Könnyűipari Értesítő, 1970. július-december (23. évfolyam, 15-27. szám)
1970-07-07 / 15. szám
94 Könnyűipari Értesítő 1970. július 7. Magyar Posztógyár Sík László. Munkaügyi Minisztérium Karip Gyula. Iparművészeti Főiskola dr. Kürthy Ödönné. Építők Napja alkalmából: Budapesti Bútoripari Vállalat Dorogi Imre, Nagymihályi Erzsébet. Cardó Bútorgyár Budai Miklós. Tisza Bútoripari Vállalat Balázs Géza, Gulyás Istvánná, Perecsi Sándorné, Vass László. Iskolabútor és Sportszergyár László József, Ormándi Pálné. Szék- és Kárpitosipari Vállalat Petrák György. Dunaújváros fennállásának 20. évfordulója alkalmából: Férfi Fehérneműgyár Dunaújvárosi Üzeme Bergman Ferencné, Katona Jánosné, Nemes Lászlóné. Fejér Megyei Nyomdaipari Vállalat Abinéri Lajos, Bergmann Jenő, Kiss György. Egyéb alkalmakból: Könnyűipari Minisztérium Gollen Imre, Hámori Sándor, Kisfaludy András, Kiss Istvánná, Tompos Károly. PAMUTIPAR Pamutnyomóipari Vállalat Durkó Károlyné. RÖVID ÁRUIPAR Ricó Kötszerművek Antonovics Gézáné. EGYÉB VÁLLALATOK ÉS SZERVEK MÉH Tröszt dr. Hazai Géza. Miniszteri dicséretben részesültek Pedagógus Nap alkalmából. KÖZLEMÉNYEI? IPARFEJLESZTÉSI FŐOSZTÁLY KÖZLEMÉNYE Ágazati szabványtervezetek megjelenése Megjelentek a KIP. M. SZ. 11/46 T—70. „Laminált textiltermékek minősítése.” KIP. M. SZ. 15/28/1. lap T—70. „Kötő-hurkolóipar. Ruházati cikkek. Minimális követelmények. Általános előírás.” KIP. M. SZ. 16/36/1. lap T—70. „Rövidáruipar. Rövidáruipari termékek. Minimális követelmények. Általános előírás.” KIP. M. SZ. 19/55/1. lap T—70. „Ruhaipar. Ruházati cikkek. Minimális követelmények. Általános előírás.’’ című ágazati szabványtervezetek. A szabványtervezetekre vonatkozó — megfelelő indokokkal alátámasztott észrevételeket — a Textilipari Kutató Intézethez (Budapest, X., Gyömrői út 86. szám, ügyintéző: Csontos I. Gyula) 1970. július 25-ig lehet benyújtani. IPARFEJLESZTÉSI FŐOSZTÁLY Offset Nyomda Iványi István: Budakolor Festékgyár Uvacsek László: Dolgozók Fa-, Fonó-, Ruházati- és Szövőipari Technikuma (Sopron) Riedl Béla: A BELKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM ÁLLÁSFOGLALÁSA A kereskedelmi tevékenységet folytató szervek árpolitikáját érintő néhány időszerű kérdésről 1969-ben a fogyasztói árszínvonal a kiskereskedelmi forgalomban 1,4%-kal emelkedett. Bár ez nem volt ellentétben a népgazdasági terv koncepciójával, mégis a fogyasztói árak alakulását számos, jogos bírálat érte. Az ármozgások egy része a termelői árak körében keletkezett, más része a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek egy részének kifogásolható árképzési gyakorlatából származott. A tapasztalatokat hasznosítva, a vállalati, szövetkezeti árpolitika kidolgozásához, érvényesítéséhez, összefoglaljuk a Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalását néhány időszerű kérdésben. Ezek a szempontok egyrészt felhasználhatók a vállalati magatartás kialakításánál, másrészt hasznosíthatók az ellenőrző szervek tevékenységénél. Az általános szempontokat természetesen minden esetben a vállalat, szövetkezet jellegére, körülményeire, problémáira való tekintettel kell konkretizálni. 1. A vállalati, szövetkezeti árpolitikának, árgyakorlatnak, a viszonylagos árstabilitásra kell törekednie. Ez elsősorban úgy juthat kifejezésre, ha a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek, az árdöntéseknél azzal számolnak, hogy a keresleti—kínálati viszonyok tartós javításának és az eredményes gazdálkodásnak az útja nem a fogyasztói árak emelése, hanem a kínálati feltételek javítása, a forgalom növelése. A pillanatnyi vállalati érdekből, általában a kínálati viszonyok átmeneti hiányosságait kihasználva árnyereség szerzése miatt végrehajtott áremelések ellentétesek a társadalom alapvető érdekeivel, ezért az ilyen árintézkedéseket helytelenítjük. A stabil vállalati árpolitikát elsősorban — a beszerzés bővítése, — a forgalom növelése, — a lakosság differenciált igényeihez alkalmazkodó választék kialakítása alapozza meg.