A könyvtáros, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7. szám
zászló, hol pedig a nemzeti főuraink gyászát jelezné s ahova kitűzik akkor is, ha Kiicsi, Flicsi agár- és kártyamesterek halnak meg. Ne zavarjon az meg senkit; a nemzeti kaszinó nem ma választja először magát külön a nemzettől...« Legelevenebb, legérdekesebb írásai kortársaival foglalkoznak. Irodalmi cikkei közül elsősorban ezekben érvényesülhet leginkább sajátos anekdotázó tehetsége, szatirikus hajlama, kritikai szemlélete. (Jókai, Gyulai, Tolnai stb.) Hány finom vágás, rejtve szúró és találó szellemes kritika van például a Jókairól, mint képviselőről, a Gyulairól, mint költőről szóló karcolataiban. A kötet írásai közül Mikszáth szatírájának ereje legegyszerűbben A tíz könyv című előszóban bontakozik ki, ahol arról beszél, hogy amikor felszólították, hogy a trónörökös számára tíz magyar könyvet ajánljon, nagy kínnal is csak ötöt tudott e célra megjelölni, mert a magyar írók remekművei nem főhercegek számára íródtak. Számos írásában a nála fiatalabb írókortársak műveit bírálja, ajánlja, ismerteti (Bródy Sándor, Iványi Ödön, Justh Zsigmond, Papp Dániel). Mikszáth élénk érdeklődése, szerető bírálata érződik ezekből az írásokból, amelyekkel a fiatal írótársak útját egyengette. Bisztray Gyula bevezetője nemcsak a kötet cikkeit ismerteti, hanem teljes képet kíván adni Mikszáth irodalomtörténeti szemléletéről. (Vargha Kálmán) MAGYAR KÖLTÉSZET BOCSKAYTÓL RÁKÓCZIIG Szépirodalmi Könyvkiadó A Magyar Klasszikusok sorozatában jelent meg ez a kötet, amely hű képet nyújt a XVII. század költészetéről és a kuruc költészetről. Zrínyi és Gyöngyösi nem szerepelnek a gyűjteményben, mert szerkesztőinek az volt a céljuk, hogy a ma már alig ismert, vagy eddig rosszul ismert, elfeledett költőket mutassák be s bőséges és gondos válogatásban ismertessék meg az olvasóval a kéziratos énekeskönyvek nagyrészt névtelen költőinek műveit. A gyűjteményt Esze Tamás, Kiss József és Klaniczay Tibor állította össze, bevezető tanulmányt Esze Tamás írt. E viharos korszak minden eseményét, a nemzet életének minden mozzanatát megénekelték a költők. Ez a költészet a török elleni honvédő háborúk érzelmi- és gondolatvilágából sarjadt ki. Balassi hatása igen erős, különösen a szerelmi versekben. Izzó gyűlölet jellemzi a kor legtöbb költői megnyilvánulását a Habsburgok ellen. A protestáns tömegeket üldöző klérus ellen. Az irodalomban éppúgy, mint Thökölytől kezdve a politikai életben is, kialakulóban van a nemzeti egység, a köznemesség, a szabad hajdúság, a jobbágyság és az alsó papság meg a deákság közös arcvonala a császári elnyomók ellen. Ez a nemzeti egység szólal meg legszebben a kuruckor költészetében. De hangot kap a szegénylegény-dalok névtelen költőjének verseiben a köznemesség egy részének árulása fölötti düh és elkeseredés is. A szűk, nemesi osztályérdek győz a nemzeti egység gondolata felett, dezertálások, árulások készítik elő a majtényi fegyverletételhez vezető utat. Mindez hangot kap a kuruc költészetben. A gyűjtemény méltó emléket állít egy harcokban gazdag korszaknak, amikor a nemzet szinte egyemberként fogott fegyvert hazája védelmében. (K. J.) Szabó Pál: üj FÖLD Szépirodalmi Könyvkiadó Ül egy ember az árokparton, magában, kint a faluszélen, s kecskét legeltet. Ezzel kezdődik Szabó Pál új regénye. S csapatosan jönnek a falubeli dolgozó parasztok, hogy közös akarattal kikiáltsák a szocialista falut — ezzel fejeződik be. Két év telik el közben — 1949. őszétől 1951. őszéig — ez alatt fordul az élet Inándon a múltból a jövő felé. Megfordul az élet, de micsoda küzdelmek árán. Alig vannak egynéhányan a »magvetők«. (Egyikük ép a kecske gazdája, Bördős Lajos). A párttagok zöme sem tart velük. Járják a falut Sárközi, a párttitkár, aztán Bördős, Szitó, Papp Jóska, mennek házról-házra, s hetekig tartó munkával toboroznak össze tizenhárom családot, a magukét is beleértve. Benyitnak a borbélyhoz, elmennek a kút mellett, az ott kaszinózók egyszerre másról kezdenek beszélni, s ki nem mondanának előttük egy őszinte szót. Mintha csak sohse látott idegen, vagy a faluba beszivárgott ellenség lenne ez a pár ember, olyan dermesztően fagyos körülöttük a levegő. Ahogy a hatos kovács dörmögi mérgesen: »Elég disznóság, hogy beengedik a faluba a kolhozt.« A háttérben persze kezdettől fogva azok állnak, akiknek a legtöbb féltenivalójuk van, ha netán csakugyan gyökeret ereszt és győz a termelőszövetkezet. Az első ijedtségre mindjárt összeröffennek a parókián, Phépy Ernő nagytiszteletű úrnál, nagygazdák, alispánfi, kapitány — s attól kezdve, míg csak bírják szusszal, ők bújtogatják a népet, 38