá­ron pedig hosszúak a délutá­nok. És az egyik leghaszno­sabb időtöltés (Vécsey Lajos is így véli) a sport. A falu régebbi Volán „elfoglalta”, pályáját a Volt vele némi huzavona, amíg az új — ahol beszélgetésünk idején áll­tunk — a Volán kölcsönadott gépeivel és társadalmi munká­val elkészült. Ezen a létesítményen ját­szik és edz a Vértesszőlősi KSK megyei labdarúgó csa­pata. A játékosok többsége ta­tabányai lakos. Talán azért fogadták be őket, mert minden ami városból jön, csak jó le­het? A munkaalkalom, a kul­­túrálódási lehetőség valóban a városközelség áldása. De mi­nek ide labdarúgó? Nincs a faluban elég gyerek? Megnyugtató viszont, hogy hogy ezt az importanyagból összeálló együttest a vezérkar — a sportegyesület elnöke és Busch István, az edző — csak átmenetinek tartja. — A serdülő és ifi csapat­ban már kizárólag helybeliek játszanak — mondták. — Be­lőlük már valódi szőlősi fel­nőtt csapatot alakíthatunk. A szőlősiek labdarúgás-sze­­retetének ennél jóval haszno­sabb és szimpatikusabb meg­­nyilvánulása a „Samu kupa” 1972- ben írta ki először a sportegyesület ezt a kispályás utcabajnokságot. Azóta éven­ként megrendezik a falu ap­rajának és nagyjának örömé­re. Más sportágakban a próbál­­kozás, illetve az újra­élesztge­­tés ad feladatot a sportegye­sület vezetésének. — A női kézilabda-csapat 1973- ban visszalépett a me­gyei bajnokságból. Azóta csak „tömegsport-szinten” játsza­nak— mondta Vécsey Lajos. Közösen megegyeztünk ab­ban, hogy ez a „szint” a meg­szűnést jelentette. Illetve nem egészen: erősek a nyolcadikos lányok; a belőlük alakított csapatot nevezhetik a Tata körzeti bajnokságba. Súlyemelés (a megye leg­eredményesebb sportága) is csöppent Szőlősre: — Három idevaló gyerek a KOMÉP-nál dolgozik, ott súlyemelők is egyúttal, de el­kezdtek itt edzeni. A KOMÉP szakosztálya súlyzót, edzője szaktanácsokat is ad. Ma már kilenc szőlősi gyerek „rongál­ja” a színpadot. Mi van még, ami a falu sportéletét gazdagítja? A kér­dés kapcsán sakkról, falusi asztaliteniszről, spartakiádról és a május elsején hagyomá­nyos kötélhúzó és távolugró versenyről dicsekedett Vécsey Lajos. Terveikben tekepálya, strandi­­ és öltözőbővítés sze­repel. Végül nagyon érzelemmen­tesen csak a tényeket felsora­koztatva minősítette az egye­sület elnöke az őket támogató közösségeket: — A tanács, a KOMÉP, a Volán igen, a tsz nem! Hogy mit jelent ez a rövid igen és nem azt ne díszletezzük. Gyimes Zsolt Szövetkezeti sportvezetői­ képzése Az ipari sportvezetőinek szövetkezetek évben Zamárdiban képzését ez tartották. Megyénkből 10 szövetkezet sportfelelőse vett részt az egy­hetes bentlakásos tanfolya­mon, mely hasznos elméleti és gyakorlati munkájukhoz.ismereteket adott Regőczi Kálmán, az OKISZ —KIOSZ Testnevelési és Sportosztály vezetője például arról tartott előadást, miként lehet a tömegtestnevelés és sportszervezés, irányítás terén még jobb eredményeket elérni az ipari szövetkezetben. A munkahelyi testnevelésről, az OKISZ Kupa szervezéséről szereztek ismereteket. DIVATOS, JÓ MINŐSÉGŰ NAPSUGÁR RUHÁZATI ÁRUHÁZ TATABÁNYA nagy vipsmf»

Next