24 óra, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-30 / 282. szám
1992. november 30., hétfő 1 TKTV A Tatabányai Közösségi Televízió november 30-án, 19.30 órakor jelentkezik műsorával az OIRT 5-ös csatornán. A tartalomból: rek- Tatabányai Képes Hí- Ünnepi közgyűlés - Turul-emlékműavatás -Az egyházi iskoláról -beszélgetés Pápai győri megyéspüspökkel.Lajos OVTV Az Oroszlányi Városi Televízió november 30-án 20 órakor jelentkezik műsorával. A tartalomból: - Hírcsokor - Kutyaöröm a háznál: a dobberman - A 04-es csapdája -Tótemetés? - „Csak azt akarom megmutatni, a nő milyen gyönyörű.” - Juhász Attila fotóművész - Etűd a levegőből Adásunkat december 1-jén, kedden de. 9 órakor megismételjük. TVT A Tatai Városi Televízió november 30-án 20.30 órakor jelentkezik műsorával. A tartalomból: - Adventi összeállítás - Vaszary nap - NATO delegáció a laktanyában - Mentálhigiénés ankét - Vendégeink: Hrubi István, Szemessy Lászlóné - Olaj a tűzre... éves-A „Rock sárkány” 10 - Műholdvevők a háztartásban - Rendőrségi összeállítás - Sport Adásunkat december 1-jén megismételjük. Vértessomló falu TV - 18 órától hírek - karácsonyi üzenet - 25 éves az iskola - „Mindenki igazgatóbácsija” nyugdíjba ment. POLITIKA — TÁRSADALOM 3 A Turul madár kiterjesztett szárnya alatt A pőre fácska villaágában piros kabátos kislány kapaszkodik. Hátát a törzsnek támasztja, és mereven előre néz. Talán a Turul farktollait bámulja, vagy csak az üres alkalmi színpadot, ahonnan a gépzene szól. Lehet, hogy már elfáradt, de ha lejönne, éppen semmit nem látna a nagy tömegben. Ragyog a november végi nap, de meleget nem ad. Csak fénye van, elkel a télikabát. Aki zakóban jött, most bánja. Rikító kesztyűben, sálban pózna magas szőke fiatalember furakodik előbbre. Márkás fényképezőgép lóg a nyakában. Két csitri lány hangosan vihog. — Odanézz! Eldobom magam, láttál már zsiráfot kesztyűbe' fotózni? A kordonból két rendőr is odapillant. A férfi nem reagál a hangra. Talán nem is ért egy szót sem magyarul. — Gyertek a másik oldalra! Innen semmit nem fogunk látni. — Anya és a két gyerek libasorban követi az apát. A bal oldalon valóban levegősebb a hely. A madár is többet mutat magából. Nemcsak a széles hátat hanem a koronás fejet, a horgas csőrt is megszemlélheti az Esztergomból jött Kocsis család. vét.— Anya! Kinyújtja a nyel— Kicsoda? — néz körül a fiatalasszony. — Hát a sas. Ott van, nem látod? — lelkendezik a kisfiú. — Igen, a szobor. Turul. Úgy mondják, turul. De olyan, mint a sas, igazad van. — A szobrot hívják turulnak? — csodálkozik a legényke. — Én azt hittem, ez a hegy neve. Az őszhajú, alacsony férfi szürke munkásruhában ácsorog a kordon mögött. Nyújtogatja a nyakát, hátha történik valami. De csak az újságírók, fotóriporterek és a rendfenntartók korzóznak a zúzottkővel felszórt területen. Az előbbiek azért, hogy el ne szalasszák a legalkalmasabb pillanatot, az utóbbiak pedig ügyelnek a rendre, fegyelemre. — A legelső busszal kijöttem — meséli egy hasonló korú úrnak. — Szerettem volna megnézni a szobrot az ünnepség előtt, míg nincs nagy tumultus. De nem lehetett. Azt mondták, majd a végén. Akkor minden tilalmat feloldanak. Két hosszúhajú fiú hangosan vitatkozik. Többen is alaposan megnézik őket. — Azt hiszed, igazad van? Csak jó bulit akarsz, aztán ráfázunk mind a ketten. Meg kell várni, míg ledobják a dumát, eltrappol a jónép, aztán lengetheted a zászlót, elmondhatod a verset. Ha meg kitörnek belőled a pávián ősök, lekapom a parókádat, te meg mehetsz a ...Elpaterolnak innen a zsaruk. A meghívott vendégek érkezése kissé felrázza az ácsorgókat. A Bányász Fúvósok váltják fel a gépzenét. Mindjárt élénkebb a hangulat. Fellépésre készülnek a Rozmaring táncosok és a Bányász Táncegyüttes. Nagy a drukk, hiszen az ország szeme rajtuk. — Milyen szép is ez a bányász díszegyenruha. Az én uram olyan elegáns volt benne. Már meghalt szegény. Nem sokat élvezhette a nyugdíját, pedig soha semmi baja nem volt. Az infarktus vitte el. A két öreg hölgy a második sorban áll, közel a kordonnal védett út mellett. A magasabbik szótlanul szemlélődik széles karimájú kalapja alól, a másik percenként igazgatja a kendő csomóját az álla alatt, és be nem áll a szája egyetlen pillanatra sem. Hangosan beszél, mint aki nagyot hall. Pásztor Márton, a sorfalat állók egyike is odafigyel egy darabig. Bányász egyenruhában több mint két órája várja a nagy eseményt, az avatás szertartását. Kitör a taps, mindenki az útra figyel. Megérkezik a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád. A Turul kiterjesztett szárnya alatt kezdetét veszi az ünnepség. Örömteli kézfogásokkal jelzik a tatabányaiak, szívükbe fogadták Göncz Árpádot DISZKONT - KINCSTÁRJEGY - AUKCIÓ! A Magyar Nemzeti Bank által forgalmazott, 30 és 90 napos LEJÁRATÚ diszkont kincstárjegyek értékesítése az 1991. május 1-jén módosult üzleti feltételek szerint folytatódik. Az aukciókat változatlanul minden szerdán délelőtt 10 órai kezdettel tartja az MNB, ahol bármely jogi személy ajánlatot tehet a vásárolni kívánt, 500 000 Ft-os névértékű diszkont kincstárjegyek mennyiségére és vételárára vonatkozóan. A névérték és az ajánlattevő vételára közti különbség, a diszkont összege adja az értékpapír hozamát. Továbbra is páros héten, szerdán, 30 napos lejáratra, páratlan héten, szerdán 90 napos lejáratra lehet befektetni. Az 1992. november 18-i, 90 napos lejáratú kincstárjegy aukció adatai: A kibocsátás összege: 1.500,0 millió Ft Elfogadható legalacsonyabb névérték: 96,20 % Maximális éves hozam: 15,06 % Átlagos éves hozam: 14,97 % A következő 90 napos lejáratú kincstárjegy aukció dátuma: 1992. december 2. Az aukció üzleti feltételei, valamint az ajánlati nyomtatványok az MNB nyíltpiaci osztályán (Budapest V., Szabadság tér 8. IV. emelet 441.), valamint az MNB megyei igazgatóságának közgazdasági osztályán (Tatabánya V., Felszabadulás tér 32.) szerezhetők be. További felvilágosítás: 34/10-611 telefonon, 34/10-012 telefaxon. Műsoron kívüli menetelés Reggel fél nyolckor úgy nézett ki a tatabányai állomás előtti térség, mintha nagy hegyi túrára gyűlnének a fiatalok. Aligha sejtették, hogy számukra tényleg az lesz az ünnepség. Csak az volt a furcsa, hogy tucatnyi kék egyenruhás övezte őket, akik úgy szedték be a személyi igazolványokat, mint osztályfőnökök az ellenőrzőt. Rendben is folyt a munka, a motozást sem nehezményezték. Elkoboztak néhány könnygáz permetet, zászlórudat. A „megőrzőben” gyűltek az esernyők, botok. A hangulat akkor kezdett felforrósodni, mikor egy elejtett rendőri megjegyzésből az ország minden részéből érkezett bakancsos, bomber-dzsekis társaság arra következtetett, hogy őket semmiképpen nem engedik fel a Turul avatásának az ünnepségére. S jön. Kiválogatták őket ruha és hajhossz szerint,vezényelték ide-oda a téren. Ők szófogadóan mentek. Reménykedtek, hogy csak feljutnak a buszokra, hiszen elsőként érkeztek. De gyorsan elterjedt, hogy nincs elegendő Tumi emlékművet ábrázoló képeslap, mely egyúttal menetjegyül szolgált a buszra oda-vissza. Később olyan hír jött, hogy busz meg pláne nincs elég. A járatokra azokat a kopaszokat sem engedték fel, akiknek már volt jegye. - Nem akarunk mi semmiféle felhajtást! - mondogatta az egyik soványka, tizennégy év körüli fiúcska, szinte hüppögve. -Hajnalban keltem, hogy ott lehessek a Turulnál. Mi miért nem vagyunk olyan emberek, mint a többiek?! Nem tudhatta, hogy éppen olyan a sorsuk. Ugyanis a Kő-hegyre felvezető lépcsőnél vagy ezer ember rekedt meg, akiknek már nem jutott jegy, busz, vagy egyszerűen elkéstek és bíztak a tömeg erejében. Volt ott nagypapától a karonülő gyerekig minden generáció. Őket sem engedték fel, köztük több közismert helyi politikust. A lépcsőn ott volt Solt Ottilia országgyűlési képviselő is. Neki sem sikerült elérni, hogy a tömeg gyalogosan megközelíthesse a Turul-madarat és meghallgassa Göncz Árpád ünnepi beszédét. A közhangulatból ítélve a szigorú biztonsági intézkedések sok kárt okoztak a fejekben. Röpködtek a megjegyzések a demokráciáról. Nem csak a helyi szervezés hibájául rótták fel ami történt. Az ünnepség színhelyét minden oldalról többszörös kordon vette körül. Háromnegyed tízkor a mintegy két-háromszáz tagú, jellegzetes hajviseletű csoport, - akiket az állomáson villámgyorsan elneveztek „szkíntojásoknak” - elveszítette türelmét, s elindult, hogy kerülő úton, a hegyet megmászva érje el az ünnepséget. Velük tartott a Reggel televíziós stábja és tucatnyi újságíró... - Itt nem lehet továbbmenni! -szögezte le a kaptató előtt a rend zordonőre - Szavazzunk... -nézett hátra az alkalmi csapatkapitány, és közfelmorajlás után megindult a tömeg. A rend őre és társa félreállt. Úttalan utakon dagasztottuk a sarat, időnként bevárva a hátul jövőket, hisz egységben az erő. A madártól száz méterre, a Panoráma úton szembe jött három rendőr. Forduljanak vissza!._rközölték ellentm^rttUst nem - tuto haugQh. tt. ! Szó szót, rendőr rendőrt követett, utóbbiak ElőbbiekneB/áMtak, maradtak, karon fogva, ahogyan azt a Szolgálati Szabályzat ilyen helyzetekre előírja. Közben a buszok jöttek és mentek. Egyre ingerültebbek lettek a rendőrkordon túloldalán rekedt fiatalok: „Ugyanúgy magyarok vagyunk, mint akiknek jutott buszjegy! Minket miért nem engednek oda? Október 23-át megbocsátotta a köztársasági elnök, akkor most mi történik itt? A főszervezővel akarunk beszélni, vagy a polgármesterrel! Ilyen, és néhány durvább bekiabálás is hallatszott, de mind süket fülekre talált. A parancs az parancs. Szervezésből jeles, hiszen elmaradt - elmaradt? - a „balhé”... Szervezésből elégtelen, mert még a többszörösen megmotozott, ellenőrzött fiúk, lányok, urak, hölgyek sem juthattak a Turul közelébe. Kelt a magyarországi demokrácia óvodáséveiben, 1992. november 29-én. Ünnep után egy másik... Vasárnap két ünnepség volt. Egyik a másik után. Amikor az összes illusztris vendég eltávozott, a kopaszok előtt is megnyílt az út a madárhoz. Éltek is a lehetőséggel: azonnal körbeállták a talapzatot s szólt a dal a Turulról, meg az ércesen visszhangzó magyar szirtekről... Egy idősebb úr táblákat tart a magasba, rajtuk az összes jelenlévő magyarságát demonstráló feliratok. Akciója nagy tetszést arat a fiatalok között. Feltűnő, hogy sokan közülük eltakarják az arcukat: ki zászlóba, ki egyszerű fekete sálba burkolózik. - Szükség van erre? lan.A fiú szeme fehérje megiil- Tudod, amikor az előbb erre jött az a sok külföldi autó, csavarta az orromat a bűz... Társa azonnal rákontráz: - Mumpszom van, így védekezek... Egy tar fejű ifjú épp valamelyik televízió stábjának nyilatkozik. Láthatóan élvezi a nyilvánosságot. - Többen figyelmeztették néhányunkat, hogy ne jöjjünk el ide... Állítólag már odalent várnak minket a cigányok... Mondanivalója ellenére nem igazán rettenti meg a lehetőség. Sőt, ellenkezőleg... - Okkal félnek tőletek, nem? Nemrég volt az a salgótarjáni eset... -Az nem egészen úgy történt, ahogy azt a sajtó állítja! Mi tudjuk az igazságot... Egészen más volt ott a háttérben... Kiváncsi lennék rá, hogy mi, de tudását nem osztja meg velem. Jobb is azt egymás között megvitatni... Egy középkorú, kopaszodó férfi veti magát a nyakamba. " - A cigánygyilkosságot mondja? Szerintem ki kéne tüntetni azokat a fiúkat...! Rájöttek, meg merték tenni, ezt érdemli minden naplopó... Nézeteivel szerencsére - egyelőre? - magára marad, többen lehurrogják. Bár vannak néhányan, akiknek most hirtelen eszükbe jut néhány idevágó régebbi sérelem. Sokunk megkönnyebbülésére a dolog nem ragályos. A skinheadek már a himnuszt éneklik. Átszellemülten, teli torokból. A kisebb csoportok tanácstalanok. Mi lesz tovább? Egyáltalán: lesz tovább?