Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-01 / 1. szám
ötvenhetedik évfolyam, 1. szám. Szerda, 1936. január 1. KOMAROMI LAM POLITIKAI LAP. Előfizetési őr csehszlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel egiész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dr*. Szerkesztői BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak’: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖR ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Újévre. Komárom, december 31. Egy esztendő merült el a végtelenben és az új év pirkadása látszik a horizonton. A megkönnyebbülés sóhaja tör elő az emberek ajkáról, amellyel búcsúznak a letűnt esztendőtől, amelyről semmi jót sem jegyeznek fel az idők annal eszeiben, mert hiszen csalódásaknál egyebet alig hozott az emberiségnek. Sőt a legutolsó napok eseményei, amelyek a béke angyalának kezéből ki akarták csavarni az olajágit, még keserűbbé teszik az óévhez fűződő emlékeket, amelyek egyébként is annyira belevésték magukat a nyomorúságokon, szenvedésekül és örökös bajvivásokon keresztül hajszolt emberek lelkébe, hogy onnan aligha lehet egykönnyen azokat kitörölni. A legvénhedt esztennő fájdalmas tapasztalatai megmaradnak, mint nyomorai örökség, amelyből legfeljebb az a tanulság vonható le, hogy reményeinkben, bizalmunkban legyünk óvatotbak és mértéket tartóbbak, mert nem úgy forog a világ, hogy nekÜnÚ tiszta örömök áradatát hozná s a megelégedettség boldogságával futamozná meg jó törekvésünket és mintánkat, hanem csak a megpróbálta ásokat tetézi, amelyekből pedig már túlontúl nagy bőségben juttatott a sors számukra. Ebben az örökségben továbbra is benne marad a gond s legfőképen az a rettenetes aggodalom, amely minden arcon ott sötétedik már hónapok óta s amely rettegve fürkészi az eljövendő eseményeket, vájjon a békességnek, az éltető fejlődésnek lesznek-e kovácsolói, vagy pedig a világot lángba borító pusztulás ördöge jut-e a világ felett uralomra, hogy ismét a véghetetlen szenvedés kínjait legyen kénytelen végigélni az emberiség. Hinnünk kell azonban, hogy a jövő esztendő meghozza — mert meg kell hoznia — számunkra ebben a nagy kérdésben a megoldást, amely meg fogja mutatni az utat, mely a boldogsághoz vezet s amely egy új életnek veti meg alapjait az egész emberiség számára. Akik a népek sorsának intézésére vannak hivatva, meg kell, hogy teremtsék a lelkek békéjét, mert csak akkor fognak a súlyos gazdasági és politikai kérdések is megoldatni, ha a háború szörnyű lidércnyomásától megszabadulunk és megnyugodva lélegzünk fel a szenvedések rémképeinek nyomasztó hatása után a szabadulás gondolatára. A sokszor emlegetett közhely: a végsőkig feszített húr igen közel van már az elpattanáshoz, ezt a világ kormányainak meg kell akadályoznuk. Mert csak így menthető meg a világ, mely máris ezer sebből vérzik. Mivel bízunk ebben, az új év napján nemcsak a szokásnak hódolunk, ha felebarátainkkal találkozva, bol-Komárom, december 31. Hodzsa miniszterelnök a kollektiv biztonságról. Hodzsa miniszterelnök karácsonykor izvestija c. szovjetorosz lap szerkesztőjének adott nyilatkozatában egyebek között ezeket mondotta: A nemzetközi politika összefüggései oly szervesek, hogy nem lehetséges, hogy Európa egyik részében tartós nyugalom legyen s hogy a másik részben háborús felfordulás veszélye fenyegessen. A kollektív biztonság rendszerének erős pilléreken kell nyugodnia. A kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződések rendszere nélkülözhetetlen az európai egyensúlyban és Csehszlovákiának a Szovjetszövetséggel való együttműködése az európai béke szempontjából éppen olyan jelentős, mint a kisantant rendszere, vagy mint Csehszlovákia és Franciaország szövetsége. A kollektív biztonság rendszere azonban megköveteli valamennyi összetevőjétől is a belső viszonyok konszolidációját úgy, hogy azokra az egész rendszer nyugodtan támaszkodhassék. A közelmúlt eseményei egészen rendkívüli módon mutatták meg, hogy a csehszlovák nemzet komoly pillanatokban miként tud egyesülni minden pártkülönbözőség ellenére is. A mai koalíciós kormány rendszerét tartósnak kell tekinteni. E koalíciós többségnek más pártokkal való kibővítése lehetséges. A Szovjetszövetséggel való gazdasági kapcsolataink egyre szélesebb kereteket öltenek és hiszem, hogy ez nemcsak átmeneti jelenség. Politikai együttműködésünket a kölcsönös segélyről szóló szerződés határozza meg, ezen kívül annak biztos felismerése, hogy a békepolitikát illető érdekeink azonosak. A katolikus pártok szerepe. A »eh néppárt lapjának, a Lidové Listynek karácsonyi számában Rückl pápa kamarás az elnökválasztással kapcsolatban a katolikus pártok szerepével foglalkozik. Cikkében kiemeli, hogy az elnökválasztást előkészítő négyhetes tárgyalások során Srámek egyetlen egyszer sem ingott meg. Nem kevésbé jelentőségteljes — úgymond — az is, hogy Csehszlovákia valamennyi nemzetének katolikusai ugyanúgy viselkedtek, mint a cseh katolikusok. A német katolikusok viszonya Masark elnökhöz is pozitív jellegű volt. A szlovákok és magyarok e tekintetben más helyzet előtt állottak. A múlthoz való viszonyuk bizonyos dog új évet kívánunk, hanem egy magasabb erkölcsi világrend erejébe vetjük reménységünket, amelynek továbbra is uralkodnia kell mindenek felett. Az új esztendő hozza meg számunkra mindazt a szükségeset, amely helyzetünk és sorsunk megjavulásához nélkülözhetetlen, hogy ne hangozzék panasz az ajkakon, ne csillogjanak kimnek a szemekben és a fenntartásokat diktált nekik és határozathozataluk ezért nem volt könnyű. Kétszeres köszönet illeti mindkét félt s elnöküket, Hlinkát és Esterházyt, viselkedésükért. December 18-án a szlovákok és magyarok egy emberként szavaztak s így lehetővé tették a csehszlovákiai összes katolikusok szilárd egységes föllépését. Ebben az egész harcban egyetlenegy fillért sem vettünk igénybe. A szlovákok és magyarok szavazatait nem szereztük meg pénzzel és semmi olyannal, ami az államra káros volna. Az általunk vallott politika irányvonalait az állam, a nemzet és az egyház érdeke inspirálja. Az öreg nyugdíjasok egyenjogúsítása. Hodzsa Milán dr. miniszterelnök december 24-én kihallgatáson fogadta a közalkalmazottak szervezeteinek küldöttségét, amelynek a fizetésleszállítások kérdésében előterjesztett kérésére a következőket válaszolta: “ A fizetésleszállítások további mérséklése az 1936. évben már nem várható azért, mert az állami költségvetés az állami pénzügyek vigasztalan helyzete miatt kénytelen számolni a fizetésleszállításokkal s a gazdasági viszonyok oly fokú javulásával nem lehet számolni, hogy a fizetésleszállítás csökkenthető legyen. Az öreg nyugdíjasok úgynevezett negyedik kategóriájának egyenjogúsítását a kormány, a miniszterelnök szavai szerint 1936. július 1-re akarja megvalósítani. A kormány jóindulattal kezeli azt a kérdést is, hogy a hivatalnokokat ismét a hónap első napjain fizessék, e kérdésben azonban a pénzügyminiszteré a kezdeményezés joga. A tényleges állami hivatalnoki szolgálat előtti időnek — így a katonai szolgálati időnek is, — a nyugdíjévekbe való beszámítását a kormány csak 1936. tavaszán fogja tanulmányozni. Végül a miniszterelnök készséggel adta beleegyezését abba, hogy a közalkalmazottak szervezeteit a kormány a közalkalmazottakat érintő törvények és rendeletek készítéséről idejében tájékoztassa. A kormányrekonstrukció és a kommunisták. A Rudé Právo írja: A kormányrekonstrukció egész kérdésénél a döntő szó a szocialistáké. Az ő viselkedésüktől függ minden. A lidák párt reakciós erő s az is marad annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban Renes szívek fájó sóhajait váltsa föl az öröm ujjongása mindenfelé. Bort, búzát, békességet világszerte, kenyeret az éhezőnek, ruhát a fázónak, munkát a dolgos kezeknek és áldást a becsületes, törekvő emberi munkára! Ezzel az óhajtással köszöntjük az ismeretlen és titokzatos évfordulót s őszinte szívvel kívánunk olvasóinknak boldog új évet! mellett való szavazásra határozta el magát. Ilyen körülmények között a kormányon belül reakciós elem marad, mely mindig kész a közös fellépésre. Különös, hogy éppen most, a jobboldalnak Nemec jelölésével való alapos blamálása után egyáltalán még gondolnak is a jobboldalnak a Hlinkapárt kormányba vételével való megerősítésére. Annál sürgősebb a fasisztaellenes sorakozás létrehozása. — Politikai körökben állandó megbeszélések tárgya az agrárpártbeli helyzet. Különös figyelmet keltettek Smeralnak a szenátus legutóbbi ülésein tett megjegyzései, amikor ezeket mondotta: Ki organizálta Henlein úr útját Londonba? Ki adott neki alkalmat s ki adott neki ajánlást, hogy ott agitációs beszédet mondhasson, melynek az volt a célja, hogy az agrárok, a nemzeti egyesülés és a Henlein párt szövetségét előmozdítsa? Ezzel kapcsolatban azonban azt is vizsgálni kellene, hogy mivel magyarázható, az a titokzatos hallgatás, amelybe az utóbbi három héten a vezető kapitalisták burkolóztak? POLITIKAI SZEMLE Franciaország álláspontja: Komárom, december 31. A francia kamarában a többség Lavalnak bizalmat szavazott és ezzel kifejezésre juttatta a törvényhozás azt is, hogy a francia kormány külpolitikáját helyesli és Lavalnak a béke érdekében folytatott fáradhatatlan tevékenységét elismeri. De a negyvenhárom szótöbbséggel meghozott bizalmi határozat nagyfontosságú abban a tekintetben is, mert a francia parlament ezen magatartásával egyben állást foglalt amellett, hogy Franciaország nem akar háborút s különösen nem akarja azt, hogy az olasz—abesszin viszályból európai háború keletkezzék. Lavalnak békés szellemű külpolitikája a többség akaratával találkozik és ez a többségi akarat legfőbb biztosítéka az európai békének, amelynek fentartása az egész világ érdeke. Laval e győzelmét az egész világon megnyugvással fogadták s abból arra következtetnek, hogy az utolsó napok végletekig feszült külpolitikai légkörét enyhíteni fogja, amely alkalmas lesz újabb béketerv alkotására. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni, hogy Laval a francia kamarában mondott egyik beszédében hangsúlyozottan kijelentette, hogy bár a párizsi békejavaslat meghalt, a kibékülés útja nyitva maradt, vagyis a Hoare-ral együtt alkotott béketervet követheti egy újabb, talán szerencsésebb békeajánlat, amelyet az érdekelt felek elfogadhatnak és a konfliktusnak véget vethetnek. Úgy látszik, hogy a kamara többségére hatással volt a francia miniszterelnök e nyilatkozata, aki a béke megvédésének szükségességét helyezte beszédének középpontjába s akinek hónapok óta tartó fáradozása a legnagyobb küzdelem volt a béke mellett. Az a kérdés, hogy miként fogadták a francia képviselőház állásfoglalását az érdekelt körök. Elsősorban is Olaszország, melynek mint »támadónak« kívánságait egyelőre semmiképen sem hajlandó Anglia honorál-