Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-07 / 57. szám

2. oldal. „Komáromi Lapok 1020 aug. 7 tette lehetővé a konyha működését — szept. hónapban már beszüntetni jelezte a további élelmiszer szállítmányokat, a Bizottság tehát abba a helyzetbe kerülhet, hogy fenti időponttól kezdve élelmiszer kiosztását beszüntetni kényszerül. Éppen mert az őszi és téli hónapokban válnék legnélkülözhetetlenebbé a gyermekek élelmezése, a Bizottság felterjesztést intézett az Amerikai Segélyalaphoz, hogy élelmiszerszállítmányok továbbra is leküldessenek. Tekintettel a Kontáromban működő konyha ellátottjainak méltánylást érdemlő szükségeire, az Amerikai Segélybizottság egy hónappal meghosszabbitotta a segélynyújtást, úgy hogy most október 1-ig a gyermekek ellátása biztosítva van. Minthogy az Amerikai Bizottság tervszerű élelmezési akciójának idejét igy Komáromra kivételesen hosszabbította meg, további segélyre onnan alig számíthat a helybeli Bizottság. Legfőbb gondja lévén mégis, hogy éppen a legnehezebb időben álljon a rászorulók segítségére, a Bizottság oly formán kívánja a gyermekek élelmezésének kérdését megoldani, illetve a tápszerek kiosztását folytatni, hogy a konyhát nép- és diákkonyhává alakítja át és emellett a gyermekek folytatólagos táplálkozását is kivihetőnek reméli. Hogy megfelelő mennyiségű élelmiszer álljon a konyha rendelkezésére, Folkman István dr. zsupán kormánybiztost kérte a Bizottság megfelelő hatósági támogatás kieszközlésére. A zsupán kormánybiztos, kinek jóakaratú támogatását eddig is tapasztalhatta a Bizottság, bármily, a gyermekkonyhát érintő kérelem terjesztetett elébe, a nép- és diákkonyha megszervezéséhez, élelemmel (gabona, főzelékneműek) való ellátásához a beszerzés közvetlenül a termelőktől engedélyezte is. Az élelmiszerek bevásárlása az egész megyére szól, s így nagy remény van arra, hogy a nép és deákkonyha megfelelő mennyiségű élelmiszert tud biztosítani. A Gyermekgondozó Bizottság kérőlapokat küld szét a gazdákhoz, s arra kéri őket, hogy felajánlott élelmicikkek mennyiségét Ivánfy Géza városi közélelmezési előadóhoz, a Gyermekgondozó titkárához bejelentsék. Tekintettel a jótékony célra, a Bizottság számít arra, hogy amennyiben a gazda közönségnek állhat, az élelmicikkeket Komáromba módjában be is szállítják. A gyűjtés természetesen csak úgy járhat eredménnyel, ha a gazdaközönség megértve a mai nehéz kereseti és ellátási viszonyok okozta nyomort, halogatás nélkül veszi pártfogássba a nép- és diákkonyhát. A gazdaközönségtől várt segítséget a Bizottság nem minden ellenszolgáltatás nélkül kívánja. Igaz, anyagi tehetsége a Bizottságnak ma még nem bírná ki a konyha összes költségeinek a fedezését, de abban a jó reményben kezdi már most meg akcióját, hogy a szükséges kiadások, illetve élelmiszerek beszerzési költségeinek megtérítése a humánus intézményeket mindenkor pártfogoló magyar társadalom áldozatkészsége révén lehetővé válik. Az idő sürget, hogy a nép- és diákkonyha mielőbb meginduljon, különösen a diákkonyha működését nem lehet későre halasztani, mert az iskola év szeptemberben megkezdődvén, a vidékről beözönlő diáksereg ellátása szeptemberben kell, hogy megkezdődhessék. Nagyon jól tudhatja a város és vármegye lakossága, hogy mily áldozatot kíván a mai drágaságban a tanulóifjúság neveltetése. A magyar társadalomnak, a magyar társadalom tehetőseinek saját fajuk, az annyiszor szeretettel és kipusztithatatlan ragaszkodással, kiolthatatlan hűséggel hangoztatott magyarságuk iránti kötelessége, hogy a Szlovenszkó legmagyarabb városának diáksága, kik a magyar vidékekről sereglenek Komáromba, tanulmányait folytathassa. Meg kell érteni a magyarságnak, hogy a deákkonyha a magyar kultúrintézmények sorába tartozik. Minden magyar testvérünknek, ha tehetséget adott hozzá az Isten, lehetőséget kell teremteni arra, hogy azt iskoláztatás útján európai nívóra csiszolhassa. Hivatkozhatnánk a külföldi példákra, a régi Elzász, s a németségnek idegen államokba csatolt szigeteire, hol a faját szerető francia és német társadalom az ifjúság neveltetéséhez anyagi erejéhez mérten tudott s ma is tud lelkesedéssel, sőt önként bámulatraméltó áldozatokat hozni. A magyar faj mindig büszkén állhatott a kulturnemzetek sorába, fiai a hazai iskolákban nyert tanulságuk révén megállták helyüket mindenkor, annyiszor fölényesen hangoztatott nyugati kultúra legelső helyein, legexponáltabb fórumain, s ma százszorosán kötelessége a magyarságnak, hogy tehetségével, faji rátermettségével, szorgalmával és tudásával, megszerzett helyét a jövőben megtarthassa. Az ifjúság, a magyarság jövő reménye, az apáiról szeplőtlenül rászállt örökség várományosai s jövő fenntartói, a nemzeti hagyományok megőrzői fordulnak a magyarsághoz támogatásért. Alig merjük hinni, hogy felhívó szavunk, mellyel a Bizottság minden elismerésünket megérdemlő akcióját magunk részéről is támogatni kívánjuk, süket füleket találunk. Erős a bizalmunk, hogy a magyar társadalom a legmelegebb szeretettel karolja fel a magyar diákság ügyét és adományaival a konyha működésének mihamarább megkezdhetését lehetővé teszi. Minden bejelentés Ivánffy Géza közérelm. előadó a Gyermekgondozó Bizottság titkárához, Komárom, Kultúrpalota küldendő. ~ ill emást. irts! Isti! A Komáromi róm. kath. Legényegylet működésének megszüntetése, helyiségeinek lezárása, mint az egylet ellen egy idő óta folytatott aknamunkának eredménye, felháborítóan érintette az egylet tagjait, de Komárom elfogulatlanul gondolkozó egész magyar társadalmát is. Az egylet vezetősége a nagyfokú igazságtalanság teljes tudatában a Magyar Népszövetség utján az alábbi beadvánnyal fordult teljes elégtétel adásáért a teljhatalmú miniszterhez : Teljhatalmú Miniszter Ur! Komárom thjf. város rendőrkapitányi hivatala 102/eIn. rkap. 1920. számú végzésével — a komáromi zsupán-kormánybiztos ur 1 230/Pres. 1920. számú rendelete folytán — a Komáromi róm. kath. Legényegylet működését további intézkedésig beszüntette, helyiségeit lezáratta és annak használatát megtiltotta. Ez intézkedés indokául a határozat minden közelebbi megjelölés nélkül egész általánosságban azt hozza fel, hogy az egyletben minden legkisebb alkalom megragadtabk az állammal szemben érzett ellenszenv, illetve álláspont nyílt és tüntető kifejezésére. E határozat ellen, mely a Komáromi róm. kath. Legényegylet meg nem érdemelt büntetés sem sújtja, s anyagi és erkölcsi tönkretételét célozza, teljes bizalommal fordulunk Teljhatalmú Miniszter Úrhoz, tiszteletteljesen kérve, méltóztassék e határozatot megváltoztatni és hatályon kívül helyezni. Mivel a határozat semmi közelebbi okot meg nem jelöl, amiből a hatóság az indokolásul felhozott következtetést levonja, nem mi vagyunk az okai, ha teljes alapossággal nem is tudnánk kimutatni, hogy az egylet működésének beszüntetése jogos alappal nem bír. Ily főbenjáró intézkedésnél az egylet már csak a kellő védekezhetés előterjeszthetése végett is tudni óhajtaná, hogy tagjainak egyleti működésére vonatkozólag mik azok a tárgyi bizonyítékokra támaszkodó adatok, melyek az ú intézkedés megtételére okul szolgáltak. Teljes tisztelettel, de a leghatározottabban óvást kell emelnünk az ellen, hogy bárminő tény, eljárás, vagy cselekedet, mely tagjainknak egyleti működésével összefüggésben nincs, azzal vonatkozásba nem hozható, egyletünkkel szemben megtorló intézkedés alapjául szolgáljon, így tiltakoznunk kell az ellen, — ha esetleg úgy történt volna, — hogy a legutóbb felmerült és bűnügyi nyomozás tárgyává tett az az eset, hogy Komárom városban néhány helyen a falon egy jelképies ábrázolat jelent meg, amely egy keresztet s Magyarország feldarabolás előtti határait tüntette fel ezzel a felírással: „Feltámadunk a komáromi róm. kath. Legényegyesület működésével a legtávolabbról is akárminő vonatkozásba hozassák is a hatóság által az egylet, mint erkölcsi testület terhére iassék. Pusztán abból a tényből, hogy a rendőrhatóság minden komoly gyanúok nélkül, besúgás alapján téves feltevésekből kiindulva, 4—5 oly fiatal embert tartóztatott le és tartott fogva napokon át, akik az egyletnek is tagjai, akiket azonban végre is azzal bocsátottak el, hogy bűnösségükre nézve alapos gyanúok nem forog fenn, véleményünk szerint aligha lehet azt a következtetést levonni, hogy az egyletben minden alkalom megragadtatik az állammal szemben érzett ellenszenv és álláspont nyílt és tüntető kifejezésére. De tisztelettel kérdjük, még ha oly egyén rajzolta volna is a kérdéses ábrázatot aki többek között a komáromi róm. kath. legényegyletnek is tagja, valjon az egyleti működéssel semmiféle vonatkozásban nem tevő, helyiségein kívül történő, pusztán az illető egyéni felelősségére írandó ily cselekedetért szabad e, jogos-e tönkre tenni, megsemmisíteni magát az egyletet, amelynek célja keresztény valláserkölcsi alapon munkaszerető, becsületes polgárokat nevelni a fiatalságból a hazának; megsemmisíteni azt az egyletet, mely nem egyeseké, hanem az egész társadalomé, s közös erkölcsnemesítő és szórakoztató intézete a tagok százainak. Ez eljárás mellett be lehet csukni minden magyar egyesületet, mert hiszen mindegyiknek akadhat oly tagja, aki esetleg úgy szól, vagy tesz valamit, ami az új államalakulat vezető férfiainak tetszésével nem találkozik, anélkül azonban, hogy ez az illetőnek bárminő egyesületi tagsági minőségével a legtávolabbról is okozati összefüggésbe hozható volna. Nem nehezményezzük, sőt jogilag helyesnek tartjuk, hogy amidőn a szociáldemokrata párt közhelyiségéből felvonuló csoport egyes helyeken magántulajdont tört-zúzott, a hatóság felelőtlen elemeknek e ténykedéséért nem tette felelőssé magát a szociáldemokrata pártot, min erkölcsi szervezetet. A komáromi róm. kath. legényegylet mint erkölcsi testület föltéve, de el nem ismerve, hogy a kérdéses ábrázolatot valamelyik tagja rajzolta, nem kér mást, csak egyenlő mértékkel való igazságos elbánást. Lehet, nem tudjuk, talán amiatt hozatott a komáromi róm. kath. legényegyleteken a megsemmisítő határozat, mert az annak helyiségében legutóbb rendezett műkedvelői előadással kapcsolatos estély végeztével, távozás közben a nagyközönség lelkéből kitört a fohász? isten, áldd meg a magyart. Újból tisztelettel kezdjük azonban, szabad-e és jogos-e a busongó magyar lélekek e fohászkodásáért megsemmisíteni egy erkölcsnemesítésre, munkaszerető, becsületes polgárok nevelésére hivatott magyar egyesületet a mai viszonyok között akkor, amidőn az egyleti lapok a néplélek ez önként jövő megnyilatkozására semmiféle irányban befolyást nem gyakorolhattak. De különben is, tudomásunk szerint dr. Dérer Iván teljhatalmú miniszter úr itteni látogatásakor, megértésre törekvő gondolkodásra valló azt a kijelentést tette, hogy egyik nemzeti kisebbségtől sem lehet rossz néven venni és megtorlás tárgyává tenni, ha addigi nemzeti énekét zárt helyen elénekli. Ez a felfogás egy szabad demokratikus államalakulat alapelveivel inkább összeegyeztethető, mint az érzésvilágnak erőszakosan történő teljes elfojtása. Avagy talán azért semmisíti meg a sérelmes határozat a komáromi róm. kath. legényegyletet, mert egyik vezető férfia, dr. Szunnyogh Xavér Ferenc lelkész tanár szolgáltatott erre okot politikai magatartásával? De hiszen nevezettet, aki politikai tevékenységét nem, mint az egylet vezetője, s nem is az egylet helyiségeiben, hanem a közélet más fórumain fejtette ki, a rendőrhatóság azon az alapon, hogy nem ide való honos és itt politikai működést fejtett ki, a Cseh-szlovák Köztársaság területéről már eltávolította. Tisztelettel kezdjük ismételten, szabad-e és jogos-e a volt egyik vezetőnek a hatóság által nehezményezett, s már a legszigorúbban meg is torolt, az egylet működésével azonban semmiféle vonatkozásba nem hozható ténykedéséért megsemmisíteni magát, egy erkölcsnemesítésre, munkaszerető, becsületes polgárok nevelésére hivatott magyar ifjúsági egyesületet. Itt szintén reá kell mutatnunk a szociáldemokrata párttal szemben követett eljárásra, melynek vezetőit nehezményezett cselekedeteik miatt a hatóság szintén eltávolította, de jogilag helyesen, ezeknek ténykedései miatt magával a szociáldemokrata pártszervezettel szemben megtorló intézkedést nem tartott jogosnak és szükségesnek. A komáromi róm. kath. legényegylet, ismételten csak egyenlő mértékkel való, igazságos elbánást kér, s ennek kieszközölhesse végett Komárom város egész társadalmának, de )