Dolgozók Lapja, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

1983. június 5., VASÁRNAP VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ­ETEKi D­oimoKZa , . . . . , XXXVIII. évf., 132. sz. AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara: wo forint A naszályi úttörőcsapat a csúcson ELNYERTÉK A LEGMAGASABB KITÜNTETÉST ÜNNEP volt a szombati nap Í­­a­­szály község életében. Sok szülő, testvér az iskola egy­kori úttörővezetői és kiváló úttörői jöttek el a­ csapat­­összejövetelre. Pattogó induló ütemére vo­nult a feldíszített udvarra a Kossuth Lajos úttörőcsapat 236 tagja. Sok kisgyerek vár­ta izgatottan e napot, elérke­zett a kisdobos- és úttörő­avatás ideje. Szűcs Pál hadnagy, az is­kola egykori kiváló úttörője és sportolója mondta az eskü szövegét. Felsorakoztak az avatószülők, ők kötötték első­ként a pajtások nyakába kisdobosok és az úttörők vö­­­rös nyakkendőjét. Ezután kért szót Wolfart Zsuzsa, a Ma­gyar Úttörők Szövetsége Or­szágos Elnökségének tagja. Sok mindenről szólhatott, hi­szen tartalmas mozgalmi múlt áll a 645-ös számú Kos­suth Lajos úttörőcsapat mö­gött. A vörös Selyemzászló elnyerése után 1977-ben sza­lagot köthettek a zászlóra. .. is sokat­­ ettek a gidánj, gondtalan­ ... gyermekévekért." Segítették a csapat úttörő-­­ vezetőit az~"ifík. "a szocialista brigádok ,és a szülők: sportpálya épült, elkészült Szép lövészfolyosó is, és mini mo­a­zival is büszkélkedhetnek a naszályiak. Az eredményeket számba vette az országos elnökség, s úgy határozott, hogy a leg­magasabb kitüntetéssel is­merik el a csapat munkáját. Wolfart Zsuzsa a KISZ KB Vörös Selyemzászló-csillagját adta át a csapatnak. Jár­fás Erzsébet csapattitkár felolvasta a Magyar Úttörők­­ Szövetségének a naszályi csa­pathoz intézett levelét. A gye­rekek ütemes tapssal mond­tak köszönetet az elismerő szavakért. A csapattitkár ígéretet tett arra, hogy mél­tóak lesznek a legmagasabb úttörőmozgalmi elismeréshez. Herczegh Lászlóné, csapat­­vezető sok kispajtásnak adott át elismerő oklevelet, könyv­jutalmat az 1982—83-as mozgalmi évben végzett ki­magasló kisdobos- és úttörő­munkáért. Gratulált a tehet­séges sakkozóknak, a hasz­­nos anyaggyűjtőknek és a tudományos-technikai úttö­rőszemle megyei döntőjében első helyezést elért pajtások­nak, akik az országos szem­lén képviselik Komárom me­gyét. AZ ÜNNEPLÉS dél­után is folytatódott, a községi mű­velődési szórakoztató központban várták programok a gyerekeket. — román — Wolfart Zsuzsa ráhelyezi a csillagot a Vörös Selyemzászlóra sejtre M­A A pártcsoportok 3. oldal Pedagógusnapon a megismerésről 4. oldal Magazin 5 oldal Vajdasági találkozó A Vajdaságban fekvő To­polyán e pénteken este meg­kezdődött a Petőfi Sándor és Kis Ferenc nevét viselő isko­lák hagyományos, sorrendben 11. találkozója, amelyre jugoszláviai tartományból és a a Horváth Szocialista Köztár­saságból tizenkét iskola pio­nírjai és tanárai érkeztek. Jantovics Rudolf vezérőr­nagy, a Petőfi brigád volt po­litikai biztosa beszédében em­lékeztetett arra, hogy a ne­­retvai és a sutjeskai csata — a népfelszabadító háború két legendás győzelme — 40. év­fordulója mellett a Horvát­országban és Vajdaságban élő magyar nemzetiség Jugoszlá­via ■ testvérnépeivel együtt ünnepli annak a 40. évfordu­lóját, hogy megalakult a magyar zászlóalj, amelynek parancsnoka Kis Ferenc volt. A zászlóalj létszáma ro­hamosan nőtt és 16 hónap­pal később létrejött belőle a Petőfi nevét viselő brigád. 1943. a Vajdaság számára is sorsdöntő volt, mert je­lentős fordulat állt be a nép­felszabadító mozgalom fej­lődésében: ekkor újította meg a JKP tartományi bizottsá­gát és Tito rendeletére meg­alakult a népfelszabadító­­ ka­tonaság és a partizánegységek vajdasági főparancsnoksága. A Vajdaság tehát autonómiáját politikai és fegyveres harccal valósította meg, így az auto­nóm tartomány valójában már 1943-ban létrejött — han­goztatta Jantovics Rudolf. É­pítészet, és környezetvédelem a mottója az idei — június 5-i — környezetvédelmi vi­lágnapnak. Az ENSZ környezetvé­delmi programja bizonyára nem korunk nagy építészére, Le Corbu­­sier-ra kívánt emlékezni, de ép­pen a program mottója sugallja, ezt. Le Corbusier tisztelte a földet, a fát, a fűvet, a­ környezetet, mindenekelőtt azért tervezte a ma­­­gasba az épületeket, hogy minél kevesebbet raboljon el az erdőből, a mezőből, s amit kényszerűségből mégis elvett, azt tetőkertként vissza­­képzelte. ■ ■ ■ Mi tagadás, félszázad múltán is idézni lehet, idézni kell őt! Világ­szerte. És Magyarországon is. Mert különcnek tekintik ma még nálunk a is azt, aki az öreg hárshoz, dióhoz, kékárnyékú fenyőkhöz rajzoltat­ja házának terveit. Felelőséggel, gondolkodók idézik, hogy valaha nagy tiszteletben táttuk a folyót, amely halat, s­zár­az erdőt, amely vadat adott. S' áhítat­tal­ em­eltük ki, hogy: anyaföld. Egyes­ szakemberek szerint viszont az utóbbi negyven évben megyényi területet építettünk be. Fegyverkezés, túlnépesedés, éhe­zés, környezetszennyezés fenyegeti az emberiséget. Az embernél ke­vesebbet bír ki a növényzet. Felelősen gondolkodók azt is fel­idézik, hogy hajdanán csak annyit vettünk el környezetünkből, amen­­­nyire létfenntartásunkhoz szük­ségünk volt. Ma gyakran mértéket sem ismerünk. Megfeledkezünk — építtetők és építők — arról, hogy nem csupán az utóbbi évtizedek, hanem száz, százötven év környezet­­pusztítása halmozódott és környezetszennyezése fel napjainkra an­­­nyira, hogy ma már — azt megte­tézve — a kevés is sok lehet. Az ember sajátja, hogy gondolko­dik, mielőtt tervezőasztalhoz ül, s mielőtt csákányt vesz a kezébe. Számba veszi: most a múlt mulasz­tásai is minket sújtanak, s hogy lépést tartsunk felismer­t igényeink­kel, meg kellene előznünk mind­azt a kárt, ami ezután következne Ez az egyetlen járható út, ha utó­dainkra is gondolunk. Törvény védi hazánkban a kör­nyezetet, a mezőt, a talajt, a leve­­gőt, a napfényt, a tájat. De kellően védj­ük-e mindezt mi magunk? Ellentmondásos a kép. Miközben egyes lakótelepeken a park, a gyep számára „nem jut hely”, s ha igen, azt gyorsan tönkretesszük, a budapesti panorámáért minden esetben szinte egy ország lakossá­ga mozdul meg. Miközben egy-egy városunk főútjáról kiírtjuk — út­szélesítés címén hat öt nyárfáért — a gömbakáca­a Balaton part­ján verik az asztalt, a tanácstagok. N­agy a tervezők, a beruházók, az építészek felelőssége. Másféle gondjainkon enyhí­tő nagy-nagy építkezések dicsérik munkájukat, de nem mindig egy­értelműen. Vajon hányan gondolják végig: a telken fa­ is van, meg kő is van. S nem feltétlenül a m­éltót, a dombot kell a házhoz ..igazítani”, hanem talán fordítva is lehet. D. G. Építészet és környezetvédelem ­elyismereti gyűjteményV r„ Pedagógusnap­ irágcsokrot kaptak a pedagógusok, örömmel szorítják kezükben a csokrot­­ Mosollyal, sze­retettel, hálásan néznek rájuk tanítványaik. Ez a legkülönlegesebb világnál is többet ér számuk­ra. Az egyik megvásárolható, s csak akkor növekszik nagyra az értéke, ha azt­ tiszta szívvel adjuk át az ünnepelteknek. A mosoly, a tisztelet és a szeretet se­hol másutt, csak az­­ emberi kapcsolatokban teremtő­dik. Ezért szép az óvónők, a tanítók, a tanárok mun­kája. Ezért is utánozhatatlan , mert gyermeki sze­retetet a szülők mellett ők kapnak legtöbbet az élet­ben. Ne irigyeljük, hanem mi is tisztelettel és szere­tettel köszöntsük őket. V ,bin'jo. 4 Szép a határ Jól fejlődnek a szántóföldi növények Azzal a kéréssel kerestük meg Vésel Árpádot, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét, mondaná el, ho­gyan bírták csapadékszegény a viszonylag időjárást;’ miként fejlődnek a megyében a szántóföldi növények? — Az elmúlt időszakban lehullott 20—50 mm csa­padék kedvezett az őszi és tavaszi vetésű növényeknek Szinte felüdült a határ. A most várható újabb­ ringy hőség viszont ismét kedve­zőtlen a kalászos gabonának. Az őszi árpa érés­­ előtti stá­diumba került, aratására jú­nius 20—25 között számítunk. A búzák változó képet mu­tatnak. A búza aratása vár­hatóan július első napjaiban kezdődik, nyolc-tíz nappal előbbre általában tart a határ, mint más években. Ezekben a kultúrákban vegyszeres gyonsí­­­tás többsé­­­gében eredményes volt, de látni itt-ott pipacsos táblát is.­­ A mezőgazdasági nagy­üzemekben megtörtént a fel­készülés az aratásra, az abban részt vevő gépek javítása be­fejezés előtt áll. A korábbi évekhez hasonlóan szervezett, fegyelmezett aratásra van ki­látás. Szeretnénk felhívni itt is a gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy amint lehet —­ még ha csekély szá­rítás árán is — kezdjék meg az aratást, mert minden nap késés csökkenti a hektoliter­súlyt, s ebből komoly problé­mák származhatnak.­ — A tavaszi növények"“kö­zül­ a1 ’kukorica időben föld­be került, a meleg napok és a csapadék kedvezetl­en­­ek a növénynek. Jól sikerült gyomírtás, csak elvetve lát­ható: gyomos tábla. Szépen fejlett a napraforgó­­ is A ta­vaszi időjárás legjobban a cukorrépát károsította. Nem sikerültek a vetések, ritkák a táblák, a vegyszerezés sem volt sikeres. A homokverés következtében újravetett táblákban a növények fejlő­désében lemaradás mutatko­zik. Befejeződött a lucerna és a rétek első kaszálása, vi­szonylag jó takarmányt si­került betakarítani. — Az elkövetkező idősz­ak­­ban — mivel az éréshez, víz kell — további csa­padásra lenne szükség a szántóföldi­­kultúrákra. A szőlőnek és gyümölcsösöknek kedvezett az­ időjárás, fagykár az idén nem volt. Sajnos, a szőlőkben szaporítani kellett a védeke­zést a lisztharmat és peronosz­­póra ellen.*Úgy foglal hatnám össze, hogy összességében ed­dig nincs különösebb gond, szép a határ. — a­­ lám — A Kiváló címmel kitüntetett tatai Egyetértés TermelőM kö­­vetkezetben megkezdték a szőlő harmadszori permetezését (Fotó: —fin)

Next