Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-07 / 57. szám

HegyfWfenec.yesifc évfolyam, 57. sacom. Szombat^ SS2Q« sugunctus7. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre : Ceh-szlovák értékben: Egész é­vre 40 K, félévre 20 K, negyedévre 10 K. Egyes szám­ára: 60 fillér. Megyei értékben: Egész év­re 1?0 K, félévre 60 K, negyedévre 510 K. Egyes szám ára 1 K 50 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARAf­YAY JÓZSEF dr. LAPOK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Sülijelének minden sz rdán és szombaton. Hz 11 ipí, amely a saint-ger­maini és versailesi béke­kötések ítélete folytán, elszakadtan ezer­esztendős hazájától, immár másfél eszten­deje él itt a cseh-szlovák republikában, végre megtalálta önmagát és Komáromban — ebben a szinmagyar szlovenszkói vá­rosban — kibontotta az egyesülés zászlaját a Magyar Népszövetség. Az egyedül üdvözítőknek hitt politikai pártalakulásokban szétforgácsolt drága magyar erő, inne­n öntudatára ébredt. A szlovenszkói magyarság másfélesztendős tévelygései, hibái és önmagával szemben elkövetett bűnei után ráeszmélt az együvé­­tartozás érzésére, amelyre most ezersze­resen nagyobb szükség van, mint volt valaha. És kihullott a testvérek közé vert ezernyi ék: politikai pártokon kívül, mint pártközi liga, alakult meg a Magyar Nép­­szövetség. A magyarság, melynek régi bűne, hogy akkor, amikor legnagyobb szükség van az egyesülésre, politikai pártviszá­­lyokban szétforgácsolja az erejét és, mint azt a költő mondja : »testvér, testvér ellen támad...«, hála az eszme lánglelkü apostolainak, másfél esztendő múltán, most az egyszer megtalálta a helyes utat. Poli­tika nélkül szövetkezni, az osztály- és pártpolitika kikapcsolásával összeforrni egy nagy szívdobbanásban, megtalálni egymásban a testvért: ez az indulás alapgondolata. A Magyar­­ Népszövetség nem űz pártpolitikát, nem ösmer magyar és magyar közt különbséget, nem ösmer osztálypoli­­tikai, vallási és társadalmi különbségeket: a szövetség csak magyarokat ismer, fér­fiakat vagy nőket, akik ellentétes politikai meggyőződésük dacára sem akarják levet­kőzni magyarságukat, nem fordítanak köpenyt, mert a magyar gerinc erős, magyarnak vallják magukat. A Népszövetség osztálypolitikától men­tes kultúrpolitikát hirdet. Meg akarja menteni évezredes kultúránkat az elpusz­tulástól. Céljául tűzte ki — és ezt az­­ alapszabályokból idézzük —, hogy az egy táborba toborzott szlovenszkói magyarság erkölcsi erejének súlyával és tekintélyével érvényesítse és megvédje a hazájától el­szakadt magyarság, mint nemzetiségi kisebbségnek azon jogait, amely jogokat a nemzetközi szerződések az állampolgári teljes egyenjogúság faji és nyelvi tekin­tetben, valamint oktatási, közművelődési, népjóléti és gazdasági tevékenység terén részére biztosítanák. A szövetség megalakulásával az alapkő letétele megtörtént. Most indul a hatalmas alkotás kiépítése, a szövetség bókjainak létesítése. Ezen célból a szövetség meg­kezdte a taggyüjtést s minden városban és faluban, ahol legalább 100 magyar szív dobog az eszméért, meg lesznek alakítva a szövetség fiókjai. A legújabb statáriális rendelet miatt egyes fiókok megalakulása, (miután gyű­lések megtartását a rendelet tiltja), a tilalmi idő végéig eltolódott ugyan, de a taggyűjtési propagandának mi sem áll Híjában. A szervezkedés hatalmas hulláma, elérkezett mindenhová, ahol magyarok laknak s különösen meleg fogadtatásra talált ott, ahol a magyarság szétszórtan,­­apró szigetekként­­ élnek a szláv tengertől körülvéve. Akik együtt szitták az évezredes magyar kultúrát, akik magyarul érzünk és magyarnak valljuk magunkat, oda kell állnunk a Magyar népszövetség becsülettel vértezett, erős táborába, hogy mint az eszme fanatikus, harcos közkatonái, magyar falánkszavai erősitjük a szlovenszkói magyarság, mint nemzetiségi kisebbség, jogainak elismertetéséért harcoló seregének erejét és súlyát. Testvérek, ösmerjük meg egym­ás­t. A főgimnázium ügye ismét válságosra fordult. Hálásak vagyunk a Magyar Népszövetség iránt, hogy ezt a kérdést a nyilvánosság napsütése elé terítette ki, ahol annak minden oldalát mindenki megszemlél­heti és megalkothatja arról véleményét és íté­letét. A már közölt két aktából láthatjuk azt az egyenlőtlen küzdelmet, amelyet a szoron­gatott magyarság folytat a hatalommal szem­ben. A hatalmat itt ebben az esetben olyan férfiak képviselik, akiknek működése veszedel­mes nemcsak a magyarságra, de végeredmé­nyében az államra is. Mi az érdeke az állam­nak? Ugyebár az, hogy ezen a területen elége­dett emberek, fajok éljék békés életüket. Lehet-e állami érdek, hogy ez a békesség mindenféle kútmérgezéssel megzavartassék, hogy ételünkbe és italunkba mindennap belecsepegtessenek valami mérget, ami megrontja ételünket, ked­vünket és ingerel bennünket minden ellen, amiről azt hisszük, hogy ahhoz csak valami köze is van a kormányzati tényezőknek. Az államellenes gondolkozásnak itt van a nyitja. Ne bántsanak minket és hagyjanak békén a kiskaliberű és kisagyvelejű emberkék, akik jók lehetnek igen apró lapok riporterei­nek, de politikusoknak, a kultúra intézőinek nem válnak be sehogysem. Hogy is válnának be, hisz ide nem elég a sovinizmus! Bennük pedig a tehetség hiányát a sovinizmus túla­­dagja pótolja csak. A komáromi főgimnázium a három ma­gyar középiskola egyike. A sovinizmus azt hiszi, hogy ez elég a másfél millió magyarnak. Azért tanulnak ezekben ezerszámra diákok és azért néptelenek a szlovák középiskolák. A magyar intézeteket szlovák szülők gyermekei is szeretettel keresik fel és ettől gyakran csak a terror tartotta vissza őket a múlt iskolai évben is. Vegyék tudomásul, hogy a három magyar iskola nekünk magyaroknak nem elég, mert a mi kulturáltságunk ennél sokkal többet követel. Igenis követeljük az elszlovákosított magyar középiskolák megnyitását és Stefanek eltávolí­tását, a megértéses politika elkezdését. Ne higgjék, hogy ez a dolog apró kis rendeletek­­kel megoldást nyer és a magyarság ezeket a packázásokat türelmével az idők végtelenségéig el fogja tűrni. A kormány figyelje az esemé­nyeket és a helyzetet látó szemekkel. Mi óvá­sunkkal csak eleve figyelmeztetni akarunk minden felelős kormánytényezőt arra, hogy itt jogtalanság és szerződéses megállapodások fel­rúgása történik. Kultúránk a mienk, kulturális szabadsá­gunkért küzdünk és ettől a programunktól tágítani nem fogunk. A komáromi magyar főgimnázium három­száz éve áll a helyén. Ezt a kultúrintézményt elnyomórítani, megszüntetni, lényegéből és magyarságából kiforgatni nem engedjük. Követeljük a nyilvánossági jog azonnali megadását. Ne tűrje a kormány azt, hogy itt a szülők százai éljenek még egy hónapig a leg­nagyobb lelki feszültségben a­miatt, hogy senki se tudja megmondani, mi lesz a főgim­názium nyilvánossági jogával, amelyet a fő­­gimnázium programjelentése szerint ismeretlen feltételek teljesítésétől tett függővé a tanügyi előadói hivatal. Ez a tanügyi előadói hivatal végezte a dolgát a m­aga rendes idejében. Ki látta vagy hallotta valaha, hogy tantervet június hónapban közölnek egy tanintézettel az iskolai év végén? Azt kell hinnünk, hogy teljesen analfabéták intézik a referátus dolgait. Mi is van azzal a nyilvánossági joggal ? A zsupán­ kormánybiztos követelje erélyesen annak huszonnégy órai el­intézését. Hisz ez is van olyan fontos dolog, mint egy kiutasítás, amelynek két óra alatt végbe kell mennie. Itt több száz szülő nevében követeljük ezt, akik ma a legnagyobb nyug­talanság közepette várják a beiratási hirdetmény megjelenését, amely napról-napra késik, pedig idestova szeptember elseje következik reánk.­ A főgimnázium ügye nemcsak Komárom ügye: tévednek, akik ezt így hiszik. Ez igenis az egész magyarság ügye és minden sérelem, mely ezt az intézetet éri, a magyarság sérelme. És hiába vagyunk ma gúzsba kötve, moz­gásunkban, gyülekezésünkben korlátozva; ez az állapot egyszer csak meg fog szűnni és akkor elemi erőv­el tör fel az elfojtott keserűség azok ellen, akik rövidlátó szemmel, politikai tapintat és érettség híjával előidézték a bajt. Óvásunkat, figyelmeztető szavunkat han­gosan emeljük fel, kívánjuk, hogy azt messze földön hallják meg. De első­sorban azok hallják meg, akik a dolgok kormányzati részét intézik, akik részéről helyrehozhatlan tévedés volna azt hinni, hogy a dolog másképp, mint a magyar kultúra érdekei megkövetelik, megoldható volna. Hí­d m­nwka lelátta. A Komár­omi Gyermekgondozó Bizottság titkárától, Ivánfy Géza közélelmezési előadótól értesülünk arról, hogy a Bizottság az őszi hó­napoktól kezdődően kiterjeszti működését és eddigi tevékenységi körébe bevonja nép- és diákkonyha szervezését is. A Gyermekkonyha eddigi áldásos mun­kája révén naponta eddig is 400 gyermek jutott tápláló élelemhez. Az amerikai missió, melynek a helybeli konyha is köszönhette felállítását, s mely eddig is értékes élelmiszerküldeménnyel

Next