Könnyűipari Értesítő, 1969. január-június (22. évfolyam, 1-18. szám)
1969-01-08 / 1. szám
2 KÖNNYŰIPARI ÉRTESÍTŐ 1999. január 8. — Használati célnak nem megfelelő lábbeli viselése. — Fogyasztók tájékoztatásának hiánya. — A megfelelő cipőápolás, kezelés elmulasztása. — A kereskedelem részéről elfogadott alaptalan kifogások. A cipőáruk minőségére és minősítésére ható főbb tényezők az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A fogyasztás színvonala, gyártmányösszetétel. Hazánkban a lábbeli fogyasztás mértéke még mindig alacsony, 1967-ben az egy főre jutó fogyasztás 2,6 pár volt. Ebből a bőrlábbeli mennyisége 2 pár, alacsonyabb, mint a fejlett országok cipőfogyasztása. Ugyanakkor az életszínvonal emelkedése, a városiasodás előretörése miatt változott a fogyasztói kereslet. Az igények nagymértékben eltolódtak a divatos, korszerű, könnyű kivitelű, ragasztott gyártási eljárással készült cipők felé. Az elmúlt négy évben a ragasztott kivitelű cipők értékesítése 53%-kal nőtt, a tartós, főleg varrott eljárással készült termékeké csaknem ugyanannyival visszaesett. Változtak a cipőben felhasználásra került anyagok is. Nagyobb arányban kerül bedolgozásra gyengébb minőségű felső anyag, bélésbőr (hasszél box, hasítás felsőrész, sertésbox, műbőr stb.). A fogyasztás növekedése elmarad a gyártmányösszetétel változása mögött és emiatt feszültség keletkezett a forgalmazott mennyiség és a cipők kihordási ideje között. A gyártmányösszetétel változásából eredő kihordási idő csökkenéséről a fogyasztók megfelelő tájékoztatást nem kaptak. A vásárlók értékítéletének helyes irányú változtatását gátolta, hogy a gyártmányösszetétel módosulása — a korszerűbb, de gyengébb kivitelű cipők megjelenése — nem tükröződött kellően az árak alakulásában sem. Bár az átlagárak az elmúlt évek során csökkentek, ennek mértéke azonban nem volt arányban a tartalmi minőség csökkenésével. Nem javult a helyzet ez évben sem, amikor pedig az árrendszer lehetővé teszi, hogy a vállalatok a fogyasztói árak kialakításánál az eddiginél nagyobb mértékű eltérést hozzanak létre, a termékek minőségével arányosan is. Mind ez ideig a vállalatok által alkalmazott árpolitika csak a divatcikkeknél élt az áreltérítés lehetőségével, így a meglevő lehetőséget csak egyodalúan használják ki. Ez az árpolitika nem segíti elő a vásárlók helyes értékítéletének kialakítását (olcsóbb áru, gyengébb minőség). Hiányzik a forgalomba hozott választékból az igényeket kielégítő tartósabb, de formájában és kivitelében divatos vulkanizált és fröccsöntött lábbeli. Nem megfelelő az ellátás a hagyományos, de a lakosság egy jelentős rétege által még keresett tartósabb cipőben sem (pl.: nehezebb kivitelű vulkanizált cipő, porctalpú termékek stb.). Nem kielégítő a cipőt árusító bolthálózat sem. A hálózatfejlesztés nem tartott lépést a forgalomemelkedéssel. A meglevő boltegységek nem tudják bemutatni a jelenlegi választékot és nem biztosítják — főleg csúcsforgalmi időben — a vásárlók kulturált kiszolgálását. Az eladók kereskedelmi munkáját is javítani szükséges. Nem adnak a vásárlásnál kellő tájékoztatást és tanácsot egy-egy termék tulajdonságairól, annak szükséges és helyes kezeléséről. Sok esetben hiányzik a megfelelő cipőápolószer is. Hiányzik az ízlést nevelő, vásárlásokat irányító hatékony propaganda (pl. esős időszakban viselhető árukról). Fokozottabb a panasz a gyermekcipőkre. Az orvosegészségügyi szervek szakvéleménye a könnyű, hajlékony gyermekcipők kialakítására ösztönöz. Egészséges gyermekcipő csak több bőségben, a láb méreteihez alkalmazkodva készülhet. Ezek megvalósítása az iparnál többletköltséget, a kereskedelemnél nagyobb készleteket, gondosabb piackutatást és korszerűen berendezett bolthálózatot igényel (pl. lábmérő készülék). Mindezek megvalósításának feltételeit még ez ideig nem sikerült teljes mértékben biztosítani. Itt is fennállnak a választékkal kapcsolatban elmondott hiányosságok. Nagyobb gondossággal azonban a jelenlegi körülmények között is biztosítható lenne a jobb minőségű gyermekcipő-ellátás (pl. porctalpú cipők mennyiségének és választékának növelése). E kérdés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a gyermekcikkek biztosítása nemcsak áruellátási, hanem politikai feladat is. 2. A kereslet-kínálat egyensúlyának hiánya. Az elmúlt években javult a lábbeli ellátás, az igényeket azonban a kereskedelem nem tudta teljes mértékben kielégíteni. Korábban mennyiségi okok, jelenleg választéki hiányok miatt. A lakosság kereslete megelőzte a kínálatot és ez a tény nem ösztönözte kellőképpen sem az ipart, sem a kereskedelmet, megfelelő választék kialakítására, a minőség javítására, illetve annak fokozottabb ellenőrzésére. A forgalom növelése ma már csak a kínálat fokozásával, a megfelelő választék kialakításával, az egységes és koordinált divatirányítás mellett lehetséges. A választék megfelelő növelése nemcsak a forgalom emelkedését, de a vásárlói kifogások számát is csökkenti (pl. több bőségű cipő, idősebbek és fájós lábúak részére termeltetett cipők, munka és házicipők stb.). 3. Ipari anyagellátás, technológia, ösztönzés. A forgalomba kerülő cipők mennyiségének színvonalát károsan befolyásolja a feldolgozó ipar törzskészletének hiánya, a felhasznált segéd- és kellékanyagok ingadozó minősége. A bőripari kapacitás növekedése elmaradt a cipőgyárak fejlődése mögött és nem megfelelő a bőrhelyettesítő anyagok termelése sem. A meglevőket sem használja fel kellő mértékben a kereskedelem annak ellenére, hogy a lakosság ezeket keresi (pl.: gyakori a textil kismama cipők hiánya, akadozik az ellátás a textil felsőrészű nyári cipőkben, kevés a posztó szálascipő). A cipők nem megfelelő minősége azonban döntő mértékben a gyártás során a technológiai előírások be nem tartásának következménye. (Egyes felmérések szerint a vásárlói kifogásoknál 40%-os a talpleválás, 25%-os az oldalkidőlés miatti reklamáció.) Az iparvállalatoknál nincs, vagy csak igen kismértékben van tudatos minőségtervezés. Nem kerültek kialakításra a rendeltetési célnak legjobban megfelelő célminőségek. Mindezekkel az iparban meglevő lazaságokkal a kereskedelem nem foglalkozott kellő hatékonysággal és így nincs megfelelő hatással az egyes gyárakra a hibák felszámolása érdekében. Nem segíti kellő mértékben a bőr- és cipőiparban érvényes ösztönzési rendszer sem a minőség javítását. A meglevő ösztönzők főleg a mennyiség növelésére, az anyagtakarékosságra és az olcsóbb anyagok felhasználására irányítják a figyelmet. Nem hat kellő mozgósító erővel a kifizetett kötbérek összege sem, a kötbér mértékének leszállítása, valamint a kötbéralap megváltoztatása miatt. Foglalkozott a Kollégium a kereskedelmi vállalatok minőségellenőrző munkájának értékelésével és a fogyasztói kifogások intézésével. Megállapította, hogy a kereskedelmi vállalatok minőségellenőrző munkáját a termékek minősítésének (áruk osztályba sorolásának) ellenőrzése jellemzi. Kevés a műszeres laboratóriumi vizsgálat, mely egyik eszköze lehet a hatékony minőségvédelemnek. A kiskereskedelmi vállalatok által végzett minőségellenőrzés színvonala részben megfelelő szakember, részben átvételi helyiség hiánya miatt nem kielégítő. A kereskedelmi vállalatok eddigi tevékenységük során nem léptek fel kellő szigorral azokkal a termelőkkel szemben, amelyeknél a minősítés színvonala és a kibocsátott termékek minősége romlik. Bár lehetőségük lett volna, nem növelték a helytelen minősítés után fizetendő kötbérkulcsok mértékét. Nem éltek a rossz minőségű áruk átvételének megtagadásával. Nem minden vállalat végzi kellő gondossággal az áru megrendelését. Nem írják elő a minőség javítását szolgáló követelményeket (pl.: téli cipők talp vastagsága), a bemutatott ipari előmintáktól — etalonoktól — eltérő termékeket is átvesznek.