Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1996. április (1. évfolyam, 1-25. szám)
1996-04-30 / 25. szám
Hobbi A kárászok veszítettek kishalfogó csapatbajnokság Nagyigmándon Megyei Felnőtt csapatbajnokság és női egyéni verseny az igmándi tavon április 27-én huszonnyolc horgászegyesület nevezte be háromfős csapatát a megyei kishalfogó csapatbajnokságra. A hölgyek egyéni küzdelmeiben tizennégyen vettek részt, bebizonyítva ezzel, hogy a horgászat számukra sem idegen. A rendezvényen jelen volt Baranyai Lőrinc, a megyei horgászszövetség elnöke, Richter János megbízott elnök, Kecskés András ügyvezető, Oláh László versenyfelelős, valamint a házigazda szerepében a Nagyigmándi HE elnöke, Petőcz Ferenc. Bár egy horgászverseny várható befutóit a korábbi tapasztalatok alapján meg tudja saccolni a szakember, a helysorsolás beleszólhat a végeredmény kialakulásába. Ezt a nézetet vallja a győztes és a küzdelemben alulmaradt spori egyaránt, így történt ez a szép és halbő nagyigmándi tavon is: a tavalyi bajnok Komáromi HE csak árnyéka volt önmagának, és a szakmai körökben igen jó névnek örvendő pecások között is adat, aki a legnagyobb igyekezete ellenére is betlizett. Nyerő volt az 5-15, 10-25 grammos dobósúlyú, legalább öt méteres bolognai, vagy match típusú bot, a 0,12-0,16 mm-es zsinór, a 14-20-as horog és a csúszóra, de inkább „fixre” szerelt waggler úszó. A csalik közül egyaránt fogyott a különböző színűre festett csonti és a giliszta. Néhányan szúnyoglárvával is próbálkoztak. .. Az eredményesebben horgászok a 30-50 méterre etetett helyekről aprították a kárászt, melyek minden egyes grammja 1 pontot ért A kifogott nemes hal nem számított bele a verseny eredményébe: vissza kellett őket ereszteni a tóba. A 8 óra 15 perckor kezdődő három órás küzdelem sportszerűen, igen jó hangulatban zajlott. Női egyéniben az alábbi sorrend alakult ki: 1. Meszner Sándorné 5780 pont (27 hal), Aknamélyítők HE; 2. Süvegh Gáborné 5480 pont (24 hal) Mocsai HE; 3. Kemény Györgyné 3780 pont (18 hal) Komáromi HE. A csapatverseny első helyezettje a Vértessomlói He, tagjai: Bakó Tibor,13480 pont (56 hal), Forrágh István 4260 pont (17 hal), Szabó Endre 5600 pont (24 hal). A második a tatai Arany Ponty HE Jerabek Antal, Odler Károly, Makaresz Zoltán részvételével, míg a harmadik helyen az Esztergomi Vasas HE végzett: Stork Lajos, Oszvald Zsolt, Sódli Gyula. A helyezetteknek kijáró kupákat Baranyai Lőrinc adta át A bajnok csapat indulhat az országos II. osztályú CSB-n. Szabó Lajos Rossz nap... Úsztatunk a Dunán. Öt méteres a víz, nagy a sodrás, köves, akadós a meder alja. Profi körülmények, s aki állja a próbát, annak jól fizet a folyó. Társammal amúgy „parasztosan” etetünk: búza, kukoricadara, kenyér, egy kis plusz, meg a partoldalból kibányászott agyag. Szigorúan megvizsgálva a dolgot, semmi szakszerűség nincs a tudományunkban, viszont van harminc év letisztult tapasztalata. Társam egy négyméteres Telefinóval dolgozik, én egy ötharmincas Multiflexszel. Aprítunk tisztességesen. Dobás, sodortatás, visszatartás, ül az úszó, bevágás, hal. Gépies, beidegzett mozdulatok. Telik a szák: dévér, jász, paduc. Néha egy lemarad. Olyankor sértve érezzük magunkat. Két óra alatt ki van az engedélyezett kvóta, de még horgásznánk. Óvatosan útjukra bocsájtjuk a keszegnépséget, hogy legyen hely. A tőlünk húsz méterre próbálkozó sporit a guta kerülgeti. Csak látásból ismerjük, amolyan szaklap-horgász: szolunáris táblázaton, reklámlapokon, kikupálódott, választékos eleganciával öltözködő, örökké magyarázkodó, szerencsét nélkülöző sorsüldözött. Új etetés, vékonyabb zsinór, kisebb horog, hosszabb Henkszál, és megint indul a tánc. (Ismerősünk már a negyedik halát fogja!) Elered a langyos eső. Pihentetünk, mert mindketten igen tiszteljük a ménkűt. Jobb a békesség. Ismerősünk pakol, rossz napot fogott ki, ő egyébként is pontyot szeretett volna... Részvéttel bólogatunk, nehezünkre esik.elfojtani a feltörni készülő nevetést. Kérdésére elmondjuk, hol kapható az általunk használt „igen kiváló etetőanyag”. Ő a holnapot nagy reményekkel tervezgetve elballag, mi meg azon szurkolunk, hogy idejében értesíthessük a boltost, aki örömmel beszáll minden mókába... HÍRLAP Mondja a horgász... Amit ma megfoghatsz, ne halaszd holnapra! Jobb MA egy süllő, mint holnap EGY süllő! A sánta harcsát könnyebb utolérni, mint zsákmányul ejteni! Könnyebb észrevenni a mások szákjában a keszeget, mint sajátunkéban a pontyot! A horgászat nem tűr halasztást, a horgászat pénz! Nem zörög a nádas, ha a ponty nem tátja! Ki korán kel, az álmosan horgászik... Miért pecázunk? Amióta az ősember kezet emelt az első halra, és rájött annak ehető, tehát gazdasági értéket is képviselő voltára, céltudatos rafinériával fejlesztjük halzsákmányoló módszereinket. A halász, hiszen a megélhetést reméli tőle, a munkája során nem sok esélyt ad vízi barátaink menekülésére. Nagyhozamú eszközeivel módszeresen és eredményesen termel. Mi a helyzet a horgásszal? A horgász — ő mondja — sportol. Megpróbálja a maga igazát elhitetni a halakkal, s minél finomabb felszereléssel teszi ezt, annál büszkébb a sikereire. Mi az az erő, ami hóban-fagyban, szakadó esőben, bőrszikkasztó melegben a vízpartra űzi őt? A pszichológia szerint még mindig erősen él bennünk a zsákmányolási és a birtoklási ösztön. A horgászat elhitetteti velünk, hogy eredményesek, ügyesek, kitartóak vagyunk, rátermettebbek, sikeresebbek társainknál. A vízparton mi vagyunk a főnök, nem engedünk a dolgainkba beleszólni. Határozottak, rámenősek, szakavatottak vagyunk. A horgászat egy nemes értelemben vett kaszt. Ezernyi csodálatos mütyürrel, technikai csodával, magukat kellető eszközökkel. A horgászat misztériuma, eggyé válni a természettel, részt kérni belőle, s azzal a darabkával úgy enyelegni, ahogy azt a Nagykönyvben megírták. 1996. ÁPRILIS 30., KEDD 7 Dunai halászlé alaplevel Hozzávalók 4 személyre: jász, dévér, kárász, máma, apróbb keszeg, harcsa, ponty, 4—5 nagy fej vöröshagyma, 3 db zöldpaprika, 5 db szép paradicsom, 2 kisebb szem burgonya, egy vékony szelet füstölt hasaszalonna, fél evőkanál ecet, erős- és édesnemes paprika. A bogrács aljába teszem a finom karikára szelt hagymát, a kettévágott zöldpaprikát, paradicsomot, burgonyát, a szeletke szalonnát. Ezekre jöhet az apró keszeg, halfejek, farokrészek. Még nem sózok! A bográcsot felöntöm annyi vízzel, hogy a halakat éppen ellepje. Fél órán át intenzíven főzöm, közben a harcsa- és pontyszeletek sóban állnak. A paprika és a szalonna kivételével az egészet átpaszírozom, beleteszem a halszeleteket, s most már gyengéd tűzön körülbelül 10 percig gyöngyözve főzöm. Az alaplé készítésekor nem szabad kispórolni a halat, s főzés közben tilos vizet után tölteni! Sózni folyamatos kóstolgatás közben kell. Sz. L. Hallotta már? Az elnök két horgászt bíz meg a lékeléssel, akik a nagy munka előtt betérnek a kocsmába, aztán lerészegedve látnak a feladatukhoz. Alig kezdik el, valaki rájuk szól: ne törd a jeget, nincs alatta hal! - Te voltál? — kérdezi egyik a másikat. - Én nem! Azzal vágják tovább a jeget. A harmadik felszólítás után már dühös a két sport, hogy valaki beleavatkozik a dolgukba: — De hát mondja már meg végre, ki beszél? — Én vagyok, a jégpályák gondnoka... Mit kell tudni a leendő horgásznak? Mára az ipari fejlődés forradalmasította a horgászatot is. Az űrhajózástechnikában használt anyagok szépek, kecsesek, strapabíróak, egy-egy minőségi felszerelésnek alapkövét képezik. Nem kell szégyellnie a kezdőnek, ha teheti, vegye meg az ilyen terméket. Miután ráérzett az ízére, többé nem adja alább! (Korántsem állítom, hogy például egy jó öreg Germina ma nem tudna beleszólni a vitába!) A kezdőnek minden tekintetben hasznára válhat egy tapasztalt ismerős, aki a minimálisra csökkentheti a befizetendő tanulópénzt. Először is azt kell eldöntenünk, milyen vízen, milyen módszerrel, milyen halra szeretnénk horgászni? Nem kell a bőség zavarába esni! Eleinte elégedjünk meg egy, esetleg kettő bottal. Az egyik mindenképpen könnyű, keszegező bot legyen, mondjuk, egy 10-30 grammos „A” akciós jószág 25-ös, vagy 30-as peremfutó orsóval felszerelve. Ha elengedhetetlenül muszáj a fenekezéssel kezdeni, vásároljunk egy 30-60, vagy 40-80 grammos, „B” akciós, 40-es orsóval ellátott botot is. Ez a botfajta univerzálisan felhasználható, „mindent” ki lehet vele vontatni. (?) A zsinór. A 10-30 grammos bothoz illik a 0,16-0,18-as, a 30-60 grammos (40-80 gramm) bothoz a 0,25-0,35 mm-es. Ma már vízhez, vegyianyagokhoz, halakhoz igazított zsinórokat árulnak változatos színben, különféle szakítószilárdsággal. A legjobb zsinór is csak akkor legény a talpán, ha hozzá megfelelő minőségű botot, jó féktulajdonságokkal rendelkező orsót és rátermett horgászt párosítunk! A horog. Egy idő után mindenki esküszik arra a bizonyos típusra. Egyet ne felejtsünk! Állandóan szuperhegyes legyen, mert ez a tulajdonsága nem úri flanc az akasztás pillanatában. (Folyóvízi úsztatáskor keszegezésre, s közben márna, ponty, amúr is jöhet, rugalmas, acélos, lézerhegyezett horgokat alkalmazok annak dacára, hogy az akadék miatt csak egyszer használatosak.) Az orsó. Vásárláskor vegyük a kezünkbe és a hajtókart szép lassan forgatva győződjünk meg arról, nem koszrat-e valahol? A csapágyszám lényeges, de nem meghatározó adat. Nagyon fontos a gördülékeny futás, a fokozatmentes fékezés és a kiegyensúlyozott, csendes járás. Keszegezésre 5,2-6:1, fenekezéshez a 4,1:1 áttételt ajánlanám. Ne dőljön be a márkanévnek! A többi apróságot tanács nélkül is megkívánja a kezdő horgász szeme. Amire még okvetlenül szükség van: horog-, ólom-, úszókészlet, merítő- és haltartószák, csalisdobozok, univerzális zsebkés, koffer. Fontos feltétel még a szűkebb környezet tűrőképessége. Ha a szokottnál is vehemensebb tiltakozással találnánk magunkat szemben, próbáljuk megfertőzni az ellenünk ágállókat egy sikeres horgászkirándulással! -jós- A komáromi Odor Csaba