Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-22 / 10. szám

10. szám, Szombat, 1997. január 18. r^egyrent nyolcadik évfolyam, OMABOMI LAPOK A harcból győztesként kerültünk ki... Komárom, — jan. 21. Ezeket az igéket írja a néppárt vezére a szlovenszkói iudákoknak; ez az érdekes irás a kormányba való belépést és annak ellenértékeit élénk szinekkel festi le Szlovenszkó előtt, de e mellett sokkal érdeke­sebb az árnyékolás, az ellentétek megrajzolása a régi vagy mondjuk eddigi centralista rezsimről. Győz­tünk a nehéz, a gigantikus küz­delemben, most pedig indulunk Szlovenszkó autonómiáját megvé­deni... Autonómiát ? Még nem lá­tunk belőle semmit, csak egy na­gyon is labilis és ingadozó keretet, amelyben állítólag kiépül a szlo­venszkói országos közigazgatás, értsük meg világosan: közigazgatás, amelynek élén egy országos elnök áll, mint Csehországban, Morvában és Kárpátoroszországban. Azt azon­ban eddig nem tudtuk, hogy ezek­ben az országokban autonómia van. Tehát országos közigazgatás or­szágos bizottsággal és nem megye­szövetség, mint ezt a szocialisták akarták. De ezzel szemben meg­szűnnek a megyék is. Bár az új mammut-megyékben az autonómiá­nak csak a látszata maradt meg és azokat a kormány által kine­vezett bizottsági tagságokkal centralizmus engedelmes szolgáivá a változtatták, mégis az első pilla­natban nem tudjuk megállapítani, vívmány-e a megyék helyett ez az országos közigazgatás ? Hiszen a mammuth­ megyék csődbe jutottak és életképtelenekké váltak szüle­tésük percében. Képtelenek voltak a gyors intézkedésre, — az állam­polgársági ügyeket kivéve, amelye­ket mohó fürgeséggel intéztek el a kárunkra, — esztendőkig kellett várni egyes vitás ügyek elintézé­sére. Hát az országos hatóságnál ez jobbra változhatik? Kötve his­­­szük. A teljhatalmú minisztérium­ban megtörtént az is, hogy nem ismerték az abban működő cseh hivatalnokok Szlovenszkónak föld­rajzát és egyes ügyeket tévesen ide-oda küldözgettek, míg évek múlva kiderült, hogy rossz helyre küldték. Az autonómiát az országos köz­­igazgatási elnök személye fogja képviselni, akinek a kinevezési joga lesz a közigazgatás terén be­zárólag a kilencedik fizetési osz­tályig, ezen kívül vétójoga bizto­­síttatik az egyébb tárcákhoz tar­tozók kinevezése körül. Az ötven­egy tagú országos választmányt Hlinka egy kissé erőltetett jóaka­rattal országgyűlésnek nevezi; mi eddig nem tudtunk cseh és morva országgyűlésekről, ahol ennek már működnie kellene jó idő óta, hi­szen ez az országos igazgatás nem egyébb, mint az osztrák tarto­mányi közigazgatásnak az egyszerű másolata. Mi aggodalmakkal fo­gadjuk az új közigazgatást és attól tartunk, hogy a csere nem lesz jobb. Gyermekkorunkban egy találós képet forgattunk a kezünkben, amely ágas bogas fát ábrázolt. Ennek­ a lombozatában kellett a macskát megtalálni, amely oda ügyesen el volt bujtatva. Aki sok ideig nézegette, egyszer csakugyan rájött arra, hogy ott rejtőzik a macska a lombok között. Az uj közigazgatásban is így lesz elbúj­tatva az autonómia. Az eddigi centralizmus tovább is megmarad és érdemlegesen mégis csak a prágai belügyminisztérium mondja ki a főbb ügyekben a döntő szót. Hlinka nem feledkezik el az öröm első pillanataiban sem azok­ról a sérelmekről, amelyeket centralizmus részéről szenvedett.­­ Első­sorban Benesnek ad egy erős vágást, aki a szlovákokról nem i 1 valami hízelgő dolgokat íratott párisi sajtójában, ahol az autonó­miát, mint valami zavaros köve­telést festette le. De nem kíméli a szocialistákat sem, akik szerinte a kormányba igyekeznek tolakodni, szerinte még a kommunistáknak is voltak ilyen ambícióik. Féltek, hogy elvész a szocialista gazdál­kodásnak a sok vívmánya, pedig Hlinka szerint ez a gazdálkodás bosszúért kiált. Ez a gazdálkodás kizárta a szlovák intelligenciát a hivatalokból, a munkás szájából kivette a falatot, tönkretette az is­kolát és oda olyan szellemet ve­zetett be, amelyért szégyelnünk kell magunkat. Ezeket olvassa rá Hlinka az ed­digi kormányzat fejére. Nagyon örvendeni fogunk, ha ez megvál­tozik a jövőben. Mi ehhez­­ még egyet tehetünk hozzá: a magyar munkásnak a kenyerét is elvették, sőt sokkal jobban, mint a szlo­vákokét. Ha a magyar munkás csak Érsekújvárba ment is mun­kát keresni, nem is beszélve Po­­zsonyról, mindjárt azt hányták a szemére, hogy nem tudja az ál- A Magyar Nemzeti Párt pártnapja. A Magyar Nemzeti Párt komáromi körzete jan. 27-én d. e. 10 órakor választmányi ülést tart, amelyre az alábbi meghívót küldték szét: Van szererencsénk pártuk komáromi körzetének választmányi tagjait a f. év január 27-én d. e. 10 órakor Komá­romban, a Dózsa-féle „Vigadó“-ban tartandó körzeti választmányi ülésre tisztelettel meghívni. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés a k­özet 1926. évi műkö­déséről 3. Az általános politikai helyzet is­mertetése. (előadják a párt törvényho­zói. 4. A körzeti elnökség és a körzet pártvezetőség megválasztása. 5. Az országos választmány megvá­lasztása. 6 Indítványok. 7. Elnöki zárszó. Inditványok az ülés előtt 3 nappal írásban nyújtandók be. A tárgysorozat fontosságára való tekintettel választmányi tagjainak pon­tos megjelenést kérjük s vagyunk Komárom, 1927. január 15. magyaros üdvözlettel: Bartal Ferenc s. k. ifj. Koczor G­­ula s. k. körz. elnök, egyv. elnök, nemzgy. képviselő. Franciaország messzemenő­ kompenzációiért hajlandók kiüríteni a Rajnavidéket. Még ebben az évben várható a kiürítés.. . Briand francia külügy­miniszter nyilatkozata a külügyi bizottság zárt üléséről. A kamara külügyi bizottságának ja­nuár 1- re összehívott ülése szigorúan zárt ajtók mögött folyt le. Az ülés vé­geztével maga Briand tájékoztatta az újságírókat a külügyi bizottságban meg­tartott expozéjáról. A külügyminiszter mindenekelőtt a kormány többi tagjá­val való teljes szolidaritását hangsú­lyozta, majd expozéjának érdemi ré­szére térve át, megállapításait azzal a negatívummal kezdte, hogy a Rajna­vidék kiürítésének kérdése a külügyi bizottságban nem került szóba. Egyéni véleménye szerint a Rajnavidék idő­előtti kiürítése nem tartozik a lehetet­lenségek közé, Franciaországnak ezért azonban messzemenő kompenzációkat kell követelnie. A­­ Rajnavidéket csupán abban az esetben lehet kiüríteni, ha a Népszövetség garantálja, hogy a nép­­szövetségi kutató bizottságon kívül a Rajnavidéken külön ellenőrző szemeket állítanak fel, amelyek állandóan a Rajna tartományban székelnének. Arra a kérdésre, hogy mikorra vár­ható a Rajnavidék kiürítése, Briand azt válaszolta, hogy minden valószínűség szerint még a folyó évben. Azzal a sajtóhadjárattal kapcsolatban, amely né­­hány nap óta fokozottabb erővel foly­tatódik Briand ellen , amelynek látható célja az, hogy izolálja őt a kormány többi tagjától, Briand annyit mondott, hogy ha le kell mondania, úgy nem ő lesz az egyetlen miniszter, aki távozik. Beavatott körökben Briand kijelen­téseiből arra következtetnek, hogy a Rajnavidék kiürítése most már elkerül­hetetlenül küszöbön áll. Briand úgy lát­­szik, még maga sincs tisztában azzal, hogy a R­affa tartomány idő előtti kiürí­tése fejében milyen kompenzációkat kérjen Németországtól. Politikai körök­ben még az a 8 általános feltűnést kel­tett, hogy a külügyi bizottság egyetlen tagja sem szólalt fel Briand expozéjá­­nak tud­omásul vé­­­g­e[­ett. • lám nyelvet, nem kaphat munkát Budapesten, amíg az világvárossá lett, a szlovákok tízezrei dolgoz­tak és azoktól soha senki se kér­dezte: tudtok-e magyarul! Hlinka szavaiból is a nacionalizmus csen­dül ki. A magyarság eddig a cseh nacionalizmus miatt szenvedett, most a szlovák malomkövei közé nacionalizmus kerül tovább őrlődni. A néppárti szózat önelégülten állapítja meg, hogy ezentúl a szlovák nemzetnek felvirrad és jobb napok várnak reá. A statisz­tika szerint Szlovenszkóban két­millió szlovák él, magyar és né­met pedig meghaladja a milliót. A szlovenszkói autonómiában még eddig egy hangot se hallottunk magyarokról és németekről, pedig ezeknek jelentős számának meg­felelően fejlesztett magasfokú kul­túrája van, vannak gazdasági in­tézményeik is. Hlinka egy magán­­nyilatkozatában a magyarokról szólva azt a kijelentést teszi, hogy azokat nem akarja elnem tetlení­­teni és azt mondja: a magyarok­nak fel kell ismerniök, hogy min­den érdekük a szlováksághoz fűzi őket, amely elvégre is a hegemó­niát képviseli. Fel kell ismerniök azt is, hogy fegyvertársaik sem lehetnek mások, mint a szlovákok, szóval nem Prága, hanem Rózsa­hegy felé kell orientálódniok... Erre a túlönérzetes vezéri ak­centussal hangoztatott szavakra csak egy válaszunk lehet: mi vá­rakozunk, mert ráérünk. Mi úgy tudjuk, hogy a nemzeti kisebbsé­gi jogokat sem Prága, sem Ró­zsahegy osztogatja, hanem azo­kat a nemzetközi szerződések biz­tosítják. Nekünk azok végrehajtá­sára van szükségünk. Ha ezeket Rózsahegy biztosítani tudja és akarja is, akkor habozás nélkül állunk melléje. Előbb azonban meg kell várnunk, hogy mit mond Prága ebben a kérdésben, mert a kérdés ott is fel van téve. Azon­ban minden tisztelettel, amelyet a nemzetének nagy érdekeit önzet­lenül védő Hlinka András személye iránt érzünk, azt kell megjegyez­nünk a hegemónia hangoztatására, hogy a nemzetközi szerződések ilyet nem ismernek, csak egyen­jogú nemzeteket és állampolgáro­kat. Hegemónia csak a legyőzött nemzetek felett gyakorolható, már pedig minket sem a csehek, sem a szlovákok nem győztek le és így nem lehet bennünket a meghódí­tottak gyanánt kezelni. Körzeti választmányi ülés Komárom­ban. A Magyar Nemzeti Párt komá­romi körzete január 27-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor Komáromban, a Dósa-Vigadó nagytermében választmá­nyi ülést tart. Az ülésen a párt törvény­­­­hozói beszámolnak a politikai helyzet­ről és a körzet tisztikarát és választ­­­­mányá fogják­ megválasztani. ■'

Next