Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-10-27 / 79. szám

2. o­da!. „Komáromi Lapok-' levonható, hogy a szabályok jóváhagyása e ren­delkezések utólagos­ felvételéhez köttessék. Vajjon a zsupán az igazságérzete nem osztozik szintén e közfelfogásban? A magyar belügyminisztérium hivatkozott rendeletének ti. pontja azt állapítja meg, hogy „különböző célú egyletek egy cím alatt közös alapszabályokkal nem alakulatnak“ majd végső bekezdésében, melyre — In nem is nyíltan és kifejezetten a miniszteri döntés is. implicite a hangsúlyt — úgy látszik — fektetni akarja — azt rendeli, hogy „nemzetiségi egylet csak mint irodalmi és közművelődési egylet alakulhat.“ Az alapszabályok 4-ik § a jelöli meg és írja körül a szövetség célját. E cél: a nemzeti kisebbségek, tehát a magyarság részére is nem­zetközi szerződésben biztosított állampolgári teljes egyenjogúság, faj, nyelvi centriális és gaz­dasági jogok és érdekek védelme A cél, tehát egységes, nem mi formuláztuk, nemzetközi Szerződés biztosítji, arra törni, a?t. érvénye­síteni, m­­egvédeni és az e feladat megoldásra szövetségbe tömörülni a magyarságnak kétség­­bevonhatlan joga van. Nem is tehetem tehát föl, hogy a bel­ügyi­. rendelet II. pontjának első bekezdésén mely különböző célú egyesületeket nem enged meg egy alapszabály alapján — alapuljon a jóváhagyás megtagadásainak indító oka. Hacsak nem konfondálta az illető re­ferens úr a szövetség „célját“ megjelölő 4 ik § at, az 5-ik §-at, mely „a cél" megvalósítására igénybe vehető „eszközöket“ részletezi. Ebben már csakugyan van szó különböző célú: iro­dalmi, kultuális, szociális és gazdasági intéz­ményeknek a szövetség részéről való támoga­tásáról, mely azonban mind az egységes cél elérését kíván szolgálni. Ámde az magától értetődő, természetes dolog, hogy a szövetség ilyen különböző célú intézmények és egyesületek létesítését, fentar­­tását és támogatását csak akkor és azon feltétel mellett tettetette volna meg, ha és amikor azok törvényes formaságok mellett és előzmények után szabályszerűen, külön alapszabályokkal megalakultak lettek volna tekinthetők. Minden valószínűség szerint tehát a H. pont utolsó bekezdésébe talál az illető refe­rens ur ütközőnek az alapszabályokat, mely szerint: „nemzetiségi egylet csak mint irodalmi és közművelődési egylet alakulhat.“ Azonban a mai államjogi viszonyok mel­lett ez az álláspont nem tartható fenn, és a közel félszázad előtt a régi Magyarország kor­mánya által kiadott rendelet e rendelkezése a jelen esetben egyáltalán nem jöhet alkalma­zásba, mert 1. a szlovenszkói magyarság ma és itt nem „nemzetiség“, hanem „nemzeti kisebbség“. Ezt a nemzetközi szerződések állapítják meg; 2. a régi Magyarország semmiféle nem­zetközi szerződéssel nem korlátozott ezer éves ősi alkotmánya alapján belátása szerint sza­bályozhatta a nemzetiségek egyesüléseit, de a cseh-szlovák államnak alkalmazkodnia kell a nemzetközi szerződésben, a nemzeti kisebbsé­gekkel szemben vállalt és alaptörvény jellegé­vel bíró kötelezettségekhez, melyekkel sem tör­vény, sem rendelet, sem hatósági intézkedés nem ellenkezhetik. Ha tehát a népszövetség által kitűzött cél törvényes, nemzetközi szerződésekben gyöke­redző , akkor az annak elérésére, védelmére és érvényesítésére való tömörülés sem akadá­lyozható meg egy régi, a tényleges viszonyok hatalma és nemzetközi szerződések által hatá­lyon kívül helyezett rendelet alapján. Zsupán kormánybiztos úr! Bocsánat, hogy ily hosszúra nyutt levelem. Nem fukarkodhat­tam sem a térrel, sem a szavakkal. Tiszta, el nem homályosítható világításban kívántam he­lyezni a kérdés minden részletét. Talán nem érhet vád, hogy egy pillanatra is letértem a teljes objektivitás útjáról. Nem 'is lett volna sem okom, sem jogom áhhoz. Hiszen nem­ az ügy felfújása és elmér­gesztése a célom. Hanem a i­egértés.­ Vegye alapos megfontolás alá­írásomat és annak felsorakoztatott érveit. De tegye ezt a „sine íra.“ És amennyiben sikerült legalább részben meggyőznöm " ügyünk igazságáról : nyújtson alkalmat és keressen mriódul arra, hogy együtt találjuk­ meg a kölcsönös megértés,és a­­ magyarságot ért­e súlyos sérelem orvoslásának útját. Mert azzal méltóztassák tisztába lenni, hogy mi a sérelmes döntésbe bele nem nyu­godhatunk. Ez írásom is annak kifejezése kí­ván tenni. Apellálni fogunk a rosszul informált mi­nisztertől a jól informálandóhoz. Reméljük si­kerrel. De ha nem­ kopogtatunk majd feljebb is, egészen a köztársaság érdemes elnökéig, sőt ha a szükség úgy hozná magával és ezt a nemzetközi viszonyok lehetővé teszik­ a Népek szövetségének legfelsőbb tanácsánál is, melynek védelme alá vannak helyezve a nemzeti kisebb­ségek jogai. Igaz, hogy a sérelmes min. rendelet meg­tiltja, sőt rendőri kihágásnak minősíti az egye­sülésnek bármily nemű tevékenységét, sőt csu­pán az — azon túlmenőleg még az egyesülés célját szolgáló egyéni működést is, e lépésem és a tervbe vett továbbiak pedig kétségtelenül azt szolgálják. De reményiem, hiszem és bízom abba, hogy törvényes fórumok előtt az orvoslás iránt tervezett lépéseink meg sem fognak — e demokratikus köztársaságban — rendőri kihá­gásnak minősíttetni. És ha igen: ez sem reám­ és reánk fog árnyékot vetni. Komárom, 1920. okt. 26. id. Tuba János. 200% 309—1000 ° fo címet adhatunk a városi legutóbb lezajlott köz­gyűlésnek. Ezek a számok azt jelentik, hogy a város adózói — szándékosan kerüljük az adózó polgárok kifejezést — pótadójukat 111 °/­-kal emelte a tisztelt közgyűlés, helyesebben a helyi szocialista párt városi önkormányzati bizottsága. De ez még mind semmi. A folyó évi költségvetésbe beállított 300.000 korona rend­kívüli államsegélyt, holott a rendes államsegély se folyik be. Még így is több mint félmillió a költségvetés hiánya És mi lenne erre a fedezet, kérdezi a városi adózó elborult arccal: kény­­szerkölcsön, feleli rá a jelenlegi városi bizott­ság kórusa, a szegényebb 300%, a milliomos pedig 10007„-kal toldja m­­eg az adóját, hogy a városi adminisztráció meg ne akadjon. És mire kell mindez a tenger pénz, kérdi az avatatlan újságolvasó. Ezt is megmondjuk. Életbe léptek és pedig azonnal életbe léptek a a kollektiv szerződések, melyek a munkásoknak bérét hónapokra visszamenőleg felemelik. Első a testi munkás. Ma Komáromnak például a legfontosabb érdeke, hogy a kiséri munkák négy korona órabérrel folyjanak. Nem volt ez a munka sürgős sohasem, de most, amikor olyanok a munkabérek, hogy ennél magasabbra már nem fognak emelkedni, ez halaszthatlan dolog, amit abbanhagyni és vele a szebb idő­ket megvárni nem lehet. A kollektív szerződés több mint háromszázezer koronájába kerül a város adózó közönségének, a tisztviselői illet­ményeknek rendezése talán kétszer ennyibe, erre a pénzügyi fedezet pótadó, kényszerkölcsön . . . Kényszerkölcsön, pótadóemelés . . . Nem lesz ez a két szó népszerű Komáromban, az bizonyos. Ennél az ügynél vita sem volt, senki fel nem szólal, senki meg nem kérdi, hogy mit jelentenek ezek a hallatlan számok a kö­zönség teherbírása szempontjából, senki nem érdeklődik az iránt, lehet-e emelni a közter­heket. Adózó polgártársam, mire szombaton reg­gel mint adóalany felébredtél, reád a pótadó és a kényszerkölcsön száz és ezer százaléka 1920. október 27. köszöntött jó reggelt. Ez azt jelenti, hogy­ ebben az évben sokkal szegényebb leszel és munkád egy része arra folyik bele a feneketlen adó­­zsákba, hogy a kíséri munkák zavartalanul folyjanak. Hiába vagy ez ellen vetünk együtt különvéleményen, ez nem hatályos, mert a vá­rosi bizottság­ így határozott . Tetszik tudni adózó felebarátaim, hogy nyakig benne vagyunk a proletárdiktatúrában, bár ennek városi önkormányzat és közigazga­tási közgyűlés is a neve és a zsupán-kormány­­biztos is elnököl rajta. A zsupán-kormánybiztostól, meg a pénz­ügyigazgatótól, még a többi törvénytudó úrtól, aki ebben a gyülekezetben helyet foglal pol­gári bátortalansággal azt kérdezzük, hogy le­hetségesnek gondolják mindezt, van erre jog­alap? Mert azt értjük, hogy háború idején huszonnégy óra alatt trad­is arcot vetnek ki eg­y város lakosságára, de hisz most nincs háború, azt mondják, h­ogy ellenség sincsen közöttünk, mért fizetne az adózó közönség százezreket ? Az adózó közönségtől is kérdezünk va­lamit. Hajlandó-e megfizetni ezeket a szörnyű közterheket, amelyekhez képest török bégek és tatár kánok kirótt adósarca csak enyhe ciró­gatás szám­ba mehetett ? Érez e magában erőt arra, hogy ezeket a közterheket elvállalja és zsebeit az állandó adófizetésre kigombolja s nyitva tartsa? Mert itt nincs többé megál­lás. Ez a zsák megtelni sohasem fog és elnyeri munkánk gyümölcsét, betevő fatalunkat, tisz­tességgel szerzett vagyonunkat, aláássa gyer­­mekeink jövőjét. Ha az állam ezt szótlanul és némán fogja elnézni, akkor az állam nem gondoskodik ró­lnk. & városi tipziálási izgtéi. Adóemelés az egész vonalon. Elfogadták a mun­kások kollektív szerződéseit és visszamenőleg, tizennégy hétre kifizetik a kü­lömbözetet. A vá­rosi alkalmazottak illetményeit az állami al­kalmazottak illetményei arányában emelik fel A nyugdíjasok járandóságait is felemelték­. Felemelik a gázdíjakat is. A vízdíjat egyelőre nem. Ezenkívül felemelnek mindent­ . A városi törvényhatósági bizottság, illetve közigazgatási közgyűlés népes gyűlést tartott pénteken dr. Folkman zsupán elnöklete alatt. Ez a közgyűlés ízelítőt nyújthat arról, hogy a városházára a legridegebb osztályönzés és osztálypolitika vonult be, mely a város és an­nak azon polgári rétegeivel mitsem­ törődik, akik a város közterheit viselik. Ezek képvise­letét a zsupán kizárta a városházáról és itt­­ vannak azok a szomorú eredmények, amelyekre­­ volt alkalmunk nem egyszer reámutatni. A vá­ros csendesen és biztosan evez a csőd vi­zeire. Interpellációk. Nem kevesebb, mint nyolc interpelláció hangzott el napirend előtt, egynek kivételével a városi főbb tisztviselőknek voltak ezek sze­gezve és a tanácsnak. A t­sztviselők megfelel­nek magukért és mi ezekbe az ügyekbe most nem szólunk bele, de erre úgy is lesz alkal­munk még, hogy a közönség tisztán lásson, ne csak a szocialista párt fekete szemüvegén keresztül nézze az eseményeket. Az interpel­lációk a szeptember 9-i letartóztatások, az ipari cukor elosztása, a kikötői telkek bérbeadása, a Thonet tűzifa ügy, a pénzügyi helyzet szaná­lása (egyelőre pénz nélkül. Szerk) a tűzifa árának makszimálása, iparigazolványok kése­delmes kiadása, és a főkapitányhoz a politikai kiutasítások ügyében hangzottak el. Egyes in­terpellációk a polgármester, főjegyző, főkapi­tány működését bírálták. A válaszokat a köz­gyűlés egynek-kettőnek kivételével nem vette tudomásul és így újra tárgyalják. A város pénzügyei: Több kisebb bizottság megalakítása uo­n, mely a múlt közgyűlés napirendjéről lemaradt^ Steiner Kornél és és (orthopod) cipészműhelye, Nádor­ utca 27. szám. (AZ SHifflil­káVibíZZil­ánlja elsőrendű tehénbőrből és boxbőrből saját m­űhe­­lyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit. .V2< ’! Ii

Next