Dolgozók Lapja, 1977. október (30. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
А=А» 439-e £ Bemutatják a Nemzetközi Stúdiót Nagy a forgalom a Nemzetktei Stúdió irodáiban, szüntelenül csöngenek a telefonok, kattog a telex-gép: Párizs, London, Róma, Hamburg és más nyugat-európai filmesei jelentkeznek.városok A MAFILM Lumumba utcai stúdióját tizenkét esztendővel ezelőtt hozták létre. — Mi tevékenységük lényege? — érdeklődünk Elek Ottótól, a Nemzetközi Stúdió vezetőjétől. — Bérmunkát végzünk — hangzik a válasz. — Mindent elvállalunk, ami a filmgyártással kapcsolatos. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, hadd jegyezzem meg: csak olyan témákhoz adunk technikai, szakmai és más egyéb támogatást, amelyek nem sértik nézeteinket. — Miért jönnek szívesen hozzánk a külföldi filmesek és televíziósok? — Számtalan oka... van ennek — mondja a Nemzetközi Stúdió vezetője. — Elegendő egy pillantást vetni hazánk térképére, van itt nagy folyó, több tó (egyszer például a Velencei-tó nádvilága „mellett csaptak össze a „Die Letzte Kompanie’’ című történelmi filmben a napóleoni háborúk francia és porosz seregei.) Vannak olyan városaink, ahol énekes, letűnt századok hangiratát árasztó műemléken találhatók. Ezért választotta ki Veszprémet külső felvételek színhelyéül a „Suzanne” című film rendezője. Csodálatosak a kastélyaink, elegendő történetesen a fertődi Esterházy- és keszthelyi Festetichkastélyra gondolni. Mindkettő szerepel színhelyként a „Nagy összeesküvések” című francia televíziósorozat egyik epizódjának jeleneteiben. Vonzza a külföldieket, hogy csak a legutolsó példákat Győr és Sopron is említsem Mindkét városba ellátogattak az egyik nyugatnémet televízió-társaság forgatócsoportjának művészei, akik részben itt készítették el, természetesen a mi Nemzetközi Stúdiónk tevékeny közreműködésével, Dosztojevszkij „Démonok” című regényének képernyőre alkalmazott változatát — És Budapest?. — Itt forgatták a BBC egyik produkciójának részleteit amelynek irodalmi „alapanyaga Lev Tolsztoj különösen Dérszerű műve az Anna K .Tenina” . A kissé í* .vételen színhelye a budai Vár, a X.let'-pályaudvar és a Városliget volt. Nem is mindig könnyű a témához illő épületekhézak-utcák ki-’á asztala. A budai várban történetesen olyan részletet kellett nünk, amely — kulisszák találés minél kevesebb költséget kívánó munkával, ha úgy tetszik „kozmetikázással”, de — a Tolsztoj műhöz kellő ningrádi hangulatot idézi lefel majd a televízió-produkció nézőiben. — Nyilván vonzó a magyar „puszta”, az Alföld is — győzzük meg közbevetőleg.je— Feltétlenül emiatt is szívesen jönnek hozzánk a külföldi filmesek — mondja Elek Ottó. — Sokféle táj megtalálható nálunk, de legalább olyan fontos, hogy sok a napfényes óra. Hazánkban csaknem kétszer annyi ideig süt a Nap mint Nyugat-Európa egyes országaiban. A jó idő pedig a külső színhelyeken a nagy statisztasereget felvonultató külső felvételek egyik fontos előfeltétele. Ha esik, tehetetlenné válik a munka, s ez növeli a költségeket, mert ilyenkor a forgatócsoport kénytelen-kelletlen vár, nem tehet mást, mint reménykedik: mihamarabb újra kisüt 3 Nap Nálunk az időjárás bármennyire is szeszélyes, ritkábban szól kellemetlenül közbe, mintha a forgatócsoport valahol Nyugat-Európában dolgozna. Hallottuk, hogy ezért is szívesen választanak magyar színhelyet a külföldi filmesek különösen történelmi, főleg háborús témák esetében, mert nálunk jó lovasok és kitűnő lovak vannak. — Igaz ez is — mondja Elek Ottó. — Ezért készültek magyar lovakkal, a már említett „Die Letze Kompanie” című film felvételei a Velencei-tó közelében.— És a magyar színészek? — A főszerepet általában külföldiek játsszák, így filmezett nálunk, amint már erre feltehetően sokan emlékeznek, Elizabeth Taylor, de a világhírű sztárok mellett gyakran jut jelentős szerep a magyaroknak is. Hosszú lenne a névsor, ha mindenkit fel akarnék sorolni. Szívügyünknek tekintjük, hogy rendelőink elégedettek legyenek velünk. Nem csak azért, mert jó értelemben profi munkát végzünk és a külföldiek valutában fizetnek hanem azért is, mert jóhírünket elviszik az egész világba Mert a magyar színhelyeken, városokban vagy éppen valahol a Dunántúlon Alföldön vagy a budai vagy az Várban készült filmeket szerte a nagyvilágban sok millió ember nézi meg a mozikban vagy a képernyőjén.televízió-készülékek Molnár Károly DOLGOZÓK LAPJA Afrika művészetéből Ősök, istenek címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. Képeink a kiállításon készültek. Uralkodni palotából faragott al mahagónik részlete, Jaunda, Kamerun Mágikus faragványok „Vitázó szellemek”. Twin Seven Seven, a világhírű Nigériai Joruba művész kombinált mozaik festménye. Nő, díszes lábperecekkel Uralkodónő bronzfeje 19?Toktél!«* 18., *ÍMáraa9 Szikszói Károly .* HAZAÉRVE Horkolnak a fák. Az ajtó mögötti kenyérsárga fényben falnak dőlve az ágy ugrani készül. Szél csörömpöl meszesvödörben, dolgozni szeretne, pohár víz kéregeti számat, bevánszorgok az ajtón, görnyedted mint anyám arca. Fegyvertelen a szoba, lezárva a rádió, nincs hírek, horkol a háború, hóhérok alszanak, pókcsend, csak néha a tó leiál disznóröfögés, egy szakadozó Európa-térkép zizeg, de kit zavar egy papírlap száraz reccsenése másnaposon, otthon? , Tusnádi Varga Éva: LANPION Októberi nyár, Aranyeső árnya az égen, szerelem vitorlája úszik Duna vízében, szerelem violája kéklik távoli füstben. Magam vagyok. Akartam, A csendhez menekültem. Fény ostromolja arcom, s egy hintázó bogárka. Iratom, pénzem, kulcsom nedves homokba mártva, akárcsak puszta létem. Lesz-e még indulásom? Éltem én békességben, tűzön át és halálon. A kerthelyiségből arab zeneszó s beszéd hangja. Wurlitzer szól. Két forint. Szállj, szállj fel a magasba Megvonaglik a vállam. Felnézek egy madárra, s piros betűket rajzol a lampion világa. Péntek Imre: Október ormait bepólyája a köd, rajongó kékségük az égről elszökött. Nyugalmát óvja, ideges a vidék, a lefutó dombon merülő venyigék. OKTÓBER Lombok lépcsőzetén jár méltóságosan cínóber királyfi, palástja lezuhan. Egy elkésett méh késő virág O száll, sárga szirmok közé bemártja potrohát Kakasszóra ébredünk. Nagyanyám lependerül vackáról, felkattintja a villanyt, újságpapírt tesz kályha elé és zörögni kezd.a Anyósomék közös ágyból kelnek. Aludjanak anyósomat, s érzem. — hallom felénk mutat. Miénk a nagy heverő, közöttünk a gyerek. — Felkelek — mondom. — Minek? — kérdezik egyszerre. — Egy nap végigdolgozom a maguk műszakját. — Mi hasznát veszed? Harci alakzatba fejlődünk, anyósom a fészerbe megy, a disznók moslékét készíti, anám hátra, a kazlak felé szénáért enyém az istálló, kitrágyázni a marhák alól. Még csillagos az ég, hideg. Cs DŐG az idő, nyakunkon a tél. Pezsdül az udvar, anyám egyesével engedi Nagya tyúkokat, ellenőrzi, melyik menyos, s azt visszatartja, többi mehet. A kacsák is kia totyognak óljukból, gágogva röppennek a libák, s az istállói égy alól szabadba perdülnek a pulykák. Nagyanyám rkoltozó kakassal megy a kiskonyha felé. Kést köszörül, messzire száll a hang. A kakassal végezve tijta előjön, s a tömésbe fogott kacsák közül elmarkolja 9 gácsért. . w Csuda szívós — mutat a vergődő kacsára. — Elég lesz-e? — fordul felém. Vágják csibét is? — Ez is sok. — Elfogy, ne félj. Vasárnapi ebédeken nagyanyám arról mesél, gyerekkorukban az uborkát négyfelé vágták, hogy jusson, s a jószágnak száraz kenyeret adni halálos vétek volt. Most vagdalja, gyilkolja a baromfiudvart,. Mire végzünk az etetéssel, s anyósom kannákba méri gőzölgő tejet, kész a reggeli, a kacsamáj sütve, töpörtyű, hagymás vér, kinek mi kell. Savanyúság háromféle: uborka, savanyú káposzta, ecetes paprika. A gáztűzhelyen forr a leves, sül a kacsa, pirosló lében puhul a kakas. Nagyanyám sürög-forog, már a tésztát készíti, kis tálba tojásokat üt, másikba habot ver, cukrot, sót, lekvárt, diót, mákot porcióz. Siet, kapkod, időnként az ablakon át az égre kémlel: merre jár a nap? — Ráér — nyugtatom —, mások ilyenkor kelnek. —Délre kész kell lenni. Nem csúfkodunk délután az ebéddel. Vasárnap van. Tíz órára kész az első sütés. Tepsiből mutatja magát illatozva a bukta. — Egyél — kínál nagyanyám —, messze még a dé. Anyósom most jött meg a téesz-irodától, takarított. Két éve, hogy a gyalogmunkát seprűvel váltotta fel, kínlódva emel.Derekát fájdítja, körülnéz, mihez nyúlhatna. Fogja a buktákat, deszkára rakja, abrosszal takarja. Nagyanyám rászól: — Egyél, Rózsi. Falat se volt ma a szádban. — Jut is arra idő — hárítja el a kínálást anyósom, s mosogatni készül. — Egyen — mondom —, annyi ideje legyen. szi?Nem hallja, vagy csak teMondjam? Minek? Negyvennégy kilójával, nyughatatlanságával, örökös tettrekészségével, akarásával, a munka utáni beteges vágyódásával milyen alapon vitázzak? Hányszor megfigyeltem, hogy nagy munkák idején csak felkapott valamit az asztalról, azt préselte szájába, de már szaladt, rohant aorább, ha mást nem, hát futtába vizet öntött a baromfiak lábosába, két-három villa trágyát kikapott tehenek alól, s vigyi tovább, a a mezők felé. Ilyenkor, vasárnap délelőttökön, a kiskonyha szögletében ülve, nagyanyám békítő közelségében százszor is fogadalmat teszek Megfogadom, hogy megváltom ezt a világot; elég, tessék megállni, leülni, nyújtózni kicsit, hétvégeken heverészni, szabadság alatt Harkányba járni! Ha máshogy nem megy, eladjuk a jószágokat, kiürítjük az istállót, a disznóólát, a baromfiak helyét. Bevezettetjük vizet az utcáról, a rozzant bund' helyett angol vécét építünk, kihajigáljuk a szúette bútorokat, s újakat veszünk, van rá pénz. Esténként bedurrantunk a fürdőszobába és ellenőrzöm, hogy mindenki lubickolt-e a forró vízben, különösen apósomra ügyelek, az évtizedes kocsisságban ízületei kikészültek, könyöke bunkóforma lett, s este, ha kabátját veti, sziszeg, káromkodik. — Te nem eszel? Már el sem ízlik? — Nagyanyám áll előttem. — Má meg eszelsz valamin — kárhol csöndesen. — Dehogyis, mama. Nézem bogárszemét, bütykös, göcsörtös ujjait, s arra gondolok, meddig várok még a helybéli világmegváltással ? Nagyanyám hetven éve mázsás súlyként nehezedik rám, s vele a felelősség, és ha holnap késő lesz? Tizenegy óra. Kész a leves, nagyanyám pléhtálba rakja a főtt húst, a szárnyakat, lábakat, nyakakat, gyomrokat. Megsózza, majd főtt sárgarépával, zellerrel, nenézselyemmel takarja a húst. — Jónapot, nászasszony —• nyh ránk nagyapám, anyósom apja, aki felesége halála óta a vasárnapi ebédeket nálunk költi el. — Főz? — kérdezi. — Főzök. Egyen buktát maga is. Az ablakból látom, amint apósom elkaptat az udvar Varsa József: VASÁRNAPI ÉTKE (Ariner Margit illusztrációja)