Könyvvilág, 1985 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

Rákóczi kurucainak örök igazsága „Elhoztam álmaimat” Most eltekintünk olyan rokon műfajú írások, mint az emlék­irat (memoár), vallomás, testa­mentum, intelem, gyónás, levél külső jegyeinek elemzésétől és II. Rákóczi Ferenc emlékiratai keletkezésének és kiadásainak részletező történetétől. Köpeczi Béla legújabb könyvéből (Ma­gyarok és franciák) ugyanis is­mételten világossá vált, hogy milyen összefüggés van Rákó­czi 1739-ben, hágai impresz­­szummal megjelentetett: filsto­­ire des Révolutions de Hong­­rie... Avec les Mémoires du Prince François Rakoczy sur la Guerre de Hongrie. Depuis 1703. jusqu’à la fin... című, franciául írott műve, röviden az Emlékiratok, valamint az 1876-ban megjelent latin nyel­vű Vallomásai (Confessio pecca­­toris), és végül az 1751-ben, szintén hágai impresszummal, de Párizsban kiadott Testament politique et moral du prince Rá­kóczi, röviden a Végrendelet kö­zött. Ma már egy közel három évszázadon át folyt, számos tu­dóst foglalkoztató és tökéletes megfejtést eredményező mun­ka nyomán olvashatjuk tehát Rákóczi Emlékiratai-t Vas Ist­ván fordításában és utószavá­val, Hopp Lajos előszavával és jegyzeteivel. Az Emlékirat első és közeli rokona Augustinus (Szent Ágoston, i. sz. 354-430) Vallomásokba, amelyben a szerző a mindent uraló Isten­nek vallja be tévedéseit, bűneit, hiteit, a mű formája katolikus gyónás az egész világmindensé­get betöltő Isten személyiségé­nek. Rákóczi Emlékiratá­nak Istene már nem Augustinus Is­tene, hanem az ember kételyei­nek, tudásának, gondolkodásá­nak megfelelően nem monolit istenkép, Isten és ember, gon­dolat (igazság), látomás (nem valóság) és valóság egyszerre. Az Emlékirat bevezetője, elő­szava, könyörgése: Levél az örök igazsághoz, megszólításai­val, panaszaival, felkiáltásaival már ezt a montázs-szerű isten­alakot szólítja meg, így: az em­beri szellem sugallása: Örök Igazság, te pedig inkább irga­lommal, mint igazsággal telt Is­ten: gyöngéd apa vagy, én pe­dig tékozló fiú. Rákóczi tehát az örök igazsághoz fordul, de ez emberi igazság, amely egy időpontban adatok, tények hiá­nyában még nem látható telje­sen, egyetlen és nem relatív ez az igazság, Rákóczi felfogásá­ban a valósággal egyenlő. Az igazság ellentéte a hamisság, a hazugság, a csalás, a nemtudás. Rákóczi szinte a tudásnak tesz panaszt ilyen önostorozás for­májában: őrültségnek tekinte­ném, ha eltitkolnám előtted a tényeket; itt az embereknek mondom el Te előtted külső tet­teimet; a te jóságod megbo­csátja emlékezetem kihagyása­it, melyeket helyesbíteni lehet majd a jegyzőkönyvekből, ok­mányokból, levelekből és az alattam szolgálók jelentései­ből; mindezeket levéltáram őr­zi, s az utókor ezek alapján a könyvhöz hozzátehet még sok részletet, vagy helyreigazíthatja azt, amit nem a maga helyén adtam elő, de minthogy kevés biztos tudomásom van arról, ami történt, elbizakodottság volna, ha összevegyíteném azt, amit tudok és amit nem tudok; melyek voltak sötét tudatlansá­gom, és melyek a Te isteni vilá­gosságod művei; az idő legna­gyobb részében nem gondol­koztam másképpen, mint ma­gamban bízva és saját okossá­gomra támaszkodva, a tiszta igazságot akarom elmondani. Kevés mű található a szépiro­dalomban, de még a tudomá­nyos irodalomban is, amely fi­­lozófiailag tökéletesen, gyónás­ként feltüntetve az a priori és a hit körébe tartozandókat, ilyen támadhatatlanul ismeri az örök emberi igazság lényegét, ame­lyet tudásunk fogyatékosságai­ból eredően még nem ismerhe­tünk, de majd meg fogják is­merni kutatással, adatokkal, té­nyekkel. S mivel az igazság egyenlő a valósággal, az egykor látott, látható, ismerhető való­ságon igazítani lehet, kell, az ember tudása alapján. Nem jár jól az érvelésben a vallás, mint intézmény, Rákóczi különvá­lasztja az egyházat és az álla­mot, imigyen: „Némely tárgya­lásom talán hátrányosnak tű­nik föl majd az ortodox vallás­ra, de nem a hazára, melynek felszabadítása az idegen járom alól első és legfontosabb célom volt. Meg voltam győződve ró­la, hogy ha erdélyi fejedelemsé­gem békés birtokába jutok, ilyen szükségszerű befolyásom lesz a leendő magyar király ta­nácsában, hogy ellensúlyozha­tom az ortodox vallással ellen­kező tanácsokat. Reméltem, hogy a idők folyamán helyreál­líthatom a lelkek egységét, s így szelíd és békés utakon visszave­zethetem az elkülönült valláso­kat az igazi katolikus egység­be”. Ateista és katolikus csodá­latára egyaránt méltó ma is ez az érvelés. Az emlékiratról Vas István, Pach Zsigmond Pál, Hopp Lajos, Köpeczi Béla, Melczer Tibor, Tamás István 1948 óta született hiteles kom­mentárjait olvasva e sorok író­ja is bevallhatja, hogy 1951-ben világnézete fejlődésére döntő hatást gyakorolt az Emlékirat. Most e könyv Hopp Lajos adta magyarázataitól ösztönözve úgy látja, hogy később keletke­zett világirodalmi nagyságú művek sorába lehet beilleszteni az Emlékirat­ot, a nagy gyóná­sok, vallomások sorába: Rous­seau: Vallomások, Musset: A század gyermekének vallomása, Bakunyin: Gyónás, Doszto­jevszkij: Ördögök (Sztavrogin), Tolsztoj: Gyónás, Gorkij: Ló­szúnyog. Kutató és olvasó egy­aránt büszkén figyelhet fel a nagy angol irodalomtörténész, F. G. Cushing minapi figyel­meztetésére, elismerésére (Lite­ratura, 1984/2.) „Miért tanul­mányozzuk az emlékiratot? Több okból (...), mert a ma­gyar irodalomban hosszú és egészséges hagyományt alkot. (...) ritka változatossággal lepi meg az olvasót (...) eredetiség miatt. (...) Mint stilisztikai je­lenség nagyon tanulságos (...) nyelvi szempontból, sőt a ma­gyar nyelv fejlődésének szem­pontjából igen fontos, és saj­nos, nagyon elhanyagolt terület (...). S végül az emlékirat egy darab magyar valóság. S akit érdekel a magyar múlt és jelen, nem hagyhatja figyelmen kívül - s azt hiszem, mind a törté­nész, mind a szépirodalmi író sokat tanulhat belőle. Hogy történelem-e vagy irodalom, nem tudom, nem is fontos. Csak azt tudom, hogy még mindig izgalmas olvasmány és egészséges hagyományt képvi­sel.” Öröm ez a könyv, s annak az olvasónak különösen, aki ezt látta a Magyar Nemzet 1985. május 30-i számának Di­­umus jegyzésű, Veridicus című írásának végén: „Rákóczi leg­fontosabb szava a sajtóról - Veridicus - legyen hát nekünk is a legfontosabb szavunk. Im­már 280 év kötelez erre. A ma­gyar sajtó a kuruc oldalon szü­letett.” . . . Tóth Gyula (II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. Szépirodalmi. 384 oldal, kötve kb. 55 Ft.) Negyedszázada annak, hogy Juvan Sesztalovot, a vogul köl­tőt a Nagyvilág bemutatta a magyar közönségnek. Az újság­író-poétából azóta a Szovjet­unió egyik legjelentősebb köl­tője lett. Magyarországon több­ször is járt, nyelvi kultúránk ro­konságán túl fordító- és költő­barátságok inspirálják az újabb látogatásokra. Magyarul meg­jelent köteteinek (Az ébredés éneke, Kék vándorátok, Amikor a nap ringatott) irodalmi rangja és fogadtatása Ajtmatov sikeré­hez hasonlítható. Juvan Seszta­­lov poéta akkor is, ha regényt ír - gyakran a két műfaj hatá­rán lebegve -, elsősorban líri­kusként szólal meg. Új köteté­nek - Julianus rám talált - pró­zabetétei sem törik meg verse­lésének, a sámánénekek mintá­jára írt rigmusainak, játékos mondókáinak különleges, egy­séges hangulatát. Mindez ter­mészetesen köszönhető a fordí­tó, a lelkes barát és költőtárs, Bede Anna tökéletes munkájá­nak is, aki ezt a gyűjteményt egyszersmind szerkesztette és válogatta. Sesztalov kicsiny, néhány ezernyi lélekszámú népének s e nép hírnevének sorsával törő­dik, s ilyen értelemben költé­szetével missziót teljesít. Hűsé­ge és hite mindig azonos irány­ba, a múltba tereli gondolatait, béklyója, de ihletője és tehetsé­gének védelmezője is ez a rejté­lyes, titokzatos világ, amelyet születése, emlékei, népének egyedi hagyománya jelöl ki számára. Vakmerő őszinteség­gel cáfolja azt a tévhitet, amely ezt a hagy­ományt és szellemi kultúrát a barbársággal roko­­nítja. Szelíd következetességgel bizonyítja, hogy a vogulok szá­mára mindez nem is oly régen még természetes életforma volt, amelytől elszakadni nem sza­bad. Beavat e csodás szépségű világba, elárulja a bálványimá­dás és a sámánizmus természe­tességének titkát. Ugyanilyen hűséggel tér vissza verseiben a szülőföld, a tajga, a végtelen­nek tetsző természeti táj rajon­gó imádata. Ahogyan a vogul misztérium titokzatos egyszerű­ségét kívánja megmutatni, ugyanolyan szenvedéllyel, már­­már kérkedő büszkeséggel ver­seli meg e táj szépségét, rejtel­meit és adakozó gazdagságát. Személyes líráját, érzelmeit ugyanez a mindent megmutató puritán szenvedélyesség, fenn­tartás nélküli odaadás jellemzi. Különös szépségűek az apja emlékét idéző versek, bennük ütközik meg igazán múlt és je­len, a rezignált búcsú és az örökség fájdalma, amelyből be­ismerés és önvád is fakad. Hagyománytisztelő és ha­gyományújító költészetének a szelíd, beavató szándék szemé­lyes intimitást kölcsönöz. Egy sámán fiaként kapott örökséget kell megőriznie, összegeznie, s közben szembe is kell néznie ezzel a hagyománnyal, hiszen már maga is szülőföldjétől el­szakadva, „kővárosban”, egy új kor törvényei szerint él. Versei, rigmusai, mondókái éppen ezért többszólamúak. Sesztalov úgy tiszteli a múltat és úgy üd­vözli a „dübörgő” új korszakot, hogy kételyeit sem hallgatja el, s megkérdezi, vajon jobbak-e népe új bálványai? „Mondjátok meg az embereknek, ha még meghallja valaki, mondjátok meg az embereknek, hogyan szenvedtem nyíltságomért, hogy vívtam a hazugság ellen, küzdöttem a kufárság ellen, mikkel körülzárták magukat az emberek, mint a gépekkel, bútorokkal, századunk bálványaival, pusztító hatalmaival. ” (Újra a tűznél) Sesztalov áhítattal kínálja fel a múltra s a jövőre is nyíló ál­mait, s bár az aggodalom és a szorongás is felbukkan versei­ben („Bennem a huszadik szá­zad öröme, kínja.”), mégis en­nek az új válogatásnak legfőbb adománya a titokzatos mesei szépség és szelídség harmóniá­ja­ B. Juhász Erzsébet (Juvan Sesztalov: Julianus rám talált. Kozmosz: A Világiroda­lom Gyöngyszemei. 144 oldal, kötve 20 Ft.) 4 A RÁKÓCZI KOR IRODALMA A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG É­S az ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI MÚZEUMBAN A kiállítás megtekinthető: 1058. november 22 — december 30 Hétköznap 11-19 óráig Vasárnap és ünnepnap 10—18 óráig A Rákóczi emlékére 1953-ban tartott első történészkongresszus (és kiállítás) programfüzete 1. KÖNYVILÁG

Next