Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-26 / 63. szám
1928 május 26. Komáromi Lapok — Ismételjétek meg a jelenetet, de az egyitek okos legyen. Megismételték az első részt. Józsi leült Lei helyére. Ez keményen rászólt: „Menj beljebb!“ Józsi engedékeny volt és Szó nélkül beljebb ment. Harmadszor is eljátszották a bevonulást, de ekkor már mind a kettő okos, illedelmes és engedékeny volt. Lassú lépésben, ünnepélyes komolysággal jöttek, de Józsi következetesen Laci helyére ült. Laci mosolygó arccal, udvariasan szólította fel: „Jóska kérlek! Légy szíves beljebb menni.“ — Kérlek alássan! Parancsolj! — előzékenykedett Jóska. — Ez helyes volt! — hangzott a bírálat. Hogy azután hány gyermeknél lett a polgári neveléstannak maradandó hatása, azt a jövő mutatja meg. Sok jót nem remélek, mert szomorú tapasztalataim vannak afelől, hogy az iskolai nevelésünk hatását sok esetben maga a szülői ház, másoknál az utca és a ross társaság romja le. Csak egy jellemző példát említek. Feti, ki ezelőtt két évvel taníványom volt, a legjobb érzésű növendékeim közé tartozott. A napokban értesültem azon sajnálatos esetről, hogy nevezett fiú jóérzés dolgában teljesen megváltozott. Az iskolában engedetlen, tanuló társai körében pajkos, édesanyjával szemben goromba. Minap tanítónője megintette engedetlen magaviselte miatt. Lelkére kívánt hatni. Hivatkozott kisebb testvérére, hogy az milyen szelíd, jó fiú, Annak elég egy tekintet. Feri lesütött szemekkel hallgatta a dorgálást és a végén nyeglén, csak úgy félvállról odavágta: „E hiszem! Azt még lehet bántani!“ Sok esetet sorolhatnák még fel, de nem akarok a Szerkesztő úr szíves jóindulatával visszaélni. Röviden még annyit, hogy nevelői munkánk addig eredményes nem lehet, Éttig mellénk nem áll ismét a család és a társadalom. Mi megtesszük a kötelességünket ! Vegye ki a népnevelő munkából a maga részét úgy a család, mint a társadalom, akkor hiszem, hogy szebb napok virradnak ránk! Csalló közaranyos, 1928 május hó. Vizydky Vilmos ig taní'ó. A prágai esküdtszéki tárgyaláson elhangzott vádbeszéd — május 25. A Michalkó és társai bűnperének tegnap, pénteki tárgyalásán Papik dr. államügyész elmondotta két órás vádbeszédét, amelyben mind a három vádlottra az előre megfontolt gyilkosságot bizonyította. Hrabel dr. Michalkó védője beszélt délután. Megengedi, hogy Michalkó tudott a gyilkosságról és nem tett emiatt feljelentést, de a gyilkosságban való részvétele nincsen bizonyítva. A tragikus sorsú „Kvasz Andris“, az első magyar aviatikus mellett tanulta meg a pilótaságot Risztics János,aki legközelebb startol az óceánrepülésre. Neufeld Jenő komáromi mechanikus — aki Riszticcsel együtt egy cégnél volt alkalmazva — érdekes adatai a Junkers művek kiváló magyar származású pilótájáról. — május 25. aminek következtében életével fizetett kísérletezéseiért az első magyar pilóta, Rsztics tovább folytatta a repülés tanulmányozását, amire minden pénzét fordította. Risztics felszabadult, segéd volt már ekkor, aki szépen keresett. Risztics egész keresetét repülőgépkonstruálásra fordította, szüleivel, különösen az édesapjával, aki vasutas volt, rossz viszonyban is élt, emiatt, mert otthon zokon vették, hogy keresetét nem adja le nekik, hanem „céltalan“ dolgokra fordítja. Az ellentét szüleivel szemben aztán annyira kifejlődött, hogy Risztics csak akkor ment haza, ha az apja nem volt otthon. Különben igen szorgalmas, kiváló szakember volt már segédkorában, akit a mestere s társai igen sokra becsültek. Nagyon józan gondolkozású volt, szakmáján, de főként a repülésen kívül alig érdekelte más őt a világon. Még csak nem is cigarettázott, nem ivott és alig udvarolt. Beszédjében szűkszavú volt, higgadt és mindent előbb jól átgondolt. A háború kitörése után bevonult és mint pilóta törzsőrmesteri rangban vett részt egyik repülőosztagnál, ahol hamarosan kitűnt, mert 1915-ben már a mellén zsúfolva sorakoztak a kitüntetések. A Junkers művekkel való összeköttetéseit is valószínűleg még a háborús időből szerezte, mert a háború Risztics Jánosban a volt monarchia egyik legjobb pilótaszakemberét képezte ki. Pár nappal ezelőtt megírtuk a berlini Achtuhi Abendblatt jelentése alapján, hogy Risztics János magyar pilóta óceánrepülése küszöbön van. Risztics Bandheim német pilóta kíséretében az „Európa“ gépen fog repülni, amelyet a Junkers művek már tavaly építettek óceánrepülésre. A starthely Lipcse és Köln között lesz. Minden jel arra vall, hogy Risztics társával már a legközelebbi napokban startol az óceánrepülésre. Ezzel kapcsolatban érdekes adatokat tudtunk meg egy komáromi mechanikustól, aki Riszticcsel együtt dolgozott éveken keresztül ugyanazon cégnél. Neufeld Jenő, a Hacker és Neufeld villanyszerelési cég tagja 1911-től 1913 közepéig a budapesti Székely villamossági és mechanikai vállalatnál sajátította el mesterségét. Ugyancsak Székelynél tanulta ki akkor mesterségét Risztics János is, aki nálánál öt évvel volt idősebb. Neufeld és Risztics között az idő folyamán akkoriban jó barátság képződött és sokszor voltak együtt. Risztics előbb kitanulta az írógép mechanikusságot és csak később határozta el magát a villanyszerelési és műszerészi szakmára, amit a Székely cégnél tanult meg. Mint Neufeld elmondotta most nekünk, Risztics már akkor is állandóan a repülésen törte a fejét. Minden szabad idejét az első magyar repülő konstruktőr, Kvasz András mellett töltötte. A régebbi generáció tagjai még jól ismerik hírből Kvasz András nevét, aki a magyar repülésnek volt legelső úttörője. Kvasz, mint műszerész, saját kezűleg szerkesztette meg az első repülőgépet, természetesen egész primitív eszközökkel, a szárnyait sátorponyvák képezték, a vázban pedig kis autómotor működött, amely legfeljebb 30 lóerős volt. Kvasznak leglelkesebb híve Risztics volt, aki alighogy letelt munkaideje, máris kiment a „Kvasz Andrishoz“, ahogy Pesten akkortájt nevezték a repülő műszerészt. Kvasz és Risztics együttesen kísérleteztek Rákosmező felett, a repülőgép számára egy fabódé képezte a hangárt. Később Kvasz tragikus lezuhanása után, Júniusban lesz Ku Béla bűnperének bécsi ffitárgyalása. — május 25. A bácsi Freiheit értesülése szerint a vizsgálóbíró befejezte Kun Béla és társai ügyében a vizsgálatot. Az államügyész már elkészült a vádirattal is és a főtárgyalást valószínűen június 5 ifee és 10-ike között tartják meg. A főtárgyaláson Czerny udvari tanácsos fog elnökölni, aki annak idején a júniusi forradalomban részes vádlottak ügyében ítélkezett. 7. oldal. Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay József. (Folytatás.) Nem kell azonban azt hinni, hogy a nádasok, a rétek és füzesek lakói olyan vihar ,záporverte páriák voltak. A nádas, nem csak menedéket, élelmet, hanem lakást is adott a bujdosóknak. Ki amilyent akart Volt, aki megelégedett kúpba rakott nádkéve alkotta csőszgunyhó-félével. Volt azonban, aki rendes házformát épített magának. Fűzfavesszőből megfonta a házfalát és betapasztotta , kivül-belül sárral. A tetejét pedig jó nádból csinálta meg. Ez a nádasban, a réten való kinti lakás szokása még ma is megvan a Csallóközben. Alig van olyan falu az egykori Aranykertben, amelyhez egy-két réfi család ne tartoznék. És a faluban lakó csallóközi még ma sem nézi valami jó szemmel ezeket a rétbelieket, mert azt tartják róluk, hogy — tisztelet a kivételnek — ; lopkodhatnak kint a határban, tőlük s a jó Isten csősze se őrzi meg a határt, — meg is gazdagodik rohamosan valamennyi, loldja még hozzá ! j a falubeli csallóközi. Dehát térjünk vissza a régi időkre. Nem csak a bujdosók, no meg a betyárok ütötték föl a tanyájukat a vizek mentén, a nádasokban, a füszesekben, a rétekben. Volt több halász, molnár, aranyász, csikász, vadász familia, amelyek elhagyták a falut és kint telepedtek meg a ke*enyérkeresethez közel. Ilyen kint lakó nép voltak még a révészek, a komposok, az útmenti csárdások, korcsmárosok, pásztoremberek, csőszök, nádvágók, fűzfavesszőszedők, gyékényesek és kosárfonók, bár ez utóbbiak a falut is kedvelték. Mátyás király aztán ilyen, messze , a világtól fekvő házikókba kopogtatott be, ha szép lányt vagy menyecskét sejtett ott. Ha a komáromi tündérpalotái és ligetei szépségeit megunta, Csallóközbe ment ki vadászni inkognitóban, de inkább szivekre, mint a vadra vadászott. A csallóközi szájhagyomány ma is sok ilyen kedves szerelmi epizódot tud Mátyás király egykori vadászataival kapcsolatban. A csallóközi szegénylegényekről sok mese kering a nép ajkán. De még több rémhistóriátud a csallóközi nép egyes gazdag családok vagyonszerzési módjáról. A mendemonda szerint vagy az öreg vagy az ükkapjuk tett el láb alól valami gazdag átutazó kereskedőfélét s onnét a nagy vagyon, mondja a csallóközi. Szállást kért tőle az a gazdag kereskedő. Reggelre nyoma veszeit. Tudja az ördög, hogy hova való lehetett, senki se kereste. Csak a szállásadó atyafi gazdagodott meg hirtelen. A révészek, a komposok, a molnárok, az utszéli és dunamenti csárdások, juhászok és csőszök leszármazottjait szokták meggyanusítani azzal, hogy a nagyapáik vagyona véres pénz, ember, sokszor emberek vére tapad hozzá. Átutazó kereskedőket, akik szállást kértek tőlük, fosztogatták és ha kellett, el is tették a láb alól. Tanuk voltak ! — mondja tovább a csallóközi, — hogy éjszakánkint jajgatásokat, segélykiáltásokat halottak onnét. Aztán csendes lett minden. Nem volt jó kíváncsiskodni másnap, hogy de korán elmehetett a tegnap esti utas, hogy reggel már nem is láttam, mert azt is könnyen eltehették láb alól. Bizonyságul föl is hozza a csallóközi, hogy a minapában is is a kert, kút vagy árok, verem, ásáskor emberi csontvázat találtak az udvarukban. A nagyapjuk, az ükkapjuk bűne most került a napi fényre, de ki bolond, hogy most bolygassa meg az ügyet. Sőt még olyan esetről is tudnak, hogy a befalazott holttest csontvázát találták meg. Hogy az útszéli csárdák, folyó I menti révek szomorú szerepet játszanak a középkor bünkrónikáiban, az közismert tény. Egy-egy olasz, görög vagy zsidó kereskedő, magános után olyan messze bebarangolta a világot, hogy — akkor nem lévén postaközlekedés — nem tudta értesíteni hozzátartozóit, hogy merre jár. Ha eltűnt, ha meggyilkolták, ha ellették láb alól, senki se kereste, senki se tudta, hogy merre, hol ? És ezt nagyon jól tudták ezek a lelketlen gyilkosok, akik ezeknek a pénzéből gazdagodtak meg. Ritkaság számba ment, ha egy ilyen gyilkos megütötte volna bokáját emiatt. A szerencsétlen áldozat rendesen este későn vetődött az útszéli vagy dunamenti csárdába, vagy révházba Senki se látta, amikor betévedt. Szívesen látták. Még jó vacsorát is kapott, jó be is boroztatták Jó kedvében nem is sejtette, hogy ez az utolsó vacsorája. Amikor bekísérték a hálószobájába, biztonság okáért jól bezárta az ajtókat. Nyugodt volt. Az ablakokon vasrács. Önnél se jöhet be senki. Nem is sejtette a szerencsétlen, hogy a szobában levő szekrény mögött ajtó van, vagy egy nagyobb festmény a falon billen el és onnét jön be hozzá a gyilkos. A holttestet még az éjszaka elföldelték. Árulóktól nem kellett tartani, rendesen a családtagok végezték el ezt a rémes foglalkozást. Dunába dobni a hullát veszedelmes volt. Az átkozott víz sodra hamarosan partra veti a hullát. Sokszor persze nem sokat teketóriáztak a szerencsétlen áldozattal. Rejtek ajtó, elbillenő festmény se volt minden csárdában. Hátulról leütötték szegényt, Csallóközben is sok ilyen szerencsétlen áldozatnak a csontjai porladoznak. Ma már a bűntény színhelyét is eltörölték a föld színéről az elmúlt századok. Az útszéli csárdák, korcsmák, a dunamenti révházak, juhász- és csőszkunyhók ma már nem láthatók,csak a bennük lefolyt véres esetek sötét árnyát tartotta fenn és bolygatta meg olykor-olykor a szájhagyomány. Sok-sok régi írásban olvashatjuk, hogy éjszakának idején, ha valaki kint járt az udvaron, néha-néha messze a falutól hallott segítséget kiáltani. Aztán néma csend lett. Ismét egy bűntény. A véres áldozatot a végtelen nádasba hurcolták, ott aztán nem kereste senki. A rejtelmes, a titokzatos Csallóköz is szedte a gonosz emberek áldozatjait, mint a középkorban mindenhol a világon. Ilyen veszedelmes volt Csallóköz a szegény utasokra nézve. II. Rákóczi Ferenc, a dicső fejedelem szintén megfordult vidékünkön. Ugyanis 1700 ban egy esős decemberi napon Rákóczi Ferenc Pest-Budára érkezett és az utat Komárom megyén keresztül tette meg. Ezenkívül, amint ismeretes, Rákóczi Ferenc 1701-ben Bécsújhelyről, abból a börtönből, ahonnét anyai nagybátyját a vérpadra hurcolták a bécsi császár pribékjei, megszökött és menekülés közben érinti Csallóközt is, amint azt a nagyfejedelem megírja Vallomások című művében. Amint Nezsiderből eltávozott, Csallóköz felé vette útját és Somorjánál akart átkelni a Dunán. Azonban óriási szél dühöngött akkor, a túlsó parton veszteglő hajók nem tudtak a széllel megbirkózni Hiába kiabáltak Rákóczi emberei, a hajók mégsem jöttek át. A nagy fejedelem csak délután tudott átjönni, mert csak akkor csendesedett egy kicsit a szél. Ekkor lépett először az Aranykert földjére. Somorján keresztül haladt, Gombán megpihent és estére Cseklészre ért. Szerdahely Gábor 1701-ben azt írja, hogy Komáromban ezer ház van, hogy egész éven át szállítják a vizet Ausztriába és Stájerbe. A kisebb halnak még nagy böjtben is alig van ára. 1702. június 26-án az angol király követei Tatán utaznak át. Ellátásukra fordított kiadás jegyzéke megvan Komárom vármegye levéltárában. Rétey György kuruc ezredes a kamocsai réteken fekvő kuruc táborból 1705 május 13-án kelt levelében nevezetes égi tüneményről