Dolgozók Lapja, 1981. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-29 / 228. szám
4 Az első reagálás: a döbbeneté. Hát még ilyen is van! (Naívság, hát hogyne volna!) De éppen a főváros szívében? (Hát hol lenne, ott van megfelelő forgalom.) És ilyen szemérmetlenül, nyíltan árusítják magukat! (Ezt csak így lehet!) S van rájuk vevő? (Például am a kövér „szépségre’’, aki be is vallotta, hogy ő tudja, valóban nem valami jó nő! Bz.”) A Kék fény szerdán este különleges témát járt körül — olyat, amiről ritkán és szemérmesen beszélünk — a prostitúciót, a nemi erkölcs kérdését. S nem szemérmesen, szemlesütve, köntörfalazva, hanem nyíltan, őszintén — pontos képet és kórképet festve a jelenségről. Ezért is sikerült jobban, mint a Bűn című korábbi tv-sorozat, amely szociológiai hátteret igyekezett ugyan adni a fiatalkori bűnözésnek, a prostitúciónak, de olykor túljutott a személyiség jogos védelmének határain. A Kék fény adása — szűkszavúsága ellenére is — tudott szociális hátteret adni a jelenséghez, arról az ijesztő sivárságról beszélt, ami a bűnözés, a lumpen életmód tartozéka, kísérő jelensége. De hogyan lehet a nem csupán a Rákóczi térre korlátozódó „üzletet” felszámolni? Az is kiderült: csak rendőri, erkölcsrendészeti, adminisztratív intézkedésekkel nem lehet eredményeket elérni. Több kell ehhez, s bár elcsépeltük már a „társadalmi összefogás” kifejezést , mégis erre van szükség. Pontosabban arra, hogy a társadalmi lét és tudat szintjének emelésével, a műveltség növelésével, az érzelmi kultúra gazdagításával akadályozzuk meg e társadalmi jelenség újratermelődését. Majd, egyszer... Ki tudja, mikor jutunk el odáig? ... Egészen más téma: a játék, a vetélkedő. Szerencsére leszokott a televízió a hatalmas stábokat mozgató város- és megyevetélkedőkről, megmaradtak viszont a játék intimebb, szórakoztatóbb, ismeretterjesztő jellegű formái: a Kapcsoltam, a Lehet egy kérdéssel több? — és mindenekelőtt a Fele sem igaz! Számomra ez a harmadik játéktípus a legvonzóbb, a legrokonszenvesebb. Több okból is. Leginkább alkalmas az ismeretek közlésére, arra, hogy a néző is részese legyen a játéknak, maga is buzgón próbálja kitalálni a feladványokat, s közben tanuljon, új ismereteket szerezzen. Igaz, módja van erre a Kapcsoltam és a Lehet egy kérdéssel több? esetében is. Van azonban mindkét játéknak kínos kísérő jelensége: a Kapcsoltam esetében például tudni kell a választ, a megoldást. S a televízió nagy nyilvánossága előtt szerepelve még az átlagosnál nagyobb műveltségi anyaggal rendelkező^ ember is „leblokkolhat”, kínos helyzetbe kerülhet. Előfordul, hogy a leegyszerűbb, alapműveltségünk részéhez tartozó kérdésre nem tudja a választ — s ez rendkívül kompromittáló lehet. A Fele sem igaz! éppen azért jó játék, mert ez nem elsősorban tudáspróbát jelent — itt „totózni” kell — a három válasz közül kell kiemelni a legvalószínűbbet, az igazit. Másrészt ebben, a műsorban egy sor érdekes embert — művészt, tudóst — ismerhettünk meg közelebbről is. Legutóbb például Mészöly Dezső író és műfordító, Grétsy László nyelvész és Zsadon Andrea énekesnő adtak.csalafinta sebre, szellemesen, érdekesen, mintegy választ a kezdőszakmájukba vágóan „vezették félre” a játékosokat, hogy aztán annál világosabbá váljék az igaz válasz, teljesüljön a játékos-komoly cél, a hatásos ismeretterjesztés. 1*1gy tűnik, ebben a műsorban — a többfelé kalandozó — Vágó István is magára talált. Mint az érdekes kérdéskörök kiválasztója, a szellemes válaszok formába öntője — a játék szerkesztő-műsorvezetője — nagy szerepet vállal abban, hogy ez a műsor népszerű, vonzza az érdeklődőket, s minden adás új érdekességeket ígér,, kínál nem csak a témaköröket, de a választ adó közreműködőket tekintve is. — 6 — Éjszakai előadás (Földes Vilmos karikatúrája; BOL«0TATC LAPJA' A Művelődési Minisztérium megvizsgálta Oktatásügyünk időszerű kérdései (I.) A minisztériumi vizsgálat váltalják, lassítják az önálló megyénk oktatásügyéről is áttanulás kialakulását, fogó körképet adott. Termé- Az igaz, hogy a megye vészetesen a teljesség igénye tézményi ellátottsága messze nélkül — csak néhány gondo van az optimálistól, azonban a latot össze a kiemelve —, foglaljuk jó szervezést dicséri, hogy köztényeket — az egyes zetesítéssel az iskolák .99,3 iskolatípusok legfontosabb jel százalékában biztosított elemzőit elemezve. Kezdjük szakrendszerű oktatás, és mirögtön az alsófokú oktatásinimális az összevont tanulóintézményekkel. csoportban tanulók aránya (1,5 Az óvoda. Gondjai ismertek, százalék). Számottevő eredményt értünk Elérkeztünk legérzékenyebbel az V. ötéves tervben, az pontunkhoz, a napközihez. Tuóvodás korúak ellátási aránya lajdonképpen a számok maga- 84,5 százalékról 87,8 százalék- kortra emelkedett. A fejlődés egy ad okot, beszélnek: aggodalomra hogy a tanulóknak értelmű, megelégedésre azon csak 26,3 százaléka részesül ban nincs okunk, hiszen óvó- napközi otthoni ellátásban, dáink nagy részét (különösen összehasonlításként az ország városokban) rendkívüli zsugos átlag: 38,3 százalék.) Ha foltság jellemzi, ehhez még hozzávesszük, hogy A tankötelezettségről. Vég az V. ötéves tervben csupán behajtásában ellentétesen- 0,3 százalékkal emelkedett a denciák érvényesülnek, mert tanulók napközi otthoni ellátás, hogy az általános iskoláz tottsága — országos arány 7,7 tanköteles korban végzők ara — még ma valamivel jobb az orszámaradás. jobban kitűnik a le Persze az illetékes gás átlagnál, gond azonban, szervek jól ismerik a problémágy a hatévesek beiskolázási mákat, s egyetlen vigasztaló aránya csökken (külön szó- momentum — állandóan kereiünk majd a veszélyeztetett sik a kiutat, gyerekekről). Az általános is A középfokú oktatásról. Az iólák tartalmi munkájáról iskolahálózat eddigi módosítámegállapították: ,,A pedagógusaira, a változásokra szükség sok újszerű többsége jól megértette volt. A közgazdasági, egészségfeladatait, elsősorban ügyi és óvónői szakközépiskol tantárgyi követelmények volák alakulásakor a megye vonatkozásában, az iskolai élet kolaszerkezetét a gazdasági egészét meghatározó alapelvek szempontok, a munkaerőigény ismerete, s különösképpen és a meglévő adottságok hazagyakorlati megvalósítása azon rozták meg. ban még nem áll ilyen fokon”. Szakmunkásképző intézmé-A későbbiekben is gondot nyerik struktúrájuk kialakítáához, ezért különösen figye- sóban is igyekeznek kiszolgáltemre méltó az a tény, hogy az n a megye szakmunkásigealapkészségek (olvasási, szányeii, eredményesen alkalmazmolási, beszéd) elsajátításában kodnak az ipari szerkezethez, hiányosságok mutatkoznak. Tóth Ilona Ennek következményei is lehetnek: a középiskolában hat (Folytatjuk) Felhívás! Az 1981. évi megyei amatőrfilmes tokáikékora A Komárom megyei Tanács művelődésügyi osztálya, Komárom megyei Művelődési Központ és a tatabányai Pusakin Művelődési Központ 1981. november 22-én, délelőtt 9.30- tól Tatabányán, a Puskin Művelődési Központ Stúdiójában (az V. sz. újvárosi általános iskola mellett, a Kodály tér 4. sz. alatt) rendezi meg az ez évi megyei amatőrfilmes találkozót. A találkozóra várják a megye összes amatőrfilmesét és filmjét. Bemutatható bármilyen témakörben, normál, szuper 8-as, valamint 16 mm-es technikával készített, magnóhangosítású, vagy mágnes- és fényhangos film. Nevezhető videóanyag is, mely maximum « órás terjedelemben, 12 colos szalagra, fekete-fehér technikával készült. A találkozó egyben megyei előzsürije is a decemberben Tatabányán megrendezésre kerülő XI. Észak-dunántúli Tájegységi Szemlének. Ezen kívül alkalmat ad kötetlen beszélgetés formájában, a filmes problémák megbeszélésére. A találkozóra a filmeket a helyszínen lehet nevezni. (A találkozóval kapcsolatos minden kérdésben felvilágosítást nyújt Kerekes László, megyei művelődési központ Tata, Tel.: 169. és Sulyok Kálmán. Puskin Művelődési Központ Tatabánya, Tel.: 12-131, október 1-től, tel.: 12-509.) Az Észak-dunántúli armatőrfilmes tájegységi szemlére A Komárom megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Komárom megyei Művelődési Központ és a tatabányai Puskin Művelődési Központ 1984. december 12—13-án Tatabányán rendezi meg Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megye amatőrfilmesei részére a XI. Észak-dunántúli Tájegységi Filmszemlét. A szemle 1981. december 12-én 12.00 órakor kezdődik. Helyszíne: MSZMP Oktatási Igazgatósága, Tatabánya V., Schönherz Z. 7. 52. A szemlére nevezhető minden normál, super 8-as, valamint 16 mm-es film, magnóhangosítással, illetve mágnes-, és fényhang csíkkal. Nevezhető videó-anyag is, mely 12 colos szalagra max. 1 óra terjedelemben, fekete-fehér technikával készült. Nevezés a helyszínen, de a rendező bizottság köszönettel veszi a filmek előrejelzését. A szemlére önköltséges alapon szállást (egy személy részére 160 forint) és étkezést (vacsora, reggeli, ebéd kb. 109 forint) tudunk biztosítani. A szemle legjobb filmjeit díjazzuk. A szemlével kapcsolatosan felvilágosítást nyújt, lásd az előző felhívást! A nevezéseket az alábbi címre kérjük küldeni: Puskin Művelődési Központ 2800 Tatabánya II., Kossuth I.. u. 4. A részvételi szándékot 1981. november 15-ig kérjük jelezni. Komárom megyei Tanács Komárom megyei Puskin MűviHorie it művelődésügyi osztálya Művelődési Központ Központ 4500 kilométer autóbusszal — tíz nap alatt — 7. Könnyek az Akropoliszon elphoi után pazar szépségű kis görög városkában kényszerpihenőt tartottunk. Így rendeltek az istenek, akik, Görögország földjén ez természetes, számos emberi praktikára is képesek. Úgy marasztaltak bennünket a városközpontban,hogy a busz bal első kerekéből kiparancsolták, a levegőt. Jobbra egy dinnyeárus, ahol végre megkóstolhattuk „hazájában” a görögdinnyét. (Nálunk sem rosszabb!) Betértünk egy kis vegyesboltba is, a tulajdonos szívesen kínálta az autót — jó erős köménnyel ízesített szőlőpálinkát. Ízlett, hát vettünk néhány palackkal. A késő esti órákban értünk Athénba, de szerencsére ebben a városban igazán könnyű tájékozódni. Két központi tere — a Szüntagma és az Omonias — innen indulnak a sugárutak. Szállásunk az Omonias közelében volt. Nede ácsi, még Athén sem ejthet úgy rabul, hogy elsoroljam látnivalóit. Két kedves epizód idekívánkozik. Végigjártuk a másnapi városnézés keretében a Nemzeti Régészeti Múzeumot. Szökünk vissza a buszba, az énektanárnő saját szerzeményű himnuszt dúdol, aztán oldalba böki a szomszédját: „Tudod, nekem az összes között a Poszi jobban” (Poszi tetszett a legazonos Poseidonnal, a tengerek istenével — egyesek szerint egyébként Zeusz-szobor) — kérdezte „Miért éppen ő?" a kolléga. „Mert minden férfialaknak hiányzott egy fontos része, a Poszinak meg megvolt.” Ez olyan tündéri indoklás, hogy percekig a hasunkat fogtuk a nevetéstől. A másik: ismét a rajztanárnő. Lefelé jövünk az Ateropoliszról és hullanak a könnyei. „Gyerekek, ez olyan csodálatos ... " Az öröm, a gyönyörűség ékkövei ezek a könnyek. S most térjünk vissza az útibeszámoló első részében említett Vandoridoszhoz. Számomra ugyanis Athén legnagyobb élménye — a Piaka este. Minden más megtanulható, megismerhető a könyvekből, ismerős a filmekről, fényképekről. A Piaka szerintem Vandoridosz, a turisták istenének áldozati oltára. Az elnevezés nem görög, ennyivel tartozom. Úgy is fogalmazhatnék: saját szóalkotás. Amikor athéni ismerőseimnek feltártam az új isten felfedezését, helyeslően nevettek és gratuláltak. Valójában Düoniszosz újkori hívei gyűltek itt össze estéről estére, kortyolgatják a Retinát (gyantás bort), vagy a Santa Helénát, szól a buzuki... S mivel az ókorban, amikor megszülettek az istenek, még nem létezett a turizmus mai formája nyilván nem is lehetett görög istene. Aki pedig eljut földre, nap mint nap csak azt hallja, itt is, meg ott is ezek és azok az istenek laktak, cselekedeteik pedig a következőig . .. Az utolsó athéni estét a Piákéra szántuk. Jó néhány utca az Akropolisz tövében, hegyoldalban, s minden utca minden házában vendéglő, mulató, kocsma. Minden vendéglőből, mulatóból, kocsmából árad , az utcára a buzukizene, az ének, a jókedv, a vidámság. Jártunk fel-alá mi is, de anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozottak voltak a hazaindulás előtt. A jobb helyeken egy üveg borért elkértek 300 drachmát is (150 forint). Végül a legfelső utcában találtunk egy kis boltocskát, meghatározhatatlan korú asszony volt a tulajdonos, de mint a mesében, kedvesen kiszolgált bennünket, hűtőből vette elő a bort — mindössze 50 drachmát kért. Itt volt helyünk. Letelepedtünk a háza elé, ki székre, ki a padkára, majd a borozás után találtunk egy nekünk megfelelő vendéglőt. Igaz, a pincér egy pillanatig furcsán nézett ránk, amikor eléje borítottuk összes aprópénzünk, mondván, ezen hozzon bort, kicsit morgott, hogy náluk enni is szoktak, de megtudta, honnan jöttünk és megenyhült. Ebben a vendéglőben láttuk, hogyan kel fel az asztaltól egy idős férfi, pontban éjfélkor, s hogyan járja el a szirtakit, amit a világ oly jól ismer Zorba révén. Előtte többször hiába kérték táncra, nem mozdult, és valahányszor kosarat adott a pincérnek, mert hiszen ő volt itt a ceremóniamester, a szomszéd asztalnál földhöz vágtak egy tányért. A bánatpénzt pedig a zenészek elé szórták. Az öreghez két nő is csatlakozott. Ez a tánc hamisítatlan volt, szenvedélyeket kifejező, kár, hogy nem volt nálunk fényképezőgép. (Vége) wor V limes D