A könyvtáros, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
rendezték, s van egy értékes Hajnóczykötetünk és Ráby Mátyásunk is. A régi magyar írók elhanyagolását némileg érthetővé teszi, bár nem menti, hogy olvasásuk nem mindig könnyű, nagy üzleti sikerrel nem mindig kecsegtetnek. De azt már semmiféle magyarázkodás nem enyhítheti, hogy a Horthy-korszak könyvkiadásának hiányjegyzéke olyan neveket is tartalmazott, mint például Katona Józsefé. Ma már ilyen mulasztások miatt nem kell pirulnunk, legföljebb az okoz gondot, hogy klaszikusaink állandóan kaphatók legyenek, az ugrásszerűen megnőtt igény kielégítésének ugyanis időről időre gátat vet a papírszűke. A két Kisfaludy közül azonban csak Károly műveit adták ki, és Vitkovics Mihály és Fáy András is megérdemelne egy-egy kötetet. (Fáytól csak néhány mese jelent meg, ifjúsági átdolgozásban). Törlesztettünk adósságunkból Vajda Péterrel és Táncsicscsal szemben, s több Kemény Zsigmondunk jelent meg, mint a Horthy-korszakban. Megváltottuk a kéziratban való vesztegléstül Pálóczi Horváth Ádám és Arany János népénekgyűjteményeit, újra kiadtuk Kriza gyűjtését, viszont ma is antikváriumi ritkaságok Erdélyi János, Merényi László és több más múlt századi kutató népköltési kötetei. A legkevesebb előrehaladás a reformkor politikai műveinek kiadása terén történt. Kossuth összes írásának teljes tudományos kiadása megindult ugyan, de nagyobb válogatás utoljára 1948-ban jelent meg műveiből, Széchenyitől csak a Stádiumot kaptuk kézbe mostanában, s munkáiból egy szemelvényes válogatást, Vasvári műveinek is csak a felét adtuk ki, a politikai memoárok közül csupán Pulszkyét. Wesselényitől egy sor sem jelent meg, semmi a gazdag útirajzirodalomból (Szemere Bertalan, Irinyi stb.), hiányzik a régi gazdaságpolitikai írók, Tessedik és Berzeviczy Gergely kiadása is. Nagy haladó történészeink — Horváth Mihály, Szalay László, Grünwald Béla — műveiből sem készült legalább egy-egy szemelvényes kötet; sajnos, a tavalyi Horváth Mihály-jubileumra sem. Csak Acsádyval és Mocsáryval szemben törlesztettünk. A reformkori drámákból és az életképirodalomból megjelent egy-egy kis válogatás, Csató Pál, A KÖZGAZDASÁGI KIADÓ IGEN NÉPSZERŰ REFLEKTORFÉNYBEN c. sorozatában eddig a következő kötetek jelentek meg: Az öregedés, A válás, A születésszabályozás, A lankás, A táplálkozás. A legutolsó kötet A tuberkulózisról szól. (153 old. 9,— Ft.) Erről a lassan visszaszorított, veszedelmes népbetegségről, a „Morbus Hungaricus”-ról még mindig nagyon sok téves hiedelem van az embe-Nagy Ignác, Kuthy Lajos, Obernyik inkább csak antológiákba való, Pákh Albert viszont önálló kötetet érdemelne; Pálffy Albertnak nem gyengécske szépprózáját, hanem hatalmas cikkeit kellene kiadni. A kritikusok közül van Bajza- és Gyulaiválogatásunk (s nemsokára lesz Péterfynk is), Toldy Ferenc szemelvényes kiadása azonban még késik (akárcsak a Gyulai Pálék irodalmi ellenzékében vezérkedő Zilahy Károlyé). A századvég realista törekvésű szépirodalma a legutóbbi időig szinte teljesen hozzáférhetetlen volt, s könyvkiadásunk ezen a területen pótolta leginkább a pótolnivalókat. Egymás után jelentek meg Csíky Gergely, Gozsdu, Petelei, Bródy, Eötvös Károly, Papp Dániel, Ambrus, Thury Zoltán válogatott művei (olyiktól több kötet is), Tolnai Lajosnak vagy egy tucat könyve látott napvilágot, kiadtuk Iványi Ödön regényét, A püspök atyafiságát (novelláit még nem), Justh Zsigmondtól a Fuimust, Reviczkytől az Apai örökséget. Teljesebbé tettük Vajda János összes költeményeit, válogattunk Kis József, Reviczky, Komjáthy verseiből, Vajda János elfelejtett politikai cikkeiből és Hermann Ottó írásaiból, s kétkötetes antológiát szenteltünk a századvég kisebb lírikusainak. Fölfedeznivaló még mindig akad (pl. Acsády kitűnő regénye, a Fridényi bankja), de az bizonyos, hogy a könyvkiadás jó munkája révén máris megváltozott a köztudatban e korszak irodalmának képe. Nagy, tervszerű sorozatokban indult meg több XX. századi írónk (Tömörkény, Krúdy, Karinthy stb.) életművének kiadása, s jóvátettük a mulasztást századunk nagy elfeledettjeivel, Kaffkával és Török Gyulával szemben is. Az egy évtizedes múltra visszatekintő állami könyvkiadásnak tehát nem kell szégyenkeznie. És amiről számvetésünk száraz felsorolása, adattömege nem beszél: ez idő alatt a könyvkiadás minőségileg is megjavult (a becses szövegek többnyire olyan szakszerű, tudós gondozásban jelennek meg, amilyenről régen a legtöbb kiadó nem is álmodott, de amilyenre nem is törekedett), a példányszám tekintetében pedig olyan rekordokat ért el, melyek mellett eltörpülnek a kiugró régi könyvsikerek is. — — 194 rek között elterjedve. A kötetben a tbc történeti alkotását, statisztikai adatait, a gyermekkori tbc-t, a terhességnek a tuberkulózissal összefüggő kérdéseit, a tbc elleni magyarországi küzdelem fejlődését, valamint a betegek és az egészséges társadalom viszonyának problémáit tárgyalják a kérdés legjobb magyar szakemberei.