A könyv, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
V. G. Belinszkij ESZTÉTIKAI SZEMELVÉNYEK Művelt Nép Irodalomról, művészetről szólnak Visszárion Grigorjevics Belinszkij tanulmányai, — bizonyságául annak, hogy a néppel érző, a nép ügyét a maga ügyének tekintő forradalmár író az élet és a társadalom bármely területéről választja is mondanivalóját: a nép ügyét, a forradalmat hirdeti minden mondatában. Az Esztétikai szemelvények jelentős része Belinszkijnek Gogolról szóló írásait tartalmazza. Ezek a tanulmányok két szempontból is lényegesen nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint általában egy kiváló esztétának egy nagy íróról írott tanulmányai. A róla szóló írások pontosan és szemléltetően ábrázolják, milyen utat tett meg Gogol, hogyan vált az orosz nép érdekeinek védelmezőjéből az önkényuralom, a feudális elnyomás és a bürokrácia ostorozójából és kigúnyolójából az uralkodó osztály irodalmi szószólója. Belinszkij az első, aki élesen és megalkuvás nélkül bírálja a néptől elforduló Gogolt, ítéletében azonban egy pillanatra sem Gogol életműve, csupán Gogol irodalmi árulása felett tör pálcát. „Most még inkább fogják terjeszteni és olvasni Gogol régebbi műveit, mint azelőtt, magasabbra fogják értékelni, mint azelőtt, mert maga a szerző már inkább csak a múltban létezik..." — írja Belinszkij. A Gogolról szóló írások másik nagy jelentősége, hogy magának a forradalmi demokrata Belinszkijnek életútja, eszmei fejlődése is lemérhető rajtuk. Tanulmányról tanulmányra mind több a mondanivalója ugyanarról a lágyról; kezdetben még csak társadalmának hibáit ismeri fel, később már azt is, hogy e hibák nem tűnhetnek el békés fejlődés eredményeként, a forradalomnak kell megdöntenie magát a társadalmat. Többi írásai (a Hamlet-előadásról szóló nagyjelentőségű tanulmánya, a költészet műfajainak elemzése, kora orosz irodalmáról évről-évre írott értekezései) sem pusztán esztétikai, irodalomtörténeti szempontból jelentősek — az irodalmat és művészetet minden esetben a nép és a társadalom ügyével szorosan egybekapcsolva vizsgálja. Az Esztétikai szemelvények önmagában is fontos mű, — még értékesebb olvasmánnyá és forrásmunkává válik, ha Belinszkij magyar nyelven már korábban megjelent munkáival — elsősorban a Válogatott esztétikai tanulmányokkal — együtt tanulmányozzuk. (Hajdú Ferenc) Belinszkij, V. G.: Válogatott esztétikai tanulmányok. Ford. Gábor Andor, Hadrovics László stb. (Szerk. Surányi Magda.) Bp. 1950. Szikra, 553 old. Belinszkij, V. G.: Válogatott pedagógiai művei. Ford. Pataki Szilveszter, Kálmán László stb. (Szerk. Ágoston György.) Bp. 1953. Akad. Kiadó, 300 old. 2 t. Belinszkij, V. G.: Puskin. Ford. Lukács Györgyné. Bp. 1951. Közokt. Kk. XT .IV, 479. old. Rejtő István IVÁNYI ÖDÖN Művelt Nép Könyvkiadó „Ezerszer Messiások, a magyar Messiások“ — állította annak idején oly dacos keserűséggel Ady Endre mindazokról, akik az „úri Hunniában“ újat, nagyot, merészet akartak. A magyar haladó eszme egyik ilyen „messiási“ hőse volt a már-már elfeledett Iványi Ödön is, ez a múlt század második felében élt vidéki író, újságíró. Rejtő István igényes tanulmánya elégtételt nyújt e tragikus sorsú embernek, aki 1893 őszén, 39 éves korában, tehetségének virágzásába szökkenése előtt meghalt. A nagyváradi városi altiszt fiát elsőül társadalmi sérelmei vezetik el kora ellentmondásainak gyors felismeréséhez. Mint temesvári, majd nagyváradi újságíró már a polgári radikalizmus szemléletével bírálja a kiegyezéskorabeli állapotokat, a feudálkapitalista Magyarország romantikus csillogása mögött mindinkább meglátja a valót, az erkölcsi rothadás sűrű szövevényét. Iványi, ez a vidéki környezet légkörében fuldokló nagyvonalú ember, elbeszéléseivel és főleg A püspök atyafisága című regényével Mikszáth, Tolnai, Justh Zsigmond, Thury Zoltán stb. mellett a magyar kritikai realista irodalom egyik jelentős alkotója, Ady és Móricz Zsigmond útjának előkészítője volt. A püspök atyafisága című műve, amely a nyolcvanas évek korrupt világát, az élősdi dzsentri és a farkasétvágyú banktőke képviselőinek romlottságát ábrázolja — 1952-ben ismét megjelent. Az egykor mellőzött, agyonhallgatott és az irodalomtörténetből szinte kirekesztett Iványi Ödönt így állítjuk most megillető helyre, a hazai haladás irodalmi úttörőinek sorába. Ezt szolgálja ez a rokonszenves tanulmány is. (V. B.) 188