Dolgozók Lapja, 1980. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

4 szÖRGŐZÖK KAPJA' Útkereső m­ozsralom Szinte lehetetlen vállalko­­z. ■ [UNK] ---- zás az ország leg­nagyobb színjátszó fesztivál­járól — a kazincbarcikairól — a teljesség igényével be­számolni, hiszen a négy na­pon át tartó számtalan elő­adás és szakmai kiütése önmagában vita atte­is nagy feladat. Ha ez sikerülne is, még mindig adósak marad­nánk a találkozó hangulatá­nak, izgalmas nyüzsgésének valósághű leírásával, ami nél­kül szinte érthetetlen, hogy mi hozza össze már egy év­tizede minden második év­ben az amatőr mozgalom leg­jobb csoportjait Kazincbar­cikán. Első és a későbbiekben meghatározó élmény a prog­ramok nagy száma volt. Ti­zenhárom magyar amatőr színpad mellett négy kül­földi együttes tartott előadá­sokat különböző helyszíne­ken. Ám egyetlen olyan produkciót sem láthattunk, amely minden néző tetszését elnyerte volna. Vagy a tar­talommal, vagy a megvalósí­tás formájával minden eset­ben súlyos kifogásokat le­hetett emelni. Nem véletlen, hogy dr. Bécsy Tamás, a zsűri elnöke, a fesztivál értékelését azzal a megállapítással hogy jelenleg nem áll kezdte, ma­gas színvonalon a magy­ar amatőr színjátszó mozgalom Ez derült ki az előadásokat követő szakmai vitákból is. Sok hiányosság tapasztalható még ma is a mesterségbeli tudásban. Alapvető drama­turgiai, rendezési és színészi problémák jellemezték az előadásokat. Külön­ösen nyil­vánvalóak­­ , ----------------- ezek a hi­bák ma, amikor a mozgalom­ban tért hódít a hagyomá­nyos színpadi játéki elemek­re támaszkodó, de azt sok tekintetben meghaladni szán­dékozó játékmód. Ezt bizo­nyítja az a tény, hogy 13 magyar együttesből 9 drámát, vagy drámai formában fel­dolgozott prózát mutatott be. Már csak egy együttes muta­­ott be oratorikus kompozí­ciót — nem véletlen, hogy középiskolai csoport — nem véletlen, hogy középiskolai csoport — bizonyítva ezzel, hogy ez a színjátékforma még mindig él. Az sem véletlen, hogy ez a hagyományoshoz közel álló színjátéki forma kapta a legkevesebb elismerést a bí­ráló bizottságtól. Kíméletlen szakmai bírálataikban követ­kezetesen , már-már ten­denciózusan léptek fel min­ Színjátszóink Kazincbarcikán den hagyományos törekvéssel szemben. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy vala­mennyien a mozgalom ugyan­azon irányzatának hajdan legnagyobb eredményeit fel­mutató képviselői közül ke­rültek ki. A tatabányai Bányász Szín­pad Kő hull apadó kútba cí­mű produkciója is ebbe a kategóriába tartozott. A rosszul sikerült bemutató, majd a jobb második előadás után a zsűri egyértelműen elutasító véleménye ellenére a közönség nagyobb része tet­széssel fogadta a játékot. Ez az éles véleménykülönbség sok más produkciónál is megmutatkozott. ellentmondás, hogy Érthetetlen mai értékelés során a szak­ízekre szedett és ledorongolt Cse­hov: Leánykérés című, a deb­receni Színjátszó Stúdió ál­tal bemutatott darabja meg­osztott második díjat ka­pott. A másik három díjat egyébként nem hagyományos színjátékot bemutató csoport kapta, így aztán sem a si­kerek, sem a bukások nem tekinthetők igazán értékmé­rőnek­. Elgondolkodtató az a­z....... ........­ tény is, amelyet a viták során igen szellemesen úgy fogalmazott Bicskei Gábor, hogy 1972-ben a mozgalom szociologizált, 1976-ban esztétizált, s most, 1980-ban pszichologizál. Eh­hez a megváltozott mondani­valóhoz pedig alkalmasabb­nak tűnhetnek a neoavant­­gard játékformák. A hiba csak az volt, hogy a preferált stílusban sem lát­hattunk olyan előadást, amely minden kritikát kibírva, irányt mutathatna a mozgalom egé­szének. Más kérdés persze az, hogy nem is lehet egyet­len útra terelni egy ilyen összetett, sokszorosan tagolt és rétegezett mozgalmat Sajnos, a külföldi csopor­tok előadásai sem fogadhatók egyértelmű lelkesedéssel. A nagy hírű és kitüntetésekkel szépen dekorált lengyel ,,FÓ­RUM” mozgásszínház előadá­sa példázta legjobban a haj­dan még izgalmas játékfor­­mák kiürülésének, lélekte­lenné válásának veszélyes útját. Előadásukban felvonul­tatták mindazokat az eszkö­zöket, amelyeket már sok­szor megcsodálhattunk a méltán világhírű lengyel avantgárd színházak előadá­sain, — párosítva ezt a vég­rehajtás magas szintjével, csak az eszközök most kül­­sőségesek, üresek voltak, mert nem magas színvonalú mondanivaló szolgálatába ál­lították. Ezek a külsőségek, klisévé merevedett fogások elural­kodtak a előadásain magyar csoportok sem lehetett, is. Megszámlálni hogy hányszor akartak már a nézőtérre ér­kezés pillanatában „elidege­níteni” vagy sokkolni.­­ A végeredmény persze az lett, hogy a nézők, az előadástól idegenedtek el és a rossz színháztól kaptak sokkot. Mindezek tükrében nyilván­való, hogy a magyar amatőr színház az útkeresés, a meg­változott társadalmi nyolchoz alkalmazkodás viszo­idő­szakát éli. Ezt a fesztivált­­ S csak ennek az útnak egy ál­lomásaként foghatjuk fel. A bizonytalanság jele" -------- ként értékelhetjük azt a rossz ér­telmű profizálódást is, ami­nek következtében a cso­portok nagy része produkcióit csak tízezrekben mérhető ér­tékű díszletek és technikai berendezések segítségével m­u­­tathatják be. Az már csak érdekesség, hogy a budapes­ti Utcaszínház hozta a legnagyobb felszerelést ma­gával. Érthető, hogy ilyen körülmények között éles viták alakultak ki a szakmai megbeszéléseken. A kímélet­len, — ám nem mindig ob­jektív — szakmai értékelések egyértelműen felszínre hoz­ták a mozgalom gyengéit, el­lentmondásait. Nem érthe­tünk egyet a bírálatnak min­den módszerével, de legalább olyan hiba lenne, ha óvatos­kodó, semmitmondó értékelé­sekkel elfednénk a hibákat. A mozgalom legnagyobb eré­nyei között kell számon tar­tanunk azt, hogy időről idő­re vállalkozik teljesítmé­nyeinek megmutatására, ar­ra, hogy kiteszi magát a nem minden esetben hízelgő kritikának. Bár a profi szín­ház vállalkozna erre! A szakmai tapasztalatok kicserélésén és az eredmé­nyek megmérésén túl, ez demokrácia a legnagyobb ér­­­téke az amatőr művészeti mozgalmaknak. Ennek meg­őrzése és továbbfejlesztése mindenkinek érdekében álló fontos feladat. Nem enged­hető meg, hogy az értéktelen védelmet kapjon, de az sem, hogy egy-egy irányzat — egészségtelen túlsúlyra jutva — lehetetlenné tegyen törekvéseket. Csak ezen már az úton érhetjük el, hogy az amatőr művészeti mozgalom értékteremtő része legyen a magyar színházi kultúrának. Ennek érdekében kell mun­kálkodniuk a mozgalom irányítóinak és résztvevőinél, egyaránt. Szabó Ferenc 1980. július 18.: saeräa Tárgyak — alkotások Az Iparművészeti Vállalat kiállítása Esztergomban „Tárgyak — alkotások” címmel az adott lehetőségek között gazdag, gondosan vá­logatott anyagú kiállítást nyi­tott Esztergomban, a művelő­dési központban az Iparművé­szeti Vállalat. Nem kell hoz­zá különösebb hogy megerősítsük: magyarázat, a nyil­vánvaló esztétikai, ízlésneve­lési szándék mögül kitűnik a „vállalati érdek” is, hadd tudják meg a kíváncsi szem­lélődők, az otthonukat oko­san, értékesen díszíteni, em­beribbé tenni igyekvők, ki­váltképpen a fiatal családala­pítók, mit is kínál, mit javasol a korszerű lakásokba a vál­lalat. És szívesen kézen fog­nánk mindenkit, elvezetnénk a kiállításra, hadd tudja meg mindenki: lehet, érdemes is­­iparművészeti alkotásokkal derűsebbé, meghittebbé tenni otthonainkat. Seregnyi alkotó­jük a művészeti ág (többsé­legma­gasabban elismert képviselője) bocsátotta rendelkezésre mun­káit a bemutatóra, s ez is jelzi a közeledési szándékot, a gyakorlati ízlésformálás igényét. Tárgyak között élünk. Ter­mészetesen nem mindegy, hogy ezek milyenek. Az em­ber életére hat az őt körül­ölelő mikrovilág. Az iparmű­vészetet, az alkotásokat nagy­fokú, jogos társadalmi igény termelte ki, és ez magyarázza a szüntelen megújulást. Örök­kön élt bennük a szándék, igyekezet arra, hogy harmo­­nikusabbá, szebbé, gazdagab­bá tegyük „barlangunkat"’ — és önmagunkat. civilizáció hajnalán. Az emberi a faze­kaskorongot pörgető ősünk körmeit nyomta a képlékeny agyagba, hogy munkája más, netán szebb legyen, mint szomszéd kunyhóban dolgozó a társáé. A mai iparművészet is megőrizte a kézműves jel­leget, szorosan kötődik a gyakorlati munkához, talán ez magyarázza, hogy ebben a műfajban kevesebb a téves út az öncélú kísérletezés. Vannak országok, ahol fej­lettebb, netán megbecsül­tebb is az iparművészet, mint nálunk. Bár a megbecsülés napjainkban egyre nyilván­valóbbá válik. A „design-kul­túra” jelenlétét lenne lekicsinyelni, oktalanság fel nem fedezni ittlétét, ennek óha­tatlan igényét. Most Eszter­gomban nagyszerű, találó el­rendezésben (megőrizve a tárgyak lényegét), mint mű­alkotások is felcsillannak, mint enteriőr alakító eszközök­­ is megjelennek a galériában. A néző, óhatalanul — és ta­lán ez is egyik célja a kiállí­tásnak — rádöbben arra, hogy így vélekedjen: „Nem is tu­dom miért, de olyan jól ér­zem magam közöttük. Ezt és azt szívesen megvásárolnám, betenném a lakásomba.” Pél­dául Kiss Roóz Ilona Mun­­kácsy-díjas keramikusművész kedves, egyéni humorral meg­áldott műveit, Kátai Mihály tűzzománcait, Csekovszky Ár­pád érdemes művész, Munká­cs­y-díj­as keramikus remek­mívű, dekoratív alkotásait, megannyi szép, színes dara­­­bot. Lakásdíszítő elemeket, bú­torokat, kerámiákat és ruhá­kat (lám, ez utóbbi is mennyir­re fontos, nem is rész- hanem lényeges területe a műfajnak) csodálhatunk meg. És lénye­ges az a tény is, hogy ezek a műalkotások könnyen hozzá­férhetők, megvásárolhatók. .4 j j — csolnoki — 1 Tárgyak a kiállításon Izléses kerámia alkotás Tiszabercelen Felújítják Bessenyei szülőházát A NYÍRTERV alkotókollektí­­vája elkészítette Bessenyei György tiszaberceli Szülőházá­nak helyreállítás tervét. A sóstói múzeumfalu mester­embereiből álló műemlék­karbantartó brigádja hozza majd rendbe a régi épületet. A munkálatokat még az idén megkezdik. A tervek szerint a helyreállított udvari szárnyban helyezik el a község könyv­tárát, a két nagy szobában pe­dig a testőríró pályafutásá­nak, munkásságának Szabolcs- Szatmár megyében őrzött do­kumentumait állítják ki. (80.) Pilláim szűrője alól az asszony arcát figyeltem: egy pillanat alatt halottsápadt lett. Szárazon nyelt néhányat, aztán körülnézett, s tétován meg­kérdezte: „A férjem... itt volt?” Éreztem, hogy tekintete­met keresi, de én az asztalt néztem merőn, és jól tudtam: megint a hajamig vörös az ar­com. „Hogyne! — lelkesedett Már tegnap este­ egyhuzamban Ákos, de ezen már nem is dü­höngtem, most már minden mindegy volt. — Nem járt még a lift, kapcsolták be, csak ma reggel és tessék el­képzelni: az a drága ember két nehéz kofferrel fölcaplatott ide, a hatodikra —, mert ép­pen ment a­­ Patyolatba! —, hogy megnézze a mi kis tün­­dérkastélytáncat! én nyitottam neki Szer­e­­csére ajtót, és mindjárt kivettem a kezéből a táskákat, mert olyan volt szegény ott az ajtóban, a hat ménkű emelet után, hogy szin­te megijedtem tőle .. Az asszony a semmit bámul­ta, sokáig. „Ne mondja!” — szólt aztán tompán, színtelen hangon. Ám az én fiatal Einste nem mondta, egyre csak mondta a magáét: „Del, de! Persze, nem ma­radt sokáig, csak éppen körül­nézett, gratulált Csutikámnak a lakáshoz, nekem Csutkám­hoz, aztán már szaladt is, hogy még zárás előtt odaérjen szennyessel a mosodába ...” a „Igen — bólogatott az as­­­szony még mindig ren­d, ő ilyen ember!”falfehé­r arabig csend volt­. ..Ig­­h, igen — mondtam az­tán én is, hogy szóljak végre valamit. — Nagyszerű ember! Az önzetlenség példaképe!” Az asszony most hirtelen megint rámnézett, szerencsére eltakart, de Ákos mert le­hajolt, hogy újból csordultig tapsa a vendég poharát. Az­tán üdvözült mosollyal fölsó­hajtott: „Tessék nekem­ elhinni, kezét csókolom, ilyen ember nincs még egy a Földön! Ha férj­nek is olyan, mint főnöknek, akkor ön a legboldogabb as­­­szony a világon!” Fölegyenesedett, s én megint megpillanthattam a vendég ar­cát: megvonaglott, ahogy fo­gát összeszorítva fölnézett Ákosra, és kétségbeesett erő­feszítéssel bólogatni igye­kezett. Amaz lenézett rá, ar­cán még mindig ott ült a bol­dog vigyor. Futkosott háta­mon a hideg, ahogy hirtelen föléreztem rá: voltaképpen egy bűntény tanúja vagyok. A testtest és az áldozatát látom ... a Hiszen, ha Ákos nincsen, én ma is Pestújhelyen lakom, nem akarok semmit Szalóktól, és ez a szerencsétlen asszony talán csakugyan a legboldogabb nő az egész világon. Az ártatlan tettes és a gya­nútlan áldozat közben megint koccintott, mint két futó isme­rős — semmit sem sejtve róla, hogy oldhatatlan és végzetes kötés fűzi őket mindörökre egymáshoz, hisz egyikük bol­dogtalansága volt éppen a másik boldogságának ára. Egy pillanatig úgy utáltam magam, hogy okádni tudtam volna. De aztán arra gondol­tam: talán az is az én bűnöm, hogy mostanában oly nehéz la­káshoz jutni? Nem én talál­tam ki, régi játék már, aki kapja, marja! És ekkor hirtelen szegény jó Miklós jutott eszembe: ha látna most bennünket, ahogy így szépen összejöttünk! Vajon röhögne-e, vagy üvöltend a kíntól? Aztán arra gondol­tam: sem ez, sem az, inkább azt mondaná most is, azzal a keserű vonással a szája körül, amit egyszer régebben hallot­tam tőle, s amit most már aligha fogok elfeledni: „Régen töprengek rajta, Jut­ka, de ma végre rájöttem, — tudod, mi a világ? Az Isten iszonyú bűnhődése a teremtés vétke miatt”. (Vége) Bárány Tamás: JHollÍíL szoba j összkamijúrt | Rádió- és KOSSUTH RADIO 8.25: Fűtől — fáig. 8.54: Beszélni nehéz. 9.06: Fúvós­ zene. 9.42:­ Kis magyar néprajz, lo.uo: Kököjszi és Bobojsza. 10.22: Fecskéik­ és fruskák. 10.46: Válaszolunk hallgatóinknak. 11.01: Zenekari muzsika. 12.35: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Ö­rökz­ö­l­d d­zsesszmeló­diák. 14.10: Népi zenekar. 14.27: Komspódium. 15.10: Offenbach operettdalaiból. 15.28: Sztárok — anekdoták nél­kül. 16.09: Kritikusok fóruma. 16.19: Amatőr zenei együttesek. 16.31: Zenekari muzsika. 17.07: Verseny vagy védelem? 17.35: Bemutatjuk új Goldmark­­felv­ételeinket. 19.15: Könyvpárbaj. 20.25: A zeneirodalom remekmű­veiből. 21.13: Népi zenekar. 21.30: Vértes Éva külpolitikai mű­sora. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Magyar előadóművészek. 23.03: A kamarazene kedvelőinek. 6.L0: Dzsessz. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kemény Egon kórusdalai. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Verbunkosok, nóták. 10.0­0: Zenedél előtt. 1L.30: A Szabó-család. , 12.00: Népi zenekar. ♦ 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Cég és öntudat. Tóth Bene­dek írása. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Fordulók a líra történeté­ben. 16.40: Tánczene Spanyolország­ból. 17.00: N­ép­zenekedvel­ő­knek. 17.30: Ötödik sebesség. 18.33. ..Szállj, régi dallam ...” 19.00: Katonadalok. 19.25: A jelszavaktól a törvénye­kig. 19.45: A beat kedvelődnek. 20.30: Hírek. 20.33: Válás (s)z! 21.25: A Rádió Dalszínháza. 22.35: Énekszóval, muzsikával. 23.15: Tán­cdal­ok. 3. MŰSOR 9.00: Angol nyelv kicsiknek. 9.15: Londoni szimfonikus zene­kar. 10.20: Operaegyüttesek. 11.05: Jan Smidra csodálatos ka­landjai. 12.00: Kamaramuzsika. 13.07: Zenekari muzsika. 15.02: Bellini operáiból. 16.05: Giovanni Gabrieli: Sacrae symphoniae. 16.47: Öt földrész zenéje. 17.00: Bartók: II. szvit. 17.35: D­zsess­zhétvége. 18.15: Bánk bán — Részletek. 19.05: Kamarai muzsika. 20.21: Mozart-kánonok. 20.30: Magnósok, figyelem! 21.15: Szimfonikus zene. BUDAPESTI TV 9.00: Tévétémna. (Sz) 9- OS: Óvodások film­műsora.­ 1.25: Sakkműsor gyerekeknek. tv-műsor 9.45: Egészségedre! . ! 10.15: Delta. M 10.35: Az énekes csavargó, Olasd film. (Sz) 12.15: Lehet egy kérdéssel több­ Vetélkedőműsor. 16.10: Hírek. 16.15: Zöld műlt. Lengyel foaaj (Sz) 17.25: Stop! Közlekedj okosnn! (Sz) 17.36: Kuckó. (Sz) 18.05: Egészségünkért! 18.15: Csavarhúzó. Magazinműsor. 18.45: Staféta. Tíz perc ifjúság. 18.55: Közönségszolgálat. 19.10: Tévétorna. (Sz) 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. (Sz) 20.00: Derrick. NSZK bűnügyi filmsorozat. (Sz) 21.00: Régi lengyel muzsika. (Sz) 21.10: Kockázat. Versenyben a vi­­lágpiacon. (Sz) 2H.40: Karinthy Ferenc: Ez a Jó­zsi, ez a Józsd. Tévéfilm.' (Sz) 22.35: Tv-híradó 3. (Sz)i 2. MŰSOR 20.00: A felsült trubadúr.­ Dán film. (Sz) 21.10: Tv-híradó 2. (Sz) 21.30: „Az életem egy lyukasórar”” Dokumentum­film. 22.10: Interbalett ’79. A Tallinni Est texnna Balett. (Sz) POZSONYI TV 8.55: Hírek. 9.00: Verdi: Otelló. 11.06: Fekete gyémántok. Magyar film. 1. rész. 12.25: A hét könyvei. 17.15: Hírek. 17.35: Kelet-szlovákiai magazin. 18.06: Út a minőséghez. Dokument­­­tumfilm. 18.30: Vetélkedőműsor. 19.10: Esti mese. 19.20: Időjárásj elentés. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Dokumentumműsor. 21.00: A bratislavai Lyra műsorá­ból. 21.15: Szovjet sportsiikerek. 22.00: Tv-híradó 2. 22.30: A banditák erkölcse. NDK film. 0.00: Hírek. 2. MŰSOR 20.00: Máig,rét felügyelő. 21.25: Tv-nézők vetélkedője. 22.06: Toulouse Lautrec. Dokumen­tumfilm. 23.00: Tv-híradó. (Ism.) BÉCSI TV 9.30: Ország és emberek. 11.06 : Pad­lás­szoba két személy­nek. Filmkomédia. 15.00: Wiener Sängerknaben. 18.00: Cirkuszműsor. 17.00: A csodavirág. Bábjáték. 17.30: Bácsikám a Marsról. 17.55: Jó éj­szakát gyerekek. 18.00: Flambards. 18.30: MI. 19.00: Osztrá­k k­épek 19­20: Tv-híradó. 20.15: Válás olasz módra. Film. II. PROGRAM 18.30: Ifjúsági magazin. 19.30: Tv-híradó. 20.15: Centrál Kávéház. 21.00: A békától a gepárdig. 22.20: A mi­attunk a legjobb. Filn*

Next