Dolgozók Lapja, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
Régi városképek A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fényképtára szeptember 21- től kiállítást rendez régi városképekből. Gyűjteményükben mintegy 15 ezer városfotót őriznek, ezekből választották ki azt a háromszázat, amelyet hamarosan hat a nagyközönség. láttárlaton magyar és külföldi vonatkozású felvételek egyaránt szerepelnek. Az 1860 és 1918 között készült fényképek építészeti, város- és fotótörténeti szempontból egyaránt érdekesnek ígérkeznek. Az ábrázolt témát és a fotók keletkezésének időpontját többnyire sikerült a kutatóknak A szerzők azonosítaniuk, személye sajnos kevésbé ismert, mert a fotográfusok nem látták el kézjegyükkel az eredeti képeket. A városfényképezés akkor kezdett el igazán fejlődni, amikor gyártani kezdték a szárazlemezeket. Ezek birtokában a fotográfusok már nem voltak laboratóriumhoz kötve, mert a fényérzékeny üveglemezeket hosszabb ideig tárolhatták, szállíthatták. nyomdatechnika fejlődése, a fényképek nyomdai sokszorosítása, a képes levelezőlapok elterjedése ugyancsak jótékony hatással volt a műtermen kívüli fényképezésre. A századforduló tájékán az országnak szinte valamennyi településéről készültek fényképek, amelyek hűen megőrizték a korabeli állapotokat, így a kiállításon is találkozhatunk Zircen, Kecskeméten, Debrecenben, Szegeden és Esztergomban exponált, 80—100 éves felvételekkel. A városfotók megjelenési formái is változatosak lesznek a készülő kiállításon: láthatunk majd sztereóképeket, panorámafotókat, kat, nagyméretű, albumoátvilágított üveglemezeket. Az „Esztergomi látkép a bazilikával” című felvétel az 1880-as évekből való és eredeti megjelenési helye a Dunaalbum volt. Mivel a múzeumban az albumból csak ez az egy kép lelhető fel, a fotográfus és a kiadó nevét, helyét nem sikerült megállapítani. Előzetesként a kiállítás anyagából még két felvételt közlünk: Az egyiken az Erzsébet-hídat örökítették meg 1885-ben, míg a másikon az Operaház épületét 1899-ben. Ez utóbbi fénykép különösen hiszen rövidesen aktuális, adják át a felújított Operaházat, ismét a közönségnek. Érdemes lesz összehasonlítani a mát a múlttal. Akinek az eredeti, korabeli fényképek képpen felkeltették kellőérdeklődését a „Régi városképek” iránt, az a kiállítást a Munkásmozgalmi Múzeum aulájában tekintheti meg. Gy. L. Az esztergomi Bazilika (1880 körül) Erzsébet-híd (1885) Operaház (1899) DOLGOZÓK LAPJA Közművelődés, ha jól csinálják II. Nem lenne teljes a kép, ha csak a színházról szólnánk. A Népház az otthona a Bányász Művészegyüttesnek, amelynek az első félévben százhúsz fellépése volt, csaknem ötvenezer néző előtt. Az együttes szakágai — a szimfonikus, illetve a fúvószenekar, a vegyes kórus, a táncegyüttes és színpad — többnyire tájelőadásokat tartott. A táncegyüttes ez idő alatt kapott ezüst I. fokozatot a szegedi országos minősítő táncfesztiválon, s a fúvószenekar is sikerrel szerepelt a siklósi várfesztiválon. A vegyes kórus is megújult. A Bányász Művészegyüttes művészeti tanácsának kezdeményezésére hétfői napokon Lakótelepi nyári esték című sorozatot szerveztek. A kórus illetve a táncegyüttes ezen a nyáron eddig két-két alkalommal kereste fel város lakótelepeit. Madrigáló estjüket, s szabadtéri „táncházukat” alkalmanként négy-ötszázan látogatták. A fúvószenekar pedig „lakótelepi” térzenéket adott. Sikere nyomán terveznek majd „lakótelepi” szimfonikus zenét, s színjátszást is. A képzőművészeti élet hagyományosan színes a Bányász Közművelődési Intézményhálózatban. Az idén — június végéig — hét kiállítást rendeztek, ezeket csaknem harmincezren látták. Bemutatkozott többek között Lóránt Zsuzsa szobrász, Korga György festőművész és SZOT-ösztöndíjasok is kiállították munkáikat. Általában két-három hetenként mutatkozik be egy-egy művész a Népházban, de a többi bányász közművelődési intézményben s a bányaüzemek üzemi galériáiban is, így például a nagyegyházi aknán Santos Chavez chilei grafikusművész állított ki, a megnyitót szolidaritási rendezvénnyel kötötték össze. A Népház saját képzőművész körének tagjai rendszeresen szerepelnek munkáikkal a megyei tárlatokon, de önálló kiállításokat is rendeznek. Immár fél évtizedes múltra tekint vissza a bányász fafaragó kör, mely kiállítással egy nagyszabású jelentkezett az idei bányásznapon. A fotóklub alkotói is gyakran szerepelnek országos pályázatokon és kiállításokon. Az intézményhálózatban nagy figyelmet fordítanak új közönség nevelésére. Februártól május végéig a Népházban átlag száz résztvevővel igen változatos gyermekfoglalkozásokat tartottak. Az itt dolgozó népművelőkből, Tóth Zsóka vezetésével alakult csoport gondozta a rendezvénysorozatot. A gyermekeknek volt itt bábkészítés, tojásfestés, játék cserebere, filmvetítés. Olyan sikeres volt ez a hogy a következő program, évadban folytatják. A Bányász Körzeti Könyvtár megtartotta pozícióit, annak ellenére, hogy a szénbányák üzemeinél átszervezések történtek, s ez jelentős befolyással volt az üzemi olvasók, a könyvkölcsönzések számának alakulására. Nemcsak a költészet napi, az ünnepi könyvheti, a mezőgazdasági könyvhónapi rendezvények, író— olvasó találkozók adnak alkalmat az olvasás népszerűsítésére. Figyelnek a gyermekek olvasóvá nevelésére, a nyugdíjasokra, a Gerecse munkásszállón évek óta Új Tükör Klub működik. Könyv- és hanglemezkiállításaikkal az intézmények programjaihoz kapcsolódnak. A Bányász Művelődési és Oktatási Központ a szocialista brigádok művelődésének a bázisa, s elsősorban a Váci Mihály szocialista brigádklub otthona. Programjai nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a brigádok művelődéséhez, szórakozásához. Legnépszerűbbek a havonta megrendezett zenés játékos klubestek, melyeknek egy-egy üzem, illetve brigád a gazdája. S e kollektívák ekkor be is mutatkoznak. A központban működik a szénbányáik legnépesebb — kétszáz taggal — nyugdíjasklubja, melynek művészegyüttese is van. A nyugdíjasokból alakult és tevékenykedő kórus, zenekar és színjátszók nemcsak a városban, hanem vidéken is rendszeresen fellépnek. Bányász Művelődési és Oktatási Központ az idén — az első félévben — csaknem száz brigádrendezvénynek adott helyet. A közművelődési intézményhálózat fontos része a tatabánya-kertvárosi Bányász Művelődési Otthon, amely elsősorban a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatásának a fő helye. Óvodákkal, iskolákkal működik együtt, s így területi művelődési feladatokat is ellát. Igen sikeresek gyermekeknek szervezett rendezvényei, rendhagyó „közművelő” órái. Másrészt a városrész fontos bányásztelepülés, természetesen itt sok a nyugdíjas. Az itteniisekből működik egy nyugdíjasklub, s benne egy rendszeresen fellépő, Pávakör minősítést elnyert vegyes kórus. A kertvárosi művelődési otthonban tevékenyekedik a rádiós kör, tagjai közül számosan voltak már: országos verseny helyezette fel- 19-i írásunkban a tatabányai, Bányász Közművelődési Innntézményhálózat munkájáról igyekeztünk ízelítőt Reméljük, hogy sikerült adni öi a legfontosabbakat munk, s példaként: felmutat«, milyen is sokrétű lehet a „hétköznapi” közművelődés, ha odafjrvgyelnek rá és jól csináljákiar Botlik József .§ (Vége) HYPPOLIT A NÉPHÁZBAN A Játékszín produkciójaként nagy sikert aratott Tatabányán, a Népházban is Zágon— Nóti—Eisemann zenés játéka, a Hyppolit, a lakáj. Jelenet a szatirikusra hangolt játékból. Fotó: Tatai Tibor jtn Befejezés előtt Teljes szépségében kibontakozott a Magyar Állafti Operaház megfiatalított százéves épülete: a homlokzati állványok eltávolítását követően most már lebontották az építők felvonulási területének utolsó kerítésszakaszát is a Középületépítő Vállalat dolgozói. A kocsifeljáróknál még dolgoznak, az utolsó simításokat végzik a díszes mennyezet restaurátorai és aranyozói. Az építők néhány helyiségben még apróbb munkákat végeznek, amelyeket a hivatalos átadáskor pótlólag kértek a műszaki átvevők, de egy-két napon belül ezeket is befejezik. Ezzel véget ér az 1981. augusztusában, a színpadtechnikai berendezések lebontásával megkezdőtött operaházi rekonstrukció. Az építőket szeptember 25-én díszelőadással köszöntik a dalszínház művészei, s az épület fennállásának századik évfordulóján, szeptember 27-ében hivatalosan is kapuit az Operaház. megnyitja, - Gulyás Katalin nem először szerepelt a televízióban. Két évvel ezelőtt, az Egri János vezette „Lehet egy kérdéssel több?” vetélkedőműsorából megismerhette már az ország. A Kapcsoltam telefonos társasjáték vasárnapi adásában csak hangját hallhattuk, delamennyien drukkoltunk vaa tatabányai tanárnőnek, aki impozáns magabiztossággal nyert 5120 forintot. Másnap munkahelyén, Tatabányán, a Dózsa György Általános Iskolában találtam meg, s ott csatlakoztam a gratulálókhoz. — Mit érzett, mikor megszólalt a telefon? — Meglepődtem, amikor visszahívtak, hogy — ha az idő engedi — bekerülök a műsorba. Telefonáltam a szüleimnek, hogy szorítsanak nekem. — A telefonszámokat rögtön tudta? a — Nem. Segítségemre volt Világtörténelem évszámokban című kötet. Azt lapozgatva három perc alatt tudtam felhívni a stúdiót. Más munkaeszközt használtam és egyedül nem játszottam. — Milyennek érezte a küzdelmet? — Nem nevezném küzdelemnek. Játék az egész. Utólag úgy érzem, hogy könnyen ment. Legnehezebbnek a fekete kockákkal kapcsolatos logikai feladat tűnt. — Miért nem játszott tovább? — Kellemetlen tapasztalataim voltak. Abban a bizonyos Egri-vetélkedőben az utolsó előtti fordulónál buktam el. Féltem attól, hogy megint így lesz. Ha az utolsót nem tudom — mint ahogy nem is tudtam volna — vesztes vagyok. Így viszont nyertesként tehettem le a kagylót. — Fizika-kémia szakos tanár. Mégis óriási jártasságról tett tanúbizonyságot a művészetek körében. Honnan méretanyag?ez a hatalmas is. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végeztem. Szerintem, ha valakinek fontos, hogy ne éljen szürke életet, az sokat olvas és megragad minden lehetőséget, hogy például zenét hallgasson. Gyakran járok színházba, moziba, koncertekre. Szeretem klasszikusokat, de a modern nőt is befogadom. Soha nem törekedtem arra, hogy mindent tudjak. Vegyésznek készültem, de örülök annak, hogy pedagógus lettem. Szeretem a munkámat. Az én nehéz tárgyaimat is lehet játékosan oktatni. A gyerekek is jobban szeretik, ha így nyújtok számukra új ismereteket. — Mi a véleménye erről a műsorról? — Szeretem a vetélkedőket. Talán édesanyámtól örököltem a játékos hajlamot. Gyakran fejtek bea tesztrejtvényt, anélkül, hogy megfejtéseket beküldeném. A Kapcsoltam-ot jobban kedveltem, míg Vitray vezette. Rózsa György más. Úgy éreztem, hogy sokszor oldott akart lenni és indiszkrétté vált. Mostanában visszafogottabb. Néhány szavas segítségéért viszont — az operahősökhöz kapcsolódó város megnevezésében — hálás vagyok neki. Egyetlen hibáját a népszerű adásnak abban látom, hogy néha nagyon eltérő nehézségűek az azonos kategóriába tartozó kérdések. — Mire fordítja majd a nyereményét? — Nem tudom pontosan. Talán külföldi út lesz belőle, de az is lehet, hogy lakásomba veszek majd vaalami szépet. Az ilyen váratlanul jött bevételnek nehezebben találom helyét, mint annak az mega összegnek, amit hónapokon keresztül spórolok össze. Megszólal az iskolacsengő. Egy óra van. Kezdődik a délutáni tanítás. Míg tanárnő kikísér, tornaruhás a gyerekek vonulnak az udvarra. Sűrű köszöngetéseik között én is ötezerszázhúsz ... meghallom: százhúsz ... Kívánom, ötezerhogy legközelebb ezt suttogják a folyósokon!: száznegyven ... Tízezer-kétTízezerkétszáznegyven ... Palásti Péter 19*4. szeptember 19., szerda