Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-22 / 10. szám
10. szám, Szombat, 1997. január 18. r^egyrent nyolcadik évfolyam, OMABOMI LAPOK A harcból győztesként kerültünk ki... Komárom, — jan. 21. Ezeket az igéket írja a néppárt vezére a szlovenszkói iudákoknak; ez az érdekes irás a kormányba való belépést és annak ellenértékeit élénk szinekkel festi le Szlovenszkó előtt, de e mellett sokkal érdekesebb az árnyékolás, az ellentétek megrajzolása a régi vagy mondjuk eddigi centralista rezsimről. Győztünk a nehéz, a gigantikus küzdelemben, most pedig indulunk Szlovenszkó autonómiáját megvédeni... Autonómiát ? Még nem látunk belőle semmit, csak egy nagyon is labilis és ingadozó keretet, amelyben állítólag kiépül a szlovenszkói országos közigazgatás, értsük meg világosan: közigazgatás, amelynek élén egy országos elnök áll, mint Csehországban, Morvában és Kárpátoroszországban. Azt azonban eddig nem tudtuk, hogy ezekben az országokban autonómia van. Tehát országos közigazgatás országos bizottsággal és nem megyeszövetség, mint ezt a szocialisták akarták. De ezzel szemben megszűnnek a megyék is. Bár az új mammut-megyékben az autonómiának csak a látszata maradt meg és azokat a kormány által kinevezett bizottsági tagságokkal centralizmus engedelmes szolgáivá a változtatták, mégis az első pillanatban nem tudjuk megállapítani, vívmány-e a megyék helyett ez az országos közigazgatás ? Hiszen a mammuth megyék csődbe jutottak és életképtelenekké váltak születésük percében. Képtelenek voltak a gyors intézkedésre, — az állampolgársági ügyeket kivéve, amelyeket mohó fürgeséggel intéztek el a kárunkra, — esztendőkig kellett várni egyes vitás ügyek elintézésére. Hát az országos hatóságnál ez jobbra változhatik? Kötve hisszük. A teljhatalmú minisztériumban megtörtént az is, hogy nem ismerték az abban működő cseh hivatalnokok Szlovenszkónak földrajzát és egyes ügyeket tévesen ide-oda küldözgettek, míg évek múlva kiderült, hogy rossz helyre küldték. Az autonómiát az országos közigazgatási elnök személye fogja képviselni, akinek a kinevezési joga lesz a közigazgatás terén bezárólag a kilencedik fizetési osztályig, ezen kívül vétójoga biztosíttatik az egyébb tárcákhoz tartozók kinevezése körül. Az ötvenegy tagú országos választmányt Hlinka egy kissé erőltetett jóakarattal országgyűlésnek nevezi; mi eddig nem tudtunk cseh és morva országgyűlésekről, ahol ennek már működnie kellene jó idő óta, hiszen ez az országos igazgatás nem egyébb, mint az osztrák tartományi közigazgatásnak az egyszerű másolata. Mi aggodalmakkal fogadjuk az új közigazgatást és attól tartunk, hogy a csere nem lesz jobb. Gyermekkorunkban egy találós képet forgattunk a kezünkben, amely ágas bogas fát ábrázolt. Ennek a lombozatában kellett a macskát megtalálni, amely oda ügyesen el volt bujtatva. Aki sok ideig nézegette, egyszer csakugyan rájött arra, hogy ott rejtőzik a macska a lombok között. Az uj közigazgatásban is így lesz elbújtatva az autonómia. Az eddigi centralizmus tovább is megmarad és érdemlegesen mégis csak a prágai belügyminisztérium mondja ki a főbb ügyekben a döntő szót. Hlinka nem feledkezik el az öröm első pillanataiban sem azokról a sérelmekről, amelyeket centralizmus részéről szenvedett. Elsősorban Benesnek ad egy erős vágást, aki a szlovákokról nem i 1 valami hízelgő dolgokat íratott párisi sajtójában, ahol az autonómiát, mint valami zavaros követelést festette le. De nem kíméli a szocialistákat sem, akik szerinte a kormányba igyekeznek tolakodni, szerinte még a kommunistáknak is voltak ilyen ambícióik. Féltek, hogy elvész a szocialista gazdálkodásnak a sok vívmánya, pedig Hlinka szerint ez a gazdálkodás bosszúért kiált. Ez a gazdálkodás kizárta a szlovák intelligenciát a hivatalokból, a munkás szájából kivette a falatot, tönkretette az iskolát és oda olyan szellemet vezetett be, amelyért szégyelnünk kell magunkat. Ezeket olvassa rá Hlinka az eddigi kormányzat fejére. Nagyon örvendeni fogunk, ha ez megváltozik a jövőben. Mi ehhez még egyet tehetünk hozzá: a magyar munkásnak a kenyerét is elvették, sőt sokkal jobban, mint a szlovákokét. Ha a magyar munkás csak Érsekújvárba ment is munkát keresni, nem is beszélve Pozsonyról, mindjárt azt hányták a szemére, hogy nem tudja az ál- A Magyar Nemzeti Párt pártnapja. A Magyar Nemzeti Párt komáromi körzete jan. 27-én d. e. 10 órakor választmányi ülést tart, amelyre az alábbi meghívót küldték szét: Van szererencsénk pártuk komáromi körzetének választmányi tagjait a f. év január 27-én d. e. 10 órakor Komáromban, a Dózsa-féle „Vigadó“-ban tartandó körzeti választmányi ülésre tisztelettel meghívni. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés a közet 1926. évi működéséről 3. Az általános politikai helyzet ismertetése. (előadják a párt törvényhozói. 4. A körzeti elnökség és a körzet pártvezetőség megválasztása. 5. Az országos választmány megválasztása. 6 Indítványok. 7. Elnöki zárszó. Inditványok az ülés előtt 3 nappal írásban nyújtandók be. A tárgysorozat fontosságára való tekintettel választmányi tagjainak pontos megjelenést kérjük s vagyunk Komárom, 1927. január 15. magyaros üdvözlettel: Bartal Ferenc s. k. ifj. Koczor Gula s. k. körz. elnök, egyv. elnök, nemzgy. képviselő. Franciaország messzemenő kompenzációiért hajlandók kiüríteni a Rajnavidéket. Még ebben az évben várható a kiürítés.. . Briand francia külügyminiszter nyilatkozata a külügyi bizottság zárt üléséről. A kamara külügyi bizottságának január 1- re összehívott ülése szigorúan zárt ajtók mögött folyt le. Az ülés végeztével maga Briand tájékoztatta az újságírókat a külügyi bizottságban megtartott expozéjáról. A külügyminiszter mindenekelőtt a kormány többi tagjával való teljes szolidaritását hangsúlyozta, majd expozéjának érdemi részére térve át, megállapításait azzal a negatívummal kezdte, hogy a Rajnavidék kiürítésének kérdése a külügyi bizottságban nem került szóba. Egyéni véleménye szerint a Rajnavidék időelőtti kiürítése nem tartozik a lehetetlenségek közé, Franciaországnak ezért azonban messzemenő kompenzációkat kell követelnie. A Rajnavidéket csupán abban az esetben lehet kiüríteni, ha a Népszövetség garantálja, hogy a népszövetségi kutató bizottságon kívül a Rajnavidéken külön ellenőrző szemeket állítanak fel, amelyek állandóan a Rajna tartományban székelnének. Arra a kérdésre, hogy mikorra várható a Rajnavidék kiürítése, Briand azt válaszolta, hogy minden valószínűség szerint még a folyó évben. Azzal a sajtóhadjárattal kapcsolatban, amely néhány nap óta fokozottabb erővel folytatódik Briand ellen , amelynek látható célja az, hogy izolálja őt a kormány többi tagjától, Briand annyit mondott, hogy ha le kell mondania, úgy nem ő lesz az egyetlen miniszter, aki távozik. Beavatott körökben Briand kijelentéseiből arra következtetnek, hogy a Rajnavidék kiürítése most már elkerülhetetlenül küszöbön áll. Briand úgy látszik, még maga sincs tisztában azzal, hogy a Raffa tartomány idő előtti kiürítése fejében milyen kompenzációkat kérjen Németországtól. Politikai körökben még az a 8 általános feltűnést keltett, hogy a külügyi bizottság egyetlen tagja sem szólalt fel Briand expozéjának tudomásul vége[ett. • lám nyelvet, nem kaphat munkát Budapesten, amíg az világvárossá lett, a szlovákok tízezrei dolgoztak és azoktól soha senki se kérdezte: tudtok-e magyarul! Hlinka szavaiból is a nacionalizmus csendül ki. A magyarság eddig a cseh nacionalizmus miatt szenvedett, most a szlovák malomkövei közé nacionalizmus kerül tovább őrlődni. A néppárti szózat önelégülten állapítja meg, hogy ezentúl a szlovák nemzetnek felvirrad és jobb napok várnak reá. A statisztika szerint Szlovenszkóban kétmillió szlovák él, magyar és német pedig meghaladja a milliót. A szlovenszkói autonómiában még eddig egy hangot se hallottunk magyarokról és németekről, pedig ezeknek jelentős számának megfelelően fejlesztett magasfokú kultúrája van, vannak gazdasági intézményeik is. Hlinka egy magánnyilatkozatában a magyarokról szólva azt a kijelentést teszi, hogy azokat nem akarja elnem tetleníteni és azt mondja: a magyaroknak fel kell ismerniök, hogy minden érdekük a szlováksághoz fűzi őket, amely elvégre is a hegemóniát képviseli. Fel kell ismerniök azt is, hogy fegyvertársaik sem lehetnek mások, mint a szlovákok, szóval nem Prága, hanem Rózsahegy felé kell orientálódniok... Erre a túlönérzetes vezéri akcentussal hangoztatott szavakra csak egy válaszunk lehet: mi várakozunk, mert ráérünk. Mi úgy tudjuk, hogy a nemzeti kisebbségi jogokat sem Prága, sem Rózsahegy osztogatja, hanem azokat a nemzetközi szerződések biztosítják. Nekünk azok végrehajtására van szükségünk. Ha ezeket Rózsahegy biztosítani tudja és akarja is, akkor habozás nélkül állunk melléje. Előbb azonban meg kell várnunk, hogy mit mond Prága ebben a kérdésben, mert a kérdés ott is fel van téve. Azonban minden tisztelettel, amelyet a nemzetének nagy érdekeit önzetlenül védő Hlinka András személye iránt érzünk, azt kell megjegyeznünk a hegemónia hangoztatására, hogy a nemzetközi szerződések ilyet nem ismernek, csak egyenjogú nemzeteket és állampolgárokat. Hegemónia csak a legyőzött nemzetek felett gyakorolható, már pedig minket sem a csehek, sem a szlovákok nem győztek le és így nem lehet bennünket a meghódítottak gyanánt kezelni. Körzeti választmányi ülés Komáromban. A Magyar Nemzeti Párt komáromi körzete január 27-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor Komáromban, a Dósa-Vigadó nagytermében választmányi ülést tart. Az ülésen a párt törvényhozói beszámolnak a politikai helyzetről és a körzet tisztikarát és választmányá fogják megválasztani. ■'