Könyvvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 9. szám
GOTTFRIED BENN Soha ily magam Augusztus, soha ily magam: Teljesülés perce, a tájban piros, arany a lángolásban — kerted öröme merre van? Lágy ég, a te fényeket ont, , a szántóföld ragyogva hallgat, de hol van a te birodalmad győzelme, győzelmi jelvénye, mondd? Hol mindent öröm igazol, pillantást és gyűrűt cserélnek, borgőzben tántorog az élet — hozzád más öröm, a szellem hatol. (Hajnal Gábor: Új kalandozások. Műfordítások. Európa, 407 oldal, kötve 32 Ft.) VLADIMIR HOLAN Haladtunkban A költőt nem mentheti semmi, a halála sem. S veszedelmes létéből mégis itt marad valami, mintegy ráadásul, néhány jel. És bennük bizony mondom, nem a tökéletesség, még ha az Éden kertje volna is, hanem az igazság, még ha a pokol volna is... Fordította: Zádor András (Cseh köztek antológiája. Kozmosz. A Világirodalom Gyöngyszemei. 531 oldal, kötve 28 Ft.) MARSALL LÁSZLÓ Néptöredék Állapot-fűszálról pillanat-fűszálra pillanat-fűszálról állandóbb fűszálra csempészve szöcskeként magát útra töröttvonal alig rugó-forma folytonos lendület táguló saspálya csupán colistok-kígyó cikkcakk-témája ha föl rakétaként szédelgő rakéta le békaemberként hosszas csigalétra csontgolyó futása szöggel kivert poszton ütközés oszlopnak golyókat megosztó kipányvázott lelkek szanaszét-ugrása ugró és pányvázó megaláztatása. (Marsall László: Portáncfigurák. Szépirodalmi, 171 oldal, kötve 23,50 Ft.) Végül is együttlét A második világháború — kétségtelen — a legmegrázóbb élménye volt korunk emberének. Nem véletlen, hogy a század szovjet irodalmában különböző korú és stílusú írók a Nagy Honvédő Háború hősi harcairól, drámai ütközeteiről regények, elbeszélések százait írták és még mindig van mondanivalójuk. Évtizedek rohantak el azóta, telve az újjáépítés lázával, gondjaival, megtorpanásaivall, buktatóival Ám ezek az évtizedek nemhogy halványították, inkább emlékezetbe vésik, újra és újra felidézik azokat az éveket, amikor a szovjet nép mérhetetlen véráldozattal nemcsak saját szabadságát, de Európa népeit mentette meg a „fasizmus pestisétől’, amit nem lehet elfelejteni! A ma olvasója — különösen a fiatalabb nemzedék — „mesének” érzi, ha a Nagy Honvédő Háborúról szóló regényt vesz kezébe. Akik pedig átélték, arra kíváncsiak, mi újat lehet még mondani a régmúlt harcokról, éppen ma, amikor a tudományos kutatások már a világűr tereiben keresik a jövő embere boldogulásának útját. Cvetov, a nálunk alig ismert szovjet író Kék partok című drámai sodrása pompásan megszerkesztett, epikája nem a lelkendező győzelem regénye, hanem inkább egy csonkává metszett szovjet század visszavonulásának, a mérhetetlen szenvedések és reménybeli győzelem erős hitének, a figurák egyénítésének hatalmas, hősi eposza; méltán vetekedik a legsikerültebb szovjet háborús regények bármelyikével. A fordító Hangay Sándor áterezte munkája közben Cvetov lebilincselte a feszes stílusát, mondandója őszinteségét és a hatalmas sodrású regény izgalmas olvasmánnyá vált. Az egyetemi felvételére készülő Marija — a regény egyetlen női szereplője — mindvégig ott áll a főhős, Andrej mellett, kötözi a sebesülteket, segíti temetni a század naponta fogyatkozó katonáit. Ez a közös létezés (a viszszavonulás, az ingoványok, a folyók és erdők úttalan útjain), a szerelem, majd a bizonyosságig izzó „végül is együttlét” hitét és beteljesülését sugározza. S e két hős körül, a „hátország”ban olyan szereplők melegítik az olvasó szívét, mint a visszamaradt tanító, Roman Haritonovics, aki vállalja a veszélyt, iskolájában ad pihenőt, segítséget a csonka századnak, s életét kockáztatva, szimpatikus pedagógus hitével csak erősíti Andrejben és Marijában a „végül is” győzelmet. A regény lapjain megelevenedik a szovjet táj, nemcsak a vérrel fröcskölt erdők, a napsütötte reggelek, a komor, végtelennek tetsző éjszakák, de a földek, a messzeségek, s Cvetov minden mondatán átsüt az elárvult otthonok bizakodása, reménykedése, az egész szovjet nép szívének együttdobbanása. Cvetov vérbeli epikus, a klasszikus orosz és szovjet irodalom legszebb hagyományainak folytatója. A tizenhat fejezetre tagolt, meleg líraisággal átszőtt, olykor ritmust váltó, mintegy hullámzó balladának különösen a záró epilógusa érzékelteti, hogy vérbeli író vall arról a múltról, amely egy nemzedék feledhetetlen, fájó emléke. Kopré József (Jakov Cvetov: Kék partok. Kossuth—Kárpáti, 462 oldal, kötve 43 Ft.) Nemzetgazdaság, külkereskedelem A laikusok számára is közhely ma már a szakmai mondás, hogy hazánk gazdasága „nyitott gazdaság”. Magyarán, hogy — a belső tényezőkön túl — gazdaságunk normális működéséhez, a beruházásokhoz, a lakosság ellátásához stb. tekintélyes exportra és importra egyaránt nélkülözhetetlen szükségünk van. A külkereskedelem eredményeiről, gondjairól, bajairól hírt ad a rádió, a televízió, a napi sajtó. A fától azonban gyakorta nem látni az erdőt; a sok sikeres vagy kevésbé sikeres akció mögött nem rajzolódik ki a népgazdasági háttér. A Kossuth Könyvkiadó újonnan megindított sorozata a „Gazdasági partnerünk” — a maga módján — éppen ezen a helyzeten kíván változtatni. Arra törekszik, hogy a terjedelem szabta korlátokon belül bemutassa a külkereskedelmünk szempontjából legfontosabb országokkal folytatott egész gazdasági együttműködést. De nem csak ezt: a külkereskedelmi kapcsolatok alakulását ugyanis lehetetlen elszakítani az adott ország nemzetgazdaságának fejlődésétől. Így aztán egy-egy kötet lényegében két nagy részből áll. Az első a szóban forgó partnerország elmúlt évtizedekben gazdasági fejlődését, mai gazdasági helyzetét és gazdaságpolitikai céljait tárja az olvasó elé, a második pedig a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődésével, jelenével és perspektíváival foglalkozik." , A sorozat a szocialista országokkal, legfontosabb gazdasági partnereinkkel indul. Őket követik a vezető tőkésországokkal foglalkozó kötetek, majd pedig a fejlődő országok kerülnek sorra. Nem törekedhet teljességre a sorozat, nem foghatja át valamennyi gazdasági partnerünket. A cél az, hogy a magyar könyvkiadásban viszonylag rövid idő, mintegy három év alatt körülbelül 15 kötet jelenjék meg. A sorozat első két kötete már napvilágot látott: Benkő József: Gazdasági partnerünk: a Szovjetunió, valamint Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország. Benkő József könyve áttekinti az elmúlt évtizedekben a Szovjetunióban végbement ugrásszerű gazdasági fejlődést, majd külön fejezetben foglalkozik a szovjet gazdaság mai helyzetével és fejlődési irányaival. Ezen belül vizsgálja a munkaerőhelyzet alakulását, az ipar legfőbb ágainak fejlődését, a mezőgazdaság helyzetét, a külgazdasági kapcsolatokat, valamint a tudományos-műszaki haladás kérdéseit, s hangsúlyozza: „Az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett hosszú távú gazdaságpolitikai koncepció szerint a gazdasági fejlődés minőségi oldala elsődlegessé válik.” A kötet nagyobbik része a népgazdaságunk működését meghatározó magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokkal foglalkozik. Népgazdaságunk növekedési lehetőségeit a Szovjetunióból jövő import, azon belül elsősorban az energiahordozó- és nyersanyagimport közvetlenül befolyásolja, számos magyar iparág hatékonyságához, mezőgazdaságunk fejlődéséhez pedig nagymértékben hozzájárul a hatalmas szovjet felvevőpiac. A szerző kitér a nemzetközi gazdasági együttműködésnek a nyolcvanas évekre kialakult új feltételeire is, amelyek a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésében is új utakat, formákat, területeket igényelnek. Lengyelországról és a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatokról szól a sorozat másik új kötete: a kétoldalú együttműködésen túl részletes képet kap belőle az olvasó egyebek közt a hetvenes évek dinamikus lengyel gazdaságpolitikájáról, a beruházások 1971—1974 közötti rendkívül gyors ütemű növekedéséről ezzel összefüggésben az aktív külgazdasági és hitelpolitikáról, a mezőgazdaság fejlődését nehezítő tényezőkről stb. Böröczfy Ferenc (Benkő József: Gazdasági partnerünk: a Szovjetunió. Kossuth. 145 oldal, fűzve 10 Ft. Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország. Kossuth. 70 oldal, fűzve 6 Ft.) Széles ívű és tudatosan felépített tudományos pálya a Bognár Józsefé. Az eredetileg nem közgazdásznak indult, de tanulni, búvárkodni jól megtanult, közéleti érdeklődéssel teli fiatal tudós, mintegy három évtized alatt a részletkérdések vizsgálatán keresztül jutott el a nagy szintézisekhez, olyanokhoz, amelyekben a gazdaság alapvető kérdésein túlmenően az ember és az emberiség jövője képezi a vizsgálódás tárgyát. Bognár József legutóbbi munkája a világgazdasági korszakváltással foglalkozott s azzal, hogy e korszakváltásból milyen következtetéseket kell a magyar gazdaságpolitikának levonnia. E műve még descriptív jellegű volt, azaz tényeket állapított meg, s azokból következtetéseket vont le. Mostani műve normatív jellegű — a két kifejezést maga a szerző használja a kötet bevezetésében — azaz olyan módszert alkalmaz, amely a viszonyokat egy adott célrendszer realitása (elérhetősége) szempontjából elemzi. Ugyanakkor hangsúlyozza a szerző azt is, hogy a normatív értelemben vett célrendszer olyan kompromisszum terméke, amely józanul számol nyilvánvalóan fennálló ellentmondásokkal. .Végül azt is kiemeli, hogy az új gazdasági formák kialakítása érdekében elkerülhetetlen a gondolkodásmód átalakítása is. Mint már a mű bevezetéséből vett néhány gondolat is mutatja, Bognár József most megjelent műve — túl azon, hogy a mű címének megfelelően a gazdasági fejlődés és együttműködés fordulópontjait vizsgálja a századunk végéig terjedő perspektívában —, jelenünknek és közeljövőnknek szinte minden létfontosságú alapkérdésével foglalkozik, a társadalomtudományok feladataival, a gazdasági növekedéssel és a cél és eszközrendszer átalakulásával, a vezetéssel szembeni követelmények átalakulásával, az energia- és nyersanyaggazdálkodás új feltételeivel, a mezőgazdaság és élelmezés szerepével az új korszakban, a külgazdaság és fejlődés kölcsönhatásaival a szocialista gazdaság intenzív periódusában, a KGST kapcsolódásával a világgazdasághoz, a keletnyugati kereskedelem gazdasági, politikai és biztonsági tényezőivel, a fejlődés és egyensúly kérdésével a magyar gazdaságban, a követendő magyar külgazdasági stratégiával, a fejlődés korlátaival és a tudomány társadalmi funkcióival, a közgazdaságtudomány és a közgazdászok felelősségével. Mint láthatjuk, csupa égető, generációnk és a közeljövőben felnövő generáció húsába vágó kérdésekről szól Bognár József műve. Az egyes témák felsorolásánál azonban nem említettünk egyet, ezzel a mű VI. fejezete foglalkozik, amely teljes egészében az új nemzetközi gazdasági rend (new economic order) problematikáját ismerteti. Ebben a fejezetben a szerző — legalábbis részben — visszatér egy régi, immár lezártnak hitt stúdiumához, amelyet a harmadik világ gazdasági kérdéseinek szentelt. E koncepció vagy koncepciók hatékony érvényesülésétől — Bognár József a Pugwash mozgalmat és a Római Klub koncepcióját említi — függ jórészt nemcsak a harmadik világ fejlődése, az ember és a természet viszonyának alapvető átalakulása, hanem végeredményben a „túlélés”, a jövő alakulása a fejlődés és egyenlőség szellemében. Bognár József az előszóban művét esszégyűjteménynek nevezi s ugyanakkor az esszé műfaját a tudományos kommunikáció hatékony eszközének tartja, hiszen ez az a — sajnos ritkuló — műfaj, amely leginkább alkalmas a gondolkodásmód fejlesztésére, a széles asszociációkra és a kapcsolódási lehetőségekre. A mű elolvasása után mégsem az a benyomásunk, hogy az egyes fejezetek — bár azok jó része eredetileg különböző időpontokban készült — egymással laza összefüggésben levő esszék sorát képezik. A tárgyalt anyag olyan organikus, olyannyira átfogja korunk és a jövő alapvető problémáit, hogy az esszé, mint műfaj, legfeljebb a megírás módjára vonatkoztatható s ez azt jelenti, hogy a mű stílusa alkalmas arra, hogy azt ne csak a szakemberek, hanem a széles olvasótábor is könnyen megérthesse, követhesse. Bognár József legújabb művét nemcsak el kell olvasniuk, hanem folyamatosan is tanulmányozniuk kell a jelen és jövő gazdasági vezetőinek, hazájuk és a világ sorsáért felelősséget érző szakembereknek. Huszti Dénes (Bognár József: A fejlődés és együttműködés századvégi fordulópontjai. Közgazdasági, 351 oldal, kötve 59 Ft.) A gazdaság, az emberiség jövője Kálmán Zsófia Levélcímünk Chicago 60615 c. könyvéből (Gondolat, Világjárók) Frank János Makovecz Imréről szóló kötetéből (Corvina)