Dolgozók Lapja, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
1581. március 20., péntek Tekintélyük van a sportágban A széthullás vesz------------------------------- fenyegette néhány éve birkózó-szakosztályát: a TBSC nőttek abbahagyták az a feraktív versenyzést, utánpótlás pedig nem volt. Géth Ede, valamikor I. osztályú versenyző vette át ekkor a szakmai irányítást. Megkezdődött egy új szakosztály létrehozása. Az eredményekre nem kellett sokat várni. Az év végi számvetéskor kiderült, hogy az úttörő korosztály az országos versenyeken 63 első, 38 második és 21 harmadik helyet szerzett. A serdülők (szám szerint négyen) 10 első, 12 második és 5 harmadik helyezést értek el. Úttörőolimpián 1978. előtt még nem vett rész tatabányai versenyző. Mindjárt az első szereplést siker koronázta, Szabó István bronzérmet szerzett. A szakosztály 11 olimpiai pontot ért el. Két éve tovább erősödött a szakosztály. A tehetségkutatás, felmérő versenyek hatására sok ügyes gyerek került a birkózókhoz. Ebben az időszakban az üttörőkorúak az ország legjobbjai közé verekedtél magukat. A különböző országos versenyeken 70 első, 29 második és 15 harmadik helyet szereztek. A serdülőik KISZ-Kupáján Simon László és Rácz Attila első lett. Csapatban a TBSC harmadik helyen végzett. A serdülő megye - bajnokságon Rácz Attila a dobogó második, Simon Lásló pedig a legfelső fokára állhatott. A decemberi tatabányai úttörőolimpián három TBSC-s birkózó végzett az élen, név szerint Tófalvi Sándor, Takács János és Henger István. Az év végén 14 olimpiai ponttal lett gazdagabb a szakosztály. A szakosztály 1980-ban már tekintélyt vívott ki magának a bírkózó sportban. Főként az úttörők jeleskedtek, messze megelőzték a nagy egyesületek — FTC, Bp. Honvéd, Szombathelyi DVTK — azonos korú versenyzőit. Az ORV versenyen csak a TBSC birkózók nyertek háromszor. Csehszlovákiában egy nemzetközi verseny négy egyéni első hely mellett, csapatban is elsők lettek az úttörők, négy magyar és tíz csehszlovák csapat előtt. A nyíregyházi , úttörőolimpián ismét hárman vehették át az aranyérmet. Köztük Takács János, aki az 58 kg-os súlycsoportban másodszor lett bajnok. A bajnokság mellé megszerezte a tuskirály címet és az azzal járó kupát. Az elmúlt év mérlege: úttörő országos versenyeken 103 arany, 52 ezüst és 43 bronz érem. A legeredményesebbek: ,.A” csapat Fergyes Zoltán, Csupán Zsolt, Lencse Norbert, Gyürki Sándor. „B” csapatban : Takács János, Selymes István, Tófalvi Sándor, Nederman János, Vénusz Sándor. A serdülő magyar bajnokságon Rácz Attila és Henger István második, Tófalvi, Sándor negyedik lett. Simon , László aranyjelvényes birkózó az ifjúsági magyar bajnokságon és a junior magyar bajnőkben egyaránt második még, az Ifjúsági Barátsági Versenyen hatodik, a hazai 48 kg-os ranglistán pedig az első helyen végzett. A szakosztály olimpiai pontjainak száma 27 volt és egy ifjúsági nemzetközi pont. Jelenleg három edző dolgozik a szakosztálynál Géth Ede irányításával. A cél egy vidéki birkózó bázis kialakítása szabadfogásban. Az új edzőcsaratok felépülésével, megoldódik teremproblémájuk is és még feljebb lehet lépni. A jó eredmények elérésére kötelez az, hogy a Magyar Birkózó Szövetség utánpótlás központtá nyilvánította Tatabányát. A sikerkovács gárda: Selymes István 38 kg-ban úttörőolimpiai bajnok, Géth Ede vezető edző, Tófalvi Sándor, id. Takács János technikai vezető és ifj. Takács János kétszeres úttörő olimpiai bajnok, tuskirály Március 22. Emléktúra a Turulhoz A tavasz minden évben beköszöntekor nagy tömegeket megmozgató esemény színhelye a Turul környéki erdő. Az idén március 22- én, vasárnap lesz (immár hetedszer) a „Forradalmi ifjúsági napok '81” keretében a Tanácsköztársasági Vándorkupa és jelvényszerző emléktúra. A rendezők (a Tatabányai Bányász természetjáró szakosztálya és a Szénbányák KISZ-bizottsága) várják a túrára a város általános és középiskolás ifjúságát, a vállalatok és üzemek KISZ-tagságát, szocialista brigádjait, de a családtagokat is. Jelentkezni az újvárosi tüdőszanatóriumtól északkeletre lévő kapujarajtnál lehet, 8 órától 11 óráig, 5—10 tagú csapatokban. A rajttól a Turul-emlékműnél lévő célig a csapatok a kijelölt úton haladnak, melynek hossza 8,9 kilométer, a szintkülönbség 350 méter. A célba éréskor minden versenyző megkapja a Tanácsköztársasági emléktúra 1981. évi jelvényét. Az eredményhirdetés 13—14 óra között lesz. A túra ideje alatt és utána a Turul-emlékműnél másfajta színes vetélkedőket is rendeznek (karikadobás, labdajátékok, ügyességi és fűrészelő verseny). A legjobb eredményt elérők különböző jutalomban részesülnek. A Turulnál büfé is lesz. rrŐszi pótlás A kedvezőtlen őszi időjárás miatt annak idején elmaradt két mérkőzést játszották le a komáromi járási labdarúgó-bajnokságban. Szendre az Ete látogatott, sportszerű mérkőzésen igazságos pontosztozkodással ért véget a találkozó. Az Ászár Bakonysziombbathelyt fogadta, a nézők sok gólt és hazai győzelmet láthattak, pedig az első félidőben még a vendégek vezettek. A játékvezető Odor Ferencet (Bakonyszombathely) sportszerűtlen viselkedéséért, Tolnai Tibort (Ászár) és Csonka Jenőt (Bakonyszombathely) pedig azért állította ki, mert egymással összeverekedtek. Eredmények: Szend—Ete 2:2 (2:2) Szend, 100 néző, v.: Bors, Ászár—Bakonyszombathely 5:3 (1:2), Ászár, 150 néző, v.: Kelemen. Női labdarúgó EB? Az UEFA női labdarúgással foglalkozó bizottsága újólag síkraszállt a női EB bevezetéséért. Részletes indítványt terjesztettek az UEFA elé, amelyet áprilisban, Firenzében vitatnak meg, az UEFA ülésén. A női EB beindításához szükséges, hogy a 34 tagországból legalább 12 nevezzen. a gyakorlat érvénytelen! Íme, a súlyemelőversenyek egyik „minitragédiája”. Ezúttal a súly „győz”, a szakítógyakorlat főszereplője mégis az ember. Képeinken érvénytelen a tatai Fodor Ferenc. (Antalóczy Alfréd felvételei) ezárult a megye társadalmi egyesületeiben a választási időszak, a régi vezetőségek számot adtak öt évről. Ennyi idő a sportban (ahol hetente vagy hanyatlónak újulnak meg csapatok, perceken belül dől el fontosnak tartott pontok sorsa, másodpercek lefaragásáért denek atléták, úszók, és kármég sorolhatnánk a röpke időhatárokat) ez szinte történelmi korszak. Mi változott ezalatt? Sok minden. S ez a választó közgyűléseken különösen érzékelhető volt. Kezdjük azzal, amit a párt és a kormány a mozgalom alapjelszavává tett: hogy a sport és a testnevelés közügy, társadalmi érdek. Aminek elfogadásához jó néhány helyi- és társszervezeti vezető szemléletváltozására volt szükség. Nos, a közgyűlések „protokoll-listája”, egyértelműen sport tekintélyének megnövekedését mutatta. A plénumokról közölt beszámolóinkban szinte nekünk is az lett volna könnyebb, ha azt soroljuk fel, a helyi vezetők közül ki maradt távol. A felsőbb szervek képviselői is minden eddiginél nagyobb számban és „súllyal” tisztelték meg a tanácskozásokat. A viták légköre, hangvétele, a választások rendje is minőségi változást tükrözött. Hogy így mondjuk: e fontos eseménynek megadták a módját. Nem „névsorolvasással” toboroztak be komolytalanul viselkedő, ifjú szakosztályi tagokat; a tagság küldöttei ismerték feladatukat, több helyen írásos beszámolót kaptak előre kézhez, személyi torzsalkodás alig volt. Összefoglalva: a tisztújító gyűléseken „felnőttebb” tagság vitázott, döntött és olyan személyek tették le a voksot a sport mellett, akik ismerik a nehezebb gazdasági hátteret, mégis a fejlesztésre szavaztak. Erről folyt a beszélgetés a Tatai AC közgyűlése után is, amikor a klub új intéző bizottsága még eldiskurált egy keveset a megjelent országos, megyei és helyi vezetőkkel. Egyöntetű volt a vélemény: a város életében egyre nagyobb szerepet tölt be a sport, Ám az sem mellékes, példázatként, miért éppen a TAC-ot választottuk. Megyénkben ez az egyesület szinte mérföldnyi léptekkel haladt az elmúlt években. Modellje (egyesíteni a helyi kisebb sportköröket, anyagi forrásokat) országosan példaadó. Csakhogy a sportban nincs uniformis, a valahol bevált megoldás másutt netán ellenkező hatást kelt A TAC közgyűlése óta részt vettünk a dunántúli sportújságírók soproni tájértekezletén, ahol több ilyen esetről hallottunk. És megyénkben is itt a Komáromi AC, mely a tataiakkal nem egyidőben, hasonló csakcélzattal egyesült, de még mindig nem talált magára. Talán azonban fényesen igazolódott az „egy ügyért, közösen” elv. Pedig a klub csak ez év őszén lesz tízéves. (Egykor ugyan volt névelődbe.) Úgyszólván vegetáló kis sportkörökből alakult egy évtizede, de öt éve már olimpiai tervet készített. És ezt következetesen betartotta, sportolói a múlt évi nyári játékokig világ- és Európa-bajnokságokon nyertek érmeket — a város sporttörténetében először — és Sólyomvári János ott volt az olimpián Moszkvában, szintén az első tatai sportolóként. (Császár Attila pedig csak a kajak-kenu szövetség „jóvoltából” és annak utólagos mea culpájával maradt le.) Egy kisváros kimagasló sportsikere mindez. De ebben a városban olyan vezető emberek. ADosiankaio k« írtuk élén, mint Eck Tibor, dr. Nagy Sándor, Ádám Sándor, Országú László — akik a közgyűléstől most is érthetően kaptak egyöntetű bizalmat. Módszernek azonban az sem rossz, hogy a 49 tagú elnökségben (plusz három számvizsgáló), csaknem mindenki ott van, aki a sportért érdemlegesen tehet. Talán az utóbbi öt év alatt 11 millió forintból épült új létesítmény, sokkal több, mint a helyi sport első 57 évében. A sikerszakosztályok (súlyemelés, kajak-kenu) most is keményen dolgoznak. Ám a közgyűlésen kimondhatatlanul, az azt követő szűkebb beszélgetésen pedig már kimondottan felvetődött: lehet, hogy ez már a csúcs, ennél többet elérni egy kisvárosban nem lehet? Hiszen változatlanul kevés a pálya, edzőhely és az 1978-ra tervezett sportiskolai képzés máig sem valósult meg. Az atlétika — pedig milyen kedvező pontszerző sportág — nehezen éledezik, néhány más szakosztály sem „hozta magát”. A meditációkra azonban már a közgyűlés választ adott, mivel itt a minduntalan visszatérő téma az utánpótlás volt. Reményeket keltően vagy óvatoskodva, ahogy a művelődésügy képviselője latolgatott, bár talán ő is átérezte, ebben lépni kell, egy zenitre jutott egyesület nem maradhat táptalaj nélkül. Ez közös tatai érdek. Gombkötő László, a városi pártbizottság titkára is azt hanemszervezettebb az való együttműködés.iskolákkal A klub hatókörének e tekintetben ki kell terjednie a városkörnyékre, hogy a friss erejű, tehetséges falusi fiatalok is ide áramoljanak. Szomódon már jól működik a „kihelyezett” súlyemelő részleg, Almásneszmélyén viszont volt példa arra, hogy 4,5 tanulmányi átlagú gyerekeket tiltottak el az iskolában e sportágtól. Ádám Sándor így fogalmazott: Tata nincs benne az utánpótlásnevelés „vérkeringésében”, emiatt hibáztatható a jelenlei középiskolai bajnoki rendszer is, mely szűkíti a választási lehetőségeket. Az e téma körül folyó vita tulajdonképpen választ adott arra, hogy a TAC-nál nem fogadták el a „zenit-elméletet, vagyis úgy vélik, amit elértek, az még nem a csúcs. Mert a sportban — náluk és másutt — megállni, megelégedni az eddigi eredményekkel soha nem szabad. Visszatérve a közgyűlési időszakra: a légkör tanácskozásokon csaknem mindenütt optimista volt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyesületeinkben felkészülnek az esetleges gazdasági gondokra, nem visszakoznak, inkább fejlődést terveznek. S ez a sport jellegéből ered, mindig többre, magasabbra törni, éppen a nehézségek leküzdése árán. Ez már a csúcs? Közgyűlési töprengések j ■ i Viiniimmuummunimmimjinu»» miuinu;