A könyv, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-12-01 / 12. szám

V. G. Belinszkij ESZTÉTIKAI SZEMELVÉNYEK Művelt Nép Irodalomról, művészetről szólnak Vis­­­szárion Grigorjevics Belinszkij tanul­mányai, — bizonyságául annak, hogy a néppel érző, a nép ügyét a maga ügyé­nek tekintő forradalmár író az élet és a társadalom bármely területéről választja is mondanivalóját: a nép ügyét, a forra­dalmat hirdeti minden mondatában. Az Esztétikai szemelvények jelentős része Belinszkijnek Gogolról szóló írásait tartalmazza. Ezek a tanulmányok két szempontból is lényegesen nagyobb ér­deklődésre tarthatnak számot, mint ál­talában egy kiváló esztétának egy nagy íróról írott tanulmányai. A róla szóló írások pontosan és szemléltetően ábrá­zolják, milyen utat tett meg Gogol, ho­gyan vált az orosz nép érdekeinek vé­delmezőjéből az önkényuralom, a feudá­lis elnyomás és a bürokrácia ostorozójá­­ból és kigúnyolójából az uralkodó osztály irodalmi szószólója. Belinszkij az első, aki élesen és megalkuvás nélkül bírálja a néptől elforduló Gogolt, ítéletében azonban egy pillanatra sem Gogol élet­műve,­­ csupán Gogol irodalmi árulá­sa felett tör pálcát. „Most még inkább fogják terjeszteni és olvasni Gogol ré­gebbi műveit, mint azelőtt, magasabbra fogják értékelni, mint azelőtt, mert ma­ga a szerző már inkább csak a múltban létezik..." — írja Belinszkij. A Gogolról szóló írások másik nagy jelentősége, hogy magának a forradalmi demokrata Belinszkijnek életútja, esz­mei fejlődése is lemérhető rajtuk. Ta­nulmányról tanulmányra mind több a mondanivalója ugyanarról a lágyról; kezdetben még csak társadalmának hi­báit ismeri fel, később már azt is, hogy e hibák nem tűnhetnek el békés fejlődés eredményeként, a forradalomnak kell megdöntenie magát a társadalmat. Többi írásai (a Hamlet-előadásról szóló nagyjelentőségű tanulmánya, a költészet műfajainak elemzése, kora orosz irodal­máról évről-évre írott értekezései) sem pusztán esztétikai, irodalomtörténeti szempontból jelentősek — az irodalmat és művészetet minden esetben a nép és a társadalom ügyével szorosan egybekap­csolva vizsgálja. Az Esztétikai szemelvények önmagá­ban is fontos mű, — még értékesebb ol­vasmánnyá és forrásmunkává válik, ha Belinszkij magyar nyelven már koráb­ban megjelent munkáival — elsősorban a Válogatott esztétikai tanulmányok­kal — együtt tanulmányozzuk. (Hajdú Fe­renc) Belinszkij, V. G.: Válogatott esztétikai tanulmányok. Ford. Gábor Andor, Hadro­­vics László stb. (Szerk. Surányi Magda.) Bp. 1950. Szikra, 553 old. Belinszkij, V. G.: Válogatott pedagógiai művei. Ford. Pataki Szilveszter, Kálmán László stb. (Szerk. Ágoston György.) Bp. 1953. Akad. Kiadó, 300 old. 2 t. Belinszkij, V. G.: Puskin. Ford. Lukács Györgyné. Bp. 1951. Közokt. Kk. XT .IV, 479. old. Rejtő István IVÁNYI ÖDÖN Művelt Nép Könyvkiadó „Ezerszer Messiások, a magyar Messiá­sok“ — állította annak idején oly dacos keserűséggel Ady Endre mindazokról, akik az „úri Hunniában“ újat, nagyot, merészet akartak. A magyar haladó eszme egyik ilyen „messiási“ hőse volt a már-már elfele­dett Iványi Ödön is, ez a múlt század második felében élt vidéki író, újságíró. Rejtő István igényes tanulmánya elég­tételt nyújt e tragikus sorsú embernek, aki 1893 őszén, 39 éves korában, tehet­ségének virágzásába szökkenése előtt meghalt. A nagyváradi városi altiszt fiát elsőül társadalmi sérelmei vezetik el kora ellentmondásainak gyors felismeré­séhez.­ Mint temesvári, majd nagyváradi újságíró már a polgári radikalizmus szemléletével bírálja a kiegyezéskorabeli állapotokat, a feudálkapitalista Magyar­­ország romantikus csillogása mögött mindinkább meglátja a valót, az erkölcsi rothadás sűrű szövevényét. Iványi, ez a vidéki környezet légkörében fuldokló nagyvonalú ember, elbeszéléseivel és fő­leg A püspök atyafisága című regényé­vel Mikszáth, Tolnai, Justh Zsigmond,­ Thury Zoltán stb. mellett a magyar kri­tikai realista irodalom egyik jelentős alkotója, Ady és Móricz Zsigmond útjá­nak előkészítője volt. A püspök atya­fisága című műve, amely a nyolcvanas évek korrupt világát, az élősdi dzsentri és a farkasétvágyú banktőke képviselői­nek romlottságát ábrázolja — 1952-ben ismét megjelent. Az egykor mellőzött, agyonhallgatott és az irodalomtörténetből szinte kire­kesztett Iványi Ödönt így állítjuk most megillető helyre, a hazai haladás iro­dalmi úttörőinek sorába. Ezt szolgálja ez a rokonszenves tanulmány is. (V. B.) 188

Next