A könyvtáros, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
A NYOMTATOTT BETŰ MŰVÉSZETE Gondos kiállítású kis könyvecske fekszik előttem, — a Magyar grafika harmadik számában megjelent, „A nyomtatott betű művészete” című tanulmány különlenyomata; Szántó Tibor munkája. A szerző elsősorban a betű művészeinek és a tipográfusoknak ajánlja írását, műve azonban jóval több, mint a téma szakembereket érdeklő összefoglalása. A gondolatközlés egyik legfőbb eszközének, az írásnak alakulását ismertetve kitér a betű- és a könyvművészet esztétikai problémáira, kifejtvén az írás megjelenítésének magasrendű művészi értékeit, s ezáltal a tipográfia művészetének annyira elhanyagolt népszerűsítését is szolgálja. Az írás története: az emberi történelem tanúja. A társadalmi együttélés legősibb fokán jelenik meg, s minél gazdagabban bontakozik, minél bonyolultabb tartalmaik és fogalmak kifejezésére, közlésére lesz alkalmassá, annál sajátosabb, speciálisabb művészetté válik. A képírásból kialakuló elvont jelrendszer lassanként betűjelekké egyszerűsödik, s mint HARMADIK KÖNTV. A’TRÓJAI HADRÓL Járbinak Indulása. Az Első Ré í, kezdetik Pel'euron Thessalia* vak Királyim, kijáfont felindította az arany gyapjúnak elnyerésére. Hessáliának országában (ki Romániához tartozandó vólt, kinek lakosait Mirmidonoknak hittak, most pedig azon tartományt Salomcuim_____ _ nak nevezünk ) uralkodott abban az időben egy jámbor és fipsságot keretel Király Péliusz ’ feleletével Thécillel együtt , kiktől lármázott ama’ nagy emlékezetű vitéz Akhilles. Ezeket Mirmidonoknak nevezték, a’ kik Örok országot, az az, nagy Görög orkágot lakták Innét lármazzanak az Aprufinusok , kik Trója vekedelmére felindúltak ez a nemzetség Siciliának szomszédságában lakott ; a’melly Thetis város közöttök vagyon, az is nevezetes a’ Téliun feleségéröl vett magának , a’ mint némellyek írjak. De igazábban, a’ Mirmidonokat Thessália lakosmak mondhattjuk, kiknek Urok vólt Akhilles, Péléusnak az Attyának halála után Eilletvén, ki hatalmas erővel hadakozott azután a’ Trójaiak ellen AM. Kis Miklós, legszebb Kolozsvárott metszett betűi (XVII. század) ilyen jut el a föníciai ősforrásból görög, majd római közvetítéssel az európai kultúra földjére. Az emberi művelődés semmi máshoz nem hasonlítható vívmánya, a nyomdai technika Gutenberg által való feltalálása óta századokon át mindmáig csodálatos szépségű virágzásokat ért meg a betű művészete — méltó folytatásaként a kézírásos szövegek máig csodált emlékeinek. Mert a gépi sokszorosítás nem szüntette meg az alkotó egyéniségének szerepét az írás tudományában, csupán azt tette lehetővé, hogy egy-egy zseniális betűtervező, tipográfus munkájának gyümölcsei közkinccsé váljanak. A nagy betűművészek, mint például a kurzív (dőlt) írás feltalálója, a velencei Aldus Manutius, a francia Garamond, vagy a pármai hercegi nyomda kifejlesztője, Bodoni — betűtípusaikat mindmáig használja a nyomdaipar — a praktikum és az esztétikum együttes ösztönzésére javítottak a hagyományos betűtípusokon, mind csiszoltabbá, finomultabbá alakítva egyben a tipográfiai szerkesztés módszereit is. * A betű művészeinek nevezzük a nyomdaipar e nagy munkásait és joggal. Kínában, ahol az írás mindmáig őrzi ábrás karakterét, egyforma Tisztelettel adózik a nép betűíróinak és a képfestőinek. A reneszánsz nagy művészei, mint például Leonardo vagy a német Dürer, maguk is terveztek betűcsaládokat, akár Rubens, aki a rajztudás egyik legelső fokmérőjévé tette a szép betűik rajzolásának mesterségét. Nem kell hozzá különösebb bizonyíték, elég csak rápillantanunk Trajanus diadalívének vésett feliratára, egy gótikus szövegre, Dürer világhírű betűkánonjára, Aldus Manutius „Hypnerotomachia Poliphili’-jének eredeti módon tördelt oldalaim (egy, 1499-ben nyomtatott példányát őrzi a mi Szépművészeti Múzeumunk is) vagy akár a francia Garamond betűivel szedett, páratlanul szép ritmusú szövegre, hogy meggyőződjünk róla: a betűmetszés művészete nem kevesebb ízlést, harmónia-érzéket követel alkotójától, mint a vizuális művészetek bármely ága. A címlap kompozíciója és a belső oldalak tükrének méretezése, a betűk vonal játéka és egymáshoz való viszonyuk, a sortávolságok kialakítása és az illusztrációk elhelyezése — a szöveg által tolmácsolt tartalmon túl, de azzal szoros összefüggésben, vele együtthaladva — olyan esztétikai élveze 693