Dolgozók Lapja, 1983. február (38. évfolyam, 27-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

4 Kölcsönös érdek Mezőgazdasági könyvhónap­ j­a , folynak a zárszámadó közgyű­ IQYCIO CUT. lesek, a termelőszövetkezetei ( ________________________ életének kiemelkedő eseményei,­­ még véget sem érnek, máris megkezdődik egy másik fon­tos és nevezetes eseménysorozat, a mezőgazdasági könyvhó­nap. Az országos rendező szervek által összehívott sajtótájé­koztatón a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa két fel­tűnést keltő statisztikai adatot közölt. Az­ első 1964-ből szár­­mazik. Akkor a mezőgazdasági lakosság 60 százaléka egyet­len percet sem töltött olvasással. A másik, adat i mostani: mezőgazdasági lakosságnak 72 százaléka­­­ nem olvas. Tegyük a félre a kiadói, könyvterjesztői prosperitusokat, amelyek könyvhónap szép választékát ismertetik, s­ egy kissé járjuk a körül e keményen han­gzó adatpárt- és, környékét, mert nem volt igaza annak­ a könyvt­erjesztőnek, aki­­ azt mondta hogy számukra a könyvhónap elsősorban­­ misszió. Valódi mozga­tórugók nélkül ugyanis. hogyan lehetne valódi eredménye­ket elérni az olva­statásban, a könyvterjesztésben? S vajon hiányoznak-e az olvasás­­ mozgatórugói a mezőgazdasági la­kosságból olyannyira, hogy tetemes része semmit sem olvas, beleértve tehát a s­zakkönyveket is Mit mutatnak a felmé­rések? Csakugyan ,­nem olvadnak a falun? Gereben Ferenc: A falusi­ lakosok­ olvasási és könyvbe­szerzési szokásai címmel egy kétszakaszos felmérés ered­ményeit tette közzé 1982-ben. Felmérését nemcsak a mező­­gazdaságból élő falusi lakosság körében végezte, de adatai a­ falusi társadalom minden jelentősebb rétegére kiterjednek. 1971-ben a megkérdezettek 27 százaléka, 1978-ban 35 szá­zaléka nem olvasott egyáltalán, vagyis valóban nőtt a nem­­olvasók aránya, habár az ő vizsgálatában korántsem olyan rosszak az adatok, mint amilyenek a tájékoztatón elhang­­­­zottak. Lehet, hogy hibám­, de a fölméréseket — nehézségei folytán — nem tudom teljes értékűeknek elfogadni, legföl­jebb orientálóknak, tájékoztatóknak. A százalékokat így fo­gadom. Például azt a továbbit is, hogy a falusi „olvasmány­­szerkezetben” a szépirodalom uralkodik. Gereben felmérése szerint 1971-ben szakkönyvet, ismeretterjesztő művet a meg­kérdezetteknek csupán 3 százaléka, 1978-ban pedig 11,5 szá­zaléka forgatott. Egybehangzanak a kimutatások: az idő múlásával kevesebbet olvasztak falun; másfelől — Gereben Ferenc vizsgálódásából — viszont az derül ki, hogy többen olvasnak, s a többen olvasók valamivel több szakirodalmat, s föltehetően több mezőgazdasági könyvet is böngésznek, mint korábban. A kép ezzel egy kicsit megváltozik. A ma­gyar mezőgazdaság gabonatermesztése a világ élvonalában van. Talán csak a termelési rendszerek, csak a modern tech­nológiák alkalmazása folytán? Csak ennyi? Vagy a könyv­kiadás valamennyire lépést tudott tartani a termeléssel, és­­ nagyon is konkrét, praktikus tanácsokat tudott adni ? Saját érdekeit, saját érdekeinek mozgatórugóját többé­­kevésbé bizonyára mindenki fel tudja ismerni. Miért ép­­­­pen a mezőgazdaságból élők ne ismernék föl? S még egy­szer:­vajon a felmérések mennyire adnak reális képet? kistermelők — bármilyen minőségben, akár állami gazda­­­sági dolgozókként, akár termelőszövetkezeti tagokként, akár nem mezőgazdaságból élőkként — gondozzák háziállataikat, nyesegetik kiskertjüket, elkapkodják a termelési kiskátékat, rendszeresen forgatják a Szhiflapoka­t." A mezőgazdasági­­ könyv hónapon a kistermelők számára", tartott ankétok min­dig sjr^jenek­ sokan , vannak, záporoznak a kérdések. Nem misszionáriusok tartják, s nem térítendő bennszülöttek hall­gatják, kérdezik végig őket — a siker mozgatórugója a köl­csönös érdek. » , , , , • annyira kemén­yen reális tény, JLiOCfGlCIDID mint néhány tapogatózó felmé­________________________ rés eredménye. Másfelől az is tény, hogy ma már nem­ pusztán a könyv, a szaklap az egyedüli információhordozó, a tovrasz. sok egyéb olyan do­kumentum is van, amely ugyanúgy termelőes­zköz, mint a könyv. A mezőgazdasági könyvhónapon erről se feledkez­zünk meg, s ha akadnak is ellentmondások, töprengésre késztető, kedvezőtlen tények, e­gy biztos: nem szabad vég­­«■••»•letevT­ megítélni a falusi olvasáskultúrát. Mint láttuk: irtás-­ más felmérés más-más tükröt tart elénk. Valaha a kalen­­­­drárium volt az egyetlen könyv a tanyákon, a pusztákon, falusi házaknál. Most a huszonhatodik mezőgazdasági könyv- a hónapon a­ kiadók 51 művet ajánlanak 600 ezer- példány­ban. Persze, nem ez a mostani 51 könyv, nem ez az egy hó­nap viszi előre a mezőgazdaságot, de igenis, fontos kulturá­lis, sőt agrokulturális esemény. Gy. L. DOLGOZÓK LAPJA Tv-előzetes 831 szám iN­EGYÉNK kulturális, iro-SZ-------- —­dalmi és mű­­vészeti folyóirata idei első,­­februári száma változatos tor­ta árpával hívja fel magára az olvasók figyelmét. Általában nem a szépirodalmi összeállí­tással készdjük ismertetésein­ket. Ebben bizonyos értékíté­let is van, hiszen a számos rfiás rovata — folyóirat véle­ményem­ szerint — az átla­gosnál tö­bb újdonsággal képes szolgálni. Ezzel szemben az­­ irodalmi anyag értékei, mi­nősége, kvalitásai ellenére sem tudott mindmáig egyfaj­ta — egyirányú törekvést pontosan is megh­atározni. Nem beszélek itt­ az általam is nagyra sebesült kísérletekről, amelyekből azonban diós szerkeszt­ési elvet tinden­­végül nem lehetett­­ kiolvasni. Ki tudja: talán az alkotók a hi­básak, hogy ilyen nagyon po­zitív értelmezésű „skatulyá­­ól”, valahová a tartozástól ir­tóznak? Lehet. Eszem ágában sincsen a sokszínűség ellen szólná — ám ennek a h­atnak, mint a többinek folyó­is, van valami célíia — s kelle­ne, hogy legyen karaktere. (Az elmúlt évi. számokról — a XIV. évfolyaméról! — ké­szült, és most közreadott ka­­­talógus, tartalom­mutató is 3 ezt a problémáimat látszik igazolni.) Ité keresem az igazolást. Szin­egyetlen hír? példány­ban­­ sem kell messzire menni. A tudós alapossággal szociográ­fiákat író Csi­szi László ko­rábbi írásai is halmozottan körvonalazták már aj szerző törekvéseit — eh­hez most újabb adalékkal javult (s per­sze, a szerkesztés érdeme is,­­ hogy folyamatosan helyet­­ biztosít az ilyen írások csak!):­­Ipari-mezőgazdasági ter­üe­­lőszövetkezetek a dorogi já­­rásban címmel készítette­­ el újabb tanulmányát. Az utób­bi húsz év hatalmas villó%a salt mar Útravaló című vezetője néhány mondatában kitűnően érzékelteti a szerző. ..Amikor ezeket a soroka­t írom, azt jelenti be­­ a ? rádió szenzációs hírként, hogy a sá­f­risápi tsz számítógépek gyár­tását kezdte meg bedolgozási rendszerrel, minimális beru­házással, ezért olcsón. Nem­régen pedig, a kesztölci tapé­­taüzamről jelent meg reklám­célú képes riport. Emlékszem viszont arra, hogy a 60-as­­ években, de még a­ 7­0-es­ évek elején is ugyan­azok­ a hírköz­lő szervek, talán az újságírók, akik ugyanazok ma szu­­perlatívuszokból írnak és be­szélnek a tsz-ek ipari tevé­kenységéről el marasztalták, bírálták, vagy gúnyolták a “gazdaságokat ugyanilyen tévé­nyomozást folytat, hogy ezt a nagy változást érzékletesen­ szinte tapinthatóan bem­u­tassa és megmagyarázza Egyik fejezetcíme igen találó Szükség törvényt bont, írja a kezdeti változásokról. Ám ta­pintatosan-okosan így zárja tanulmányát: „A válaszokért tovább kell még vallatni a valóságot.” A képzőművészeti rovat­ban olvashatjuk Salamon Nándor írását: Tóvári Tóth István műtermében. A­­ het­venesztendős művésszel foly­tatott beszélgetés önvallomás­ért­ék­ű mondatait mindenkép­pen idézni kell itt. ..Azt a vi­lágot festem, am­­el­yikpen a mai ember él. Vallom, hogy a művész akkor tölti be hi­vatását, ha az alkotásaiban foglalt gondolatok, élmények sajátos jelrendszer segítségé­vel e­­­s juthatnak az embe­rekhez. Munkáim hozzájuk szólnak, úgy érzem, megérte­nek, s ez boldogsággal tölt el.” Ugyanebben a rovatban idézik Páskándi Gézának azt a kiállításmegnyitóját, ame­lyet a tatai Kuny Domokos Múzeumban tavaly augusztus­ban B. Hegyi László művei­nek bemutatásakor elmondott. A Kritika rovatban Doboi Péter: Vadon. Gasparovich László: Végeken. Cselényi László: Jelen és történelem. Pintér Lajos: Európai diák­dal. Benke László: Változás cí­mű könyvéről olvashatunk katikát Bécsy Ágnestől, Me­zei­ László Miklóstól, BotHk Józseftől, Monostori Imrétől, és Bakonyi Istvánitól. A folyóirat utolsó oldalain­­ régészetről, műemlékekről ol­vashatunk ismertetéseket. Ez­úttal Vadász Bea érdekesen, élményszerűen számol be egy Süttő határában lelt,­­vaskori halomsír feltárásáról, Tapol­ca­iné Sáray Ssabó­ Éva pedig az­ 1824-ben megjelent, Laura című ...Oktatva Mulattató Új­ságot” mutatja be az olvasók­nak. A SZÉPIRODALMI ^z­.. . ——:----— - ■ ■ ben Géczi János versét Turczi István költményeit (eléjük be­vezetőt .Sárándi József írt), Brtőcz András, Sárénáli­zsef verseit. Varga Csab­a Jó­és Horváth Péter regény részletei olvasati új­.. .A .képanyag , jó­részt a fentebb már említett írásokhoz kapcsolódik. Ezzel bizonyos egyetérthetünk. megfontolásból Má­s szem­pontból azonban az önálló művészi reprodukciók mellett a fotóművészet jelenlétét jog­gal kifogásolhatjuk. — jenkei — 1383. február 12., szambái Mesevilág 1901. december 5-én Chicagóban W­ait Disney, a született rajz­filmek varázslója. 1928-ban jelent meg a filmvásznon híressé vált alkotása (Vízszintes szalagon (vízszintes 26.) A film­2.) Gyerme­kek és felnőttek egyaránt sz i­­vükbe zárták, éppúgy, mint Do­nald kacsát és (47. számú sor’). „A* három kismalac” már színes film volt, fülbemászó kísérőzenéje (függőleges 1.) Disney kiváló üzletember volt más területen is. Ezt bizonyítja a bámulatosan öt­letes L­os Angeles-i csodapark (71. számú sor). betűi: N. N. A. D.A sarokkockák VÍZSZINTES: 2 (Beküldendő.) 13. Meg tudja érinteni. 14. Reá betűi. 13. könyörög. 16. Ritka férfinév. 17. Kerülj elém. 19. Vissza: alán eredetű alföldi nép. 20. F1Ó .21. Energia 22. Vissza, föléd. 24. Áss, jobbról balra! 25. Csermely. 26. (Beküldendő.) 28. A cink vegyjele. 29. Névelős női és férfi becenév. 30. Átkutat. 31.­ Pihen. 33. Női név. 35. Norvég, sbanvQi és belsa autóv betűjel10. 35. Te és Ő. 37. Tessék, fogjad. 39. Mint a 33. számú sor. 41. Seá­­rrosan. 43. Kivermel. 44. Hiva­tali helyiség. 46. Borsod meg­yei község. 47. (Beküldendő.) 50. Nö­vény. 52. Meztelen műalkotás 54. KBS. 55. Kilogramm. 56. Kalap­ban van! 58. Kieszel. 81. Pálca. 62. Céda. 64. Becézett iskolák. 65. Vesztesége. 66. Egyiptom 16­ . városa. 68. Férfinév. 70. Lakli. 71. (Beküldendő.) FÜGGŐLEGES: 1. (Beküldendő.) 2. Szignál. 3. Nulla. . 4. Heves megyei község. 5. Fordított határ­rag. 6. Föláraszitja. 7. Mint a ’víz­szintes 21. számú sor. 8. Hozzá­fogok. 9. Szemben van! 10. Év­szak. 11. Madárriasztó szó. 12. A menyegző. 17. Női név. 18. Község Brassó mellett. 21. Nem oda. 23. Sütemény. 26. Nércos vadászob. 27. Száguldás. 32. Ro­mán Pénz. 34. Juttatok. 38. Esz­me. 38. Tisztességtelen haszon.­ 3a. Vaj­készítés mellékterméke­­. 40. Tromf. 42. Pulóvert készít. *4. Ezen a helyen szintén. 45. Pók­­féle élősködők. 48. Veszprém me­gyei község. 49. Az Operaház építője. 51. K­azi nevén, máskép­pen. 53. Salvador . . . 55. idő előtt. 57. A'megyef. 50. ...piros, tűzpiros. 60. Kúszónövény. c.­. ■ Gyanot-kötet. 63. Fordító, idő­mérő. 65 .^’­zd. Pz. : K’Sá!Ta4*'« szállása. 68. ED. 60. Tagadószó. 70. MY. G. Gy. Beküldendő: vízszintes 28.. 47.. a függőleges l. és a vízszin­tes 71. számú sörök megfejtése. Vasárnaptól — elmebajnokság A­, emberiség eddig felhal­mozott és naponta szédületes ira’mban növekvő tudáskincse és az emberi elme befogadó­­képessége között kibékíthetet­len ellentét feszül. Mégis va­lamennyien arra törekszünk, hogy minél többet tudjunk a minnket’ körülvevő’­ világról. Éppen ezért hasznos min­den olyan játék, ami edzés­ben­­ tartja az elmét, ugyan­akkor Szórakoztat. Egri János szerkesztésében, vezetésével­­ már­ több ilyen­­ társasjátékol­, vezői lehettünk, s lehetünk február 13-ától. A kétheten­ként jelentkező Elmebajnok­ság versenyzői 2x2 percben bizonyíthatják felkészültsé­güket. A kérdéseket az első részben ki-ki az általa legin­kább kedvelt, s így bizonyára leginkább ismert témák­örben kapja, míg általános múltságáról a második infor­kér­déscsoportban tehet tanúbi­zonyságot. A zenétől az hajózásig, az irodalomtól át­a technikatörténetig, a képző­­művészettől a biológiáig Mb., minden­­ terület szerepel a vá­logatásban. Tisztelet a szülőföldnek Vörös Béla szobrászművész 1899—1983 F­ebruár első napjaiban zárta be kapuit a budapesti Műcsarnok nagyszabású kiállítása, amelyen a magyar származá­sú, Magyarország hatásain kívül élő, de a szü­lőfölddel eleven kapcsolatot tartó képzőmű­vészek mutatták be alkotásaikat. ..A Tisztelet a szülőföldnek című tárlat hatalmas műeg­yüt­­tesében Vörös Béla szobraival is találkozhat­tunk. Az idős mester tiszteletadása, újabb budapesti bemutatkozása jelképes tartalmú­vá érlelődött a szomorú hír megérkezésével: nyolcvannégy éves korában 1983 február 5- én Párizs peremvárosában, Sévres-ben el­hunyt Vörös Béla szobrászművész. Jóllehet immár hat évtizede élettere, s így életműve kibontakozásának és kiterjedésének színtere Franciaország volt, mégis szó és szálakba kötődött Magyarországhoz, és szülővárosához Esztergomhoz. Az 1899. december 14-én született Vörös Béla megpróbáltatásokkal terhes gyermekkor után 1916-ban kezdte meg művészeti tanul­­­mányait a budapesti Iparművészeti Iskolában main Stróbl Alajos mesteriskolájában fejlesz­tette tudását s később a Tanácsköztársaság hónapjai alatt Vedres Márk tanítványa volt. A baloldali érzelmű, művész pályakezdő évei­­­nek nem kedvezett a­ húszas évek Magyaror­­­­százának fotogatta légköre. 1925-ben elhagy­ta hazáját, Párizsban telepedett meg. Gyor­san beilleszkedett új környezetének pezsgő ritmusú művészeti életébe. kisplasztikáival , rendszeresen és sikerrel szerepelt a párizsi • franciaországi kiállításokon A harmin­cas években — elsősorban egzi­ztenciál­is okok miatt — Nizzában élt, ahol vészettel, elsjáratcsontfaragással főként iparmű­fog­la­­kozott, de, hogy e tevékenykedése sem csupán ke­nt­árkereső munka volt, azt bizonyítja egy e műveiről feljegyzett kritika részéé­­l is: „Vö­rös Béla mindenben' alkalmazkodik az elefánt­csont természetéhez, mondhatnánk: elefánt­­csontban gondolkozik. Tevékenységével új utat mutatott, valósággal forradalmasította­ az ele­­fántcsontfaragást.” A negyvenes években már újra a művésze­tek fővárosában dolgozott, a kor legkiválóbb mestereinek, Matisse, Léger. Picasso művei­nek társaságában láthatta alkotásait a kö­zönség. 1947-ben és 1­948-ban szerepelt, a budapesti nem­­zetközi képzőművészeti kiál­lásokon művészetéről Kassák Lajos folyó­irataiban, a Kortárs és az Alkotás lapjain­­­ jelentek meg méltatások. A hetvenes években még szorosabbba fűződött Vörös Béla kap­csolata Magyarországgal. 1970-ben részt vett a külföldön élő, XX. századi magyar szárma­zású művészek első budapesti seregszemlé­jén, művei — ajándékaként — magyar kör­­gyűj­temén­yekbe a budapesti Szépművészeti Múzeumba, a pécsi és az­ esztergomi múzeu­mokba kerültek. Két évvel később a Corvina Kiadó gondozásában munkásságát rész­érő­­­sen elemző, gazdagon illusztrált album lá­tott napvilágot. '974-ben végre realizál­ódh­atott a mű­vész­­ régi elképzelése, óhaja: az életművét repre­zentáló, több, mint háromszáz művet — kis­plasztikákat, domborm­űveket, plaketteket festményeket és grafikákat — felölelő gyű­j­teményét szülővárosának, az esztergomi Ba­lassa Bálint Múzeumnak­­ adományozta. hetvenes évtized második felében e gyűjte­­­ményt láthatta Esztergom, s e gyűjtemény válogatását több magyar város közönsége is. V­örös Béla szobrászművészt Esztergom díszpolgárává avatta, s a Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetsége tiszte­letbeli tagjai sorába választottja- A művész­ végakarata szerint hamvait Franciaországból hazaszállítják, és esztergomi sírjára a bronzba öntött „Haldokló fiú" című szobrát helyezik majd. Maradandó anyagban, szuggesztív mű­vészi üzenetként őrzi majd ez az alkotás is egy nagy utat megjárt, munkásságát a „társadalom fejlődése érdekében a humánus érzés expres­­­szív kifejezése” szolgálatába állító művész emlékét. Wehner Tibor Vöriis Béla: Jazz-zenekar

Next