Dolgozók Lapja, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

Egészségesek-e az iskolás korú gyerekek? Amihez nem kell sztetoszkóp... „Nem a húst kevesellem, a zsírt sokallom" Panaszkodnak a szülők: rengeteg tanulnivalója van a gyereknek, rohamléptekben haladnak a tanárok az anyag­nincs idő a bevésésére. Panaszkodnak a pedagógusok: valóban feszített a munkatempó, de nem tudják a diákok jól beosztani az idejüket. Kevesebb különfoglalkozásra kellene kényszeríteni őket. Jó lenne többet törődni az is­kolás gyerekekkel, akár munkáról, táplálkozásról, szóra­kozásról vagy családi beszélgetéseikről van szó. Fáradtak ingerültek, türelmetlenek a fiatalok — mondják. Mi erről a véleménye a gyermekorvosnak? Tud-e napi gyógyító­munkájában segíteni az iskolának, a családnak? Az álta­lános iskolás korú gyerekek egészségügyi problémáiról, gondjairól beszélgettünk dr. Egerváry Magdolna gyermek­körzeti főorvossal. A doktornő évtizedek óta szoros mun­kakapcsolatban van oktatási intézményekkel. — Nincs megfelelő állóképességük az iskolába kerülő elsősöknek. Nem minden hatéves érett az iskolára. Nem is annyira szellemi képességeikkel van gond, hanem gyen­gék, szórakozottak, figyelmetlenek. Az óvoda játékossága után az igazi munkát megszoktatni nemcsak a tanár fel­adata. A rendszeres napi program megszervezésével a szülőknek kötelessége. Ezeknek a kis gyerekeknek legna­gyobb megterhelés a kötöttség. A lazításra, az oldódásra a legjobb mód a testmoz­gás, a sportolás. Ezt mégsem vesszük komolyan, nem élünk az egyre bővülő lehetőségekkel... — A tömegkommunikációs eszközökből ismert a sta­tisztika, mely szerint „beteges nemzet” vagyunk. Ezért az egészségügyet szokás szidni. Nagyon gyakran nem megfe­lelő életmód után kénytelenek az emberek orvoshoz for­dulni, s ez már baj, amit meg kell előzni. Mi, orvosok ebben is szívesen segítünk tanácsainkkal. Persze az egész­séges életmód kialakítása az egész társadalom feladata. Arra szoktam hivatkozni, hogy könnyebb ma például sportolás lehetőségét megteremteni, mint új orvosi rende­­­lőt, kórházi ágyat létesíteni. Muszáj mozogni­! Egy kisgye­rek — pláne ha napközis — szinte reggeltől estig az isko­lában tölti az idejét. Rendszerint nem azt csinálja, ami­hez kedve van. Sajnos, még a napköziben sem. Pedig csak ösztönzés, illetve akarat kérdése a futás, labdázás, a sza­badtéri játékok. — Nem divat a reggelizés, rendszertelenül táplálkoz­nak az iskolások, mégis sok a kövér gyerek. — Nem is jó rendszertelenség a jellemző, hanem a már említett mozgás hiánya és a táplálkozási szokások. Miért árulnak például az iskolai büfékben szénsavas, cukros üdítőitalokat? Nem különös, hogy a mai gyerekek nem szeretik a vizet? Azért tudunk eredményről is, amikor az osztályfőnök és a szüleik megegyeztek abban, hogy nem vesznek a gyerekeknek kólát. Gyerekeink azt eszik, amit a felnőttek eléjük tesznek. Láttam már zsírban tocsogó pörköltet a tányérjukban. Ez pedig nem pénzkérdés: nem a húst kevesellem, hanem a zsírt sokallom. Finoman főz­ni, gusztusosan tálalni elhatározás kérdése. Sokszor dául a „minek nevezzelek” leves helyett többet érne pél­a gyümölcs vagy gyümöcslé. Régi rossz gyakorlat, hogy az oktatási intézmények „étkeztetői” a háromévesnek és a tizennégy évesnek is ugyanazt a mennyiségű ételadagot kínálják. Valóban sok a kövér gyerek, s tanácsadásban szinte naponta meg kell küzdeni az anyukákkal. So­k esetben ez a válasz: „Mi köze hozzá a doktornőnek, nekünk így is jó!” Mit lehet mondani ezután? Csak remélem, hogy ezek a fiatalok felnőtt korukban már csak hiúságból is vi­gyáznak magukra. — Reggel: korai ébredés; délelőtt: tanítás; délután: tanítás vagy orosz-, angol-, németóra, énekkar, népitánc, szakkörök; estefelé: tanulni kell. Este: pihenni, olvasni, játszani, beszélgetni... kellene. Helyette benyomják a te­levízió gombját, s a csemete kapcsolja ki késő este. Nem igényeljük az esti családi együttlét varázsát? — Nem általánosítanék, de sok helyütt leszoktak (vagy­ rá sem szoktak) a szülők arról, hogy beszélgessenek a gyerekeikkel. Alvás előtt milyen jól esne néhány dicsé­rő szó, a házimunka megbeszélése. Megigazítani a kicsi gyerek takaróját, egy puszit adni. Helyette az a bizonyos gomb... Az esti tévézés ebben a korban nem pihenés: gyilkosságok, embertelenségek, meg nem értett történetek kíséretében hajtja — mondhatom — nyugtalan álomra a fejét a gyerek. Aki nem tévézik, azt kinevetik: „még ezt sem nézheted...?” Ebből előbb-utóbb komoly konfliktus támad a nem tévézőben. Úgy látom, ebben az esetben vonzóbb a rossz példa, mint a jó. Most megint azt kell mondanom nem is a gyerek a hibás ... — A doktornő régóta ugyanabban a — tatabányai Kil­­lián körtéri — rendelőben dolgozik. Nem ritka, hogy volt kis betegei ma már gyerekeiket viszik vizsgálatra. Ezek az ismeretségek megkönnyítik a munkáját? — Sok esetben igen, mert alaposabban ismerem a csa­ládot. A legtöbb szülővel nincs problémám. A család neve­lési elveibe, módszereibe, egyébként is nagyon nehéz be­leszólni. Ha megteszem, elsősorban a gyerek érdekében. Sikerült például meggyőznöm már néhány anyukát, hogy ne vállaljon munkát azért a kevés pénzért, amit kap. Az egész család azzal spórol, ha otthon marad az édesanya. Több ideje jut magára, a szeretteire. A gyermek nevelése a legszebb hivatás, akár szülő, akár pedagógus, akár or­vos gyakorolja. Nekem, mi itt orvosnak, elsősorban a gyógyítás a fel­adatom. Szerencsére a rendelőben is, az iskolákban is kor­szerű műszerekkel dolgozhatunk. Vannak problémák, amikhez nem kell sztetoszkóp, injekció, gyógyszer, csak figyelem, több türelem, megértés. Gyermekeink érdekében a szó szoros értelmében egészségesebb gondolkodásmód. Tóth Ilona DOUIOZÓK Egy emlékmű kalandregénye Elrepül-e a Turul madár? BEVEZETÉS Hat esztendeje történt, hogy akkor ötéves lányom feltekintve a gyermekszoba­­ ablakából a Tatabánya fö­lé magasodó hegyre, a nagycsoportos óvodások meggyőződésével jelentet­te be: — Odanézz! Mindjárt el­repül a griff madár! Erős szél fújt. Az emlék­mű Turul madara jól lát­hatóan ingadozott. ■ Mintha szárnyra kelni készülne. I. FEJEZET: A MADÁR SZÜLETÉSE A korabeli fényképen ka­lapos, kendős közönség áll lecövekelve a hatalmas kő talapzatra emelt bronzma­dár alatt. Felirat: „Bánhi­­dai Turul emlék. A bánhi­­dai „Turul” Európa legna­gyobb méretű emlékműve. Építve kőhegysziklán, 340 méter magasságban a ten­ger színe felett. Felvétetett 1907-ben az ezeréves emlék­ünnep alkalmából”. Mi tagadás, kicsit meg­késtek a millenniumi ün­nepséggel. Mentsége legyen az építőknek, hogy a szo­bor jórészt közadakozásból készült. Mint most a Nem­zeti Színház. II. FEJEZET: MEGVETVE ÉS ELHAGYATVA A felszabadulás után a fasizmusra, klerikális reak­­­­cióra, átkos múltra, s még ki tudja mire emlékeztető emlékművek és szobrok le­döntésének korszakában a tatabányai Turul-emlék­mű megmenekült. Talán túl nagynak találtatott. Maradt úgy, ahogy volt. Körülötte parkerdőt létesítettek. Ked­velt kirándulóhellyé vált a környék. Megbámulták turisták, ott őrködött a ma­ a jálisozók felett május else­jén, építők napján, bá­nyásznapon. S egyre öregedett. Még a bronzmadarak sem élnek örökké. III. FEJEZET: „ITT JÁRTAM...” Népszerűsége úgy nőtt, ahogy vénült. Utóbb elne­veztek róla süteményt, taxit, büfét. Képe megje­lent a tatabányai reklám­­kiadványokon, ismertető­kön, képeslapokon. Kissé távolabbról még egészen jól mutatott. s De közelről... Nagy lyukak, szakadások, üregek tátongtak testén, be­lekapaszkodott a szél, bele­fagyott az eső, pusztította a hőség. A turisták meg­érezték a nagy lehetőséget. Most kell emléket vinni az emlékműből, amig van be­lőle! Rejtély, hogyan sike­rült kitörni darabkákat a testéből, de tény, hogy a folytonossági hiányok egy­re szaporodtak. Sikk volt felmászni, még a védőkor­lát ellenére is. Aki pedig ügyetlenebb, vagy óvatosabb volt, az be­levéste a kőalapzatba ren­dületlenül: „Itt jártunk Ko­vács István és Varga Má­ria” stb. Mennyi pár, men­­nyi szerelem! Az emlékmű­vet ellepték az emlékjelek. IV. FEJEZET: ELSŐ FORDULAT A hatvanas években for­dult a kocka. Akkor már senki sem tartotta irreden­ta jelképnek. A madár Ta­tabánya jelképe lett vissza­vonhatatlanul. Amit min­denki lát, aki a megyeszék­helyen áthalad. Gyűjtés kezdődött meg­mentésére. A Tatabányai Szénbányák Központi Mű­helyének szakmunkásai rendbehozták. Itt véget érhetne a re­gény. Pedig most­­ kezdődik a legizgalmasabb rész. Harc a szoborrongáló tu­risták és a madár védői között. A rongálók csatát csatára nyertek. V. FEJEZET: A HŐS SZÍNRE LÉP Egy szép napon jött egy ember: Venczel Ernőnek hívják, ő nem a madárral, hanem a madárért akart megvívni. Szaladt fűhöz­­fához, a Hazafias Nép­fronttól az üzemekig, s jön csoda. Mindenütt segítő­készséget tapasztalt. Pénz ugyan nem nagyon akadt, de sebaj, s gondolták a lel­kes Turul-mentő csapatba gyülekezők: a társadalmi munka majd megtermi a pénzmagot. VI. FEJEZET: NÉHÁNY PETÁK... Venczel Ernő annyira fel­lelkesedett az ígéretektől, hogy saját pénzén felújítot­ta a­ madár fején lévő ko­ronát. Csillog is szépen. Azt mondja, harmincezer forintjába került, de nem sajnálja. Viszont egy pe­tákja sem konykodásra­ maradt a jóté­sebaj. Addigra színre lép­tek a közületek. VII. FEJEZET: MINT A KARIKACSAPÁS A városi szervezésében KISZ-bizottság a KOMÉP fiataljai a madár teljes fe­lületét megtisztították. A Tatabányai Építőipari Szö­vetkezet kollektívája a ter­mészetes kövekből kirakott gúlát, az alapzatot javítot­ta ki. Átmenetileg a tu­risták „feljegyzéseit” is el­tüntették. A Hazafias Nép­front városi bizottsága fel­kérte a Köripar 5-ös számú gyárának szakembereit, mérjék fel a szükséges munkálatokat. Domonkos László egész tanulmányt ké­szített a gyógyításra. Az Édász daruskocsit adott. A Magyar Rádióban színes hírként hangzott el: Tata­bányán felújítják a Turul­madarat. Ment minden, mint a karikacsapás. VIII. FEJEZET: SZEGÉNY MADÁR! A munkálatokat felmérő bizottság komor színekkel ecsetelte a Turul állapotát. „A vázszerkezet jobb ol­dalra dől. Felületén festett és karcolt feliratok vannak. A fő vázszerkezet erősen megrozsdásodott. Az össze­kötő elemek cserére szo­rulnak. A madár has- és hátrésze nagy darabon ki van szakítva. A borító le­mezeken és a kardon több száz kisebb lyuk van. madár számos része hiány­­­zik: lábakról a köröm, szárnyrészek stb. A talpa­zat megrepedezett. A IX. FEJEZET: GYÓGYMÓD A szakértők hangsúlyoz­ták, hogy az emlékmű azon­nali, gyors beavatkozást igényel. 1983 nyara volt ak­kor. A munkálatok tíz jól­­képzett iparos szakmunkás­sal körülbelül két hónapig tartottak volna. Aztán egy baljós megjegyzés: „Ilyen nagyigényű munkát csak társadalmi munkára alapoz­ni nem lehet!” Sőt iparmű­vész bevonását is javasol­ták. Ezután a teendőket nem kevesebb, mint tizenhárom pontban foglalták össze. X. FEJEZET: VAJÚDNAK A HEGYEK­ től Nem csoda, ha a szakér­vélemény olvastán a felújítás felett bábáskodó „hegyek” „vajúdni” kezd­tek. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség, ha pénzt nem is adott, de legalább egy szép gesztust tett: ipa­ri műemlékjellegűnek nyil­vánította az emlékművet. Tehát olyan emléknek, mely védelmet érdemel. Arról hallgat a fáma, készült-e részletes költség­­vetés. Ha igen, elképzelhe­tő, hogy mekkora fogszívást okozott. Akkorát, hogy rendbe hozott korona vissza­a illesztése után 1983. augusz­tusában a felújítás csönd­ben abbamaradt. XI. HÁROM ÉV FEJEZET­ UTÁN A tatabányai Turul láto­gatói és a természet együt­tesen bebizonyították, hogy három év tragikusan hos­­­szú idő. Elég ahhoz, hogy a talapzatot és madarat új­ra tetőtől talpig összefir­kálják, fessék, véssék. Elég arra, hogy tovább nőjenek a hasadékok, lyukak. Néha-néha valaki a pusz­tába kiált néhány szót madárért, de akik segíthet­a nőnek, összedörzsölik a hü­velyk- és mutatóujjukat, esetleg kifordítják a zsebü­ket, vagy a tenyerüket mu­tatják: mostanság üres. XII FEJEZET: A LÁTOMÁS Történt pedig egy viharos­­ éjszakán, ítéletidőben, hogy madár roncsai hatalmas robajjal ledőltek a talap­zatról, végigzuhantak a me­redek sziklafalon, s miként egy lelőtt repülőgép darab­jai, nagy területen szóród­tak szét a hegy alatti hét­végi telkeken ... Aztán föl­ébredtem. A beteg madár még ott ingott feslett ta­lapzatán ... Kádár Péter A Pszichológiai Kultúra Hete 1986. november 9—27-ig Tatabányán és Tatán Hét évvel ezelőtt tatabányai és tatai népművelőkből, pszi­chológusokból, pedagógusokból — Kovács Istvánné, Salamon Hugó, Kardos Ferenc, Fakes Júlia, Smudla Piroska, Benkő Benedek, Tóth Judit — mun­kacsoport jött létre. Tevékeny­ségük Tatabánya Város Taná­csa, a Magyar Népművelők Egyesülete mentálhigiénés szak­mai szervezete és a megyei kór­ház pszichiátriai osztálya támo­gatásával ebben az évben kapja eddigi legnagyobb nyilvánossá­gát. A Pszichológiai Kultúra Hete programjából : l­ November 9., vasárnap, 10 —18-ig a KOMEP Bokányi De­zső Sport- és Szabadidő pontjában Családi nap az Köz­Or­szágos Kardiológiai „Szívesház” programjában Intézet dol­gozó szakembereinek közre­működésével. Kiállítás, mozgó busz, terhelési tesztek, életve­zetési tanácsok. 2. November 10., hétfő, 14 óra, Úttörőház, Tatabánya, Csa­lád-családi konfliktusok. A se­gítségnyújtás különböző lehe­­­­tőségei. Előadó : dr. Gold­schmidt Dénes pszichiáter. 3. November 11., kedd, 18 óra, Művelődési és Ifjúsági Köz­pont — Tata. Az értelmiségi klub programjaként Mester József: Kiút és levetítik Kőbá­nyai virágszál című filmjeit. A vetítést követően beszélgetés a rendezővel. 4. November 12., szerda, 15 óra, Vaszary Általános Iskola, Tata, Amit a pedagógusnak észre kell venni! Előadó: Gerevich József pszichiáter.dr. 5. November 13., csütörtök, 14 óra, Művelődési és Ifjúsági Köz­pont, Tata. A LIPID egészség­­nevelési klub vendége az Orszá­gos Kardiológiai Intézet „Szíves­háza”. Tájékoztató előadás, ki­állítás, filmvetítés, ételbemuta­tó. 6. November 13., csütörtök, 117 óra : Puskin Művelődési Köz­pont, Tatabánya. A „csöves­klub” programja: Pszichoszin­tézis. Foglalkozásvezető : dr. Telkes József pszichiáter. 7. November 14., péntek, 18 óra : Művelődési és Ifjúsági Köz­pont, Tata. „Szülők találkozó­ja”­ című közösség program: Család, szülők, szerepek, sze­repkonfliktusok. Beszélgetés­vezető : dr. Fodor Katalin pszi­chológus. 8. November 17., hétfő, 15 óra, A Közművelődés Háza, Tatabánya. A mesék szimboli­kája. Szőnyi Magda pszicholó­gus előadása. 9. November 17., hétfő, 14 óra, a KOMÉP tanácsterme, Ta­tabánya- Emberi kapcsolatok, emberi konfliktusok a munka­helyen. Előadó : Torma Kálmán szervezetfejlesztési szaktanács­­adó. 10. November 18., kedd, 18 óra. Puskin Művelődési Köz­pont, Tatabánya. Mester József: Kiút és Kőbányai Virágszál cí­mű filmjeinek vetítése. A filmek megtekintése után beszélgetés a rendezővel. 17­11. November 19., szerda, óra, Művelődési és Ifjúsági Köz­­­pont, Tata. Az értekezletkultú­ra fejlesztése — tréningde­monstráció az intézmény dolgo­zóinak. Vezeti: Honti B. László pszichológus. 12. November 21., csütörtök, 17 óra, Puskin Művelődési Köz­pont, Tatabánya. Boros—Vér­­tessy: Narko blues. Be­szélgetés a könyvről a szerzők­kel. 13. November 21., péntek­, 17 óra, Tatabánya, a dózsakerti pártalapszervezet terme. Csa­ládtervezés. Tervezett előadó : dr. Czeizel Endre genetikus. 14. November 21., péntek, 1S óra, Művelődési és Ifjúsági Köz­pont, Tata. A „Diáktanya*” programja : Flörtiskola. Fiam Ágnes és Novák András pszi­chológusok demonstrációja kö­zépiskolásoknak. 15. November 22., szombat, 15 óra, A Közművelődés Háza, Ta­tabánya. Segíthetünk? Életveze­tési tanácsok nem csak idő­seknek. 16. November 22., szombat, 14 óra, IV. sz. Általános Iskola, Tata. Játék, tanulás, alkotás. Komplex foglalkoztató program szülőknek, pedagógusoknak, gyermekeknek. Közreműködnek: dr. Fodor Katalin, Ranschburg Ágnes, Fehér J. András, rus Tibor pszichológusok, Rel­­va­lamint a nevelési tanácsadó és a Művelődési és Ifjúsági Köz­pont munkatársai. 17. November 23—27-ig Tata­bányán. Szociális érzékenység­­fejlesztő tréning a KOMEP ve­zetőinek. Csoportvezetők : B. Talyigás Katalin szociológus és Török Iván pszichológus. 1986. november 5., szerda

Next