24 óra, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-12 / 214. szám
1994. szeptember 12., hétfő Jelenidő „Az MDF négyéves kormányzása után a magyar társadalom megosztottabb, mint volt a rendszerváltás előtt. Politikai félelmei erősebbek, indulatai kihegyezettebbek. Választási vereségét az önmagát keresztény-nemzetiként meghatározó tábor nemzeti tragédiaként éli át, politikai ellenfeleinek sikerében pedig „nemzetietlen”, „kozmopolita” erők nemzetpusztító országosának a kezdetét látja. Az MDF a legnagyobb mértékben részes abban, hogy az ország ebbe a helyzetbe jutott. A „nemzeti tábor” önsajnálatánál csak a felelőssége nagyobb.” Magyar Hírlap, IX. 9. „A közvélemény legalább azt várta: fontos fejek hullanak, bírósági ügyek sora indul, s végre lelepleződik az egész privatizációs kompánia. Fény derül a korrupciókra, rámutatnak a felelősökre, és szigorúan felelősségre vonnak mindenkit, akinek része volt az állami vagyon elkótyavetyélésében, átjátszásában, a kisemberek kisemmizésében. Végre elégtételt kap a társadalom azért, ami itt négy éven keresztül folyt, a szeme láttára, hogy egyesek mérhetetlen vagyonokat halmoznak fel, bagóért jutnak tulajdonhoz. Hiába emelte fel szavát bárki, a sima modorú urakról minden lepergett, csak privatizáltak, egyre mohóbban. A belügyminiszter végre megalakítja a privatizáció felülvizsgálatára hivatott bizottságot, amely külső szakértők közreműködésével 1992-től átvilágítja a folyamatot.” Magyar Nemzet, IX. 9. „Benne voltunk a BBC-ben. Mi, magyarok meg lengyel barátaink. Azt mondták rólunk, hogy nem törődünk az állatainkkal. A kutyáink összevissza kóricálnak az utcákon. A macskák pedig megdöglenek. Szépen vagyunk. A szovjet blokk volt országairól beszéltek a derék angolok, a kamera pedig kivert kutyákat, apátlan-anyátlan macskákat mutatott, szegény, csóró állatokat, amint a bűzben, büdösben, mindenféle rohadt káposztákkal agyonterhelt környezetben kénytelenek kóborolni a kelet-európai éjszakában. Sehol egy demokratikus sintér, de még valami állatjogi aktivista se. Ilyenek vagyunk mi, akiknek még egy rendes állatjogi törvényünk sincsen. Ilyen ez a Kelet-Európa, bizony. A hírblokk végén aztán mutatták a tőzsdeindexet. Az engem mindig nagyon földob.” Népszabadság, IX. 9. Gyermekek világnapja A Gyermekek Világnapján, szeptember 11-én az Osztrák Gyermekbarát Egyesület meghívására magyar gyerekek utaztak Bécsbe. Az ecseri gyermekbarátok lakodalmas tánccal, a nyergesújfaluiak fúvószenekarral mutatkoznak be - mondta a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának elnöke. A tápiósági gyermekbarátok egy musical előadásával szerepelnek a Bécs melletti Guntramsdorfban, családi napon, szeptember 18-án. Világmemóriaprogram A Magyar UNESCO Bizottság szeptember 12-ei ülésén alakul meg a Nemzeti Világmemória Bizottság. A testület munkájával az ENSZ világmemóriaprogramjába kíván bekapcsolódni. Az UNESCO a pótolhatatlan kézírásos és nyomtatott kiadványok, hang- és képfelvételek megőrzése érdekében Világmemória-programot kezdeményezett, hogy elősegítsék az egyetemes kultúra részét képező értékek megmentését. CIAZ DA SÁ ( J — TÁRSAI) ALOM Elkészült a kocsi faluház „Eddig nem volt, ezért építettünk egyet...” Kocs a Kisalföld peremén kitűnő minőségű földek övezte település. Sosem voltak itt szegények az emberek, aki dolgozott, boldogult. De kultúrházra valahogy nem futotta, mint ahogy a községháza is szegény körülmények között szerénykedik, s fog is még, belátható ideig. A kultúra falusi központjára viszont, ha szűkös is a költségvetése, kerítettek, kitalpaltak pénzt. S felépítették. Szeptember 16-án délután 4-kor lesz a Faluház ünnepélyes avatása, s háromnapos rendezvénysorozat veszi kezdetét. Különben Kocs az Expo, vagy most már akarom mondani a Millecentenárium országos eseményeibe is be kíván kapcsolódni. A történelmi múltú falunak jó, közönség-, turistacsalogató tervei vannak. - Eddig nem volt, építettünk ezért egyet - mondja szinte morózusan Pálffy Imre polgármester. Jól palástolja örömét és büszkeségét, hogy kész a mű, csak az utolsó simítások vannak hátra. Az épület előtti parkban a fű elvetését nem is hagyná másra, saját kezével hinti szét. Mezővadász, a fűvetéshez ő ért a legjobban. Azt ígéri, hogy az avató ünnepélyre üdezöld lesz a tér. Kocs polgárai közül sokan elmondhatják majd, hogy benne van az épületben az ő kezük munkája is. S az jó érzés, valahányszor majd elmennek előtte, vagy betérnek egy-egy színházi előadásra, filmre, bálba, ünnepségre. Körösi Sándor most például a talajt egyengeti. Kovácsember pedig. Huszonhét évig volt a tatai téeszben lakatos, hegesztő, traktoros, vezetett még földgyalut is. Aztán jött a leépítés, leszázalékolt nyugdíjassá vált. A polgármesteri hivatal kínált munkát, négy éve. Az alapozástól kezdve ott bábáskodott az épületnél. Most szeptemberre lejárt a szerződése, majd elválik, hogyan tovább. Szinte egy szuszra mondja, íme egy emberi élet, sors ma, kapkodó félszavakból. De a lényeg az, hogy alapozástól építi a faluházat. Hasonlóan, a gazda tudatával beszél Szegedi Zoltán műszaki irányító, aki végigkalauzol az épületen. Kívülről kisebbnek látszik... Augusztus közepén már megtörtént rendben a műszaki átadás. Most a kisebb pótlások, befejező részmunkák folynak. Teljes gőzerővel. Azt nehezen árulják el, hogy a költség mennyi, hat, forintban hétszámjegyű. Sokba kerül ma minden. Inkább az helytelen, hogy eddig nem volt. Most végre van, az unokák is látni fogják. A magára mindig adó település kitett magáért. Látványos fafaragás övezi a galériát. A karfákat, s persze más famunkát is Pirityi Miklós, a falu asztalos mestere készítette. Az aulában pompás szüreti bálokat, ünnepségeket lehet majd rendezni. A galériáról nyílnak a klubszobák, ott lesz tervek szerint a falusi kábeltévé központja (mert az is kell a demokráciához, nem igaz?) a másik oldalon a gépterem a mozisnak. Van három szoba, amit az átutazó turistáknak, vendégeknek szánnak. Kultúrált szobák, vizesblokkal. A falusi turizmusért eszme jegyében. A színház, s egyben moziterem bordó zsöllyéi a Vígszínházban jelentették a korábban az eleganciát. Kétoldalt külön színészöltözők is vannak. Fél óráig, vagy tovább tart, amíg bejárjuk az új birodalmat. Közben a polgármester a téren csak veti, veti a fűmagot, olyan elszántan, mint aki a jövőt veti. Kádár Péter Egyszerű és elegánsan vidéki. Belül színház, moziterem, klubszobák, még panzió is a turistáknak Nem robbant a metán Az 1994. szeptember 3-ai 24 Órában közölt, Z. I. által Pólyák Istvánnal készített interjú a következőket tartalmazza: „A Nagyegyházi bányaüzemben robbanás történt. A metán felszaporodott, a szellőztetés nem volt megfelelő. Megindult a mentés. Barátaim, munkatársaim haltak meg.” Az idézett résznek nincs semmi valóságalapja. Hiteles dokumentumok is bizonyítják, hogy a nagyegyházi bányaüzemben a szellőztetés elégtelen volta miatt - egyéb okok miatt sem - felszaporodott metán nem robbant föl, így robbanás következtében a bányaüzemben senki nem vesztette életét. A hitelesség kedvéért - és emlékükért - felsorolom a Tatabányai Bányák azon volt dolgozóit, akik valóban a nagyegyházi bányaüzemben szerzett sérüléseikbe haltak meg. Rusz László aknász, 1981. július 14-én a kiszakadt tároló bunkerből kiszabaduló kőzet halálra sújtotta; Margittai Antal lakatos 1983. december 3-án, a külszíni kovácsműhelyben szenvedett égési sérüléseket; Engler István mozdonyvezető 1984. november 23-án a leszakadt sínpálya és mozdony sújtotta halálra; Tégi Tibor csillés, 1988. június 10-én fejtésben bekövetkezett kőzetomlás temette be és okozta halálát. Emléküket tisztelettel megőrizzük. 3 Az APEH nem zárkózik el Adóbevallás - számítógépen? Vannak országok, amelyekben az adóhivatal szakapparátusa készíti a törvényeknek, rendelkezéseknek megfelelő számítógépes könyvelőprogramokat, és ezeket részben ingyen, részben önköltségi áron a vállalkozók rendelkezésére bocsátja, szükség szerint rendszeresen frissíti, hogy ki-ki a hatóság szája íze szerint készíthesse el a könyvelését. Nem érné meg az APEH-nek is hasonlót készíteni és elfogadható áron közreadni? - kérdeztük Török Pétert, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökhelyettesét. - Sokak számára még az éves adóbevallás elkészítése is nehézséget okoz, ezért egyrészt az űrlapok egyszerűsítésével, másrészt a nyilvántartások számítógépesítésével valóban egyszerűsíthető volna ez a munka. Munkatársaink túlterheltek, a könyvelés és az adóbevallás számítógépesítése valóban megkönnyítené mindkét fél munkáját. Bár látszólag jól gépesített az adóhivatal és a pénzügyi ellenőrzés, a ma rendelkezésünkre álló eszközök jórésze már rég elavult, elmarad a nemzetközi színvonaltól. Egy 29 millió dolláros világbanki kölcsönnel és 26 millió dollárnak megfelelő forintos költségvetési támogatással nemrég kezdődött el az a nagyarányú informatikai korszerűsítés, amely a számítógépesítést és az adattovábbítást egyaránt magába foglalja. Sajnos ezek a fejlesztések csak 1996 végére hozzák meg gyümölcsüket. - A jelenleg forgalomban lévő könyvelő- és adóbevalló programok nem felelnek meg a követelményeknek. Alapvető hiányosságuk, hogy a kódrendszerük nem kompatibilis az APEH-ével. Van-e mód az egységesítésre ? -Valóban szükség volna egységes elven alapuló, szabványos könyvelő-adónyilvántartó programokra, ám ezeket aligha lehet az APEH közreműködése nélkül elkészíteni. Nélkülünk nem megy, de nem megy velünk sem, mert a szakembergárdánk leterhelt, hatalmas erőfeszítésébe kerül a jelenlegi számítógépes rendszer életben tartása, működtetése is. Külső vállalkozónak pedig a nálunk kezelt adatok titkossága miatt nem nyújthatunk bepillantást a rendszerbe. Ráadásul éppen az APEH nem engedheti meg magának, hogy bárkit előnyben részesítve megbízást adjon e kényes feladatra, ugyanakkor arra sem vállalkozhatunk, hogy a forgalomban lévő programokat szakmailag minősítsük. - Átmenetileg szándékában áll-e az APEH-nek legalább a különféle könyvelési tételek kódjait egységesíteni? - Novemberre megjelentetjük az (ön)ellenőrzést megkönnyítő összefüggés-táblázatot, azt a segédkönyvet, amelynek alapján az adóhivatal szakemberei is vizsgálják a beérkező dokumentumokat. A kódok egységesítése valóban korszakos előrelépés lenne. Megkönnyítené az adóhivatal munkáját, ha az esedékes bevallásokat az érdekeltek elektronikus úton juttathatnák el az APEH-központok gépeibe... - Sok papírmunkát lehetne ezzel megtakarítani, de egyelőre hiányzik a műszaki háttér. 1996 végétől, 1997 elejétől azonban már ennek sem lesz akadálya. (kulcsár) MIIliiJ 1 -at ^ \:p\ Schidlik Ferike adóellenőr vagyok. Ön miért mulasztott el számlát adni az általam vásárolt Tibi csokiról? Ezért most eljárást fogok kezdeményezni... Hozzászólás a taxis ügyhöz Turul taxi kontra Tenke avagy a tisztességes versenyről, a verseny tisztességéről A Turul taxi társaság 1983-ban alakult, sok minden történt azóta. A kis társaság nőtt, erősödött, végül a megye legismertebb és egyik legnagyobb fuvarozó társaságává fejlődött. Konkurencia is akadt, az akkori Centrum és Skála taxi. Egészséges konkurenciaharc folyt, igyekeztek nem sérteni egymás érdekeit. A Skála taxi később - a tagok egyetértésével - beleolvadt a Turul taxiba. Közben a Turul taxinál tulajdonosváltás történt, az előző tulajdonos - Boros István - eladta a telefonvonalakat, telefonszámokat, a diszpécserhelyiség bérleti jogát és minden tulajdonában lévő tárgyi eszközt Tenke Bertalannak, aki így egyszemélyű tulajdonossá vált. 1986-ban G. Kovács Lajos a saját nevére - de a Turul taxisok javára - védjegyoltalom alá helyezte a Turul taxi elnevezést. 1993. szeptemberében felajánlotta Tenke Bertalannak, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül, baráti gesztusból Tenke úrnak ajándékozza a Turul taxi védjegyet, hogy használja és hasznosítsa a társaság javára. Az idén júliusban a társaság tagjainak Tenke úr, mint tulajdonos, felajánlotta, hogy vásárolják meg tőle a Turul taxit, a telefonszámokat, a helyiség bérleti jogát... A megegyezés megtörtént, a társaság tagjai azonnal foglalót fizettek Tenke úrnak, aki ezt át is vette, ezzel elindult az adásvétel. Később azonban Tenke úr meggondolta magát és közölte a társaság tagjaival, hogy mégsem kívánja eladni a Turul taxit. A társaság ezt tudomásul vette és többször felszólította Tenke urat, hogy a Polgári Törvénykönyv idevonatkozó rendelete szerint fizesse vissza a foglaló dupláját, ebben egyébként előzőleg megegyeztek. Tenke úr erről hallani sem akart. Közben a társaság tudta nélkül, átadta a három telefonszámot a Hotel taxinak. „Mint egy áruló hadvezér, aki pénzért eladja seregét az ellenfélnek” - hördültek fel a Turul taxisok. A Hotel taxinál nagy örömmel fogadták a telefonvonalakat, hiszen tudták, negyven család megélhetését, kenyerét biztosították ezek a telefonszámok éveken keresztül, így előre láthatóan jóval több lesz a megrendelés, mintha csak a saját telefonvonalukon dolgoznának továbbra is. Ez így is volt kettő-három napig. Közben a Turultaxi társaság tagjai telefonvonalat és telefonszámot vásároltak, reklámtevékenységbe kezdtek. Tudatták új telefonszámukat azokkal a megrendelőikkel, akik továbbra is ezzel a társasággal szeretnének kapcsolatban maradni, így aztán azoknak a telefonszámoknak - amelyeket Tenke úr a Hotel taxinak átadott -a hivatottsága rohamosan csökkent. Ezt látván, új módszerhez folyamodott a Hotel taxi. Mivel Tenke úr nevére volt már átjegyezve a Turul taxi név, úgy döntöttek, hogy a nevüket is elveszik a Turul taxisoktól. G. Kovács Lajos az első védjegyjogosult, ekkor azzal a kéréssel fordult Tenke Bertalanhoz, hogy mivel Tenke úr már úgyis a Hotel taxihoz tartozik, adja vissza a védjegyjogosultságot a Turul taxisoknak. Ezt a kérést azonban Tenke úr elutasította, így jött létre a „Non Stop Hotel-Turul Taxi Kft.” A Turul taxisok bírósághoz fordulva, jogi úton igyekeznek, az évek óta munkájukat jelképező Turul taxi elnevezést, és a gépkocsijuk oldalán szárnyát lengető, hatalmas madarat megvédeni. G. Kovács Lajos (A szerkesztőség megjegyzése: Mi ezzel a „pengeváltással ” az ügyet befejezettnek véljük a nyilvános vitát illetően. Kíváncsian várjuk a bíróság döntését a névhasználat ügyében. Addig is jó lenne persze, ha a „háborúskodás" befejeződne - s lehet, hogy az a közös érdek: minél gyorsabban lehessen találni taxit a városban, akár Turulost, akár Hotelost.) úr